1996. június 19., szerda IV. évfolyam, 805. szám

*** Szerdán, június 19-én tartotta a szövetség bukaresti székházában szokásos sajtóértekezletét az RMDSZ vezetése, amelyen ezúttal Markó Béla szövetségi elnök mellett részt vett Frunda György és Verestóy Attila szenátor, valamint Antal István és Kerekes Károly képviselő.

Rövid bevezetőjében Markó Béla sommásan értékelte a helyhatósági választások eredményeit. A legtöbb politikai párt elvégezte már a saját számadását – mondotta –, és nem egy közülük a választások győztesének tekinti magát. Én remélem, a választások győztesei a szavazópolgárok lesznek, de erre csak a jövő ad majd választ. Ami az RMDSZ-t illeti, szövetségünk jól szerepelt a választásokon, sikerült megismételnie az 1992. évi eredményeit, sőt némileg még javított is teljesítményén, hiszen országos viszonylatban az ötödik helyről a 4. helyre lépett elő.

A szövetségi elnök ugyanakkor rámutatott arra, hogy vannak eltérések egyes területi szervezetek eredményeiben, és nem vagyunk elégedettek a szavazójoggal rendelkezők részvételi arányával. A nagyarányú távolmaradás az urnáktól – ami egyébként a nyugati demokráciákra is jellemző, különösen a helyhatósági választások esetében – azt bizonyítja, hogy az állampolgárok nem bíznak a változás lehetőségében ami a helyi közigazgatást illeti, másfelől – jórészt indokoltan – elégedetlenek a helyi közigazgatás tevékenységével. Markó Béla ennek kapcsán hangoztatta azt a véleményét, hogy ebben a hatalom helyi képviselői, a prefektusok jócskán közrejátszanak, hiszen mindent elkövettek a helyi közigazgatás hatáskörének leszőkítéséért. Az RMDSZ elnöke méltatta a Romániai Demokratikus Konvenció, a demokratikus ellenzék erőinek térhódítását országos viszonylatban, beleértve Erdélyt is. A helyhatósági választások és az ősszel esedékes parlamenti választások között nem lehet párhuzamot vonni, de annyit bizonyítottak a júniusi választások, hogy van esély a Parlament összetételének megváltoztatására – fejezte be értékelését Markó Béla.

Verestóy Attila szenátor nyugati tanulmányútjának tapasztalatairól számolt be röviden. Elmondta, hogy négy és fél hónapos távollét után azzal a reménnyel tért vissza a NATO-tanfolyamról, hogy egy jobb társadalmat lát majd viszont. Reméli, hogy ez bekövetkezik. Mint mondotta, a nyugat-európai és amerikai tanulmányút legfontosabb tapasztalatát abban látja, hogy a Nyugat ragaszkodik elveihez és a legmesszebbmenően tiszteletben tartja azokat. A nyugati országok nagyon fontosnak tartják, hogy új országokkal bővüljön a demokrácia tábora, a Nyugatnak érdeke, hogy a volt kommunista országok megfeleljenek a szigorú követelményrendszernek és felvétessenek a NATO-ba. Románia részéről a NATO-hoz való csatlakozás szándéka – mint elsőrendő követelmény – megvan. Ám ez nem elegendő – tette hozzá Verestóy szenátor –, az integrációnak más kritériumai is vannak, és ezek között fő helyen említették a nemzeti kisebbségek jogainak rendezését. Románia nincs az első hullámban: erre a következtetésre nagyon komoly, többek között a Princeton-i Egyetemen végzett elemzések alapján jutottak a NATO felelős tényezői – mondotta Verestóy Attila, de hozzátette: országunk mégsem vesztette el esélyeit, hogy elnyerje a NATO-tagságot, és a mostani választások eredményei arról tanúskodnak, hogy mélyreható, valós változás készül Romániában.

Kerekes Károly az elvárások és a konkrét valóság, a gyakorlat közötti szakadékról szólt, az emberi jogok, jelesen a kisebbségi jogok viszonylatában. Több törvényes rendelkezést felsorolva elmondotta, hogy bár számos törvény és törvényerejő rendelet rendelkezik affelől, hogy nincs különbség az állampolgárok között a háborús veteránokat megillető jogok viszonylatában, a gyakorlatban a magyar hadseregben szolgált és fogságba esett veteránoknak Magyarországon kell igazolást szerezniük akkor is, ha katonakönyveikben szerepel a hivatalos katonai szervektől származó bejegyzés a frontszolgálatról. A Legfelsőbb Törvényszék elfogadta a legfőbb ügyész érveit, ennek ellenére több ezer fellebbezési kérvény fekszik megoldatlanul, ami azt bizonyítja, hogy bár a törvénykzés szintjén elértük az egyforma elbírálást, a valóságban, a gyakorlatban e jogok nem érvényesülnek.

Frunda György az ET Jogi Bizottságának párizsi és strasbourgi munkálatairól számolt be. Elmondotta, hogy elkészült a romániai raportőrök jelentése, amely azonban egyelőre bizalmas. Annyi viszont tudott, hogy a több mint 30 oldalas jelentés igen tárgyilagos, sőt barátságos a romániai hatalom irányában, de ugyanakkor bíráló hangvételő. A román kormánynak 3 hónap áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a jelentésben foglalt megjegyzésekre, ezután készül majd el a végleges jelentés. Frunda György három lehetséges fejleményt említett ennek kapcsán. Az első, hogy megszüntetik az ország monitorizálását, amitől viszont, sajnos nagyon távol áll Románia. A második – és ezt látja legvalószínőbbnek az RMDSZ szenátora –, hogy a megfigyelési procedúrát folytatják a Jogi Bizottság javaslata alapján. A harmadik lehetőség egy új jelentés elkészítése, amely Románia számára Ajánlást foglal magába, ami – sportnyelven szólva – sárga lapos figyelmeztetéssel ér fel. Ami az RMDSZ-t illeti, elkészítette a maga álláspontját a Janssen-jelentéssel kapcsolatban, és várja a Külügyminisztérium válaszait. Az RMDSZ elégedetlen a kormány, a romániai hatalmi tényezők kétkulacsos politikájával szemben, és úgy véli, magyarázatokban és kifogásokban nincs hiány, viszont az egyetlen korrekt magatartás a kormány részéről az lenne, ha elismerné a tényleges helyzetet és betartaná adott szavát, teljesítené vállalt kötelezettségeit.

Mielőtt kérdéskere válaszolt volna, Markó Béla bejelentette az SZKT e hét végén sorra kerülő sepsiszentgyörgyi ülését, amelyen jelentős kérdéseket vitatnak meg, köztük szerepel természetesen a választási eredmények kiértékelése is, valaminmt a személyi elvő autonómia kérdése, a parlamenti választások előkészítése, a jelölés módozatainak meghatározása, egy esetleges államelnöki jelölés kérdése.

A válaszok során Markó Béla hangsúlyozta, hogy a függetlenek előretörése természetes egy pluralista, nem pártként mőködő szövetség esetében, másrészt a legtöbb függetlenként indult polgármester máris bejelentette, hogy fölvállalja az RMDSZ programját. Ugyanakkor a szövetség vezetősége elismeri, hogy egyes helyi szervezeteknek nem sikerült kiválasztaniuk a lakosság bizalmát leginkább élvező jelölteket, és a választási kampányuk sem volt kielégítő.

Antal István elmondta, hogy a Székelyudvarhelyen indult két független jelölt egyaránt tagja a szövetségnek, a törvény szerint azonban minden párt (szervezet) csak egy jelöltet támogathat. Másrészt pszichológiai tényezők is közrejátszottak: a lakosság változást akar, és úgy véli, akik eddig “hatalmon voltak”, azokat le kell váltani, így az ellenjelöltre, a “függetlenre” voksoltak.

Más kérdésre válaszolva Markó Béla tisztázta a Kovács László kijelentésével kapcsolatos válaszát. Az MVSZ budapesti Kongresszusán elhangzottakról elmondotta, hogy a világ különböző részeiben kisebbségi sorsban élő magyarságot méltán foglalkoztatja a magyar kisebbségek helyzete, jogaik tiszteletben tartása. Ami pedig Horn Gyula legutóbbi, a határokon túli magyar kisebbségek vezetőihez intézett kérését illeti az autonómia ügyében, tisztázni kellene, kihez intézte a magyar kormányfő e kérést, hiszen az RMDSZ számtalanszor kijelentette, hogy autonómia-koncepciója semmiben sem sérti a román állam szuverenitását és területi integritását.