1995. október 19., csütörtök III. évfolyam, 643. szám

*** Október 19-én, az RMDSZ bukaresti székházában, Markó Béla szövetségi elnök, Szabó Károly szenátusi és Tokay György képviselőházi frakcióvezetők, valamint Kozsokár Gábor szenátor részvételével, lezajlott a soros sajtóértekezlet. Bevezetőjében Markó Béla, a jelenlegi egyetemista sztrájkra és követelésekre utalva, emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ eleve nem csupán a nemzetiségi anyanyelvi oktatást korlátozó intézkedései miatt kifogásolta az új Tanügyi törvényt. Hogy ez koncepciójában és részleteiben messze nem tartozik a világ legdemokratikusabb törvényei közé, ahogyan azt nem szőnik meg bizonygatni a kormányzat, azt az események hatására, most már azoknak az ellenzéki politikusoknak is be kellene látniuk, akik elvetették az RMDSZ érvelését és módosító javaslatait. A Büntető Törvénykönyv egyszer már megszavazott, ám a jelek szerint mégis részleges módosításra kerülő szakaszairól szólva, Tokay György ugyanehhez a gondolatmenethez kapcsolódhatott. Hírül adta, hogy a sajtó illetve a mass média útján elkövetett becsületsértést és rágalmazást tartalmazó paragrafusok előreláthatóan kiesnek a törvénykönyv végleges változatából, de a vétségek ekkénti elkövetése megmarad súlyosbító körülménynek. Bejelentette, hogy az RMDSZ képviselőházi frakciója törvényes óvást nyújtott be az idegen országok zászlajának nyilvános kitőzését és himnuszainak eléneklését inkrimináló törvényszakaszokkal kapcsolatban. Kozsokár Gábor beszámolt arról, hogy két törvénymódosító indítvánnyal kívánja elérni azoknak a kormányhatározatoknak a semmissé nyílvánítását, amelyek – törvény- és alkotmányellenesen, esetenként a privatizáció köréből kivonva – telkek és ingatlanok tucatjait utalják át végérvényesen köztulajdonba, illetve az állami protokoll hivatal kezelésébe.

*** Meglehetős késéssel, október 18-án juttatta el hozzánk 1995. október 5-i keltezéső Nyilatkozatát a Bolyai Társaság. A dokumentum ismerteti azt az immár köztudmásra jutott incidenst, melyre a Babeő-Bolyai Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségén került sor. Amikor Magyari András prorektor, román nyelvő üdvözlő beszéde után, szokás szerint, néhány szót magyarul kívánt elmondani, Matei Basarab – a jogi kar dékánja – helyéről felállva tiltakozni kezdett, maj demonstratíven elhagyta a termet. Az egyetem rektora, Andrei Marga, elítélte és diverziónak minősítette ezt az eljárást, akárcsak – utóbb – az egyetem sajtóirodájának a közleménye is. Kolozsvár egyik román napilapjában azonban a Mőszaki Egyetem egyik professzora provokációnak minősítette Magyari prorektor szándékát, a megye alprefektusa pedig nyílt levélben üdvözölte a gesztust, amely megakadályozta ezt a “provokációt”.

A Nyilatkozat megengedhetetlennek, szégyenletesnek, a gondolat- és a szólásszabadságot sértőnek bélyegzi, a mások kultúrája és nyelve iránti intolerancia és a kizárólagosság megnyilvánulásának ítéli ezt az epizódot, hangoztatván: “Joggal vetődhet fel a kérdés, milyen légkör uralkodik azon a jogi karon, amelynek dékánja olyan nézeteket vall a jogszerőségről és a méltányosságról, mint amilyenekre gesztusából lehet következtetni.” Rámutat ugyanakkor arra, hogy a történtek kétségeket támasztanak a magyar nyelv és a magyar oktatás Babeő-Bolyai egyetemi helyzete iránt, arra vallanak, hogy a tanári kar egy része sokallja az 1990 óta bekövetkezett fejleményeket, a magyar nyelvet csupán korlátozottan megtőrtnek, a magyar tanárokat és diákokat pedig másodrangú állampolgároknak tekinti az egyetem falain belül. “Jelzése ez számunkra annak – olvasható a Nyilatkozatban –, hogy státusunk rendezetlen: nem törvényes elismerésre vagy más hivatalos okmányra alapozódik, hanem csupán olyan belső rendelkezések és határozatok szabályozzák, amelyek bámikor visszavonhatók és ezzel újra elkezdődhet nyelvünk és kultúránk háttérbe szorítása az Egyetemen.”

A Nyilatkozat szerzői azt igénylik a Tanügyminisztériumtól, hogy határozatban mondja ki a Babeő-Bolyai Tudományegyetem kétnyelvőségét és ilyen értelmő interpellációk benyújtására kérik föl az RMDSZ-képviselőket és szenátorokat. Kijelentik ugyanakkor, hogy: “A román kormány ezzel tanújelét adhatja annak, hogy az új Tanügyi törvény alkalmazása során a magyar kisebbség jogos törekvései nem szenvednek csorbát”. A zárómondat pedig így hangzik: “Ha a jelenlegi román kormány úgy véli, hogy a kolozsvári Egyetem életképes alternatíva az önálló állami magyar egyetem létére, akkor ezt a magyar nyelv és a magyar nyelven folyó oktatás legitim és egyenlő státusának elismerésével bizonyíthatja”.