*** KÖZLEMÉNY
Felhívjuk a belföldi és nemzetközi közvélemény figyelmét a Romániában a közelmúltban történt nagyon súlyos eseményekre. 1995. május 31-e – június 6-a között a nemzeti kisebbségek szervezeteinek vezetői közül többet halállal fenyegettek meg. Sorra kapott levélbombát Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Dr. Paul Philippi, a Német Demokrata Fórum elnöke, Nicolae Gheorghe, a Romák Etnikai Föderációjának titkára és Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke.
Ezek az események a nemzeti kisebbségekkel szembeni ellenséges, sajnos a legfelsőbb szinten szított és fenntartott hangulatban következtek be. Így a magyar közösség legitim vezetői elleni lejáratási kampány megengedhetetlen szintet ért el Románia Parlamentjében. A kormánypártok szenátorai és képviselői nem átallották szövetségünk törvényen kívül helyezését, az RMDSZ egyes tagjainak száműzetését, sőt a halálbüntetés visszaállítását követelni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget – amely törvényesen alakult meg és az ország törvényei szerint működik – Románia Szenátusában „terrorista és félkatonai szervezetnek” címkézték.
Sajnálatos az a tény és tragikus következményekkel járhat, hogy a demokratikus politikai pártok, a civil társadalom és a politikai hatalom egyetlen képviselője sem foglalt állást ezek ellen a megnyilvánulások ellen. Mi több, ahelyett, hogy mozgósították volna az illetékes szerveket a kisebbségellenes, gyűlölettel teli, etnikumok közötti feszültségeket szító megnyilvánulások megfékezése érdekében, Románia kormánya az 1995. június 2-i Nyilatkozatában ezeket az állásfoglalásokat „természetesnek és felelősségteljesnek” értékeli.
Ilyen körülmények között, amikor a Szenátus mikrofonja előtt elhangzott kisebbségellenes kirohanásokat mediatizálják, és ezeket eltűrik vagy támogatják az állam felelős tényezői, nem csoda, hogy a kisebbségek jeles képviselőit pokolgépekkel fenyegetik.
Ez úton felkérjük az állam illetékes szerveit arra, hogy lépjenek fel a sovén-nacionalista megnyilvánulások, a gyűlöletkeltés és a fenyegetések megszüntetése érdekében. Ezek a tettek nemcsak alkotmányellenesek, hanem az etnikumok közötti feszültségek fokozódását is eredményezik. Kérjük az erre felhatalmazott szerveket, vizsgálják ki ezeket az eseteket, és állapítsák meg a feszült, mérgezett hangulatot keltők felelősségét, amely nem csak az ország demokratizálódásának folyamatát veszélyezteti, de árt Románia külföldi megítélésének is.
Bukarest 1995. június 8.
Az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatala
*** 1995. június 8-án fejezte be erdélyi körútját dr. Tabajdi Csaba, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, akit elkísért a HTMH két főtanácsosa, Bálint Pataki József és Nagy Attila.
Kolozsváron a délelőtt folyamán az RMDSZ Kolozs megyei Szervezetének vezetősége – Molnos Lajos elnök, Pálffy Károly alelnök, Gyémánt Mihály az MKT elnöke – fogadta a vendégeket. A több mint kétórás eszmecserén részt vettek jeles kolozsvári személyiségek, civil szerveződések vezetői.
Az eszmecserén a legfőbb érintett témák a román-magyar alapszerződés, a felsőoktatás helyzete, a külföldön szerzett diplomák elismertetése, a gazdasági „hátország” megteremtése – egyszóval a romániai magyarságot élénken foglalkoztató kérdések voltak.
Ezt követően Tabajdi Csaba találkozott az egyházak vezetőivel, illetve képviselőivel, többek között dr. Erdő János unitárius, dr. Csiha Kálmán református püspökkel, Kiss Béla evangélikus püspökhelyettessel, Czirják Árpád érseki helynökkel.
Tabajdi Csaba államtitkár és kíséretének erdélyi látogatása sajtóértekezlettel zárult, amelyen a vendégek az ötnapos körút tapasztalatairól számoltak be, és válaszoltak az újságírók kérdéseire.
*** Egy Kincses Elődnek címzett június 1-i keltezéső levélben Teodor Dorobanţu, a Budapesti Román Nagykövetség Konzuli Osztályának vezetője közli az 1990 márciusi események kapcsán románellenes felbujtással megvádolt és öt éve önkéntes külföldi száműzetésben élő marosvásárhelyi jogásszal a Legfelsőbb Bíróság mellett működő Főügyészségnek a Külügyminisztériumhoz eljuttatott válaszát, miszerint beérkezett feljelentés alapján a Maros megyei Rendőrség indított ugyan „előzetes vizsgálatot” Kincses Előd ügyében, de a vizsgálatok során a vádak nem igazolódtak be, ezért a rendőri szervek javaslata az volt, hogy ne indítsanak bűnvádi eljárást Kincses Előd ellen, amit a Maros Megyei Ügyészség is megerősített.
A budapesti román konzul e válaszhoz azt a vélekedését fűzi hozzá, hogy jogászként Kincses Előd megfelelőképpen tudja majd értelmezni a romániai igazságszolgáltatás válaszát.
*** 1995. június 3–6-a között Sinaián nemzetközi kollokviumra került sor Ifjúság, kultúra, jövő címmel. A kollokvium az UNESCO által Romániában először megszervezett Nemzetközi Nyitott Egyetem keretében zajlott, az Unesco Ifjúsági és Sportfőosztálya, valamint az Ifjúság- és Sportügyi Minisztérium rendezésében. Valamennyi földrész több mint 20 országából érkeztek a résztvevők, akik három fő témát vitattak meg: Homo sapiens superior; Milyen legyen a világ 2020-ban, Mit hoz a hétfő?
A MISZSZ és a MIT képviseletében Mátis Jenő kolozsvári képviselő vett részt a kollokviumon.
*** Az RMDSZ szenátusi frakciója 1995. június 8-án Nyilatkozatot tett közzé az Alkotmánybíróság egyes tagjainak kinevezésével kapcsolatban, amelyben rámutat arra, hogy a vonatkozó alkotmányos és törvényes előírásokat a Szenátus nem tartotta tiszteletben a megüresedett alkotmánybírói helyek betöltésekor, minthogy Fazakas Miklós mandátuma lejárta előtt egy hónappal a Szenátusnak ki kellett volna neveznie utódjelöltjét. E tisztségre május 2-ig, a határidő lejártáig, csak az RMDSZ állított jelöltet Hajdú Gábor jogász személyében. A Szenátus azonban tendenciózusan halogatta a jelöltek meghallgatását, mígnem – egy hónappal a Képviselőház és az Államelnök által történt jelölések után – a közben jelentkező három másik jelölt közül végül is a kormánypárt jelöltjét juttatta abba a tisztségbe, amely az ellenzéket és ezen belül a nemzeti kisebbségek jelöltjét illette volna meg. Az RMDSZ szenátusi frakciója ezt a döntést a fő kormánypárt politikai exkluzivizmusának eklatáns példájaként értékeli, ami egyben etnikai diszkriminációnak is minősül, hiszen e döntéssel az egyetlen magyar nemzetiségű alkotmánybírót is „kibuktatták” a törvények alkotmányossága fölött őrködni hivatott intézményből.