1995. július 10., hétfő III. évfolyam, 570. szám

*** 1995. július 9-én, szombaton délelőtt Ion Iliescu államelnök a Cotroceni palota Cantacuzino-termében fogadta az RMDSZ parlamenti csoportjának tagjait. Szenátoraink és képviselőink azért kértek kihallgatást az államfőtől, hogy kifejezzék az RMDSZ és az általa képviselt romániai magyarság tiltakozását a Parlament két Házában megszavazott Tanügyi törvény kisebbségellenes, különösen a magyarságot sújtó, diszkriminatív előírásai ellen, felhívják az elnök figyelmét a törvény várható, súlyos következményeire, arra, hogy mekkora felelősséggel jár egy ilyen törvény ellenjegyzése, és kérjék az államfőt, hogy alkotmányos jogaival élve, ne írja alá a törvényt, utalja vissza azt a Parlamentnek módosítás végett.

A találkozón 34 RMDSZ-szenátor és képviselő vett részt (öten igazoltan hiányoztak) szövetségünk részéről, az államfő mellett jelen volt Liviu Maior oktatásügyi miniszter, valamint Gheorghe Fulga, Paul Dobrescu és Traian Chebeleu elnöki tanácsosok.

A több mint kétórás találkozón Markó Béla fejtette ki érdekvédelmi szövetségünk fenntartásait és kifogásait a végső állomásához érkezett törvénytervezettel szemben, majd a helyenként igen éles vita során szenátoraink és képviselőink érveltek a törvény elfogadhatatlansága mellett, részletesen kifejtve, milyen súlyos következményekkel járhat a törvény ebben a formában való alkalmazása, számos oldalról mutatva be, hogy az új törvény a meglévő anyanyelvi oktatási lehetőségeket is leszőkíti, megszünteti például az anyanyelvő szakmai oktatást.

Sajnos, az elnök álláspontja továbbra is teljesen más a vitatott kérdésben. Iliescu elnök szerint a törvény az európai normákon felül biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az anyanyelvő oktatáshoz, a vitatott pontok lényegtelenek, valójában az RMDSZ szeparatista célokat követ, és hibát követett el, amikor “kihívó módon” nem vett részt a törvény parlamenti vitájának utolsó szakaszában.

Válaszul az RMDSZ részéről többen is rámutattak, hogy ez a parlamenti tiltakozás egy végső formája volt, miután a többség következetesen elutasította az RMDSZ szempontjait és érveit, melyeket éveken át mind a parlamentben, mind a saját, 492 ezer aláírással támogatott – és figyelmen kívül hagyott – törvénykezdeményezésében kifejtett.

Bár a találkozó semmilyen konkrét eredménnyel nem zárult, erre nem is lehetett számítani – az elnök csupán arra tett ígéretet, hogy aláírás előtt még egyszer alaposan megvizsgálja a törvényt –, az RMDSZ mégis eredményesnek ítéli meg a találkozót, hiszen ez része annak a tiltakozó akciósorozatnak, amelyet az SZKT határozata értelmében a tanügyi válságkezelő bizottság dolgoz ki, és rövidesen az Operatív Tanács elé terjeszt, s amely a civil társadalmi szervezetek bevonásával, a polgári engedetlenség törvényes eszközeit is latba vetve szeptemberben bontakozik majd ki.