1995. december 6., szerda III. évfolyam, 676. szám

*** 1995. december 5-én, a kolozsvári Unitárius Püspökség tanácstermében sajtókonferencia keretében került bemutatásra az RMDSZ által kiadott Jussunkat követeljük címő könyv. Az RMDSZ Mővelődés- és Egyházügyi Főosztályának szerkesztésében megjelent kiadvány több mint 60, az elmúlt 50 évben államosított vagy elkobzott egyházi ingatlant mutat be. A könyvet, valamint kiadásának okait Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, és Kötő József, a Mővelődés- és Egyházügyi Főosztály vezetője ismertette a történelmi egyházak vezetőinek jelenlétében. A gyulafehérvári Katolikus Érsekség részéről jelen volt Lestyán Ferenc vikárius, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület részéről Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület részéről Bustya Dezső főjegyző, az Unitárius Egyház részéről Erdő János püspök. Az időjárási viszonyok miatt a repülőteret lezárták, ezért Markó Béla szövetségi elnök tervezett részvétele a könyv bemutatásán elmaradt.

Bevezetőjében Kötő József elmondta, hogy az Egyházi törvény hiánya az emberi jogokat sérti, hiszen ennek a törvénynek kellene garantálnia az elkobzott javak visszaadását. Takács Csaba rámutatott, a tény, hogy a hatalom tudatosan elszabotálta az 1990-ben benyújtott Egyházügyi törvényjavaslat megvitatását, összhangban van a román Alkotmány 1. cikkelyével, amely kimondja, hogy Románia egy nemzet állama. “Trianon után sorozatos tulajdonfosztás áldozatai vagyunk” – jelentette ki az RMDSZ ügyvezető elnöke, majd felsorolta az elmúlt 70 év államosításainak következményeit a romániai magyar egyházakra nézve. “Ez az eljárás tudatosan irányul a magyar egyházak ellen, hiszen ők a magyar kultúra és nemzeti identitás megtartói” – mondta Takács Csaba.

Az egyházak vezetői megköszönték az RMDSZ fáradozását az egyházi ingatlanok visszaigénylésének terén. Lestyán Ferenc érseki helynök kiemelte annak fontosságát, hogy a más nyelven beszélők is megismerjék a magyar egyházak gondjait. Erdő János unitárius püspök hangsúlyozta, “nem kérünk semmi különlegeset, csak jogainkat követeljük vissza”, Bustya Dezső főjegyző pedig azt emelte ki, hogy nem állami pénzből, hanem a gyülekezetek adományaiból épült ingatlanokat kérik vissza az egyházak. Tőkés László püspök Deák Ferencet idézte, aki szerint “csak az nem a miénk, amiről lemondunk” – minden egyebet vissza lehet igényelni. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke sajnálatosnak nevezte azt, hogy annak ellenére, hogy 1990-ben minden romániai egyház támogatta az Egyházi törvény tervezetét, amely biztosította volna az egyházak javainak visszaadását, az ortodox egyház külön egyezményt kötött a hatalommal, amely elhalmozta őket adományokkal. “Nem az ortodox testvéreink gazdagodása zavar – mondotta a királyhágómelléki református püspök –, hanem az, hogy ez diszkriminatív módon történik.”

Valamennyi egyház képviselője az emberi jogok megszegésének minősítette azt, hogy az új Tanügyi törvény értelmében a szülők nem választhatják meg, hogy egyházi vagy világi iskolába adják gyerekeiket.

Takács Csaba ügyvezető elnök végezetül elmondta, a kiadvány célja a romániai nemzeti közösségek közötti jobb megértés elősegítése, s az 1.200 példányban készült könyvet – a romániai magyarság gondjainak hatékonyabb megismertetése érdekében – külföldön is terjeszteni fogja az RMDSZ.

*** 1995. december 5-i ülésén Románia Szenátusa napirendre tőzte a Külügyi Hírszerző Szolgálat megszervezésére és mőködésére vonatkozó törvénytervezet vitáját. Az általános vita során Szabó Károly szenátusi frakcióvezető emlékeztetett arra, hogy ennek az intézménynek a Securitate alárendeltségében mőködő közelmúltbeli elődje mennyire kétes hírnévnek örvendett: ipari kémkedéssel, a külképviseletek és a külföldön tartózkodó állampolgárok megfigyelésével, az emigráció manipulálásával és ellenőrzésével foglalkozott, a jogállamhoz semmiképp sem illő tevékenységet folytatott. 1990. évi átszervezésekor a KHSZ teljes önállósághoz jutott, tevékenységének új, törvényes alapokra helyezése azonban máig váratott magára. Kifejtette, hogy noha a titkosság magától értetődő követelménye a külső hírszerzésnek, ez nem jelenti azt, hogy tevékenységi körét és törvényességi ellenőrzésének a módozatait ne kellene megszabni, mégpedig a szekuritátés hagyományokkal való szakítás jegyében. Ezt azonban nem biztosítja a jelenlegi törvénytervezet, amelyet furcsa mód nem ellenjegyzett sem a kormány, sem a Legfelsőbb Védelmi Tanács, ezért legalább a szakbizottsághoz vissza kell utalni a tervezetet, napirendre tőzésével ebben a formában nem lehet egyetéreni. Noha több más ellenzéki szenátor is hasonlóképpen vélekedett, a szenátusi többség végül a szakaszonkénti vita megkezdése mellett szavazott.

*** December 4-én, Niculescu Antal, a SZEH politikai tanácsosa találkozott a hágai központú Etnikumközi Kapcsolatok Alapítvány aligazgatójával, Konrad Huberrel és tanácsosával, Michael Miffittel. Az RMDSZ bukaresti székházában a vendégek kérésére létrejött találkozón jelen volt Vajda László, a SZEH belpolitikai tanácsosa is.

A megbeszélésen belpolitikai kérdésekről, elsősorban a helyi önkormányzatokról folyt eszmecsere, a vendégek behatóan érdeklődtek az RMDSZ-nek a 69-es törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatairól, valamint a kisebbségek, különösen a magyar és a roma kisebbség helyzetéről, továbbá a helyi tanácsok és a prefektúrák közötti viszonyról.

*** Még az ősszel, 1995. szeptember 30-án az alsócsernátoni múzeum épületében létrejött az Erdélyi Magyar Népmővészeti Szövetség.

A szövetség, amelynek célja a nemzeti tárgyi kultúra értékeire és eszméire épített, szakmai és esztétikai szempontból egyaránt hiteles kézmőves és népi iparmővészeti tevékenység szolgálata és képviselete, 1995. december 2-án tartotta meg első elnökségi ülését Székelyudvarhelyen. Az ülés fő napirendi pontjaként az 1996. évi munkatervet Tankó Albert elnök terjesztette elő.