1995. december 15., péntek III. évfolyam, 683. szám

*** A Képviselőház szerdán, december 13-án bizottságokban folytatta a munkálatait. Az audiovizuális és mővelődési bizottságban a Román Televízió Igazgatótanácsának kinevezése függőben maradt kérdéseit vitatták meg. Az RMDSZ álláspontját Kónya-Hamar Sándor képviselte, hangsúlyozván, hogy a kérdés méltányos megoldásához a TV alkalmazottainak bizalmát élvező Gabriel Liiceanu filozófus, a Humanitas könyvkiadó igazgatója kinevezésével juthatunk el.

Csütörtökön, december 14-én, egyebek között az Erdőtörvény vitájára is sor került. Az RMDSZ nevében dr. Elek Barna képviselő szólalt fel, és indítványozta a törvénytervezet legelőkre vonatkozó intézkedéseinek módosítását. Pénteken, december 15-én e törvény vitája befejeződött, a végszavazás előtt az RMDSZ-frakció részéről dr. Elek Barna további javaslatokat tett, majd a Román Vöröskeresztről szóló törvénytervezet tárgyában is felszólalt.

*** Pénteken, december 15-én, a Szenátusban a 70/1991 sz., a Helyhatósági választásokról szóló törvény módosítására vonatkozó törvénytervezet vitájában Seres Dénes szólalt fel az RMDSZ-frakció részéről. Hangoztatta, hogy az alaptörvényben jelentkező joghézagokat feltétlenül be kell tölteni. Több módosító indítványhoz főzött bíráló megjegyzést, és kifogásolta azt a tételt, hogy a megyei tanácsosokat csak a már megválasztott helyi tanácsosok sorából lehet választani, mivel a két minőség együtt nem tartható fenn, az egyikről utólag le kell mondania a megválasztottnak. Ellenezte, hogy a sorkatonák adott állomáshelyükön szavazzanak, hiszen nem főződik semmilyen tartós érdekük az illető helységhez, viszont szavazataikkal esetenként akár meg is határozhatják a választások eredményeit. A vitát elnapolták.

*** 1995. december 15-én, Temesváron a református templomban immár hagyományossá vált emlékgyőlés, majd ökumenikus istentisztelet keretében idézték fel a hat évvel ezelőtti eseményeket. A délelőtti emlékgyőlésen Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Nicolae Corneanu bánáti mitropolita szóltak az egybegyőltekhez.

Tőkés László az évfordulós megemlékezésen mondott beszédében a román-magyar történelmi megbékélésről szólva emlékeztetett arra, hogy milyen visszautasító magatartást váltott ki az államelnöki hivatal, a jelenlegi román hatalom részéről jó szándékú, alternatív megbékélési indítványa. Ez azt bizonyítja, hogy a hatalom “nem hajlandó a párbeszédre, sőt, éppen annak – vagyis a romániai magyarságnak – a véleményére nem kíváncsi, akivel valójában meg kellene békülnie”. Tőkés László kifejtette, hogy a súlyos politikai kérdések és válságállapotok megoldására nézve nem létezik “egyetlen üdvözítő út”, amint azt az Iliescu-indítvány francia-német modell iránti elfogultsága sugallja. Nincs mit kezdeni a kérdés olyasfajta beszőkítésével, hogy a megbékélés csupán a román és a magyar állam közötti viszonyra érvényes és semmi köze nem lehet a romániai magyarság helyzetéhez. Az RMDSZ álláspontja szerint – hangoztatta Tőkés László – a román-magyar megbékélés megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a nyitottság, az előfeltételek nélküli párbeszéd, valamennyi rendezési lehetőség és megoldási alternatíva figyelembe vétele. Az Iliescu elnök ajánlotta francia-német modell csupán egyike a lehetséges mintáknak, de sajátos helyzetünket figyelembe véve sokkal inkább alkalmazható az olasz-osztrák, dél-tiroli modell, és leginkább – mint azt Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta –, egy sajátos román-magyar megbékélési modell kidolgozása lenne kívánatos. “Előnyben részesítjük azokat a megoldásokat, melyek a kisebbségi autonómia-formákon alapulnak, s melyek egyszerre volnának képesek szavatolni a romániai kisebbség hatékony védelmét, másfelől pedig Románia területi épségét és szuverenitását” – mondotta. Olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek nem az etnikai asszimilációnak kedveznek, hanem a kollektív társadalmi integrációt segítik elő. Számos európai példa (finn-svéd, német-dán, olasz-német, belgiumi francia-flamand, spanyolországi, svájci) bizonyítja, hogy nincs valós alapja a román hatalom területi szeparatizmustól való félelmének az autonómia-formákat illetően.

Utalva arra, hogy – mint Tabajdi Csaba államtitkár mondta – az autonómia “alku a többség és kisebbség között”, Tőkés László ismételten hangoztatta, hogy az RMDSZ már évek óta síkraszáll egy olyan kétoldalú román-magyar kerekasztal-értekezlet összehívása mellett, amely megegyezéses alapon volna hivatott “rendezni közös dolgainkat”, s mely ugyanakkor “biztos alapja lehetne a román-magyar államközi megegyezésnek, és meghatározó fórumává válhatna az egyetemes román-magyar megbékélésnek.”

“Tudatában vagyunk annak, hogy közös szülőföldjükön románok és magyarok egymás nélkül, vagy éppen egymás ellenében, egymástól elkülönülve nem boldogulhatnak. Románia teljes jogú állampolgárainak közösségeként azonban magyar nemzetközösségünk egy olyan politikai alkura törekszik és tesz ajánlatot a többségi román nemzetnek – Magyar Demokrata Szövetségünk a román Államnak –, mely az ország területi épségének a megőrzésével együtt szavatolná magyarságunk teljes egyenjogúságát a román nemzettel, valamint egyéni és kollektív kisebbségi jogait, végső soron pedig nemzeti identitásának a megőrzését. Ez az ‘alku’ mutatkozik a legjárhatóbb útnak a román-magyar történelmi megbékélés, Románia és Magyarország biztonsága, stabilitása és békéje irányában” – mondotta végezetül Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke.

*** Nagybányán az 1995/96-os tanév kezdetén a Máramaros megyei Tanfelügyelőség határozata alapján hat iskolából háromban megszüntették a magyar tagozatot. Ennek következtében a város központjában lévő 1-es számú Általános Iskola vezetősége olyan döntést hozott, hogy 11 hetenként váltják egymást a délelőtt, illetve délután járó osztályok. Ez a váltás, melynek alapján öt magyar osztály kellett volna délelőtti tanításra járjon, december 11-én lett volna időszerő. Ám a román szülők, a román tanszemélyzettel egyetemben nem egyeztek bele a váltásba, és így konfliktushelyzetet teremtettek, amely december 14-én, csütörtökön abban csúcsosodott ki, hogy egyszerően elfoglalták a magyar osztályok termeit, és a gyerekek kint rekedtek a folyosókon, illetve az udvaron. A magyar szülők a konfliktus elmérgesedését elkerülendő úgy döntöttek, hogy gyerekeiket elküldik, de ők maguk nem mennek az iskolába. A főtanfelügyelő – dícséretére legyen mondva – jóhiszemően és tárgyilagosan próbálja kezelni a helyzetet, nyilvánosan bejelentette, hogy a szeptemberi döntést be kell tartani. A fejleményekre visszatérünk.