1994. szeptember 30., péntek II. évfolyam, 380. szám

*** 1994. szeptember 30-án, pénteken, Marosvásárhelyen összeült a Szövetségi Képviselők Tanácsa. A kétnapos tanácskozás előestéjén, szeptember 29-én az Egyeztető Kerekasztal résztvevői az SZKT mőködésével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg, véglegesítették a szakbizottságok összetételét és szabályzatát, valamint az SZKT napirendi pontjainak sorrendjét.
A délelőtti ülésen, miután Dézsi Zoltán SZKT-elnök előterjesztette az Egyeztető Kerekasztal ajánlásait a napirendre vonatkozóan, az SZKT 45 szavazattal, 8 ellenvetéssel és 10 tartózkodással elfogadta a Reform Tömörülés javaslatát, hogy a szövetségi elnök politikai tájékoztatóját követően külön napirendi pont keretében vitassák meg és ratifikálják a szövetségi elnök és az ügyvezető elnök által korábban aláírt és nyilvánosságra hozott Állásfoglalást a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatban.
A véglegesített napirendnek megfelelően elsőnek Somai József szervezési alelnök tájékoztatója hangzott el a kisebbségi oktatás törvénytervezetét támogató aláírásgyőjtésről.
Ezután az ügyvezető elnök jelentést terjesztett elő a szórványban élő magyarsággal kapcsolatos kérdésekről. Takács Csaba jelentésében három fontos vonatkozásra tért ki a szórványban élő magyarság helyzetének javítása, megoldása kapcsán. Kifejtette, hogy az erőszakos asszimiláció megakadályozására, a szórványban élő magyarság identitásának megőrzése érdekében érdekvédelmi szervezetünknek az oktatás, a kultúra és a gazdasági érvényesülés terén kell cselekednie. Beszámolt az eddigi törekvések eredményeiről, a további megoldásra váró feladatról.
A délelőtti ülésen a legnagyobb érdeklődést a szövetségi elnök politikai tájékoztatója váltotta ki. Markó Béla az RMDSZ politizálásának fő irányait, stratégiáját és eszközeit, a legutóbbi, júliusi SZKT-ülés óta e politizálásban megkezdődött változás irányait tette vizsgálat tárgyává. Kifejtette, hogy a Parlamentben való jelenlét csupán egyik – igaz, fontos – eleme az RMDSZ politikájának, stratégiájának, s a szükséges változás iránya kettős: egyrészt meg kell teremteni az erdélyi magyar társadalom szolidaritását, másrészt kifelé, a politika különböző kerekasztalainál, zöldasztalainál és mikrofonjainál partnerként kell elfogadtatni szövetségünket. E stratégia két eleme egymástól elválaszthatatlan, egyik a másik nélkül meg nem valósítható. Markó Béla az elmúlt három hónap eseményeit e szempontok alapján elemezte. Az utóbbi hetek legjelentősebb eseményeként nevezte meg az Anyanyelvő oktatási törvénytervezetet támogató csaknem félmillió aláírás begyőjtését és benyújtását. Az akciót példásan szervezte meg az Ügyvezető Elnökség, és példás volt az aláírók szolidaritása is. Ennek az aláírásgyőjtésnek – mondotta Markó Béla – nemcsak jogi, hanem erkölcsi-politikai jelentősége van, egységes fellépést és tömegakaratot bizonyít, azt példázza, hogy amennyiben van valós tétje a cselekvésnek, lehetséges a közvélemény megmozdítása. Ugyanakkor azt a tanulságot is sugallja, hogy bár nem lehet nap mint nap élni az ilyen és ehhez hasonló eszközökkel, a szolidaritásnak nem szabad csak egyszeri, alkalmi megnyilvánulásokban jelentkeznie. Nagyon fontos, hogy azok, akik közvetlenül ellátják az érdekképviseletet, nap mint nap maguk mögött érezzenek egy közakaratot. Függetlenül attól, hogy mi lesz a kezdeményezés sorsa, mostantól nem lehet megkerülni, meg nem történtté tenni.
A továbbiakban Markó Béla összefoglalta a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos konklúziókat, és kiemelte, hogy miután már az előző magyar kormány elfogadta a szövetségünkkel való konzultáció gondolatát, sikerült ennek az elvnek – és gyakorlatnak – a folytonosságát az új magyar kormány esetében is biztosítani. Mi több, a román kormány is elfogadta ezt a igényt, és egy érdemi találkozóra, konzultációra sor is kerül, ami nem jelenti azt, hogy akár elvi kérdésekben is egyetértenének.
Markó Béla ezután néhány a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos jelentős szempontra hívta fel a szövetségi képviselők figyelmét. Kifejtette, hogy az RMDSZ szükségesnek, mi több, elengedhetetlennek tartja Magyarország hozzájárulását a határon túl élő magyarok helyzetének rendezéséhez és az ebben nyújtott politikai támogatást. A kétoldalú tárgyalások és egyezmények, ha konkrét eredményeket hoznak, lényeges mozzanatai lehetnek ennek a rendezésnek. Indokolatlan azonban az az illúzió, hogy egy tollvonással megoldható mindaz a probléma, ami 75 év alatt, vagy akár csupán az elmúlt öt év alatt felhalmozódott, az olyan tollvonásokra viszont, amelyek a problémák szőnyeg alá söprését jelentenék, nincs szükség. A jószomszédi viszony lehet egyik garanciája az erdélyi magyarság törekvéseinek – de az igazi jószomszédi viszonyt éppen ezeknek a törekvéseknek az elfojtása akadályozza. Márpedig egy olyan kronológiát elképzelve, hogy előbb rendeződjék a viszony, majd erre ráépíthető egy méltányos megoldás, sehova sem lehet eljutni – mondotta Markó Béla, majd hangsúlyozta, hogy tapasztalatunk szerint egyelőre sem gyors, sem lassú megoldási folyamat nem indult be. Az európai integrációs folyamatra, a nemzetközi konjunktúrára, a Nyugat felől tapasztalható sürgetésre utalva Markó Béla kifejtette, hogy mi ezt a sürgetést úgy kívánjuk értelmezni, hogy a stabilitást, az integráció előfeltételeit csak a problémák reális megoldásával lehet biztosítani. A látszatteremtés nemcsak hogy semmit sem ér, de halogatást jelent, ami pedig komoly veszélyeket hordoz magában.
A garanciák kérdésére utalva a szövetségi elnök kijelentette: biztosítékot csak maga a beindult és visszafordíthatatlan megoldási folyamat jelenthet. De miképpen lehetne igazi garanciákról, igazi politikai akaratról beszélni mindaddig, amíg az eddiginél is rosszabb oktatási helyzet lehetőségével kell szembenéznünk, amíg a kormány európai nyitásról beszél és ugyanakkor bevonja a kormányzásba a primitív nacionalista indulatoktól és rafinált integráció- és megbékélésellenes gazdasági-politikai érdekektől áthatott Román Nemzeti Egységpártot? Legelőször ezt a nyilvánvaló ellentmondást kellene feloldania a kormánynak, a Parlamentnek, az elnöki hivatalnak, hogy a későbbiekben hiteles lehessen.
Végezetül Markó Béla az alapszerződéssel kapcsolatos jelentős politikai tárgyalássorozat kapcsán a szövetségen belül felmerült, a belső konzultációra vonatkozó kérdésekre utalva hangsúlyozta, hogy amennyiben az RMDSZ igényli, hogy vele mások konzultáljanak, a konzultáció elvét befele is érvényesíteni kell akkor, amikor ez szükségesnek látszik. De ennek a jogos igénynek a bejelentését nem kellene a bizalmatlanság felhangjainak kísérniük.
Az SZKT munkálatai lapzártakor is folynak. A részletekre hétfői számunkban visszatérünk.

*** 1994. szeptember 28–30-a között Bukarestben az Európa Tanács, a Román Rádió és az Etnikai és Társadalmi Kapcsolatok Európai Kutató Központja szervezésében nemzetközi szeminárium zajlott le A tömegtájékoztatás szerepe a multikulturális társadalomban címmel. A szemináriumon az RMDSZ képviseletében Márton Árpád képviselőházi frakcióalelnök és Niculescu Antal, a Szövetségi Elnöki Hivatal politikai tanácsosa vett részt.