1994. szeptember 28., szerda II. évfolyam, 378. szám

*** Szerdán, szeptember 28-án, a szövetség bukaresti székházában az RMDSZ parlamenti csoportjainak vezetői tartottak sajtóértekezletet. A fővárosi sajtó munkatársait Verestóy Attila szenátor, a szenátusi frakció újonnan megválasztott elnöke köszöntötte, aki bemutatta a sajtóértekezleten résztvevő RMDSZ-honatyákat: Székely Ervint és Márton Árpádot, a képviselőházi frakció alelnökeit, Fekete Zsoltot, a frakció titkárát, és Nagy Benedeket, a Képviselőház Oktatásügyi Bizottságának tagját. Kis késéssel érkezett a Parlament közös üléséről Borbély László, a Képviselőház titkára, arról az ülésről, amelyen a két Ház a korrupciót vizsgáló parlamenti bizottság (Vonica-féle) jelentését vitatta éppen.
A sajtóértekezlet fő témája így érthetően az RMDSZ-nek a korrupciót vizsgáló parlamenti bizottság jelentésével kapcsolatos álláspontja volt. Verestóy Attila, majd Székely Ervin a kérdéssel kapcsolatban kifejtették, hogy miért nem írta alá szövetségünk a Vonica-féle jelentést, miért nem ért egyet a hatalom ama próbálkozásával, hogy az ország politikai, gazdasági, társadalmi életére súlyosan nehezedő, riasztó mértéket öltött jelenség politikai hátterének, kiváltó okainak vizsgálata helyett politikai leszámolásra használja fel a jelenlegi kormány, a hatalom ellenfeleivel szemben. Nagyon veszélyesnek ítélték meg a kormány, a jelenlegi hatalom ama kísérletét, hogy a jelenség kiváltó okainak feltárása és a politikai megoldáskeresés helyett bőnügyi eljárást indítsanak egy tendenciózus politikai jelentés alapján az előző kormányok egykori tagjai, a mai kormánykoalícióval szembehelyezkedő vagy a hatalomnak be nem hódoló igazgatók, polgármesterek stb. ellen. A parlamenti vitáról érkező Borbély László friss beszámolója éppen ezt a nagyon veszélyes törekvést világította meg, számszerő adatokkal is példázva, hogy hány polgármestert váltottak vagy váltanak le. Mi több, a vita be sem fejeződött és máris készen áll egy határozati javaslat, amely bőnvádi eljárást szorgalmaz, holott ez nem tartozik a Parlament hatáskörébe. Székely Ervin ennek kapcsán arra is felhívta a sajtó figyelmét, hogy a Vonica-jelentés és az ellenzék jelentése a korrupcióról politikai okmányok, amelyek nem képezhetik bőnvádi eljárás alapját. Megemlítette, hogy a hatalom erődemonstrációra használja fel az alkalmat, és már készülnek azok a törvénytervezetek, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a kommunista diktatúrabeli vagyonellenőrző törvényre.
Szóba került a sajtóértekezleten a Kisebbségi nyelveken folyó oktatást szabályozó törvényt szorgalmazó állampolgári kezdeményezés, amit Verestóy Attila a demokrácia megnyilatkozásának nevezett. Más európai országokban nem kellett ilyen kezdeményezéshez folyamodni – mondotta – ott más megoldást találtak, s idézte a dél-tiroli németek, a finnországi svédek példáját. Nagy Benedek a kérdés kapcsán elmondta, hogy a csaknem fél millió aláíró alkotmányos jogával élt, amire az is késztette őket, s magát az RMDSZ-t is, hogy oly sokat hangoztatták egyes körökben: az anyanyelvő oktatás nem is a romániai magyarság jogos igénye, csupán néhány RMDSZ-vezető rögeszméje. Márton Árpád az etnikai párttal kapcsolatos kérdésre adott válaszában arra mutatott rá, hogy demokratikus országok egész sorában vannak ilyen pártok és ott ezeket mindenki természetes szerveződésként fogja fel. Borbély László pedig azzal egészítette ki, hogy az RMDSZ-ben több ideológiai irányzat érvényesül, de az egész szervezet politikai irányvonala a demokrácia meghonosítását célozza Romániában, s ezt számtalan törvényjavaslatunk, kezdeményezésünk, parlamenti állásfoglalásunk bizonyítja.