*** TILTAKOZÓ NYILATKOZAT
A régészeti ásatások kezdeményezését Kolozsvár központjában úgy értékeljük, mint egy olyan átfogó akció részét, amelynek végső célja az ezeréves erdélyi magyar kultúra tanúbizonyságainak megsemmisítése. Ez az intézkedés-sorozat, amely arra törekszik, hogy megváltoztassa a középkori városok képét, szocialista-realista stílusban alakítva át őket, a mai Európa demokratikus folyamatait semmibe vevő súlyos merénylet az egyetemes értékek ellen, és nem más, mint visszatérés a Ceauőescu-rendszer diktatórikus város- és faluromboló politikájához.
Az események lefolyása: a kormány következetesen passzív magatartása, a magyar lakosság ellen izgató nyilatkozatok, annak kollektív bőnösségének sugalmazása, az elektronikus média cinkossága, amely döntő módon járul hozzá a többségi román lakosság félretájékoztatásához – kísértetiesen emlékeztetnek az 1990. márciusi marosvásárhelyi interetnikus konfliktus előkészítésére. Következésképpen úgy véljük, hogy egy újabb összehangolt akcióval állunk szemben, amelynek két célja van: egyrészt bizonytalanság- és félelemérzés keltése a magyar lakosság körében, másrészt a román közvélemény figyelmének elterelése az ország és a város jelenlegi politikai és gazdasági kérdéseiről.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a felvetődött kérdésben, a román és a magyar lakosság semmiképp sincs különböző táborokban, ahogy ezt a sajtó egy része beállítani igyekszik. Kimondottan polgári kérdésről van szó, a törvényesség tiszteletben tartásáról és a Kolozsvár lakosságának nagy része által is elismert egyetemes történelmi és kulturális értékek fennmaradásáról. Ezt a tényt bizonyítja több román nemzetiségő polgártársunk szolidarizálása a szövetségünk által kezdeményezett polgári engedetlenségi megnyilvánulásokkal.
Ismételten kérjük a Kolozsvár polgármestere által előidézett konfliktus végleges megoldását, amely intézkedés egyszersmind szavatolja a Főtér mőépítészeti, esztétikai és városrendezési képének a megmaradását. Szorgalmazzuk, hogy a nemzeti és egyetemes kultúra közös értékeit képező régészeti leletek – amennyiben ezek léteznek – közkinccsé tételére tudományos és gyakorlati megoldásokat dolgozzanak ki, az Európában hasonló esetekben alkalmazott módszerek felhasználásával, a „Vasile Pârvan” Régészeti Intézet és az UNESCO bevonásával.
Az SZKT felszólítja a területi szervezeteket, hogy az Ügyvezető Elnökség feloldó értesítéséig székházaikban állandó ügyeletet szervezzenek abból a célból, hogy a kolozsvári történelmi központ elleni politikai merénylet végleges és garantált megoldásáig készenlétben legyenek arra, hogy az esetleg kiújuló provokációk kapcsán az Operatív Tanács által elrendelt országos tiltakozó megmozdulásokat azonnal megszervezhessék.
A területi szervezetek elnökségei, elébe menve és segítve az Operatív Tanács határozatait, kötelesek az Ügyvezető Elnökséghez záros határidőn belül benyújtani azoknak a tiltakozó akcióknak a megnevezését, leírását és az ezekre mozgosítható tagság valószínő létszámát, melyekre területükön reális lehetőség van.
Kolozsvár, 1994. július 10.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa
*** Köszönetet mondunk Kolozsvár és az ország valamennyi nem magyar polgárának, akiket magunk mellett érezhettünk a Mátyás király szobra és a kolozsvári Főtér építészeti egységének megőrzéséért vívott küzdelmünkben, s akik síkra szállnak a közös kulturális, történelmi értékeink megsemmisítésével fenyegető esztelen, egynemősítő politikával szemben.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa
*** TÁJÉKOZTATÓ
Az utóbbi két évben Kolozsvár Főterének, a település építészeti és történelmi központjának arculatát áltudományos érvek mögé rejtett kísérletekkel igyekeztek megváltoztatni, amelyek mögött tulajdonképpen egyetemesen elismert kulturális értékek megsemmisítésének a szándéka rejtőzött. Az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum régészeti ásatási kísérlete nyomán kirobbant konfliktushelyzet feloldására hozott 1994. július 8-i kormányintézkedést – mely szerint a kormány a Mővelődési Minisztériumon keresztül elrendeli a munkálatok felfüggesztését – az RMDSZ megelégedéssel vette tudomásul. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a szóban forgó intézkedést részlegesnek és időlegesnek tekintjük, mivel a probléma nem utalható kizárólagosan a tudomány körébe. A végleges megoldásnak el kell ismernie romániai magyar nemzeti közösségünk azon akaratát és alkotmányos jogát, hogy megőrizhesse kulturális azonosságát kifejező értékeit.
Azt a tényt, hogy a kérdés valóban a romániai magyar nemzeti közösség, a magyarság kulturális önazonossága és egy egyetemes értéket jelentő mővészeti alkotás ellen irányul, igazolják Kolozs megye alprefektusának, Liviu Medreának és Kolozsvár polgármesterének, Gheorghe Funarnak ismételt nyilatkozatai, amelyekben a „Mathias Rex” szoborcsoport elköltöztetésével fenyegetőznek. Ugyancsak e tény bizonyítékaként értékelhető az is, hogy a Főtérre – ebbe a védett történelmi övezetbe, ahol több XIV–XV. századi mőemlék is található – tervezett régészeti ásatásokat a Történelmi Múzeum, Kolozs megye alprefektusa és a város polgármestere titokban, a helyi tanács és a közvélemény tudta nélkül készítették elő. Ilyen összefüggésben nem érdektelen azt is hangsúlyozni, hogy a helyi közvélemény nagy többsége nemzetiségétől függetlenül a történelmi központot a város büszkeségének tekinti. Jellemző, hogy a kezdeményezésről az a szerv is (a helyi tanács), amely egyedül jogosult a kérdésben dönteni, csupán az 1994. június 20-i rendkívüli tanácsülésen szerzett tudomást. Sok tanácsos – joggal – ebben az alprefektus és a polgármester előzetes fenyegetéseinek beváltását látta. Külön kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy ezáltal a helyi közigazgatás végrehajtó szerve lebecsülte és semmibe vette a közvéleményt és a tanácsot, amelytől egy előzetesen nem ismertetett és kellően nem dokumentált ásatásra csak pénzügyi jóváhagyást kért, és azt is utólagosan.
A városi tanácsosok egy része, alkotmányos kötelezettséggel élve, felhívta a figyelmet a törvénytelenségre, mivel az építkezési engedély kibocsátásához szükséges dokumentumok és jóváhagyások hiányoznak. A város több pontján már megkezdett tudományos értékő feltárások félbehagyása (amelyek eredményeit ilyenformán a megsemmisülés fenyegeti) azt igazolja, hogy az ásatáshoz szükséges anyagi alap is fedezhetetlen. Az érveket azonban a kezdeményezők nem vették figyelembe, sőt, a törvényességet képviselő tanácsosok ellen politikai jellegő támadásokat intéztek.
Ilyen körülmények között a város lakóinak aggodalmától kísérve, a tudományos jellegő munkálat elkerülhetetlenül politikai összeütközéseket váltott ki.
A megalapozott óvások ellenére a munkálatok kezdeményezői és a helyi közigazgatás végrehajtó szerve ahelyett, hogy a törvényes kereteket teremtette volna meg, sajtóhadjáratot indított az RMDSZ és a DK tanácsosai ellen azzal a céllal, hogy megtévesztve a város lakóit, konfliktushelyzetet teremtsenek. Sajnálatos módon egy tudományos tevékenységet a politika szférájába vittek át. Ez az eredeti terv folytatását jelentette, semmiképpen sem olyan megoldást, amely úgy tárna fel kulturális történelmi értékeket, hogy érintetlenül megőriz mást, hasonló értékeket.
Ilyen körülmények között a város román és magyar lakói polgári kötelességüknek érezték, hogy kifejezzék: tiltakoznak a kolozsvári szellemiség szimbólumát veszélyeztető akciók, valamint a helyi közigazgatás önkényes vezetési stílusa ellen.
Az ásatások kezdeményezőinek módszereit hően mutatja az, hogy miközben egész sor nyilatkozatban és közleményben hangoztatták, hogy minden törvényes előírást betartottak, a munkálatok előkészítésekor több törvénytelenség és törvénysértés történt:
1. A városi tanács, amely a város közjogi adminisztrátora, nem adott engedélyt a munkálatokra. Ez az engedély kötelező az 69/1991-es törvény 79. szakasza, valamint a 21. szakasz g), m) és r) bekezdései értelmében, Románia Alkotmánya 120. szakaszának 1) bekezdésével összhangban.
2. Az 1994. június 23-án kiadott 1596. számú építkezési engedély az alábbiak értelmében törvénytelen:
a) a városrendészeti igazolásnak meg kell előznie az építkezési engedély kiadását. Jelen esetben a törvényes eljárást nem tartották be, amit az építkezési engedély száma és kiadásának keltezése bizonyít (15.596/1994.06.23);
b) a városrendezési igazolásban megjelölt munkálat és az építési engedélyben megjelölt cél nem azonos, ugyanis a „régészeti próbaásatások és az ezzel kapcsolatos terepelőkészítési munkálatok” (igazolás), illetve „régészeti ásatások és az ezzel kapcsolatos terepszervezési munkálatok” (engedély) közötti különbség lényegi;
c) hiányoznak a törvény által megkövetelt alábbi láttamozások és előtanulmányok:
– részletes városrendezési tervrajz;
– a Mővelődési Minisztérium láttamozása;
– a Régészeti Bizottság láttamozása;
– a geológiai-mőszaki tanulmány a Szent Mihály római katolikus katedrális és a Mátyás király szoboregyüttes statikai stabilitásának megőrzésére vonatkozóan;
d) a Mőemlékek és Emlékhelyek Nemzeti Bizottságának 2.277/14.06.1994 számú átirata nem értelmezhető engedélynek, ugyanis nem utal semmilyen, a Múzeum részéről történő régészeti ásatás igényének bejelentésére. Figyelembe véve a szóban forgó mőemlékegyüttes fontosságát, egyértelmő és kifejezett láttamozó engedélyre van szükség az 50/1992-es törvény 7. szakaszának a) bekezdése értelmében. Ebből az átiratból derül ki a Mátyás király szoboregyüttes elköltöztetésének szándéka: „Egyetlen köztéri mőemlék sem költöztethető el, csak a helyzet alapos vizsgálata után, az Országos Mőemlékbizottság ezirányú láttamozása alapján”;
e) mivel hiányzik a mővelet szükségességét igazoló tanulmány, a beterjesztett mőszaki-gazdasági dokumentáció nem fogadható el, mert nem felel meg a törvényes előírásoknak;
f) végül, az igénylőnek nincs semmiféle tulajdonjoga a munkálatokra kijelölt területre. A terület egy része a város köztulajdona, másik része a római katolikus egyház tulajdona. Mindkét esetben bármiféle munkálatok elvégzéséhez a tulajdonos beleegyezése szükséges az 1991. évi 50. számú törvény 5. paragrafusa értelmében. Ez a tett kommunista módon semmibe veszi a tulajdonjogot.
Következésképpen: az építkezési engedély nem tesz eleget az érvényesség egyetlen feltételének sem, és büntetőjogi felelősséggel is jár.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete