1994. július 11., hétfő II. évfolyam, 323. szám

*** 1994. július 10-én Kolozsváron ülésezett az SZKT. Napirendjén szerepelt a Tanügyi törvénytervezettel kapcsolatos teendők megvitatása, az ezzel kapcsolatos határozat elfogadása; a belső választásokról szóló határozat-csomag megvitatása; az Ügyvezető Elnökség Ifjúsági Főosztályának létrehozása, mőködési szabályzatának kiegészítése, Tamás László ügyvezető alelnökként való megerősítése; tájékoztató a kolozsvári Mátyás-szobor és Főtér helyzetéről és tiltakozó állásfoglalás elfogadása a város történelmi főterének veszélyeztetésével kapcsolatban.
Az ülés bevezetőjében elhangzott Markó Béla helyzetértékelése a politikai stratégiaváltás szükségességéről, és ugyanerről a kérdésről beszélt felszólalásában Tőkés László tiszteletbeli elnök.
Tanácskozás folyt a belső választások elvi kérdéseiről és a romániai magyarság közösségi kataszterének összeállításáról. Noha az előző esti Egyeztető Kerekasztalon a frakcióvezetők által elfogadott ezzel kapcsolatos alaphatározatokat a plénum nem erősítette meg, megállapodás született arról, hogy a soron következő SZKT-ülés – szeptemberben – mindenképp elvi döntéseket kell hogy hozzon. Ugyancsak a következő SZKT dönt majd a belső politikai szerveződések státusának ügyében is.
Az SZKT Határozatot fogadott el a Tanügyi törvénytervezet képviselőházi megszavazásával kialakult helyzetről, illetve az ezzel kapcsolatban szükséges szövetségi politika stratégiaváltásáról, cselekvési programról, valamint tiltakozó állásfoglalást a kolozsvári Főtér és Mátyás-szobor veszélyeztetésével kapcsolatban.
Az ülést Dézsi Zoltán SZKT-elnök távollétében Bulyovszky Lóránd alelnök, az Egyeztető Kerekasztal munkálatait mediátori minőségben Szilágyi N. Sándor és Pillich László vezette.
Az SZKT ülését követő sajtóértekezletet Markó Béla szövetségi elnök és Bulyovszky Lóránd SZKT-alelnök tartották.

*** HATÁROZAT

Az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa a Tanügyi törvénytervezet képviselőházi elfogadásával kapcsolatosan megállapítja:
Nemzeti közösségünk történelmét meghatározta az önazonosságának megerősítéséért folytatott harc. A kisebbségi helyzetben levő romániai magyarság politikájának alapelve, hogy csupán a sérelmi politika és védekező taktika nem biztosíthatja közösségünk jogait. Megoldást csakis az önrendelkezést szavatoló jogi keretek adhatnak. Nevezetesen a hármas autonómia-struktúrán belül a személyi és a helyi önigazgatási autonómiaformák gyakorlására vonatkozó jogi garanciák szavatolása a nemzetközi gyakorlat szerint: elsősorban a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (1992) előírásainak megfelelően. Szövetségünk – programjának szellemében – a nyilvánosság előtt határozottan megfogalmazta a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelő elvárásait. Politikánkkal hitelt szereztünk az Európai Tanács, az EDU, a FUEV, valamint számos, kisebbségi kérdéssel foglalkozó intézménynél. Hasonló elvárásokkal fordultunk a demokratikus átalakulás, valamint az európai integráció szükségességét hangoztató román politikusokhoz, Románia elnökéhez, a kormányhoz, amelyeket azok nem valósítottak meg, annak ellenére, hogy vállalták az Európa Tanács ajánlásainak teljesítését.
A politikai dialóguson és a tárgyalásos rendezésen túl, a Képviselőházban elfogadott törvénytervezet formája, amelyet a romániai magyarság elutasít, indokolttá teszi közösségünk tagjainak bevonását azoknak a kezdeményezéseknek a kivitelezésébe, amelyek nemcsak politikai képviseleten keresztül, hanem közvetlenül is kinyilváníthatók.
Ez a stratégiaváltás szükség esetén közel kétmilliós közösségünknek a polgári engedetlenség útjára való lépését jelentheti. A Képviselőházban elfogadott Tanügyi törvénytervezet antidemokratikus jellegő, centralizációs törekvéseket érvényesít, és az anyanyelvő oktatás terén visszalépést jelent a Ceauőescu-rendszer (28/1978) Tanügyi törvényéhez képest.
A törvénytervezet cikkelyeiből világosan kiderül az asszimilációs szándék, mivel:
– megakadályozza a minden szintő, önálló anyanyelvő iskolahálózat létrehozását, és nem biztosítja ennek folytonosságát, céltalanná kívánja tenni az anyanyelven való tanulást, ugyanakkor gátolja saját szakértelmiségünk utánpótlását;
– nem biztosít törvényes keretet a felekezeti iskolák számára, megfosztva ezzel egyházainkat hagyományos joguktól, hogy különböző típusú és minden szinten mőködő oktatási hálózatot szervezhessenek;
– a 162. cikkely súlyos alkotmánysértést követ el, mivel szentesíti az egyházi tulajdonnak a kommunista rendszer idején történt elkobzását, újabb államosítást hajtva végre a felekezeti iskolák esetében.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa, felelősségének tudatában

ELHATÁROZZA

A törvénytervezettel szembeni elutasításának jeléül, a parlamenti törvénymódosító javaslatok fenntartása mellett, élni fogunk a tiltakozás és a polgári engedetlenség formáival. Ezért az RMDSZ:
1. Kidolgozza – valamennyi oktatási és érdekvédelmi szervezetünkkel, valamint egyházainkkal egyetemben – saját oktatási rendszerünk kialakításának stratégiáját, az óvodától a főiskolai hálózatig.
2. Kezdeményezi egy külön törvény parlamenti előterjesztését, amely a kisebbségi oktatást szabályozza, leválasztva azt a mostani elfogadhatatlan általános törvénykezéstől. Ennek érdekében, a törvény által előírt feltételek teljesítése céljából kezdeményezi és az Ügyvezető Elnökség révén megszervezi a törvénytervezet benyújtásához szükséges 250.000 aláírás összegyőjtését.
3. Garanciákat követel a jövőben a megkötendő román-magyar alapszerződésben a kisebbségi oktatási autonómiára vonatkozóan.
4. Összehasonlító tanulmányt készít a kisebbségi oktatási rendszert szabályozó nyugati, demokratikus és méltányos törvények, illetve a jelenlegi képviselőházi változat összevetésével.
5. Kezdeményezi:
a. magyar, román és angol nyelvő feliratok kitőzését, melyek közlik a nyilvánossággal, hogy a törvénytervezet sérti közösségünk alkotmányos jogait;
b. levelek, illetve beadványok megírását, amelyek a nemzetközi fórumok tudomására hozzák, hogy közösségünk számára a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan;
c. tiltakozó tömegakciók, felvonulások szervezését, a szenátusi vita megkezdése előtt;
d. szeptember közepén iskolai bojkott szervezését.

Kolozsvár, 1994. július 10.

A Szövetségi Képviselők Tanácsa