1994. december 12., hétfő II. évfolyam, 430. szám

*** 1994. december 9–10-én ülésezett Kolozsváron a Szövetségi Képviselők Tanácsa.
Az ülés elején elfogadott napirend szerint Tamás Sándor ifjúságügyi ügyvezető alelnök olvasott fel egy Nyilatkozatot az Emberi Jogok Nemzetközi Napja alkalmából, amelyet az SZKT saját dokumentumaként fogadott el.
Ezt követően Markó Béla szövetségi elnök terjesztett elő Felhívást az 1989 decemberi fordulat 5. évfordulójának alkalmából, amelyet ugyancsak az SZKT dokumentumaként fogadtak el, és amely Románia valamint Európa közvéleményéhez fordul a demokrácia és a kisebbségi jogok védelmében.
Az ülés legfontosabb napirendi pontjaként a IV. Kongresszus alapkérdéseiben született döntés. Eszerint a IV. Kongresszus 1995. május 26–28-án lesz Kolozsváron. Elvi megállapodás született a képviseleti normák tekintetében is. A kongresszusi küldöttek 51%-át területi elv alapján, a fennmaradó 49%-ot pedig korporatív módon – a platformok, pártok, társult szervezetek – jelölik ki.
Az SZKT határozott a belső politikai szerveződések – platformok – státuszának rendezéséről is; a platformok minimális taglétszámát 30 főben állapította meg.
A belső választásokról szóló határozatcsomag és a belső önrendelkezést kiteljesítő autonómiák statútumainak kérdésében a nézetek további közelítésére december 16-án újra összeül az Egyeztető Kerekasztal.
Az Ügyvezető Elnökség féléves munkájáról Takács Csaba ügyvezető elnök terjesztett elő jelentést, amelyet vita és interpellációk sorozata követett.
Tőkés László tiszteletbeli elnök felszólalásában sürgette, hogy az RMDSZ-körzetek idejében szőrjék ki a szakmailag és politikailag alkalmatlan, kompromittált embereket, hogy kellő felelősségtudattal készülhessenek fel a helyhatósági választásokra.
Szilágyi Zsolt képviselő felvezetésében vált ismertté a Román Hírszerző Szolgálat állítólagos “halállistája”, amelyen Tőkés László neve is szerepel.
Az SZKT foglalkozott Kincses Előd ügyével is. Borbély László képviselő számolt be a parlamenti csoport által tett lépésekről, ártatlanságának tisztázására, bántatlan hazatérésének biztosítására, tekintettel arra, hogy ellene ma is bőnvádi eljárás van folyamatban.

*** FELHÍVÁS

Öt esztendővel Kelet-Közép-Európa kommunista diktatúráinak összeomlása után, a romániai 1989 decemberi fordulat ötödik évfordulójának előestéjén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség felhívással fordul Románia és egész Európa közvéleményéhez, minden demokráciát, szabad, békés, igazságos életet akaró embertársunkhoz:
1989-ben, amikor sorra buktak meg a totalitárius rendszerek ebben a régióban, és amikor a Temesváron elindult felkelés nyomán Romániában összedőlt az évtizedeken át megfélemlítéssel, terrorral, szellemi és fizikai erőszakkal fenntartott kommunista rezsim, a mi kétmilliós magyar közösségünk is azt remélte, hogy sikerül nagyon hamar létrehozni egy olyan demokratikus társadalmat, amelyben ez a közösség is szabadon, a többségi nemzettel egyenlőségben, autonóm módon rendelkezhet sorsával.
Reményeinkben kétszeresen is csalatkoznunk kellett, és ez öt esztendő múltán arra késztet minket, hogy ismételten, nyomatékosan felhívjuk a közvélemény figyelmét helyzetünk megoldatlanságára, a megoldás elodázásának veszélyeire.
Csalatkoznunk kellett az egész romániai társadalommal együtt, a román nemzettel együtt, mert az igazi demokrácia hiánya, az ország gazdasági, szociális, politikai helyzete, a centralizált államigazgatás, a reformellenes kormányzás egyaránt sújt mindannyiunkat.
De csalatkoznunk kellett abban a bizalmunkban is, hogy a kommunizmus bukásával megszőnik a nacionalizmus, és megnyílik az út a nemzeti, etnikai kisebbségi diszkrimináció felszámolása, a jogegyenlőség megteremtése felé.
Éppen ellenkezőleg, a letőnt, elerőtlenedett kommunista ideológia helyett egy új totalitarizmus, a nacionalizmus, sovinizmus, idegengyőlölet, a történelem süllyesztőjéből előrángatott nemzetállami eszme tört és tör előre.
Félő, hogy amiképpen évtizedeken át tehetetlen volt a kommunizmussal szemben, a nyugati demokrácia tehetetlen lesz ezzel az egyszerre régi és új veszedelemmel, a nacionalizmussal szemben is.
Félő, hogy a jugoszláviai tragédiából még mindig nem sikerült levonniuk a megfelelő tanulságokat azoknak, akik Európa különböző országaiban a politikai közvéleményt alakítják, és akik a megoldás megkereséséhez és érvényesítéséhez hozzájárulhatnak.
Félő, hogy ebben az egész kelet-közép-európai régióban, amelyben a világháborúk, a békeszerződések, maga a történelem teremtett végtelenül bonyolult etnikai viszonyokat, ha elharapózik a nacionalizmus, a mindennapi győlölet tüze, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lesz eloltható, és ez a tőz magát a demokráciát, a közös Európa eszméjét is felégetheti.
Öt esztendő tapasztalatai azt mutatják, az európai intézmények fölismerték, hogy az etnikai-kisebbségi problémák rendezése a stabilitás és biztonság egyik alapvető feltétele. De azt is látnunk kell, hogy ez a rendezési folyamat az Európa Tanács, az Európai Unió, az EBEÉ keretében túlságosan lassú és erőtlen ahhoz, hogy igazán hatékony lehessen. Sem a kötelező jogi normák, sem az ellernőrzési mechanizmusok nem jelentenek még igazi garanciát az etnikai feszültségek megszüntetésére.
Mi, akik Romániában nap mint nap szembesülünk a nacionalista, magyarellenes megnyilvánulásokkal, a jogfosztás legváltozatosabb formáival és a továbbra is diszkriminatív belső törvénykezéssel, egyszerre fordulunk a romániai társadalom és Európa demokratikus erőihez azzal a felhívással, hogy helyzetünket, a jogaiktól megfosztott nemzeti közösségek helyzetét rendezni, a fellángoló nacionalizmussal szembefordulni közös érdek.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Európa egyik legnagyobb kisebbségének képviseletében határozottan síkra száll az egész romániai társadalom demokratizálódásáért, országunk reális európai integrációjáért, romániai magyar közösségünk önrendelkezésének biztosításáért.
Felhívjuk az Európa Tanács, az Európai Unió, az EBEÉ figyelmét, hogy a jogos kisebbségi törekvések elfojtása, a rendezés halogatása, a győlöletkeltés és a sovinizmus tolerálása felmérhetetlen veszélyeket hordoz magában. A leghatározottabban sürgetni kívánjuk az eddigieknél jóval hatékonyabb, a több európai országban már létező pozitív gyakorlatra is támaszkodó jogi dokumentumok kidolgozását és elfogadását, a belső törvénykezés átalakítását, a két- és többoldali garanciák megteremtését, a kisebbségi kérdés átfogó és mélyreható rendezését.
Öt esztendővel 1989 után mindannyian felelősek vagyunk és leszünk azért, hogy milyen irányba fordul ennek az évtizedeken át eszmei-lelki-szellemi sötétségben tartott régiónak a sorsa.

Kolozsvár, 1994. december 10.

Szövetségi Képviselők Tanácsa

*** NYILATKOZAT

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa megdöbbenéssel értesült egy állítólagos “halállista” létezéséről.
Az osztrák kémelhárítás vezetője, Peter Blumauer 1994. december 2-án Bécsben nyilvánosságra hozott nyilatkozata szerint a Román Hírszerző Szolgálat eldöntötte több prominens személyiség likvidálását.
Ezek között szerepel az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László is.
A közelmúltban bemutatott RHSZ-jelentés, ennek az intézménynek eddigi tevékenysége fokozottan valószínősíti egy ilyen lista létezését.
A Román Hírszerző Szolgálatnak nevezett, valójában politikai rendőrségként mőködő, állami költségvetésből fenntartott intézmény tovább folytatja eddigi alkotmányellenes, a politikai életbe beavatkozó tevékenységét, a romániai magyarság megfélemlítését.
Az RHSZ a szélsőséges román nacionalizmus kiszolgálójaként a romániai magyar közösséget a román nép ellenségeként tünteti fel.
A hírszerző szolgálat által kiadott jelentést szövetségünk elleni támadásnak tekintjük, mivel a név szerint vádolt személyek az RMDSZ nyilvánosan meghirdetett, az ország demokratizálását felvállaló programjának megfelelő politikát képviselik.
A romániai magyarság érdekeinek szakavatott és következetes védelmezői ellen irányuló fenyegetést közösségünk elleni támadásnak tekintjük.
Az RHSZ ezirányú tevékenységét alkotmányellenesnek és a jogállamiság szabályaival ellentétesnek tartjuk.
Az SZKT megbízza az RMDSZ parlamenti csoportját, hogy indítványozza a “halállista-ügy” parlamenti kivizsgálását.

Kolozsvár, 1994. december 11.

Szövetségi Képviselők Tanácsa

*** ÁLLÁSFOGLALÁS
Az Emberi Jogok Napja alkalmából

Az “emberi jogok” minden állam minden lakosát megillető, alapvető jogok összességének a megjelölése. A természetjogi eredető “emberi jogok” kifejezés abban a felfogásban gyökerezik, hogy az emberi jogok az egyént “öröktől fogva”, az államtól függetlenül megilletik. Ennek ellenére, korábban úgy tartották, hogy ezen jogok szabályozása az egyes államok belső joghatóságának körébe tartozik. Ez a felfogás természetesen téves, mert az egyént az államhatóságok lététől vagy nem lététől, valamint állampolgárságától függetlenül ugyanolyan mértékben megilletik az alapjogok, hiszen ezek tiszteletben tartásának igénye az egyén alanyi jogaként jelenik meg.
Az ENSZ – a Nemzetek Szövetségével ellentétben – a kisebbségek védelmének rendszeréről áttért az emberi jogok általános védelmének rendszerére, abban a feltevésben, hogy ennek keretében a kisebbségek igényei is kielégítést nyernek. Amint azt a tények is mutatják, ez a feltevés alapjainál fogva tévesnek bizonyult.
Napjainkra általánosan elfogadottá vált az a tétel, miszerint a kisebbségek jogait önállóan kell kodifikálni, sőt, ezen jogok betartásáért garanciákat kell kérni és kapni az egyes államoktól. Tehát a kisebbségeket speciális védelemben kell részesíteni. Ez a felismerés a polgári és politikai jogokról szóló egyezségokmány 27. cikkelyében is kifejezésre jut.
Az ünnepélyes kinyilatkoztatások elhangzása, a sok negatív tapasztalat után, már nem elegendő. Nem elég a kisebbségek részére az emberi jogokat diszkrimináció nélkül érvényesíteni, hanem bizonyos konkrét “kisebbségi jogoknak” nevezett garanciákat kell részükre biztosítani. Ezt a gondolatmenetet igazolja, hogy például az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága legutóbb is egy Kisebbségi Keretegyezményt fogadott el. Ha figyelemmel követjük az erre vonatkozó nemzetközi trendet, szintén azt tapasztalhatjuk, hogy jó ideje pozitív irányba mozdult a nemzetközi jogi gondolkodás. A napokban Budapesten ülésezett – új nevén – Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet is az emberi jogok mellett a kisebbségi kérdés megoldását is kardinális problémának tekintette. Ez tőnt ki mind a Horn Gyula magyar miniszterelnök, mind néhány más ország- és kormányfő beszédéből is.
Ami az Emberi Jogok Nemzetközi Napját illeti, tartsunk egyfajta vizsgálatot. Itt, ebben a városban és ma, december 10-én tekintsünk vissza és kérdezzük meg: érvényesültek-e az 1994-es évben az emberi jogok ebben az országban?
Beszélhetünk-e arról, hogy “minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz” akkor, amikor ártatlan embereket börtönöznek be, adott esetben éppen azért, mert másként gondolkodnak, vagy más nemzetiséghez tartoznak?
Beszélhetünk-e arról, hogy “a törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez” akkor, amikor azok, akik a törvény védelmét nem román nyelven kívánják igénybe venni, csak az általuk fizetett tolmács útján tehetik ezt?
Beszélhetünk-e arról, hogy “senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megváltoztatásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírében megsérteni” akkor, amikor még mindig lehallgatók mőködnek a telefonkészülékekben; akkor, amikor a levelek tartalmát ma is éppúgy olvassák, mint egykor; akkor, amikor kiadványok egész sora és politikusok tucatjai pocskondiázzák közösségünk prominens személyiségeit?
Közösségünk egészét sértik akkor, amikor az RMDSZ elnökét, szövetségünk parlamenti képviselőit, illetve szenátorait támadják.
A romániai magyarság legkiemelkedőbb egyéniségének, Tőkés László tiszteletbeli elnöknek a személyi biztonsága is veszélyeztetett.
Burkolt vagy kevésbé burkolt formában a felfokozott támadások kereszttüzébe állított Csapó I. József szenátor, illetve Katona Ádám személyén keresztül közösségünk jogos autonómia-törekvését támadják.
Szükséges kiemelnünk, hogy Eva Maria Barki nemzetközi jogász – különösen amióta hangsúlyozottan felvállalta a romániai magyar jogsértettek ügyeit – szintén a román titkosszolgálat támadási célpontjává vált.
Beszélhetünk-e arról, hogy “minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz” akkor, amikor a kisajátított, elkobzott magán- és közösségi tulajdonban volt ingó és ingatlan javaink visszaadását hiába várjuk; akkor, amikor a történelmi egyházak javait még mindig mások bitorolják?
Beszélhetünk-e arról, hogy “mindenkinek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz” akkor, amikor például a Mátyás-szobor védelmében eljáró polgárokat bírságolnak meg, illetve próbálnak börtönbe csukni; akkor, amikor akár fizikai brutalitással is megakadályozzák az egyének szabad vélemény-nyilvánítását, akkor, amikor közlik, hogy a hadseregnek konkrét akcióterve van arra az esetre, ha a nemzeti kisebbségek egyet nem értésüket a gyülekezési joguk igénybevételével próbálnák kifejezésre juttatni?
Beszélhetünk-e arról, hogy “minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazáshoz” akkor, amikor nincs egyetlenegy magyar nemzetiségő miniszter, nincs egyetlenegy magyar nemzetiségő prefektus, nincs egyetlenegy magyar nemzetiségő magas rendfokozatú katona- vagy rendőrtiszt; akkor, amikor a magyar vállalatvezetők száma elenyésző, amikor a bírói, ügyészi, valamint ügyvédi kamarákban elhanyagolható a magyar nemzetiségőek száma és aránya?
Beszélhetünk-e ilyen körülmények között az emberi jogok maradék nélküli érvényesüléséről?
Lemondhatunk-e arról az igényünkről, hogy abban az országban, amelyben élünk “mind társadalmi, mind nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesüljenek”?
A válasz, természetesen, tagadó.

Kolozsvár, 1994. december 10.

Szövetségi Képviselők Tanácsa

*** KÖZLEMÉNY

Az Ügyvezető Elnökség 1994. december 8-án ülésezett Kolozsváron.
Beszámolók hangzottak el a Szövetségi Egyeztető Tanács üléséről, a területi szervezetek ügyvezető elnökeivel, szervezési alelnökeivel és informatikusaival folytatott tanácskozásról, a statútumszerkesztő bizottság tevékenységéről, az RMDSZ képviselőházi csoportjának mőködéséről.
Cs. Gyímesi Éva oktatásügyi alelnök amerikai körútjáról számolt be. Az Egyesült Államokban előadásokat tartott a romániai magyar felsőfokú oktatás helyzetéről és esélyeiről, találkozott az ottani magyar közösségekkel.
A szervezési alelnök tájékoztatott a kongresszus megszervezését célzó pályázatok baérkezéséről, ezeket az SZKT Állandó Bizottságához továbbítják.
Az Ügyvezető Elnökség véglegesítette a féléves tevékenységéről szóló, az SZKT elé terjesztendő beszámolók anyagait.

*

Kolozsvár polgármestere ismét bizonyítékát adta a város valódi problémái iránti érzéketlenségének és cinizmusának. Egy, a diktatúra alatti – nem érvénytelenített, de soha senki által nem alkalmazott – törvényre való hivatkozással érvényes lakbérleti szerződéssel rendelkező emberek ellen indít támadást. A sajtóban közreadott listán szereplő 81 személy csaknem kivétel nélkül magyar nemzetiségő, tehát az elindított folyamat egyértelmően etnikai irányultságú. Az Ügyvezető Elnökség támogatja a Kolozs megyei szervezet ezzel kapcsolatban kiadott nyilatkozatát és a lehető leghatározottabban fellép az érintettek alkotmányos jogainak érvényesítéséért az illetékes hazai és nemzetközi fórumokon, beleértve az esetleges jogi eljárás megindítását is.

Takács Csaba
ügyvezető elnök