1994. április 6., szerda II. évfolyam, 256. szám

*** 1994. április 5-én, a Képviselőház megszavazta a háborús veteránok, hadirokkantak és hadiözvegyek törvénytervezetének azon pontjait, amelyeket a Parlament két Házának közös egyeztető bizottsága március 30-án fogadott el.
A legélénkebb vitát várhatóan az a törvényszakasz váltotta ki, amely az észak-erdélyiek helyzetét szabályozza. Mint ismeretes, az egyeztető bizottság a szenátusi változatot fogadta el, amely szerint csak az az észak-erdélyi tekinthető háborús veteránnak, aki nem harcolt a román hadsereg ellen. A képviselőházi változat nem tartalmazott ilyen kitételt, és érthető módon a RMDSZ képviselőházi csoportja az utóbbi változat mellett szavazott. Megjegyzendő, hogy a német SS-alakulatokba bevonult dél-erdélyi és bánáti németek esetében nem létezik ilyen diszkrimináció.
A vitában, amely rendkívül feszült hangulatban zajlott le, az RMDSZ részéről Kerekes Károly Maros megyei, Mazalik Alfréd Máramaros megyei és Tokay György Arad megyei képviselő szólalt fel. Az RMDSZ álláspontját támogatták a Demokratikus Konvenció pártjai, főképp a KDNPP, amelynek fellépése volt a leghatározottabb. Az RNEP és a kormánypárt a szenátusi változat mellett érvelt, újból tanúbizonyságot téve intoleranciájáról és nemzeti győlöletéről. A szavazás eredménye: 135 a szenátusi változat mellett, 80 a képviselőházi változat mellett, 6 tartózkodás.
A törvény egészének megszavazása – az RNEP javaslatára – névleges szavazással történt. A törvényt 240 szavazattal, 26 ellenében elfogadták. Mindössze az RMDSZ képviselői szavaztak a törvény ellen, s e döntés megindoklását Kerekes Károly ismertette. A Keresztény-Demokrata Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt képviselőházi csoportjának vezetői szavazatuk megindoklásakor elmondották, hogy a törvény diszkriminatív jellege ellenére kénytelenek elfogadni a törvény, mert annak el nem fogadása megfosztaná jogaiktól azokat, akik nagyon idősek, s akik talán már meg sem érnék egy esetleges későbbi törvény efogadását.

*** 1994. március 28–31-e között a Magyar Országgyőlés Oktatási Bizottságának meghívására román parlamenti delegáció tett látogatást Budapesten. A Romulus Dabu, Képviselőház Oktatási Bizottságának elnöke által vezetett delegációnak tagja volt Asztalos Ferenc Hargita megyei képviselő, a Képviselőház Oktatási Bizottságának alelnöke.
A küldöttség megbeszélést folytatott az Országgyőlés Oktatási Bizottságával, Emberjogi-Kisebbségi Bizottságával, Szőrős Mátyással, az Országgyőlés alelnökével, a Magyrországi Románok Szövetségének képviselőivel, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, valamint a Mővelődési és Oktatásügyi Minisztérium képviselőivel.
A megbeszéléseken magyar részről állandó jelleggel jelen volt a Külügyminisztérium képviselőjeként Karikás Péter főtanácsos, a külkapcsolatok főosztálya részéről Körtélyessy László. A Román Nagykövetség részéről felváltva Ioan Donca nagykövet illetve Virgil Stoica tanácsos vett részt a megbeszéléseken.
A megbeszélésekre a nyílt, éles szókimondás volt jellemző. A Képviselőház Oktatási Bizottságának teljes vezetőségéből (elnök, két alelnök, titkár) álló küldöttség megtudhatta azt, hogy az elfogadott Oktatási törvény értelmében Magyarországon az oktatás nyelve a magyar, valamint a nemzeti kisebbségek nyelve; megismerhette az önkormányzatok és a tanintézetek közötti viszonyt, az iskolaszékek, diákönkormányzatok szerepét. A delegáció részletes tájékoztatót kapott a kisebbségek helyi önkormányzatáról, mővelődési és oktatási önigazgatásáról, valamint a kisebbség anyanyelvhasználatának lehetőségeiről.
Az eszmecserék során megfogalmazódott az a gondolat is, hogy egy kisebbség identitásának megőrzéséhez három tényező egyidejő jelenléte szükséges: az illető kisebbség akarja a megmaradást; a többségi nemzet a legmesszebbmenő toleranciával viseltessen iránta; a kormány támogassa ilyen irányú törekvéseit. Ezáltal vált egyértelmûen nyilvánvalóvá a magyarországi román és romániai magyar kisebbség állapota és törekvése közötti különbség.