1993. szeptember 10., péntek I. évfolyam, 117. szám

***      1993. szeptember 9-én, csütörtök délután tartotta soros ülését a Romániai Demokratikus Konvenció Végrehajtó Bizottsága. A tanácskozáson az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök képviselte.

A testület megvitatta az RMDSZ Memorandumával kapcsolatban kialakult politikai helyzetet.  Konvenciós partnereink – bár elismerték, hogy nem a pártok dolga megvitatni egy független szervezet politikai dokumentumát – sérelmezték, hogy a Memorandum eljuttatása előtt az RMDSZ nem konzultált az RDK pártjaival. Néhány kivétellel – mint például a nemzetállammal kapcsolatos fenntartásunk, illetve a pozitív diszkrimináció elvére vonatkozó elvárásunk – konvenciós partnereink egyetértenek a Memorandumban megfogalmazott követeléseinkkel, s a tanácskozáson fel sem merült a Romániai Demokratikus Konvenció és az RMDSZ közötti szövetség felbontásának kérdése. Az ülésen Markó Béla kérte a Konvenció Végrehajtó Bizottságát, hogy dolgozza ki az RDK elvi álláspontját a romániai kisebbségekkel kapcsolatban, s a jövőben ennek megfelelően foglaljanak állást a politikai élet küzdőterén.

 

***      Vlad Adrian Cãšuneanu  Kovászna megyei prefektus 1993. szeptember 9-i keltezéssel kibocsátott 52. számú Rendeletével kötelezi a Kovászna Megyei Tanfelügyelőséget, hogy az 1993/94-es tanévtől kezdődően  – a kormány 283/1993. számú Határozatának megfelelően – román tannyelvő iskolákat, illetve esetenként tagozatokat létesítsen minden olyan Kovászna megyei helységben, ahol eddig nem mőködtek ilyen oktatási egységek (elemi és gimnáziumi tagozatok), függetlenül a tanulók létszámától. A rendelet 2. cikkelye kimondja, hogy tilos bármiféle módon nyomást gyakorolni a tanulókra vagy szüleikre a tannyelv szabad megválasztásában. A prefektusi rendelet értelmében a Megyei Tanfelügyelőség 15 napon belül írásbeli jelentést kénytelen tenni a megyefőnöknek a rendelet végrehajtásáról.

Mindezek tudatában kíváncsian várjuk hasonló rendeletek kibocsátását azokban a megyékben, ahol a magyarság szórványban él, különös tekintettel azokra a helységekre, ahol a magyarul tanulni óhajtó gyerekek számára eddig nem volt sem anyagi, sem – főleg – törvényes lehetőség.