*** Továb folyik Kolozsváron a magyar intézmények elleni hadjárat. Mint ismeretes, a tavaly román tannyelvő középiskolai osztályokat akartak becsempészni a három magyar tannyelvő iskolába – ezzel próbálván elindítani a vegyesítés „áldásos” folyamatát. Ezt akkor sikerült megakadályozni. Az idén új próbálkozással kell szembenéznie a kolozsvári magyar középiskolai oktatásnak. Nevezetesen arról van szó, hogy a közgazdasági fakultás néhány évfolyamát be akarják költöztetni – épülethiány ürügyén – a Báthory illetve a Brassai Líceumba. A Báthory Líceum – úgy néz ki – megszabadul, a Brassaihoz viszont ragaszkodnak az elképzelés kiagyalói. Amint a megyei RMDSZ-szervezet vezetőitől értesültünk, Grigore Zanc prefektust nem sikerült észérvekkel meggyőzni arról, hogy például miért elképzelhetetlen egyazon épületben elemisták, gimnazisták, liceumisták és egyetemi hallgatók jelenléte. Zanc úr azt állítja, ez nem etnikai ügy, hogy román tannyelvő líceumok beleegyeztek egy-két évfolyam beköltöztetésébe. Ám a magyarságnak van némi tapasztalata az efféle „becsempészés” végső célját illetően. Vitathatatlan ugyanis, hogy azt a folyamatot akarják újraindítani, amelyet annak idején Ceaušescu oly álnokul kigondolt és véghez is vitt. Arról nem beszélve, hogy Gheorghe Funar polgármester ennél is radikálisabb módszert ajánl: egyszerően ki kell lakoltatni a magyarokat a Brassaiból, és átadni az épületet a Közgazdasági fakultásnak. Hírek szerint péntekre várják Kolozsvárra a Tanügyminisztérium illetékesét az ügy végső rendezése végett. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete mindent elkövet, hogy az intézményeink elleni újabb támadást elhárítsa.
*** Július 14-én az RMDSZ bukaresti székházában Markó Béla szövetségi elnök sajtóértekezletet tartott, amelyen részt vett Takács Csaba ügyvezető elnök, Tokay György, a szövetség képviselőházi frakcióvezetője, politikai alelnök, Borbély László képviselőházi frakcióalelnök és Bakk Miklós SZKT-tag, utóbbi kettő mint szövetségünk küldöttei a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban. A sajtó képviselőivel létrejött találkozónak ezúttal nem volt előre meghírdetett tematikája, a meghívottak viszont az utóbbi két hét legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban készségesen válaszoltak az újságírók kérdéseire.
Bevezetőjében Markó Béla a Romániai Demokratikus Konvenció Programnyilatkozatát értékelte, amelynek kidolgozásában az RMDSZ is részt vett. Elmondotta, hogy ez a Programnyilatkozat azáltal vált sürgôssé, mivel az RMDSZ – és a demokratikus ellenzék – véleménye szerint az ország társadalmi és gazdasági válsága egyre jobban mélyül, és a Kormánynak nincs reális programja a válságból való kilábalásra. A Nemzeti Demokratikus Megmentési Front országos konferenciájáról az RMDSZ elnöke elmondotta, hogy a kormánypárt csak nevet változtatott, programjában, ideológiájában nincs változás, és szövetségesei sora is változatlan. Megállapította, hogy a sajtó nem tükrözte jelentőségéhez mérten a magyarországi Nemzetiségi törvény elfogadását, noha ez a törvény példaértékő a kisebbségek jogainak európai normák szerinti szavatolása szempontjából.
Tokay György az EBEÉ helszinki parlamenti ülésszakának munkálatairól számolt be, és értékelte az ott elfogadott Határozat jelentőségét a jugoszláviai helyzet megítélésében, méltatta a megelőző, ún. preventív diplomácia elvének meghírdetését a válsággócok felszámolásának érdekében, valamint azt, hogy az EBBÉ helszinki Határozata a nemzeti kisebbségek kérdését az európai biztonság sarkalatos kérdésének nyilvánította, és ajánlotta a Kisebbségi Charta elfogadását.
Takács Csaba Cãlin Nemeš tragikus halálával kapcsolatban megemlítette, hogy megdöbbentő gesztusa tiltakozás egy lassú ellenforradalmi kurzus ellen.
Borbély László és Bakk Miklós arról beszéltek, hogy a Nemzeti Kisebbségi Tanács ma délutáni plénumán alighanem tisztázódik, csupán propagandisztikus céllal létrehozott kirakatintézményről van-e szó, vagy a Kormány valóban szerepet szán e testületnek a kisebbségek gondjainak valós megoldásában. Az eddigi tapasztalatok azonban nem túl biztatóak.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy megfelel-e a romániai magyarság igényeinek a magyarországi Kisebbségi törvény, Markó Béla kifejtette, hogy minden kisebbségnek megvannak a sajátos gondjai, s ezért nem lehet általános érvényő törvényt alkotni, de a magyarországi törvény olyan elveket tartalmaz, amelyek a romániai magyar kisebbség törekvéseinek is megfelelnek. Megemlítette például, hogy a vitatott dokumentum a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogairól beszél, államalkotó tényezőnek tekinti a nemzeti kisebbségeket, és világosan meghatározza, hogy mit kell értenünk a nemzeti kisebbségeken.
Szóba került több más kérdés is, mint a kétnyelvő feliratok, az anyanyelvhasználat a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban stb., s ezekre a kérdésekre nemcsak magyarországi, hanem finnországi példákkal is válaszoltak vezetőink. A Pãunescu állítólagos magyarországi „kifosztásával” kapcsolatban Takács Csaba nem kis derültséget keltve elmondotta, hogy őt is „kifosztotta” egy magyar rendőr, mert gépkocsivezetője 10 kilométerrel meghaladta a megengedett sebességet, és őt is felismerte a rend őre, de fizetnie kellett, mert a törvény mindenkire egyformán érvényes.
Mint Markó Béla bejelentette, az ôszig ritkábban, illetve csak akkor lesz sajtóértekezlet, ha azt jelentős események indokolják.
*** Július 10-én, szombaton, Tőkés László püspök Magyarlapádon öt újszülöttet keresztelt. Az istentisztelet és keresztelés után a templom előtt rögtönzött RMDSZ-fórumra került sor, amelyen Sípos Ferenc helyi RMDSZ-elnök meleg szavakkal köszöntötte a szövetség tiszteletbeli elnökét. Tőkés László után Bakó Botond Fehér megyei elnök, majd Incze Tibor szenátor szólt az egybegyőltekhez.