1993. augusztus 16., hétfő I. évfolyam, 98. szám

***      Európa Nap

Sopron, 1993. augusztus 14.

 

Bontsunk le minden vasfüggönyt!

                                                     SOPRONI NYILATKOZAT

 

Az Európát és a világot politikailag kettészelő vasfüggönyt itt törtük át 1989 augusztusában. Következményeként omlott össze modern korunk egyik legbőnősebb rendszere: a kommunizmus. Noha jobbára vértelenül zajlott le a mővelet, a romok tömkelege maradt utána: a megtépázott emberi sorsok és kapcsolatok, a felforgatott értékrendünk, az emberi gyengeség szülte galádságok, a megtorolhatatlan bőnök és a jóvátehetetlen szenvedések sokasága, a jog értékcsökkenése, a gyanakvás, a szeretet hiánya, az egyén, a személyiség, a közösség és a nemzet méltóságának eljelentéktelenedése és megtépázottsága. A ma új szenvedései,  nélkülőzései, megpróbáltatásai is innen erednek. A károk sokasága nagyrészt helyrehozhatatlan, egy részét pedig csak az idő múlása fogja feledtetni. Közép-Európa nemzetei azonban nem bőntelenek, kálváriájukhoz maguk is hozzájárultak.

A világunkat kettéosztó vasfüggöny lerombolása után, a térségünkben élő nemzetek, társadalmaink ismételt újjászületési korszakában megleljük-e a módját hetvenöt év szenvedései jóvátételének? Le tudjuk-e rombolni azt a vasfüggönyt, amelyet századunkban Közép-Európa nemzetei közé húzott a félreértelmezett nemzeteszme? Le tudjuk-e rombolni a további vasfüggönyt, mely a magyar nemzet számbelileg kisebbségi közösségként élő részeit és nemzetünk tömbjét elválasztja egymástól?

A magyarságért felelősen gondolkodók magatartását, politikáját, tevékenységét a kommunizmus bukása előtt is a kiegyensúlyozottság és a józanság jellemezte. Egyszerre küzdöttek a politikai elnyomás ellen, a nemzeti értékek megtartásáért, a polgári szabadságjogokért és az önrendelkezés elvének érvényesítéséért. Ehhez a magatartáshoz kötődnek a magyarság kisebbségben élő közösségeinek politikai szervezetei is. Ez jelenti a folyamatosságot a múlt és a jelen között és a szellemi egyetemességet a különböző politikai közegben élő magyarság számára. Szervezeteink mentesek a türelmetlenségtől és a szélsőséges radikalizmustól.

A Magyarországgal szomszédos országokban élő őshonos magyarság helyzetének számunkra megfelelő rendezése, szabad kapcsolatuk az anyanemzettel nélkülözhetetlen Közép-Európa békéje, egyensúlya és biztonsága szempontjából. Ezért a magyar kormány és a Kárpát-medence határokkal elválasztott magyar nemzeti közösségeinek legitim politikai szervezetei tevékenységükkel Európa biztonságának és stabilitásának megszilárdításához járulnak hozzá. Annak a gondolatiságnak a nyomdokait követik, melyet másfél évtizeddel a világrendeket egymástól elhatároló vasfüggöny lerombolása előtt Helsinkiben egyezményben rögzített az észak-atlanti térség és az akkori Szovjetunió harmincöt állama: az európai biztonság és az  együttmőködés érdekében nyitottá kell válnia az országoknak, le kell mondaniuk felségjoguk egy részéről és a határok korábbi stratégiai jelentőségét le kell fokozni a közigazgatási határok szintjére. Helsinkiben mondták ki 1975-ben, évtizedek hallgatása után először, hogy nincsenek kizárólagos belügyek. Még a nemzeti kisebbségek, az évtizedes tabu-téma, azaz az államhatárokkal érzéketlenül szétdarabolt nemzetrészek jogos érdekei előtt is átjárhatóvá kell tenni a határokat.

A politikai vasfüggöny lerombolása után azonban maradtak az előítéletekből, az örökölt ellenszenvekből, a kommunizmus által gátolt megtisztulás miatt el nem távolított szennyből és itt vannak az új hatalmi szándékokból emelt falak, amelyeket ugyancsak le kell rombolnunk, ha nem akarunk ismét a totalitarizmus áldozatává válni. Közép-Európa ettől a tehertől visszahúzva kullog minduntalan Európa szekere mögött.

A Kárpátmedencében élő magyarság az egységesülő Európán belül képzeli el a jövőjét és az európai integrációs folyamat térségünkre való kiterjedésétől várja annak a politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogi és intézményi keretnek a kialakulását és megszilárdulását, amelyen belül szabadon élhetnek és érintkezhetnek azok, akik magyarnak vallják magukat.

Európa vérkeringésébe való újrakötődésünk politikai akadályainak elhárulása után meg kell szüntetnünk az újraintegrálódást gátló nemzeti előítéleteket is. A több mint ezeréves nemzeti kötelékeket és az új nemzeti érzelmeket kell összeegyeztetni. Látván, hogy a nemzeti-hatalmi hagyományok a nemzetállam-eszme mily módon gátolja a nyugat-európai  integrálódást is, joggal mondhatjuk, hogy ez nem egyszerő feladat.

A magyar nemzet kisebbségben élő közösségeinek politikai szervezetei ennek a tudatában alakítják programjukat és törekszenek a modern demokrácia alapelveinek tiszteletben tartásával a demokratikus jog- és intézményrendszer kereteinek folyamatos továbbfejlesztésével bôvíteni közösségeik törvényes jogait. Vezérlő eszméjük a hazához való jog kivívása valamint annak a folyamatnak a lassítása és visszafordítása, amely a magyar közösségeket erőszakosan távolítja egymástól a kisebbségben élő részeit Magyarországhoz képest társadalmilag lefokozza, amely hátrányos és még hátrányosabb mővelődési, gazdasági és szociális feltételeket teremt számukra azzal is, hogy az egyik országban a háború vérfürdője taszítja őket, a másik országban menekülésre készteti, máshol koldusbotra juttatja vagy anyanyelvüktől akarja megfosztani őket. Mi azt valljuk, hogy egy adott országban kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzete egyik legfontosabb fokmérője az ott érvényesülő demokráciának. Ezért úgy véljük, hogy ebben Szlovénia jár leginkább elől pozitív példaként.

Tudatában vagyunk annak is, hogy a mai Közép-Európa az átalakuló világ történelmi laboratóriumi kísérlete. Ha itt csődöt mond a nemzetek közötti kiegyezés kísérlete, akkor másutt ez a folyamat akár olyan vérfürdőbe is fulladhat, mint az a volt Jugoszlávia területén történik. Ezért mi a történelmi újkor eddigi hagyományaitól eltérő megoldást javasolunk:

A decentralizáció, az önkormányzat és a szubszidiarítás elve alapján váljon Közép-Európa a történelmileg és fizikailag is egymásrautalt nemzetek egyenrangú és partneri viszonyán alapuló közösségévé, a társnemzetek társadalmának közösségévé, amelyben az egyéni jogok és a csoport jogok, a személyi jogok és a csoportok autonóm jogai természetszerőleg egészítik ki egymást.

Ennek megvalósulása nyithat teret Közép-Európa óhajtott békéje előtt.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebbségi és közösségi jogok teljeskörő érvényesülése és nemzeti közösségeink politikai alanyiságának kiteljesedése csak fokozatosan teremthető meg a többségi nemzethez tartozók azonban joggal igénylik a többségiekkel közösen kidolgozott együttélési programot és a megvalósulásába vetett megalapozott reményt, amelyet a kölcsönösségnek a jogok visszavonhatatlanságának kell megalapoznia.

Ezzel a megbékélést sugárzó eszmével indultunk neki az emberhez méltó élet kiteljesedését akadályozó további vasfüggönyök lebontásának.

 

A Nyilatkozatot szövetségünk képviseletében Takács Csaba ügyvezető elnök valamint Bodó Barna politikai alelnök írta alá. Kézjegyükkel látták el továbbá a Kárpát-medencei magyarság egyes pártjainak, szövetségeinek és egyesületeinek képviselői, valamint kiemelkedő magyarországi politikai és közéleti személyiségek.

 

***      Augusztus 15-én, vasárnap, a Mária-napi falubúcsú keretében 24. alkalommal rendezték meg az Arad megyei Majláton az úgynevezett Majláti Vasárnapot, a megye folklóregyütteseinek találkozóját.

Fellépett az aradi román Doina Murešului, a pécskai magyar Búzavirág együttes, a zerindi, szentpáli és majláti magyar tánccsoport, valamint a vingai bolgárok képviseletében egy énekes-táncos együttes. Közremőködött Fall Ilona, a temesvári Csíky Gergely Színház mővésze. A csaknem kétórás színes mősor, amelyben fontos szerepe jutott a színtiszta magyar falu lakosságának, mintegy előre jelezte a jövő évi 25. – jubileumi – Majláti Vasárnap várható hangulatát.