RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2005. május 17., kedd
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XIII. évfolyam, 3007. szám
***A Képviselőház és a Szenátus mai együttes ülésén ratifikálta az Európai Unió tagállamai, valamint Románia és Bulgária közötti, 2005. április 25.-én Luxemburgban aláírt egyezményről szóló törvény tervezetét, amely a két ország uniós csatlakozására vonatkozik.
Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök bemutatta a két Ház jogi és integrációs bizottságának közös jelentését, amelyet követően felszólaltak az egyes parlamenti pártok képviselői.
Az RMDSZ részéről Markó Béla szenátor, államminiszter mondott beszédet.
A beszédet az alábbiakban közzétesszük:
Tizenöt éve, mióta szenátor vagyok, lehetőségem volt részt venni jelenkori történelmünk több fontos eseményén. Az Alkotmány elfogadása, az Európa Tanácsba való fölvétel, a NATO csatlakozás, csakúgy, mint egy sor más, életbevágó döntés, e másfél évtizedmeghatározói voltak.
A megtett út rendkívül hosszú, és olykor rendkívül küzdelmes volt: a kommunizmusból a kapitalizmusba, a varsói szerződéstől az észak-atlanti egyezményig, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsától az Európai Unióig, a romániai társadalom homogenizálásának gondolatától a multikulturalitás elismeréséig, a „sokoldalúan fejlett szocializmus” rémálmától a piacgazdaság realitásáig. Egy olyan generációt képviselek, amely valószínűleg soha nem tud lemondani egy ilyenszerű felsorolás patetikusságáról, mi azt hasonlítjuk össze amink van, azzal, amink volt, összehasonlítjuk a változásokat az 1989 előtt megélt időszakkal.
E perspektívából egyértelmű, hogy az Európai Uniós Csatlakozási Egyezmény ratifikálása a diktatúra bukását követő legfontosabb döntés. Csak ily módon, csak ma válik visszafordíthatatlanná a romániai rendszerváltás.
Mégsem vagyok biztos benne, hogy a fiatalabb generációk ugyanígy vélekednek erről a pillanatról. Ők a mostani helyzetet jogosan nem a tizenöt évvel ezelőttivel, hanem a jelenlegi párizsi vagy brüsszeli helyzettel hasonlítják össze.
Érthető, hogy miért van igazuk azoknak is, akik úgy vélik, hogy sok mindent tettünk ezekben az években, mint azoknak is, akik azt állítják, hogy túl keveset valósítottunk meg.
Mindannyiunknak megvan a saját felvetési módunk. Egyesek hittek az integrációban, mások nem. Egyesek összetévesztették a földrajzot a történelemmel, amikor azt mondták, hogy mi már a kezdetektől Európában voltunk, és ezért nincs szükségünk belépni bárhova is; mások nem estek ebbe a tévedésbe.
Mindenképpen, mindaz, amit megvalósítottunk politikai életünk többségének közös eredménye. Valamennyien, akik kormányon voltak, és majdnem mindazok, akik ellenzékben voltak az elmúlt másfél évtizedben, jelentősen hozzájárultak e célkitűzés megvalósításához. Nem egyenlő mértékben, nem egyforma sebességgel, de az integrációs folyamat ezekben az években mindenkor haladt. Igaz viszont az is, hogy hibákat is elkövettünk, amelyek sokba kerültek, valószínűleg néhány évnyi késést jelentettek. Ma viszont nem megfelelő a pillanat egy ilyen elemzéshez.
Az imént mondtam, hogy valamennyiünknek saját elképzelései vannak az integrációról. Mi, magyarok nagyon jól emlékszünk a kilencvenes évek kisebbségi jogvédelemmel kapcsolatos politikai konfrontációira. Sőt, tudatában vagyunk annak, hogy a politikai párbeszéd felhasználása az etnikumok közötti problémák megoldása érdekében, Románia integrációja szempontjából meghatározó jelentőséggel bírt.
Nem tagadom, hogy kezdetben nekünk is kételyeink voltak az integrációs törekvések támogatását illetően. Egy olyan közösség képviselői vagyunk, amelyet több évtizeden keresztül megfosztottak alapvető jogaitól. A rendszerváltás után nagyon nehezen nyertük vissza bizalmunkat a politikai eszközökkel való egyenlő és igazságos többnemzetiségű építkezés lehetőségében.
A szélsőségesen nacionalista erők elég érvet sorakoztattak fel minden pillanatban, hogy egy ilyenfajta szkepticizmust életben tartsanak. És mégis a mi döntésünk határozott volt és világos: a magyarok támogatják Románia EU-integrációs törekvéseit. Tulajdonképpen három alapérvünk volt, amelyekkel ezt a döntést megindokoltuk. Elsősorban az, hogy akárcsak Románia minden társadalmi osztálya, mi is csak az Európai Unió keretein belül remélhetünk politikai, gazdasági és szociális stabilitást.
Másrészt a romániai magyarok azt akarják, hogy minél előbb ugyanazon struktúrák részévé váljanak, mint Magyarország, hiszen a határok megszűnése számos, a történelem során felhalmozódott problémának a megoldását jelentené a két nép között.
Harmadsorban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a közös Európán belül számos elve működik a szubszidiaritásnak és az autonómiának, amelyeken keresztül a nemzeti kisebbségeknek lehetőségük nyílik arra, hogy nemzeti identitásukat, nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat megőrizhessék és ápolhassák. Az a kisebbségi törvénytervezet, amelyet most dolgozunk ki, szintén ezeken az elveken alapszik, és azok, akik most még ellenszegülnek a törvénytervezet elfogadásának, azok is be fogják látni, hogy a jogszabály révén egy rendkívül fontos Európai Uniós kritériumot teljesítünk.
Az Unió fele haladva, az együttműködés világa fele haladunk: a régiók, a közösségek, a nemzetek, az államok közötti együttműködés felé. El kell majd fogadnunk a közösen hozott döntés eszméjét, és el kell fogadnunk majd a kompromisszumokat is. Cserében ezért elnyerhetjük Európa szolidaritását. A szolidaritást a kompromisszumért cserében. Ez az Európai Unió. Fel fog kelleni építenünk a belső és külső együttműködések legkülönfélébb rendszerét. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a továbbiakban is hozzájárul ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításához, ezért cserében megoldásokat szeretnénk kapni az egész romániai társadalom érdekeit tekintve, de kisebbségek érdekeinek tekintetében is.
Nagyon sok tennivalónk van. Nem hiszek azoknak a naiv optimizmusában, akik azt mondják, hogy az Unió így is úgy is befogad minket, és nincs amiért aggódnunk. Egészen világosan látszott az Európa Parlamenti szavazást megelőző vitákban, hogy léteznek az Unió kibővítését ellenző vélemények is. Mi az elkövetkező időszak minden egyes napján azt kell bebizonyítanunk, hogy ez utóbbiaknak nincs igazuk. A döntés meghozatott, ez igaz. De a halasztási záradékok sajnos léteznek. Meggyőződésem az, hogy képesek vagyunk úgy eljárni, hogy ezek a záradékok ne lépjenek működésbe. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, hogyha nagyon szolidárisak, és nagyon fegyelmezettek, nagyon szervezettek és nagyon figyelmesek vagyunk mindabban, aminek a teljesítésére vállalkoztunk. A korrupció kérdésétől a környezetvédelem kérdéséig, a versenykésesség kérdésétől a különböző alapok jobb felhasználásáig, valamint az etnikumok közötti kapcsolatok javításának folytatásában – rengeteg végrehajtandó feladatunk van tehát egy viszonylag rövid időre. A jelenlegi kormánynak meg van az az egyszeri esélye, de ugyanakkor az egyszeri felelőssége is az, hogy bevigye az országot az Európai Unióba. Meggyőződésem az, hogy együtt sikerülni fog. Az RMDSZ a továbbiakban is felajánlja szolidaritását és hozzáértését e program megvalósítása érdekében.
Az RMDSZ parlamenti csoportjai természetesen megszavazzák Románia és Bulgária Európai Uniós Csatlakozási Egyezményének ratifikálásáról szóló törvénytervezetet.
Köszönettel Markó Béla
szövetségi elnök
Bukarest, 2005. május 17.