RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2005. április 1., péntek
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XIII. évfolyam, 2968. szám, Különkiadás
A kormány elé terjesztették a kisebbségi törvényt
***Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciójával történt egyeztetést követően, valamint a Kisebbségek Tanácsával folytatott konzultáció után a kisebbségi törvény tervezetét 2005. március 31-i kormányülésen első olvasatra előterjesztette Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnök-helyettes, Mihai Alexandru Voicu miniszter, kormányfőtitkár és Markó Attila, az Etnikumközti Kapcsolatok Hivatalát vezető államtitkár.
A törvénytervezetet kidolgozó bizottság tagjai:
Markó Attila
Márton Árpád
Máthé András Levente
Székely István
Tokay György
Varga Attila
Törvénytervezet
TÖRVÉNY A NEMZETI KISEBBSÉGEK JOGÁLLÁSÁRÓL
I. fejezet
Meghatározások és elvek
1. cikk. Jelen törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek jogállását és jogait.
2. cikk. A nemzeti kisebbségeket a többségi román nemzettel együtt a román állam alkotó tényezőiként ismerik el.
3. cikk. (1) Nemzeti kisebbségnek tekintenek minden román állampolgárokból álló közösséget, amelyik legalább 100 éve Románia területén él, a többségi lakosságnál kisebb számú, saját nemzeti, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonossággal rendelkezik, amit megőrizni, kifejezésre juttatni és fejleszteni akar.
(2) Romániában nemzeti kisebbségek a következő közösségek: albánok, örmények, bolgárok, csehek, horvátok, görögök, zsidók, németek, olaszok, macedónok, magyarok, lengyelek, orosz-lipovánok, romák, ruténok, szerbek, szlovákok, tatárok, törökök, ukránok.
4. cikk. (1) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek román állampolgárok, akik szabadon és senkitől sem kényszerítve kinyilvánítják valamely nemzeti közösséghez való tartozásukat vagy akiknek a nemzetiségi hovatartozását szülei, illetve törvényes gyámjai jelentették be.
(2) A közhatóságok kötelesek elfogadni ezeket a nyilatkozatokat.
5. cikk. Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségek valamint a hozzájuk tartozó személyek jogát, hogy megőrizzék, fejlesszék és kinyilvánítsák etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságukat.
6. cikk. A törvény előtt minden személy egyenlő, és minden személynek megkülönböztetés nélkül, egyenlő mértékben joga van ennek védelmében részesülni.
7. cikk. (1) Minden nemzeti közösséghez való tartozás alapján történő diszkriminációvagy ilyen diszkriminációra való uszítás maga után vonja az illető személy szabálysértésifelelősségét, amennyiben tette nem tartozik a büntetőtörvény hatókörébe.
(2) A jelen törvény nem tekinti megkülönböztetésnek azokat a normatív és közigazgatási védelmi intézkedéseket, amelyek a nemzeti kisebbségeknek és a hozzájuk tartozó személyeknek szavatolják az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosság megőrzését, fejlesztését és kinyilvánítását anélkül, hogy a többi román állampolgár jogait és szabadságjogait sértenék.
8. cikk. (1) A nemzeti közösségek önazonossága a román állam törvény által elismert és védett alapvető értéke.
(2) Jelen törvény értelmében az önazonosság összetevői: a nyelv, a kultúra, az ingó és ingatlan kulturális vagyon, a hagyomány és a vallás.
(3) Tanintézmények, kulturális intézmények, köztájékoztatási eszközök valamint a törvény által elismert vallási felekezetek intézményei révén őrzik meg, fejezik ki és fejlesztik ezeket a tényezőket.
9. cikk. (1) Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségek és a hozzájuk tartozó személyek jogát, hogy a politikai, társadalmi, tudományos, kulturális és gazdasági élet minden területén szabadon kinyilvánítsák nemzeti önazonosságukat.
(2) A nemzeti önazonosság szabad kinyilvánítása, akárcsak a jelen törvényben előírt jogok gyakorlása vagy nem gyakorlása nem okozhat semmilyen hátrányt vagy semmilyen kárt valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek.
(3) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek szabadon kifejezésre juttathatják gondolataikat, véleményüket, hitüket, közzé tehetik műveiket élő szóban, írásban, képi, zenei illetve más nyilvános közlési formában.
(4) Semmilyen jogszabály nem tilthatja meg valamely nyelv használatát a fenti bekezdésben foglalt jog gyakorlásakor.
10. cikk. Minden olyan kérdésben, amely valamely nemzeti kisebbség jogait érinti, ha nem az illető nemzeti kisebbség törvényes képviselői döntenek, akkor az illetékes hatóságok kötelesek figyelembe venni azok szabad akaratát.
11. cikk. (1) Tilos a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet szítása, a diszkriminációra vagy erőszakra való uszítás valamely kisebbség ellen.
(2) Az (1) bekezdésben megnevezett cselekmények elkövetése a vétkes személy büntetőjogi felelősségét vonja maga után.
12. cikk. A közhatóságoknak tilos olyan politikát vagy gyakorlatot folytatni, amelynek célja vagy lehetséges eredménye a kisebbségekhez tartozó személyeknek akaratuk ellen történő közvetlen vagy közvetett asszimilálása.
13. cikk (1) Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségeknek és a hozzájuk tartozó személyeknek a jogát, hogy szabadon éljenek szülőföldjükön, hogy megőrizzék a történelem folyamán kialakult hagyományos etnikai és területi viszonyaikat.
(2) Tiltottak azok a közvetlen vagy közvetett, normatív vagy közigazgatási intézkedések, amelyek a hagyományosan valamely nemzeti kisebbség lakta régió etnikai összetételének megváltoztatásához vezethetnek.
(3) Tilos a közigazgatási-területi egységek, valamint a választási körzetek határainak megváltoztatása a hagyományosan ott élő nemzeti kisebbségek részarányának hátrányára.
14. cikk. A nemzeti kisebbségek valamint a hozzájuk tartozó személyek használhatják jellegzetes nemzeti szimbólumaikat, és saját nemzeti és vallási ünnepeket szervezhetnek.
II. Fejezet
A nemzeti önazonosság megőrzése, kinyilvánítása és fejlesztése
15. cikk. (1) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvükön tanulni, állami tanintézményekben anyanyelvi oktatásban és tanításban részesülni minden szinten, formában és típusban.
(2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó természetes személyeknek, szervezeteknek és társulásaiknak joguk van anyanyelvükön oktató magán tanintézményeket létrehozni, szervezni és azok működését biztosítani, amelyek a törvény előírásai szerint állami vagy helyi költségvetési támogatásban részesülnek.
(3) A vallási felekezetek joguk van a híveik anyanyelvén oktató egyházi vagy világi tanintézményeket létrehozni, szervezni és azok működését biztosítani, amelyek a törvény előírásai szerint állami vagy helyi költségvetési támogatásban részesülnek.
(4) A szülőknek illetve a törvényes gyámoknak jogában áll, hogy kiskorúgyermekeiknek szabadon válasszanak tanintézményt illetve oktatási formát.
(5) A nemzeti kisebbségek nyelvén működő egyetem előtti oktatási intézményekbenanyanyelven tanulhatnak minden tantárgyat.
(6) Tekintetbe véve minden nemzeti kisebbség sajátos szükségleteit, az állam köteles az egyetem előtti oktatás egész időszakára megfelelő tanterveket és tankönyveket biztosítani abból a célból, hogy hatékonyan elsajátítsák a román nyelvet.
16. cikk. Az állam kötelessége szavatolni az állami oktatás keretében:
a) az iskola előtti anyanyelvű oktatást, az igényeknek megfelelően önálló óvodákban vagy óvodai csoportokban;
b) az esetnek megfelelően az anyanyelvű elemi iskolai, gimnáziumi, művészeti iskolai és szakiskolai, líceumi és líceum utáni oktatást a kifejezett igények szerint önálló iskolákban, tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;
c) az esetnek megfelelően az anyanyelvű egyetemi oktatást a kifejezett igényeknek megfelelően önálló egyetemeken, karokon, főiskolákon, tanszékeken és csoportokban;
d) az anyanyelvű egyetem utáni illetve posztgraduális oktatást;
e) minden szinten a szakvizsgák, a megüresedett állásokért kiírt versenyvizsgák, az oktatói fokozatok elnyeréséért kiírt vizsgák, a tudományos címekért kiírt vizsgák anyanyelven való letételét;
f) az oktatási szakemberek folyamatos anyanyelvű képzését;
g) intézmények, szakosztályok vagy részlegek létesítését a nemzeti kisebbségek hagyományainak, kultúrájának, nyelvének, történelmének, sajátos társadalmi és létkérdéseinek tanulmányozására, a meglévő vagy az ezután létesítendő kutatóintézetek keretében;
h) igazgatók, aligazgatók kinevezését a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek közül azokban az oktatási intézményekben, amelyekben a nemzetiségi kisebbségek nyelvén is működik tagozat.
17. cikk. (1) A nemzeti kisebbség anyanyelvén működő állami oktatási egységek és intézmények létesítésével, megszüntetésével, működtetésével kapcsolatban és az oktatási kínálat megállapításakor kötelező módon konzultálni kell az illető kisebbség törvényes képviselőivel, és az ő kötőerejű véleményezésük nélkül a felsorolt esetekre vonatkozóan semmilyen intézkedést sem hozhatnak.
(2) Az említett állami oktatási egységek és intézmények vezetőségének kinevezése vagy leváltása kizárólag az illető nemzeti kisebbség törvényes képviselőinek kötőerejű véleményezésével történik.
(3) Az anyanyelv és irodalom valamint az illető nemzeti kisebbség történelme és hagyományai tantárgyak tantervének elfogadása és az anyanyelvű tankönyvek kiválogatása valamennyi tantárgy számára csak az illető nemzeti kisebbség törvényes képviselőinek kötőerejű véleményezésével történhet.
(4) Azokban az állami oktatási intézményekben, amelyekben anyanyelven működő alegység van, ennek az alegységnek a létesítésére, megszüntetésére vagy átszervezésére vonatkozó valamennyi döntést csak az (1) bekezdésben előírt kötőerejű véleményezéssel lehet meghozni.
(5) A nemzeti kisebbségeknek jelen törvény szerint meghatározott törvényes képviselői jogosultak arra, az esetnek megfelelően országos vagy megyei szinten, hogy kezdeményezzék az illető nemzeti kisebbség anyanyelvén működő oktatási egységek létesítését vagy oktatási alegységek létrehozását a meglévő oktatási intézményekben minden oktatási szinten és az összes szakterületen, ha ezt az igényt az érvényben lévő törvények által előírt, megfelelő számú tanuló vagy egyetemi hallgató lehetséges meglétével támasztották alá.
18. cikk. (1) Az egyetem előtti állami oktatási rendszerben, kérésre, önálló jogi személyiséggel rendelkező iskolai egységek, törvényesen előírt létszám alatti osztályok és csoportok is működhetnek, hogy ha, az esetnek megfelelően, az illető településen nem működik más elemi vagy általános iskola az ott élő nemzeti kisebbség nyelvén.
(2) Az előző bekezdésben előírt oktatási egységek, osztályok és csoportok jó működése céljából a tanuló számára országos szabályozás szerint megállapított normatív finanszírozás a törvényes előírásoknak megfelelő százalékban kiegészül.
(3) A tankönyvekhez való hozzájutás terén való esélyegyenlőség megvalósítása érdekében a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás számára az állam külön közbeszerzéstszervez.
19. cikk. (1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az állam biztosítja kulturális örökségük védelmét és megőrzését valamint kortárs alkotótevékenységük fejlődését.
(2) A nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy állami kulturális intézményekkel, illetve természetes személyek és jogi személyek által alapítható, ügykezelt, fenntartott és támogatott saját intézményekkel rendelkezzenek.
(3) A központi és a helyi közhatóságok, a törvényeknek megfelelően, ezeket a kulturális intézményeket pénzügyi támogatásban részesítik.
20. cikk. (1) A nemzeti kisebbségek nyelvén működő, azok kulturális értékeinek kutatása, megőrzése és fejlesztése céljából létesített állami kulturális intézményeknek vagy alegységeknek alapítását, megszüntetését és működtetését valamint vezető testületük kinevezését illetően kötelező módon konzultálni kell az érintett nemzeti kisebbség törvényes képviselőivel, és nem hoznak semmilyen intézkedést ezek kötőerejű véleményezése nélkül.
(2) Az említett állami kulturális intézmények vezetőségének kinevezése vagy leváltása az (1) bekezdésben előírt kötőerejű véleményezés alapján történik.
21. cikk. Az illetékes közhatóságoknak, a nemzeti közösségek képviselőivel együttműködve, kötelességük megőrizni és hasznosítani a nemzeti kisebbségek kulturális örökségét képező ingatlanokat és ingóságokat.
22. cikk. Az állam a nemzeti kisebbségek szervezeteinek közvetítésével támogatja az illető nemzeti közösségek kulturális programjait, kulturális értékeik, népköltészeti örökségükmegismertetését, népszerűsítését és terjesztését, az inter- és multikulturális kapcsolatokat, az anyanyelvű irodalmi alkotások, tudományos munkák létrehozását, az illető közösség irodalmának és történelmének kutatását.
23. cikk. (1) A nemzeti kisebbségek kultúráját előmozdító állami intézmények, valamint a nemzeti kisebbségek által létrehozott magán kulturális intézmények céljaik elérése végett nemzetközi kapcsolatokat létesíthetnek és tarthatnak fenn.
(2) Az állam a román kulturális központok által támogatja a nemzeti kisebbségek kultúrájának terjesztését külföldön, legalább minden nemzeti kisebbség részarányának megfelelő szinten.
24. cikk. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy a törvénynek megfelelően az állam támogatásával anyanyelvükön terjesszék és cseréljék az információkat, illetve hozzájussanak az információkhoz.
25. cikk. (1) A közszolgálati rádió- és televíziós adóknak megfelelő sugárzási időben országosan hallgatható és nézhető műsorokat kell biztosítaniuk a nemzeti kisebbségi adások számára.
(2) A közszolgálati rádió– és televíziós adók keretében a nemzeti kisebbségek szerkesztőségeinek vezetőségét kizárólag az illető nemzeti kisebbség törvényes képviselőinek kötőerejű véleményezésével nevezik ki.
(3) Az illető régióban jelentős számban élő nemzeti kisebbségeknek, kérésükre, a közszolgálati adók egész napos regionális rádió- és televíziós adásokat biztosítanak.
26. cikk. Az esélyegyenlőség elvének megfelelően az állam illetékes szervei révén lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek számára, hogy magán rádió- és televíziós adókat létesítsenek és működtessenek, valamint azt, hogy a nyelvükön más országokban sugárzott adásokat közvetlenül vehessék.
27. cikk. (1) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van hitük vallására és gyakorlására, hogy az egyházi szertartásokból anyanyelvükön részesüljenek, vagy az esetnek megfelelően, az illető közösség által szabadon választott nyelven, hogy beszerezzék és használják a kegytárgyakat, hogy az anyanyelvükön működő vallási és világi tartalmú felekezeti oktatásban részesüljenek.
(2) Vallási meggyőződéséért senki sem szenvedhet megkülönböztetést.
28. cikk. (1) Az állam szavatolja a vallási felekezetek egyenlőségét, valamint azok intézményi és működési autonómiáját.
(2) A vallási felekezetek hozzák létre és működtetik vezető, ügyintéző valamint ellenőrző szerveiket, a törvény által elfogadott alapszabályzatuknak megfelelően.
(3) Az állam biztosítja a vallási felekezetek finanszírozását az érvényben levő törvényes előírásoknak megfelelően.
(4) A nemzeti kisebbségek által gyakorolt valamely valláshoz tartozó személyek esélyegyenlőségének biztosítása céljából, azokban a településekben, ahol az illető vallást hagyományosan vallották és gyakorolták, de a kisebbséghez tartozó személyek száma 500 alá csökkent, ott a parókiák a törvénynek megfelelő kiegészítő támogatást kapnak.
29. cikk. A vallási felekezetek létrehozhatnak egyesületeket és alapítványokat,valamint kulturális-nevelő, illetve szociális-jótékonysági intézményeket, amelyeknek a tevékenységét az állam a törvény szerint támogatja.
30. cikk. Azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol jelentős számban élnek nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a törvény értelmében biztosítani kell:
a) az anyanyelv használatát írásban és szóban a helyi közhatóságokkal, valamint a dekoncentrált közszolgálatokkal való kapcsolatokban;
b) a településneveknek és a közintézményneveknek a kiírását az illető nemzeti kisebbség nyelvén is;
c) a normatív közigazgatási akaratnyilatkozatok közzétételét az illető nemzeti kisebbség nyelvén is;
d) az egyedi közigazgatási akaratnyilatkozatok közlését, kérésre, az illető nemzeti kisebbség nyelvén is;
e) továbbképző tanfolyamok szervezését az illető nemzeti kisebbség nyelvén is;
f) tanfolyamok és vizsgák szervezése hajtási engedély megszerzéséért az illető nemzeti kisebbség nyelvén is.
31. cikk. A nemzeti kisebbségi szervezet kérésére a központi közhatóságok a törvény értelmében biztosítják a közérdekű jogszabályok közzétételét az illető kisebbség nyelvén is.
32. cikk. (1) Az anyakönyvi iratok készítésekor az illetékes közhatóságok a családneveket és a keresztneveket annak a nemzeti kisebbségnek a nyelvén írják, amelyikhez a személy tartozik, és tiszteletben tartják annak a nyelvnek a helyesírási szabályait.
(2) Tilos a családnév és a személynév lefordítása vagy más helyesírás szerinti átírásaaz illető személy beleegyezése nélkül.
33. cikk. (1) A törvény értelmében az állam szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát, hogy anyanyelvüket használják az igazságszolgáltatási hatóságok előtt.
(2) Az állam a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára szavatolja azt a jogot, hogy az anyakönyvvezető előtt anyanyelvükön kössenek házasságot.
34. cikk. A bebörtönzöttek egymás között és látogatóikkal való beszélgetésben használhatják anyanyelvüket, anyanyelvükön írott levelet kaphatnak és küldhetnek.
35. cikk. (1) Annak érdekében, hogy a 30-34 cikkekben előírt jogok szavatolva legyenek és azokat gyakorolják, az állam gondoskodik a köztisztviselők, a rendőrségi tisztek és közegek, az igazságszolgáltatási jegyzők és az engedélyezett fordítók felkészítéséről.
(2) Kérésre, abból a célból, hogy a rendőrség keretében nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket alkalmazzanak, az állam beiskolázási számot állapít meg számukra.
36. cikk. Azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol jelentős számú nemzeti kisebbségekhez tartozó személy él, az egészségügyi intézményekben, öregotthonokban, menhelyeken, társadalmi gondozókban és árvaházakban olyan orvosi és szakszemélyzetet alkalmaznak, amely ismeri az illető nemzeti kisebbség nyelvét.
37. cikk. Feltüntetve az adatokat román nyelven is, a központi és a helyi közhatóságok, kulturális intézmények, a nemzeti kisebbségek nyelvén működő oktatási intézmények, a törvényesen elismert vallási felekezetek kiállíthatnak iratokat, bizonyítványokat, díszokleveleket, jegyzőkönyveket, valamint könyvelési nyilvántartási iratokat, bármilyen gazdasági jellegű iratot a nemzeti kisebbség nyelvén. Az így elkészített iratokat az illetékes hatóságok érvényesnek tekintik.
III. fejezet
A nemzeti kisebbségek szervezetei
38. cikk. (1) A nemzeti kisebbségek szervezeteit létrehozhatják:
a) a 2000. évi 26. számú, az egyesületekről és alapítványokról szóló módosított és kiegészített Kormányrendeletnek megfelelően, amelyek a Kormányrendeletben foglalt jogokkal rendelkeznek;
b) a jelen törvény szerint a Román Alkotmány 62. cikkének (2) bekezdésében előírt kisebbségi szervezeteket, amelyek részt vesznek a parlamenti választásokon, az államelnök-választáson és a helyi választásokon.
(2) Jelen törvény az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kisebbségi szervezeteket szabályozza.
39. cikk. (1) Valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek szervezete jogalany, hogy ha azt cselekvőképességgel rendelkező személyek hozták létre, akik kijelentik, hogy az illető nemzeti kisebbséghez tartoznak, és akik megegyezés alapján anyagi hozzájárulásukat, ismereteiket és munkájukat közösen és visszavonhatatlanul rendelkezésre bocsátják, annak a tevékenységnek a véghezvitelére, amelynek célja az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosság megőrzéséhez, kinyilvánításához és fejlesztéséhez való jog szavatolása,valamint az illető kisebbség ezen közösségi érdekének a megvalósításához szükséges intézményi és törvényes keretek létrehozás, bővítése és védelme.
(2) A nemzeti kisebbségi szervezet alapító tagjainak száma nem lehet kevesebb a legutóbbi népszámláláskor magukat az illető nemzeti kisebbséghez tartozóknak vallók összlétszámának 15 százalékánál.
(3) Abban az esetben, ha a legutóbbi népszámláláskor az illető nemzeti kisebbséghez tartozóként jegyzett állampolgárok összlétszámának 15 százaléka egyenlő 25 000-rel, vagy meghaladja azt, akkor az alapító tagok listája legkevesebb 25 000 személyt kell, hogy tartalmazzon, akik lakhelye az ország legkevesebb 15 megyéjében található, de 300 személynél nem kevesebben az illető megyénként.
(4) A nemzeti kisebbségi szervezet tagja lehet olyan személy is, aki nem tartozik az illető nemzeti kisebbséghez, de az ilyen tagok száma sem helyi, sem pedig országos szinten nem haladhatja meg az alapító tagok összlétszámának 25 százalékát.
(5) Ugyanaz a személy nem lehet tagja valamely kisebbség jelen törvény alapjánbejegyzett két szervezetének.
40. cikk. (1) A Bukaresti Törvényszékhez kell benyújtani a nemzeti kisebbségi szervezet bejegyzésére vonatkozó kérvényt a következő iratokkal együtt:
a) alapszabályzat;
b) alapító okirat, az alapító tagok aláírásával;
c) a székhelyre és a szervezet vagyonára vonatkozó bizonyító okiratok.
(2) A kérvényt alá kell írnia a szervezet vezetőjének és legkevesebb három alapító tagjának.
(3) A kisebbségi szervezet attól a pillanattól kezdve, hogy a Nemzeti Kisebbségi Szervezetek Jegyzékébe bejegyezték, jogi személlyé válik.
(4) A bejegyzési kérvény és az (1) bekezdésben előírt okiratok benyújtása után eltelt 3 napos határidő alatt az igazságügyi hatóság elnöke által kinevezett bíró ellenőrzi az okiratok törvényességét és végzéssel elrendeli a szervezet bejegyzését.
(5) A bejegyzési kérés jóváhagyási vagy elutasítási végzése csak fellebbvitellel támadhatóak meg. A fellebbviteli határidő 5 nap, és attól a naptól kezdődik, amikor a hiányzóféllel közölték a döntést. A fellebbezést a felek írásos idézésével, sürgősségi eljárással és soron kívül oldják meg.
41. cikk. (1) Az alapító tagok aláírását szabályozó lista minden oldalán fel kell tüntetni a készítés időpontját, helyét és célját valamint tartalmaznia kell az alapító tagok családnevét, keresztnevét, személyazonossági igazolványának típusát, betűszériáját, számát, a személyi bejegyzési számot, az állampolgárságot, a nemzetiséget, valamint az aláírást.
(2) A listához mellékelni kell annak a személynek saját felelősségére tett nyilatkozatát, aki a listát készítette, aki a Büntetőtörvénykönyv 292. cikkében előírt büntetés terhe mellett tanúsítja az aláírások hitelességét.
(3) Minden lista csak ugyanazon településen lakó személyek nevét tartalmazza.
(4) A listákat települések és megyék szerint csoportosítják, hogy ellenőrizni lehessen, megfelelnek-e a 39. cikk (2), (3) és (4.) bekezdéseibe foglalt előírásoknak.
42. cikk. (1) Az alapszabályzatot, az abszolút semmisség terhe alatt, közokiratkéntállítják ki, és aláírja a szervezet vezetősége.
(2) Az alapszabályzat, az abszolút semmisség terhe alatt, tartalmazza:
a) a szervezet nevét;
b) a szervezet székhelyét;
c) működésének – meghatározott vagy meghatározatlan időszakra terjedő – időtartamát;
d) a szervezet kezdeti vagyonát, amelynek az összértéke a megalakulás időpontjában legkevesebb 50 nemzetgazdaságilag jegyzett minimális bruttófizetéssel kell hogy egyenlő legyen, természetben vagy pénzletétként;
e) a szervezet céljának és célkitűzéseinek kifejtését;
g) a tagok jogait és kötelezettségeit;
h) a szervezet vagyonforrásainak kategóriáit;
i) a szervezet vezető, ügyintéző és ellenőrző testületeinek feladatköreit;
j) feloszlatás esetén kire szállnak a javak.
43. cikk. Az alapító okirat, az abszolút semmisség terhe alatt, tartalmazza:
a) a társulási akarat kinyilvánítását és a kitűzött célt;
b) a szervezet nevét;
c) a szervezet székhelyét;
d) működésének – meghatározott vagy meghatározatlan időszakra terjedő – időtartamát;
e) a szervezet kezdeti vagyonát, amelynek az összértéke a megalakulás időpontjában legkevesebb 50 nemzetgazdaságilag jegyzett minimális bruttófizetéssel kell hogy egyenlő legyen, természetben vagy pénzletétként;
f) az első vezető, ügyintéző és ellenőrző testületek név szerinti összetételét;
g) az alapító tagok aláírásait tartalmazó listát, a 41. cikk előírása szerint kitöltve.
44. cikk. A közgyűlés vagy a Kongresszus a legfelső vezető szerv, és az alapszabályzat előírása szerint a tagok összességéből vagy azok küldötteiből áll, akiket az alapszabályzatban megállapított feltételek között választanak.
45. cikk. Jelen törvény értelmében, az alapszabály előírásai szerint a nemzeti kisebbségi szervezetek jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező területi alegységeket hozhatnak létre.
I. változat: 46. cikk. (1) Azok a nemzeti kisebbségi szervezetek, amelyek jelen törvény érvénybe lépésekor a Nemzeti Kisebbségi Tanács tagjai és parlamenti képviselettel rendelkeznek, szerzett jogi személyiségüket megőrzik, és a jelen törvényben előírt jogok és illetékességek birtokába jutnak.
(2) A törvény hatályba lépésekor az (1) bekezdésben szereplő szervezetek a Nemzeti Kisebbségi Szervezetek Jegyzékébe való bejegyzés végett irataikat benyújtják az illetékes igazságszolgáltatási hatóságnak, a Bukaresti Törvényszéknek a jelen törvény hatálybalépését követő 30 napi határidőn belül.
II. változat: a cikk törlése.
47. cikk. Mindazok a nemzeti kisebbségi szervezetek, amelyekre nem vonatkoznak az előző cikk előírásai, és amelyek a jelen fejezetben előírt tevékenységet akarnak kifejteni, kötelesek a jelen törvény szerint újraalakulni, ellenkező esetben csupán az utólag módosított és kiegészített 2000. évi 26. számú Kormányrendeletben előírt jogokkal és illetékességekkel bírnak.
48. cikk. A 38. cikk (1) bekezdése b) betűjénél szereplő nemzeti kisebbségi szervezetek a következő jogokkal és illetékességekkel bírnak:
a) a hatályban levő törvények szerint politikai párthoz hasonló besorolásban részt vehetnek a parlamenti, az államelnöki és a helyi választásokon, és mind a helyi közigazgatásban, mind pedig a parlamentben kedvezményesen mandátumot szerezhetnek;
b) képviselhetik az illető kisebbséget a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban;
c) önmagukban vagy más hasonló szervezetekkel együtt kezelhetik az állami költségvetésből illetve a helyi költségvetésekből a 39. cikk (1) bekezdésében előírt célok elérése érdekében nekik juttatott különleges alapokat;
d) támogatást kapnak az állami költségvetésből a szervezet fenntartására és működtetésére;
e) speciális törvények szerint képviselőt delegálhatnak az állami intézményekbe, szervekbe illetve a közhatóságokba, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának kifejezése, megőrzése és fejlesztése terén munkálkodnak, vagy ha a külön törvény nem ír elő ilyen képviseletet, akkor e struktúrák vezetőinek kinevezésekor konzultálni kell az említett kisebbségi szervezetekkel;
f) megbízottat küldenek a Románia és azon országok között lévő kétoldalú megállapodások végrehajtása céljából létrehozott kormányközi vegyes bizottságokba, amelyekkel az illető nemzeti kisebbség nyelvi és kulturális közösséget alkot;
g) az országos és a nemzetközi igazságszolgáltatási hatóságok előtt képviselhetik azokat a személyeket vagy csoportokat, amelyeknek az érdekeit megsértették azért, mert az illető nemzeti kisebbséghez tartoznak ;
h) abban az esetben, ha az általa képviselt nemzeti kisebbséghez tartozó személyek ellen diszkriminációt követnek el, az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordulhatnak.
IV. Fejezet
A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa
49. cikk. (1) A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa, a továbbiakban NKT, jogi személyiséggel rendelkező közjogi jogalany, tagjai a parlamentben képviselt nemzeti kisebbségi szervezetek, amelyek az NKT keretében együttműködnek a romániai nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának a kinyilvánításához, megőrzéséhez és fejlesztéséhez való joga szavatolásáért.
(2) Amennyiben valamelyik nemzeti kisebbségnek egyik szervezete sem nyerte el a parlamenti mandátumhoz szükséges szavazatszámot, akkor az NKT-ban az illető kisebbséget az a szervezet képviseli, amelyik legtöbb szavazatot szerzett a legutóbbi parlamenti választáson.
(3) Ha több nemzeti kisebbség egy közös szervezet által képviselteti magát a parlamentben, ez a szervezet lesz az NKT tagja.
50. cikk. (1) AZ NKT saját szabályzata szerint szerveződik és működik.
(2) Az NKT plénumban és szakbizottságokban fejti ki tevékenységét.
(3) Az NKT plenáris ülésein a nemzeti kisebbségi szervezeteket 3 tagjuk képviseli, és együttesen egyetlen szavazattal rendelkeznek.
(4) Az NKT negyedévenként tartja rendes üléseit és tagjai többségének jelenlétében fejti ki tevékenységét.
(5) A szakbizottságok a nemzeti kisebbségi szervezeteknek az NKT-ba delegált tagjaiból tevődnek össze.
51. cikk. Az NKT feladatköre a következő:
a) támogatja a nemzeti kisebbségi szervezetek tevékenységét;
b) intézkedéseket javasol a kormánynak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek társadalmi és kulturális életének javítására;
c) elemzi és intézkedéséket javasol a kormánynak a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás optimális körülmények közötti lebonyolítására;
d) a közszolgálati tévé- és rádióadók vezetőségének intézkedéseket javasol a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott adások javítására;
e) véleményezi azokat a törvénytervezeteket, amelyek a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának kinyilvánítási, megőrzési és fejlesztési módjára vonatkoznak;
f) a kormánynak és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjainak olyan jogszabályok kezdeményezését javasolja, amelyek a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának kinyilvánítási, megőrzési és fejlesztési módjára vonatkoznak;
g) dönt a nemzeti kisebbségi szervezetek működésének finanszírozására szánt költségvetési alapok elosztását illetően.
52. cikk. A nemzeti kisebbségi szervezetek tevékenysége finanszírozásának összetevői: alapfinanszírozás, amely az NKT-ben képviselt valamennyi szervezet számára egyenlő, és normatív finanszírozás, amelynek mérete a legutóbbi népszavazáson az illető nemzeti kisebbséghez tartozónak vallott személyek számának valamint az illető nemzetiség nyelvén működő kulturális intézmények és oktatási intézmények számának megfelelően különbözik.
53. cikk. (1) Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala titkárságot valamint infrastruktúrát biztosít az NKT működéséhez és koordinálja ennek tevékenységét.
(2) Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala azoknak a hiteleknek a fő utalványozója, amelyek révén a nemzeti kisebbségi szervezetek számára megállapított finanszírozást az állami költségvetésből utalványozzák, az NKT határozata alapján, illetve kezeli az NKT működéséhez szükséges költségvetést.
V. fejezet
A kulturális autonómia
54. cikk. Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti közösségeknek a kulturális autonómiához való jogát.
55. cikk. (1) Jelen törvény értelmében a kulturális autonómia valamely nemzeti kisebbség azon jogát jelenti, hogy a tagjai által választott szervek révén normatív és igazgatási értékű döntéseket hozhat a nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitását érintő kérdésekben.
(2) Az így létrehozott szervek jelen törvény értelmében közhatósági jogállást nyernek, döntéseik végrehajtását saját szerveik vagy az esetnek megfelelően más illetékes közhatóságok biztosítják.
56. cikk. A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája a következő illetékességi kategóriákra vonatkozik:
a) a nemzeti közösségek anyanyelvű oktatására vonatkozó stratégiák és prioritások kidolgozása;
b) szervezi, adminisztrálja és ellenőrzi az anyanyelvű oktatást, vagy az esetnek megfelelően az illetékes közhatóságokkal való partneri viszonyban részt vesz e tevékenységek végzésében;
c) anyanyelven működő kulturális intézményeket és kutatóintézeteket szervez, adminisztrál és ellenőriz, vagy az esetnek megfelelően az illetékes közhatóságokkal partneri viszonyban tesz eleget ennek a feladatnak;
d) saját sajtóorgánumokat hoz létre és adminisztrál vagy a közhatóságokkal partneri viszonyban a közszolgálati rádió- és televíziós társaságok keretében adókat, tagozatokat, szerkesztőségeket illetve adásokat szervez;
e) részt vesz az illető nemzeti kisebbség ingó és ingatlan kulturális vagyonánakmegőrzésére és hasznosítására vonatkozó stratégiák kidolgozásában és prioritásokmegállapításában;
f) adminisztrálja, vagy az esetnek megfelelően, az illetékes hatósággal való partneri kapcsolatban részt vesz a nemzeti kisebbségek kulturális, nyelvi, vallási önazonosságának megőrzése, kinyilvánítása és fejlesztése érdekében folyó sajátos tevékenységek finanszírozására szolgáló alapok adminisztrálásában, vagy felügyeli ezt;
g) kinevezi a nemzeti kisebbség nyelvén működő állami oktatási intézmények és közművelődési intézmények vezetőségét, vagy az esetnek megfelelően véleményezi azok a kinevezését;
h) megbízottakat küld a Művelődési Minisztériumba és az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztériumba, azoknak a főigazgatóságoknak a keretébe, amelyeknek hatáskörébe tartozik a nemzeti kisebbségek kultúrája illetve a nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyó oktatás;
i) kulturális és tudományos ösztöndíjakat és díjakat létesít és nyújt át;
j) a törvény értelmében különleges illetéket állapít meg a kulturális autonómia működésének biztosítására.
57. cikk. A nemzeti kisebbségi szervezetek központi és helyi szinten gyakorolják a kulturális autonómiával kapcsolatos feladatkört és illetékességet.
58. cikk. (1) A nemzeti kisebbségi szervezetek az 56. cikkben előírt feladatkörök és illetékességek gyakorlása céljából, az esetnek megfelelően, belső választással létrehozhatják az illető nemzeti közösség jogi személyiséggel rendelkező reprezentatív hatóságát, a Kulturális Autonómia Országos Tanácsát, amit a továbbiakban Tanácsnak nevezünk.
(2) Ha az illető megyében jelentős számban élnek nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, akkor az illető nemzeti kisebbség óhajának megfelelően létre lehet hozni a kulturális autonómia megyei szintű bizottságait, abban az esetben is, hogy ha megalakult az illető nemzeti kisebbség Országos Tanácsa, és abban az esetben is, hogyha nem alakult meg ez a Tanács.
(3) A nemzeti kisebbség Kulturális Autonómia Országos Tanácsának megalakulási, szervezési és működési rendjét saját alapszabályzata állapítja meg, amit a törvénynek megfelelően a Bukarest Municípiumi Törvényszéken bejegyeznek a nemzeti kisebbségek által a törvény szerint létrehozott Kulturális Autonómia Országos Tanácsainak Jegyzékébe.
59. cikk. (1) A belső választásokon a nemzeti kisebbségi szervezetek tagjai jelöltethetik magukat a 38. cikk (1) bekezdése a) és b) előírásai szerint.
(2) A nemzeti kisebbség reprezentatív szervezete állapítja meg az Országos Tanács megalakítása céljából tartandó belső választások eljárását és lefolyását.
(3) Az Állandó Választási Hatóság felügyeli a választások lefolyását és jóváhagyja a választások eredményeit.
(4) A belső választások költségeit az állami költségvetésből fedezik.
60. cikk. Az a nemzeti közösség, amelyik a Tanács létrehozása céljából belső választásokat akar tartani, az őt törvényesen képviselő szervezet által beadványt terjesztRománia Kormánya elé, és Románia Kormánya 30 napos határidőn belül kormányhatározattal, az illető nemzeti kisebbség szervezetével egyetértésben, megállapítja a választások időpontját, valamint a lebonyolításukhoz szükséges költségeket.
61. cikk. (1) Hivatalos megalakulását követően, amit az Állandó Választási Hatóság megerősített, az Országos Tanácsot a Bukarest Municípiumi Törvényszéken bejegyzik a Kulturális Autonómia Országos Tanácsainak Jegyzékébe, és kidolgozza saját szervezési és működési Alapszabályzatát.
(2) Miután a Tanács többségi szavazattal elfogadta, az Alapszabályzatot benyújtják a Bukarest Municípiumi Törvényszékhez, és közlik az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával.
62. cikk. (1) A Tanács az állami költségvetésből fizetett saját személyzettel rendelkezik.
(2) Az Országos Tanács mellett a folyó ügyek intézésének rendeltetésével Állandó Titkárság működik, a megyei bizottságok mellett pedig állandó irodák létesülnek, amelyeknek rendeltetése a folyó ügyek intézése és a vagyonkezelés.
(3) Az Állandó Titkárság valamint a megyei irodák szervezeti felépítését az Országos Tanács fogadja el határozattal.
(4) Az Állandó Titkárság és az állandó irodák alkalmazottai köztisztviselőkkel azonos besorolásúak, fizetésüket az állami költségvetésből biztosítják.
63. cikk. (1) A Kulturális Autonómia Országos Tanácsának valamint a megyei bizottságoknak a javaslatára a Parlament, Románia Kormánya illetve a választott közhatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el, amelyek alapján a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jog gyakorlására vonatkozó saját illetékességüket az Országos Tanácsra, vagy az esetnek megfelelően az illető megyei bizottságra ruházzák át.
(2) Azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol valamelyik kisebbség részaránya eléri legkevesebb az 1 százalékot, és a helyi tanácsban egyetlen képviselője sincsaz illető kisebbségnek, ott a kulturális autonómia bizottság javasolhatja a helyi tanácsnak egyes olyan kérdések megvitatását, amelyek a jelen törvényben foglalt jogokkal kapcsolatosak, és az erre a területre vonatkozó határozatok meghozatalának folyamatában kötelező módon konzultálni kell a megyei autonómia bizottsággal.
64. cikk. A Nemzeti Tanács illetve a megyei bizottságok és az állami hatóságok közötti jogvitákat a törvénynek megfelelően a közigazgatási bíráskodás útján rendezik.
65. cikk. Jelen törvény értelmében az állam a kulturális autonómia gyakorlását illetően azt a kisebbségi szervezetet tekinti reprezentatívnak és törvényesnek, amelyik részvett és mandátumot szerzett a parlamenti választásokon, vagy ha az illető kisebbség szervezetei közül egyik sem szerzett parlamenti mandátumot, akkor azt, amelyik legtöbb szavazatot szerzett.
VI. FEJEZET
Záró és átmeneti rendelkezések
66. cikk. A jelen törvényben előírt jogok gyakorlásával kapcsolatos többletköltségeket az állami költségvetésből fedezik.
67. cikk. (1) Az a nemzeti kisebbségi szervezet, amelyik a jelen törvény feltételei között az Országos Tanácsot megalapítja, az dolgozza ki e tanács szervezési és működési Alapszabályát.
(2) Miután az Alapszabályzat szerint a Bukarest Municípiumi Törvényszéken bejegyezték a Kulturális Autonómia Országos Tanácsainak Jegyzékébe, az Országos Tanács közhatósági minőséget nyer, jogi személlyé válik, amely gyakorolhatja a jelen törvényben és a saját Alapszabályzatában előírt illetékességeket és hatáskört.
68. cikk. Jelen törvény kiegészül a hatályban levő jogszabályokkal.
69. cikk. Jelen törvény Románia Hivatalos Közlönyének I. Részében való közzétételét követő 6 hónap után lép hatályba.