RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                               Szerkeszti: Márton Adél-Evelin

www.rmdsz.ro                                                                                          2003. augusztus 26., kedd

elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro                                                                     XI. évfolyam, 2517. szám

 

 

***      Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnök augusztus 25-én elkezdődő rendkívüli parlamenti ülésszakon, a Szenátusban az alkotmánymódosítás vitája kapcsán elhangzott felszólalását:

 

 

Tisztelt Elnök Úr,

Hölgyeim és Uraim!

 

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség több alkotmánymódosító javaslatot nyújtott be. Ezek részint az alaptörvény mélyreható megreformálására vonatkoztak, az államhatalmi ágazatok egyértelműbb különválasztását, valamint a közigazgatás sokkal mélyrehatóbb decentralizációját célozták. Ugyanakkor természetesen előterjesztettünk egy, a romániai nemzeti közösségek jogállására vonatkozó javaslatcsomagot is. Szerintünk el sem lehet különíteni egymástól ezt a két kérdéskört: a demokratikus intézmények megreformálását, illetve a kisebbségi jogok bővítését.

A bizottsági, valamint a képviselőházi vita nyomán egyes módosító javaslatainkat elfogadták, másokat pedig elutasítottak, – többé-kevésbé így történt ez a vitában résztvevő más politikai alakulatok javaslatai esetében is. Elmondható végeredményben, hogy a jelenlegi tervezet jobbítja az Alkotmányt – bizonyos területeken jelentős mértékben -, de alkotmányreformról egyelőre nem beszélhetünk. Pár év múlva valószínűleg ismét módosítanunk kell az Alkotmányt, hogy az minden szempontból kielégítse az Európai Unió elvárásait.

Léptünk egyet előre, de nem akkorát, amekkorát kellett volna.

A kisebbségi jogok szempontjából nagyon fontos az Alkotmány kiegészítése olyan rendelkezésekkel, amelyek biztosítják az anyanyelv használatát a helyi közigazgatásban, az állam dekoncentrált intézményeiben és az igazságszolgáltatásban. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadásával tulajdonképpen egy olyan tényleges helyzet nyert szentesítést, amelyet részben már a jelenlegi törvények is tükröznek.

Nem fogadták el viszont egy további javaslatunkat, amellyel úgyszintén egy tényleges helyzetet szentesíthettünk volna legmagasabb szinten. A nemzetállami meghatározásnak az Alkotmány 1-es cikkelyéből történő törlését célzó javaslatunkra utalok, tisztelt kollegák, miközben érintetlenül hagytuk volna az állam egységes jellegére, illetve más jellemzőire vonatkozó kitételeket.

Nem hiszem, hogy a XXI. században hagynunk kellene, hogy érzelmek és előítéletek vezéreljenek bennünket, amikor erről a kérdésről beszélünk. Nem hiszem, hogy ezt az alaptörvényt, az Alkotmányt, a nemzeti romantika prizmáján keresztül kellene szemlélnünk. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy nekünk, akik nem értünk egyet ezzel a meghatározással, ironikusan vagy arrogánsan kellene kezelnünk ezt a problémát.

A nemzetállam fogalmának – état-nation, ahogy a franciák mondják –, minden bizonnyal fontos történelmi szerepe volt, nem csak Franciaországban vagy Romániában, hanem szinte az összes európai országban. Egy történelmi időszak terméke volt, és természetes módon több ország élt vele, hogy egy bizonyos pillanatban bizonyos közhangulatot keltsen. Csakhogy ennek a fogalomnak lejárt a „szavatossági ideje”, ami – ismétlem – nem azt jelenti, hogy a múltban nem volt jelentősége.

De most egy új évezredben vagyunk, és remélem, hogy mi is minél előbb egy új Európában leszünk.

Ha elfogadnák e meghatározás törlését, tulajdonképpen a valóságot fogadnák el ebben a tekintetben. Ugyanis a nemzetállam meghatározás két főbb szempontból nem fedi a romániai valóságot: elsősorban ebben az országban a többségi román lakosság mellett más fontos nemzeti, nyelvi és kulturális közösségek élnek, köztük jelentős számban magyarok: legalább másfél millió magyar nemzetiségű román állampolgár. A meghatározás azt sugallja, hogy a román állam kizárólag a román nemzeté, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez az állam az összes állampolgár közös tulajdona, és mindnyájunkat egyenlő partnernek kell tekinteni az ország közigazgatásában és fejlesztésében. Mi azt valljuk, hogy mind a magyarok, mind a más nemzetiségű polgárok az állam alkotó elemei, még történelmi szempontból is. A nemzetállami meghatározás – szerencsére – az elmúlt években kivívott jogok szempontjából sem fedi már a valóságot. Még nagyon sok problémánk van például az anyanyelv használatával a tanügyben, a művelődésben, a közigazgatásban, de mégis, ezeken a területeken valós előrelépések történtek az utóbbi időszakban.

Tehát semmi nem indokolja azt, hogy Románia maradjon az egyetlen állam Európában, amelyik egy ilyen alkotmány-koncepcióval rendelkezik. Viszont elegendő érv szól e szintagma törlése mellett, illetve amellett, hogy az Alkotmány 1-es cikkelye által is szentesítsük az egyenlőséget a román nemzet tagjai, valamint a más nemzeti közösségekhez tartozó román állampolgárok között.

Az együvé tartozás és összetartás üzenete lenne mindazok számára, akik ezeken a vidékeken élnek.

Végül pedig még egyszer megerősíteném azt, amit az elején mondtam: a bizottság által javasolt tervezet révén Románia alaptörvénye sok szempontból javulni fog, de továbbra is gondolnunk kell a jelenleginél sokkal átfogóbb alkotmányreformra. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyetért az elfogadott módosításokkal, de a vitákban fenn fogja tartani más benyújtott módosító javaslatait is.

Markó Béla

 

Bukarest, 2003. augusztus 25.