RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2003. február 12., kedd
elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro XI. évfolyam, 2388. szám, II. kiadás
*** A Szenátus és Képviselőház mai együttes ülésén a szenátorok és a képviselők meghallgatták Adrian Năstase miniszterelnöknek a 2001–2002. évi kormánypolitikát értékelő nyilatkozatát, valamint a 2003–2004. periódusra várható gazdasági- és szociális prioritásokat.
Ezt követően a politikai pártok vezetői szóltak hozzá a miniszterelnök nyilatkozatához.
Az RMDSZ részéről Borbély László, a Képviselőház jegyzője szólalt fel. Az alábbiakban közöljük a teljes szöveget.
Elnök Urak!
Miniszterelnök Úr!
Miniszter hölgyek és urak!
Tisztelt kollegák!
Üdvözölni szeretném a kormány kezdeményezését, amely részletes és nagy kiterjedésű jelentést készített a 2000 decembere óta végzett tevékenységéről és a Parlament előtt ismerteti a következő két évre vonatkozó terveit illetve ez évi euro-integrációs cselekvési programját.
Őszintén sajnálom, hogy véleményt kell nyilvánítanunk úgy, hogy mindössze egy nap állt rendelkezésünkre az anyagok tanulmányozására. Úgy éreztem magam, mint diákkoromban, vizsga előtti napon, mert megpróbáltam áttanulmányozni a 4 vaskos kötetet.
Be kell vallanom, csak részben sikerült. Ezért arra kérném Önöket, a jövőben adjanak legalább 3–4 napot, hogy az összes részlet ismeretében végezhessük el elemzésünket.
Ennek ellenére, megpróbálok politikai és szakmai véleményt is mondani a bemutatott anyagokról.
Úgy gondolom, az utóbbi 13 év eseményei között az utóbbi 2 év referencia értékű, több okból is.
Elsősorban, mindannyian megéltük 2001. szeptember 11-ének drámáját, és ez, azt hiszem, megváltoztatta az államközi kapcsolatok fejlődésének számos koordinátáját, hatást gyakorolt a következő évek politikai eseményeire.
Referencia értékű évek ezek, mert 2002 januárja óta, az Európai Unió döntést hozott a román állampolgárok számára, a schengeni térségbe való belépéshez szükséges vízumok eltörléséről, mely döntés fontosságát csak növeli az, hogy 2004.-el kezdődően velünk szomszédos államok is az EU tagjaivá válnak (érdekes módon, ez nem jelenik meg a külpolitikai fejezetnél, holott szerintem igencsak említésre méltó).
A 2002. év legfontosabb eseménye tagadhatatlanul Románia NATO-ba való meghívása.
Úgy gondolom, ezeket a külpolitikai eredményeket nem lehetett volna belpolitikai stabilitás nélkül elérni, ezen a területen pedig az RMDSZ-nek pozitív szerepe volt a kormánypárttal kötött protokollúmok által.
Ha már a külpolitikánál tartunk, helyénvaló a Magyarországgal fenntartott kétoldalú kapcsolatok fontosságának megemlítése, beleértve a státustörvény kérdését, amelyet pragmatikusan, higgadtan kellett megtárgyalni, és megoldásokat keresni a törvény alkalmazása érdekében.
Ez az időszak fordulópontot jelentett a tulajdon visszaszolgáltatásának kérdésében is.
2002-ben felgyorsult a termőföldek és erdők visszaszolgáltatásának menete, és megszületett a 2002. évi 501. sz. törvény az egyházaktól törvénytelenül elvett tulajdonok visszaszolgáltatásáról. 2003-ban tovább kell gyorsítani ezt a folyamatot, a visszaszolgáltatás véglegesítéséig.
Ami az anyanyelv használatát illeti a közigazgatásban, azokban a helységekben ahol a kisebbség számaránya 20% fölött van, a 2001/215-s számú törvény jelentős előrelépés volt, ám e folyamatot a közélet egyéb területeire is ki kell terjeszteni. Megelégedéssel kell nyugtáznom, hogy a jelentésben mint eredmény jelent meg a magyar tannyelvű Sapientia Egyetem megalakulása, amely négy erdélyi városban kezdte meg működését.
És most, tekintsük át az első két kormányzati év mérlegét.
Elsősorban, egy megállapítás: a dokumentum hangneme túl „rózsaszínűnek” tűnik. A román gazdaság eredményeit az EU államokéval történő (számomra erőltetettnek tűnő) összehasonlító elemzéstől, a szektoriális anyagokig, úgy gondolom, hogy (az időnként „szédítő”) statisztikai adatok mellett helyenként kissé önkritikusabb hangnem is meg kellett volna jelenjen.
Ugyanakkor nem érthetek egyet néhány, nagyon kemény, az 1996-2000 időszak kormányzását illető kritikával sem. El kell ismernünk, hogy e kormányzat hibái mellett, elindított több olyan gazdasági reformfolyamatot, amelynek eredményei 2000 után is érződnek.
Mi több, a 2000. év esetében, a makróökonómia szintjén már gazdasági növekedésről beszélhetünk.
Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy az Európai Bizottság 2002. évi jelentésében Románia olyan országként szerepel, ahol még nem működnek teljes mértékben a piacgazdaság szabályai.
Ami az üzleti környezetet illeti: ha létre is jött egy munkacsoport, mely figyelemmel kíséri az akcióterveket, amint ezt sokszor maguk a kormányzati tisztségviselők is elismerték, az engedélyezési, jóváhagyási eljárások, a cégek bejegyzésénél az egységes irodák működése még sok kívánnivalót hagynak maguk után – és itt megpróbáltam diplomatikusan fogalmazni!
Ami a vállalatok tartozásainak csökkentését illeti: nem voltak említésre méltó eredmények, a kormány nem hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyek egyes cégek számára az átszervezést vagy akár csődeljárás beindítását is jelenthették volna.
Késve történt a PSAL II program alkalmazása olyan ipari mamut vállalatok privatizálása esetében, amelyek a Nemzeti Össztermék jelentős részét adják.
Késik az energia-szektor egyes részeinek átszervezése és privatizálása.
A kereskedelmi mérleg hiánya ugyanolyan magas szinten maradt, ez kb. 4 milliárd dollárt jelent.
A Nemzeti Bank óvatos és inflációcsökkentő monetáris politikája, valamint a bankrendszer nagyobb stabilitásának és a nemzeti valutában való bizalom erősödésének köszönhetően, a makróökonómiai mutatok valóban a Nemzeti Össztermék növekedését és az infláció jelentős csökkenését mutatják.
Ami a szegénység elleni küzdelmet, a bürokrácia és a korrupció csökkentését illeti, egyes kormányzati intézkedések ellenére is az eredmények várakozáson aluliak voltak. Itt valószínű a szigorúbb intézkedések hiánya játszott közre.
A környezetvédelmet illetően, úgy gondolom, több külföldi pénzügyi forrást lehetett volna mozgósítani, ha több országos programot sikerült volna összeállítani.
Az infrastruktúrát érintő beruházásoknál úgy gondolom, feltétlenül szükség van nagyobb pénzügyi források elkülönítésére, autópályák építésének megkezdésére, különös tekintettel azokra a vidékekre, ahol a statisztikák szerint jelentős gépkocsiforgalom megy át és amely, Románia irányultságának következtében, a külföldi befektetők számára az ország kapuja – az ország nyugati vidéke.
Magyarország kinyilvánította egyértelmű támogatását, Románia főbb európai közlekedési útvonalakkal való összekötését illetően.
Pozitívan kell értékeljem a miniszterelnök úr mai bejelentését, aki beszédében külön prioritásként jelölte meg az Erdélyt átszelő autópálya megépítését a Brassó- Marosvásárhely-Kolozsvár-Nagyvárad útvonalon.
Ugyanakkor örvendetesnek tartom azt is, hogy olyan programok, mint például a falusi utak kövezésére 1998-ban beindult kezdeményezés újból több pénzügyi alapot fog kapni.
A szövetkezetek esetében megengedhetetlenül nagy a lemaradás, holott rendkívül fontos lenne egy, a szövetkezeti tagságot támogató összefüggő törvénykezés mielőbbi elfogadása.
A szociális kérdés a meghozott intézkedések dacára rendkívül érzékeny maradt és ez elengedhetetlenné teszi a nyugdíjak tisztességes átértékelését, az egyforma szolgálati év és képesítés után nyugdíjba vonultak között létező különbségek eltörlését, valamint a termelőszövetkezeti nyugdíjasok helyzetének kielégítő rendezését.
Az egészségügy terén elemezni kell az Országos Egészségügyi Biztosító Pénztár működését, és átfogó intézkedéseket kell kezdeményezni az egész egészségügyi rendszer reformját illetően.
Ami a privatizáció terén folytatott tevékenységet illeti, a jelentés adósunk marad az eddigi privatizációkból az állami költségvetésbe befolyt összegek ismertetésével, ezek felhasználásáról és nem találunk egy világos statisztikai kimutatást sem, a privatizált illetve privatizálandó egységek számáról.
Ennek ellenére, meg kell említenem, hogy sikeresen lezajlott néhány fontos privatizálás, számottevő szociális feszültségek nélkül.
Ami a tárgyalt időszakban elfogadott törvényeket illeti, továbbra is túl nagy a sürgősségi kormányrendeletek száma, ami rontja a törvényhozás minőségét.
Három olyan sürgősségi kormányrendeletet említek, amelyeket a kormány az elmúlt két hónapban fogadott el, s amelyeknek, ha létezett volna előzetes konzultáció illetve ha törvénytervezet formájában érkeztek volna a Parlamentbe, akkor lehet, hogy más lett volna a végső formájuk:
– Az idegenekről szóló sürgősségi kormányrendelet, amely egyértelműen diszkriminál különböző államokból származó befektetők között és így negatív jelzést jelent, hogy az eljárás további bürokratizálásáról ne is beszéljünk;
– A közutakon történő közlekedésről szóló sürgősségi kormányrendelet, amely az állampolgárok anyagi lehetőségeihez mérten túlzott nagyságú bírságokat ír elő;
– A rádió- és televízió-illetékről szóló sürgősségi kormányrendelet, amely nem tesz kivételt a hátrányos helyzetű személyekkel és családokkal.
Elemezve a 2003. és 2004. évi cselekvési tervet, azokat az intézkedéseket látjuk viszont, melyekkel eddig is adós maradt a kormány, elsősorban az energetikai szektor valamint a privatizáció tekintetében.
Fellelhetünk ebben a cselekvési tervben említésre méltó új javaslatokat is, mint például: a kisvárosok infrastruktúrájának fejlesztése, vidékfejlesztés, a törvény által megszabott feltételeknek eleget tevő helységek községi illetve városi rangra való emelése.
Ellenben nem érthetünk egyet a prefektusok hatáskörének bővítésével az átirányított, illetve uniós alapok kezelését illetően.
A regionális fejlesztés című fejezetnél kedvezően vélekedünk a stratégiai prioritások meghatározásáról, de egy végső nézőpont kialakításához szükséges az összes érintett tényezőkkel lefolytatott egyeztetés, figyelembe véve minden vidék hagyományait és jellegzetességeit.
Az EU-integrációs prioritásokkal kapcsolatban azt hiszem szolidárisaknak kell lennünk a romániai törvénykezést az EU normáival összhangba hozó minden kezdeményezéssel. Ebben az esetben viszont szükséges a kormányzati és a parlamenti tényezők közötti szorosabb együttműködés, ezen jogszabályok elfogadása érdekében.
Végkonklúzióként megállapíthatjuk: a bemutatott elemzés hasznos. Alaposan kidolgozták az anyagokat, de azt hiszem, e vita legfontosabb eredménye az, hogy ezután mind a hatalom, mind az ellenzék képviselői pontosabban és összefüggőbben követhetik a benyújtott dokumentumokban foglaltakat. Itt időpontok, határidők vannak, melyeket mind a Parlament, mind a kormány be kell tartson.
A 2003. év nagyon fontos Románia számára. Csak összefüggő és minden döntéshozó tényező által kifejtett tevékenység vezethet azoknak az intézkedéseknek a meghozatalához, amelyek közelebb visznek az Európai Unióhoz, ám ezeknek az intézkedéseknek szem előtt kell tartaniuk a szegénység, korrupció és bürokrácia jelenlegi szintjét.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség partner lesz minden olyan döntésben, melyek a jogállam, a piacgazdaság, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogai tiszteletben tartásának megszilárdításához vezetnek.
Azt hiszem, mindezen években meggyőzően tanúsítottuk, hogy mi érdekeltek vagyunk nemcsak a kisebbségi, de a romániai társadalom egészét érintő kérdések rendezésében.
Ezért továbbra is ugyanazt az időnként kritikus, de mindig építő jellegű magatartást fogjuk tanúsítani, a közjó érdekében.
Köszönöm a figyelmüket.
Bukarest, 2003. február 12.
Borbély László
képviselő