RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                        Szerkeszti: Márton Adél-Evelin

www.rmdsz.ro                                                                                     2003. január 16., csütörtök

elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro                                                    XI. évfolyam, 2369. szám, I. kiadás

 

 

KÖZLEMÉNY

 

***      2003. január 18-ra, szombaton délelőtt 11 órára, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermébe összehívom a Szövetségi Képviselők Tanácsát.

Az Állandó Bizottság a következő napirendet javasolja:

1. A szövetségi elnök politikai tájékoztatója
2. A Kongresszussal kapcsolatos szervezési kérdések megvitatása
3. Kérdések, interpellációk

Az ülés délután 15 óráig tart.

MARKÓ BÉLA

szövetségi elnök

 

Bukarest, 2003. január 6.

A Népújság január 16-i számában jelent meg a Kételytől a bizonyosságig – illúziók nélkül – címen, a lap főszerkesztőjének Markó Béla szövetségi elnökkel készített interjúja.

***      Az interjúban Markó Béla kifejti: időbeni sürgősségként nyilvánvalóan a kongresszus előkészítése a legfontosabb teendő. Négyévente egyedülálló alkalom a számvetésre és tervezésre. Az egész RMDSZ számára fontos, hogy a számvetés minél hitelesebb legyen, és olyan célokat mutasson fel a kongresszus, amelyek fontosak, egyben meg is valósíthatók. Arról, hogy a közvéleményt foglalkoztatja-e a kongresszus, Markó Béla kifejtette, hogy van egy érdekes ellentmondás. Az RMDSZ-en belül voltak nagyon hangos megszólalások a kongresszus ellen. S mint köztudott, ez egészen odáig ment, hogy bukaresti bíróságon perelték be a szervezetet. Markó Béla szerint, sem a közvélemény, sem az RMDSZ túlnyomó többsége nem gondolja azt, hogy az RMDSZ jelenlegi politikai vonalvezetésén lényegesen változtatni kellene. Ilyenszerű izgalom valóban nem érzékelhető. Ez kelthet akár hiányérzetet is egyesekben. Ugyanakkor vissza is kérdezhetek: miért ne dolgozhatnánk végre nyugodtan, jól tisztázott úton haladva? Miért ne juthatnánk el mi is egy olyan helyzetbe, amikor azt mondjuk, hogy az elmúlt években az RMDSZ megtalálta a maga helyét és szerepét, és politikai szempontból ugyanígy az egész romániai magyarság. Meg kell mondanom azonban, hogy bizonyos tekintetben nekem is van hiányérzetem. Éspedig azért, mert a kongresszus a megméretkezés helye is. Ezzel szemben azoknak, akik négy éven át, sőt azelőtt is bírálták az RMDSZ vezetőségét, beleértve az utóbbi két évben elért jelentős eredményeket is, akik lépten-nyomon megkérdőjelezték azt, amit tettünk és teszünk, azoknak nem csak lehetőségük, hanem kötelességük lett volna alternatívát felmutatni. Ehelyett, abból kiindulva, hogy úgysem tudnak a kongresszuson többségbe kerülni, eleve bedobni a törülközőt – több mint vitatható politikai magatartás. Ezzel tulajdonképpen a közvéleménynek azt a részét is megfosztották az alternatívák összemérésétől, amely esetleg mellettük áll, s talán szeretné látni, hogy merre kívánnák vinni a romániai magyarságot, mutatott rá az RMDSZ elnök. S vonatkozik ez a személyi kérdésekre is. Én megtisztelőnek is tarthatnám, hogy nem állított senki ellenjelöltet a szövetségi elnöki tisztségre, de tulajdonképpen sajnálom. (…)

Azt, hogy néhányan nem jönnek el a kongresszusra, nem a számarányok felől gondolnám el. Azért sajnálom, hogy például a Reform Tömörülés nem küldi el a maga öt küldöttjét, mert ideológiai csoportosulásként, szervezett formában megszólalhattak volna. Tulajdonképpen ez a demokrácia. Ami a megméretkezést illeti, erre a vita is lehetőséget ad, hiszen elnöki beszámoló és más összegzők hangzanak el. Remélem, hogy mélyreható vita lesz, hiszen az elmúlt négy esztendőben sok fontos fejleményt hagytunk magunk mögött, ezeket értékelni, mérlegelni lehet és kell, egyben alapos, hiteles, átgondolt cselekvési programot kell felmutatnunk. A megmérettetésről pedig általában azt gondolom, hogy nem egyszeri alkalom, hanem nap mint nap megtörténik. Ha az embernek van füle hozzá, meg kell hallania a kritikákat. Nos, kritika van, a sajtóban is, a közvéleményben is. Az RMDSZ utóbbi években elért eredményeire utalva, a szövetségi elnök elmondta, hogy miután a ’90-es évek első felében állóháborút folytattunk a romániai magyarság jogaiért, s gyakorlatilag egyetlen lényeges kérdésben sem tudtunk előrelépni, utána a politikában meglódultak a dolgok. Bővíteni tudtuk az anyanyelvi oktatást, bevezettük a nyelvhasználatot, jelentős eredmények mutathatók fel az elállamosított tulajdon visszaszerzésében. Ennek ellenére a romániai magyarság közérzete nem sokkal jobb, mint a ’90-es évek első felében, és annyival semmiképpen nem jobb, mint amennyit a jogérvényesítés terén felmutathat az RMDSZ. Nos, úgy gondolom, hogy a jelenségnek vannak politikán kívüli és politikán belüli okai, magyarázatai. Az előbbiek mindenekelőtt gazdaságiak és szociálisak, azaz a magyaroknak ugyanazt kell elviselniük, mint a társadalom egészének. Esetleg bizonyos tekintetben még többet. Igaz, hogy megünnepelhetjük március 15- ét, nemzeti szimbólumainkat is használhatjuk, és sok más helyzetben nyilvánulhatunk meg magyarként, de emberi körülményeink még mindig nem alakulnak reményeink szerint. Ugyanakkor van összehasonlítási alapunk a magyarországi körülményekkel, amitől aztán többféle dilemma is támadhat, ami nem a közérzetünk javulásához járul hozzá.

Ezen mindenekelőtt biztonságérzetet nyújtva a fiataloknak lehet változtatni, nyomatékosította Markó Béla. Hogy lesz lehetőségük felkészültségükhöz méltó munkát végezni, érvényesülni, általában mindenkinek, hogy nem maradnak fedél, jövedelem nélkül.

Ez nem választási ígéret, hanem olyan biztatás, amelyet minden tisztán látó ember számára garantálhatnak az ország helyzetében, kilátásaiban bekövetkezett változások, tette hozzá. A mi dolgunk éppen az, hogy minden pozitív folyamatot segítsünk megerősödni, s érzékelhetően a magyarság hasznára is fordítani. Ezért sokat tehetünk Erdélyben, a magyarok lakta vidékeken azzal, ha találékonyan használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket, ha okosan élünk a visszaszerzett vagyonnal például.

A kedvezménytörvényről szólva Markó Béla hangsúlyozta: senkinek nem szabad vállalnia a státustörvény tartalmi megcsonkítását. Kérdés, hogy mit értünk ezen. Én a benne foglalt kedvezmények teljes körét értem. Vannak ezek között kisebb vagy nagyobb jelentőségűek. Amiről le kellett mondani, az a munkavállalás kérdése, amelyet a kétoldalú megállapodások körébe utaltak. Más kedvezményről lemondani szerintem megengedhetetlen. Tényleg meggyőződésem, hogy ha Magyarország nekünk támogatást akar nyújtani, akkor nekünk jogunk és okunk is van rá, hogy ezt megkapjuk. Senki ne próbálja nekem azt állítani, hogy magyarnak lenni Romániában nem eredményez sok szempontból hátrányos helyzetet, akár még az anyagiak dolgában is. Keveset beszélünk pl. az oktatás kapcsán, hogy az a gyerek, aki magyarul tanul, naponta egy órával többet ül az iskolában, mint egy román gyerek.

Ebből a hátrányból előny lesz, amit a szülőnek is, a gyereknek is tudnia kell. Magam is látom Bukarestben, hogy a cégek keresik azokat a fiatalokat, akik nem csak románul vagy angolul, hanem magyarul is tudnak. A nehézséget fölmutatva azt akarom érzékeltetni, hogy megérdemlik a támogatást, hiszen nem csak az idő, hanem az anyagi ráfordítás is nagyobb.

(…)

Az RMDSZ belső konfliktusaival kapcsolatos kérdésre vonatkozóan a szövetségi elnök elnök elmondta: Eléggé szomorúan nézem, hogy most már lassan az RMDSZ-en belül egyik-másik, eddig politikai véleményt is felmutató kollégánk másról sem tud beszélni, mint pénzosztásról, hogy ki osztja a pénzt. Az elmúlt években néhányan hozzászoktak ahhoz, hogy melldöngetéssel és politikai hűségnyilatkozatokkal esetleg lehet anyagi támogatást szerezni, például Magyarországról. Most megijedtek, hogy a pénzosztásnak ez a módja megszűnik. Én azt gondolom, arról sokat nincs amit vitatkozni, hogy ki osztja a pénzt. Az erdélyi magyar értelmiségiekből kialakított különböző szaktestületeknek, kuratóriumoknak kell minél nagyobb nyilvánosság mellett a pályázatokat elbírálni.

(…)

Az interjú zárógondolataiban Markó Béla közölte: legfőbb eszközöm annak bizonyítására, hogy jó úton haladok, a kétely. Elkötelezettségem mellett sem tartozom az elvakultságra, elfogultságra, netán rajongásra hajlamos emberek közé. Rám sokkal inkább jellemző, hogy minden pillanatban bennem van a kétely és szembesítem magam ezzel: lehetne-e, kellene-e, jó lenne-e más úton haladni? Hogy például az etnikai kérdésekben milyen megoldások vannak, mit kínál Európa, a geopolitikai helyzet. Másoknak is ezt ajánlom. Ne meneküljünk a saját kételyeink elől, hanem vállaljuk minél sűrűbben a szembesülést.

 

Besztercei hírek

***      2003. január 18-án Besztercén a Magyar Ház előadótermében 10 órai kezdettel Magyar Civil Fórumot szervez a besztercei MADISZ. A szervezők meghívták mindazokat a Beszterce-Naszód megyében működő civil szervezeteket, az RMDSZ ifjúsági képviselőit, tanácsadóit, valamint a történelmi egyházak képviselőit, akikkel majd hosszú távon a további közös együttműködést fejlesztik tovább, a kölcsönös tájékoztatás és tapasztalatcserére alapozva.

A rendezvény támogatója az Illyés Közalapítvány – Romániai Alkuratóriumának Ifjúsági Szaktestülete.

Jóváhagyták az első magánerdészeti hivatalt

***      Csütörtökön, január 16-án Tamás Sándor háromszéki képviselő és Rancz Sándor a Veresvíz közbirtokosság elnöke, a Mezőgazdasági és Erdészeti Szakminisztériumban átvették Kovászna megye első magánerdészeti hivatalának működési jóváhagyását.

Tamás Sándor elmondta, hogy rendkívül fontos lépésnek tartja azt, hogy létrejött az első magánerdészeti hivatal Háromszéken. Reményei szerint ezt a megvalósítást újabbak is követik, hiszen így lehetőség nyílik a magánerdők ésszerűbb gazdálkodására.

Néhány héten belül a Veresvíz magánerdészeti hivatal megkapja a bélyegző kalapács használati jogát és teljes kapacitással elkezdheti tevékenységét.