RMDSZ TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Tófalvi Zselyke
- július 31., hétfő VIII. évfolyam, 1771. szám
- Markó Béla és Orbán Viktor találkozója Marosvásárhelyen
- Markó Béla szövetségi elnök előadása a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen
- Markó Béla szövetségi elnök beszédének teljes szövege
- Markó Béla és Orbán Viktor találkozója Marosvásárhelyen
*** Július 28-án, pénteken du. 5 órakor érkezett a marosvásárhelyi reptérre Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, akit Markó Béla szövetségi elnök, dr. Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-elnök, Virág György, a Maros megyei tanács elnöke, Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere és Szepessy László, a szövetségi elnöki hivatal igazgatója fogadta. Ugyancsak itt várta Orbán Viktort Németh Zsolt külügyi államtitkár, Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, valamint Szentpéteri István követségi titkár.
Orbán Viktor miniszterelnök és Markó Béla, az RMDSZ elnöke a marosvásárhelyi szövetségi elnöki hivatalban két órás megbeszélést folytatott. Az ezt követő sajtótájékoztatón a magyar miniszterelnök elmondta, hogy meghallgatta Markó Béla szövetségi elnök belpolitikai beszámolóját, amelynek aktualitását az adja, hogy Emil Constantinescu államelnök visszalépett jelölési szándékától, ami Romániában új helyzetet eredményezett.
A magyar miniszterelnök sikeresnek ítélte meg, az RMDSZ szereplését a júniusi helyhatósági választásokon, hiszen a Szövetség több önkormányzati helyet szerzett meg, mint 1996-ban. Orbán Viktor ugyanakkor örült, hogy az RMDSZ komoly programmal készül a parlamenti választásokra.
A gazdasági együttműködés kérdésével kapcsolatosan a magyar állam célkitűzése, hogy a tőkeexportot erre irányítsa – jelentette ki a magyar kormányfő.
Markó Béla szövetségi elnök a találkozót eredményesnek nevezte, hiszen számos konkrét kérdésben sikerült megegyezni.
- Markó Béla szövetségi elnök előadása a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen
*** A nyugati orientáció: a magyar-román kapcsolatok alapja címet viselte a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárrendezvénye, amelyen jelen volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Mircea Ciumara államminiszter, Adrian Severin, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének elnöke, valamint Nicolae Manolescu professzor. A vitát Oplatka András, a Neue Züricher Zeitung külpolitikai elemzője vezette.
A magyar-román kapcsolatokat értékelve Orbán Viktor miniszterelnök fordulópontnak nevezte az 1996-os romániai választásokat, amely után egy antikommunista, Európa irányába elkötelezett polgári kormány alakult ki Romániában, ezáltal pedig megszűnt a központi kormányzatból irányított magyarellenes hangulatkeltés. A magyar miniszterelnök ugyanakkor kijelentette, hogy Magyarország támogatja Románia NATO-csatlakozását, az európai integrációról szólva pedig rámutatott arra, hogy az Európai Unió történelmi lehetőséget szalasztott el 1990-ben: ahelyett, hogy a Nyugat-Európához szervesen kötődő közép-európai államokat befogadta volna, belső szerkezetátalakítását helyezte előtérbe.
Markó Béla szövetségi elnök előadásában rámutatott arra, hogy a román-magyar alapszerződésről mindkét fél szeretne megfeledkezni, mert azt nem a dinamikus együttműködés eredményezte, hanem a Nyugat diktálta. Elmondta: a román-magyar viszonyban egyelőre nem alakult ki a közös értékrend, és az RMDSZ kormányzási szerepvállalását nem sikerült úgy kihasználni, hogy az a kétoldalú kapcsolatok fellendítéséhez vezetett volna. Magyarország abban segítheti az erdélyi magyarságot, hogy idehaza tartsa fiataljait, s hogy egy jó, a tervezettnél jobb státustörvény szülessen, hogy Magyarországon és itthon is otthon érezhessük magunkat – hangsúlyozta Markó Béla, ugyanakkor a legégetőbb feladatoknak nevezte a helyi és regionális gazdasági stratégiák kidolgozását.
Mircea Ciumara államminiszter szerint Románia és Magyarország csak együtt lehet sikeres. Adrian Severin, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének elnöke konkrét közös projektek – pl. az Erdélyen áthaladó Budapest-Bukarest autópálya – megvalósítását sürgette, mert szerinte a román-magyar viszony alakulásától függ Közép-Európa biztonsága. Nicolae Manolescu professzor szerint a román-magyar viszonynak van magyarországi, romániai és európai kulcsa is. A romániai kulcs az RMDSZ kezében van.
- Markó Béla szövetségi elnök beszédének teljes szövege
Hölgyeim és uraim!
Tisztelt hallgatóság!
(Észak Dél ellen)
Az egyik közismert román hetilap, a Dilema legfrissebb számában kísérletet tesz arra, hogy a hagyományos Nyugat-Kelet ellentétet a bizonyos értelemben még hagyományosabb Észak-Dél ellentéttel helyettesítse. Érdekes kísérlet, bár a szerzők egy része egyelőre szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a témával, és a térképet képzeletben kilencven fokkal elfordítva, nem tesz egyebet, mint Északnak mondja Nyugatot, és Délnek nevezi Keletet.
Pedig egészen másról van szó.
Köztudott, hogy az erdélyi románok egymás között délinek csúfolják az ókirályságbelieket, és önmagukat ezek szerint északinak gondolják. Ebben a megközelítésben Észak a modernizáció, Dél a maradiság, Észak a nyíltság, Dél a bezárkózás.
Ma Románia legnagyobb problémája, hogy ezt a távolságot sikerül-e csökkenteni.
A Dilema behelyettesítési kísérlete még rendkívül erőtlen, de hosszú távon nagyon is hasznos lehet, ugyanis a konzervatív román társadalom és a modern Európa közti ellentétet behozza a román társadalmon belülre, és ezáltal az integráció kérdését nem a különböző társadalmak közti illeszkedés kérdéseként kezeli, hanem belső problémaként. Ezek szerint az ezredvég Romániájában tényleg nem a máshonnan jött Európa próbálja legyűrni az őshonos restséget és megbízhatatlanságot, hanem a belső Észak folytatja a maga kulturális és politikai háborúját a belső Déllel.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a térség országai közül talán egyedül Romániában volt szokás ebben az évtizedben demokratikus és antidemokratikus pártokra felosztani a politikai életet. Az sem véletlen, hogy amikor az ókirályságban az antidemokratikus pártok kerültek ki győztesen a választásokból, akkor ez Erdélyben fordítva történt. Persze, északiak és déliek egyként vannak Bukarestben is, Erdélyben is, csak távolról sem ugyanabban az arányban.
Amíg az integráció külső tényezőként jelenik meg egy ország közvéleménye előtt, tehát a gazdasági és politikai támogatás feltételeként, addig sokkal nehezebb elfogadtatni, mintha belső kényszer lenne.
Éppen ezért egyáltalán nem hiba egy társadalmat északiakra és déliekre osztani, legfennebb nem a térképen kell ezeket a törésvonalakat meghúzni.
(Magyarok románok ellen)
Mai témaként a rendezők a következő mondatot adták meg: A nyugati orientáció: a román-magyar kapcsolatok alapja. Nos, a mondat végén nincsen írásjel, éppen ezért valószínűleg nekünk kell kiderítenünk, hogy ez tulajdonképpen állítás-e avagy kérdés. Esetleg: örömteli felkiáltás!
Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy a nyugati orientáció kellőképpen széles és biztos alapot jelentene a román-magyar kapcsolatok további építéséhez, különösen az integrációs verseny mostani formájában. Ezek az országok ugyanis mostanáig nem tudták azt az ellentmondást feloldani, hogy miközben nyugat felé figyelnek, tehát nyugatra orientálódnak, aközben egymásra sem ártana jobban oda-odatekinteni. A román-magyar kapcsolatok alapját elsősorban az egymásra utaltságnak kellene képeznie. Értem én, persze, hogyne érteném, hogy a meghívóba beírt mondat mást akar jelenteni: azt, hogy közös értékek nélkül nincsen kommunikáció, és minél több a közös érték, annál inkább lehetséges a kapcsolat. Ha Romániának és Magyarországnak közös lesz az értékrendje, akkor a kapcsolat zavartalan lesz köztük.
Ezek szerint a nyugati orientáció eszköz lehetne egy ilyen közös értékrend megteremtésére.
Ki kell mondanunk, hogy még nincsen ilyen közös értékrendje a két országnak és a két nemzetnek. Sem az értékeink, sem az érdekeink nem közösek még mindig. Ma még ami jó a románoknak, az rossz a magyaroknak, és fordítva. Hogy ez túlzás? Lehet. De kérem, gondoljanak bele: nem arról szóltak-e sok helyen Erdélyben még mindig az önkormányzati választások, hogy ami jó a románoknak, az rossz a magyaroknak? Például Marosvásárhelyen! Vagy Kolozsváron!
A nyugati orientáció a mostani formájában csak arra alkalmas, hogy külön-külön kiépítsük a magunk kapcsolatrendszerét Európával, de egymással nem kell feltétlenül szoros viszonyban lennünk. Itt van például az alapszerződés kérdése: a román-magyar alapszerződésről érzésem szerint ebben a pillanatban legszívesebben megfeledkeznének a románok is, a magyarok is. Már-már szégyenkezve gondolnak rá, és szeretnék letagadni. Ugyanis nem egy dinamikus, a belső erők által szuverén módon alakított kapcsolatrendszer terméke ez az alapszerződés, hanem a Nyugat diktálta, a szó szoros értelmében. Európai vallatólámpáktól elvakítva írta alá mindkét fél, és ettől most nem tudunk elvonatkoztatni, annál is inkább, mert a szöveg nem nekünk volt igazán jó, hanem a Nyugatnak, illetve egyvalamiben tagadhatatlanul segített: véget ért a többéves önámítás, hogy jön az alapszerződés csodafegyvere, és mindent megold. Más eszközöket kellett keresni, és ez a felocsúdás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az RMDSZ például a kormányba lépés mellett döntött.
Íme, a nyugati orientáció valóban lehet egy román-magyar kapcsolatrendszer alapja, de ezek a kapcsolatok csak a kirakatnak szólnak: nem belső, hanem külső kényszer szülte az alapszerződést, külső kényszerként érzékelik a felek azt az egyébként legbensőbb parancsot, hogy románoknak és magyaroknak ebben a térségben jóban kellene lenniük, persze olymódon, hogy az őket elválasztó legsúlyosabb problémát, az erdélyi magyarság helyzetét nemcsak lakkozgatják, hanem mélyrehatóan megoldják.
Magyarország ma lépéselőnyben van. Magyarországnak ma módjában állna legalább megpróbálni összehangolni a térség integrációs törekvéseit. Mert igaz az, hogy mindegyik ország külön fog belépni az Európai Unióba, de ennek a térségnek mégis vannak közös érdekei, és ezt ma senki és semmi nem fejezi ki semmiképpen. Sem a Közép-Európai Kezdeményezésnek, sem a visegrádi országok időnkénti találkozóinak nem sikerült ezt a szerepet betölteniük. Továbbgondolásra ajánlanám mindannyiunknak, hogy vajon mi lenne a megoldás.
Román-magyar viszonylatban mindenesetre a lehetséges közös energiák nagyon kis hányadát sikerült csak kihasználni. Sokszor az az érzésem, hogy külön-külön közelebb vagyunk Brüsszelhez, mint egymáshoz. Ma már a közös autópálya-építésről szó sem esik, és az sem jut senkinek eszébe, hogy az egyébként velünk, az RMDSZ-szel egy koalícióban lévő román környezetvédelmi minisztert minden normális országban rég leváltották volna azokért a nyilatkozatokért, amelyekkel nemhogy javította volna, hanem éppenséggel rontotta a két ország viszonyát. De határátkelőhelyek dolgában sem léptünk még előre, mert hol egyik oldalról, hol másikról hibádzik valami.
Egyelőre csak a cián sétál át háborítatlanul a határon…
(Magyarok magyarok ellen?)
Többek közt azért is elégedetlen vagyok a román-magyar kapcsolatok alakulásával, mert ezekben az években mégiscsak végbement egy olyan szemléletváltás, amely nem csupán a viszony lassú lábadozását, hanem a gyors gyógyulást is lehetővé tette volna. Amiről egyelőre nem lehet beszélni. Nem sikerült az RMDSZ kormányban való jelenlétét úgy kihasználni, hogy az valóban a Magyarország és Románia közti gazdasági kapcsolatépítés hatékony eszköze lehessen. A Románián belüli magyar-magyar viszonyban, illetve az RMDSZ-en belüli párbeszédben is máig zavaros ennek a kormányzati szerepvállalásnak az értelmezése. Pedig egy ezzel kapcsolatos konszenzus hihetetlen energiákat szabadíthatott volna fel, határon belül és határon kívül is.
Nem meddő vitákat kellett volna folytatni arról, hogy egy kisebbségi érdekképviseletnek szabad-e kormányra lépnie, hanem sokkal jobban ki kellett volna használni ezt a talán egyedülálló történelmi pillanatot. Néha az volt az érzésem, egyesek a magyarországi politikusokkal is megpróbálták elhitetni, hogy az RMDSZ kormányzati jelenlétére nem érdemes támaszkodni. Ezekben az években talán ez volt a legsúlyosabb mulasztás a kapcsolatépítésben.
Hiszen valóban sok mindent nem sikerült megvalósítani. Ám négy esztendővel ezelőtt nem lehetett volna elképzelni, hogy ma nemcsak Hargita és Kovászna, hanem Maros és Szatmár megye önkormányzatát is az RMDSZ vezeti.
A következő évekre marad az a feladat, hogy itt, Székelyföldön, de más, magyarok által lakott régiókban is helyi gazdasági stratégiákat érvényesítsünk, építsünk iskolákat, de építsünk utakat is, teremtsünk infrastruktúrát és létesítsünk munkahelyeket. Nekünk itthon kell tartani a fiatal nemzedéket.
Magyarország ebben segíthetne minket. Ebben is… Hogy egy jó – a tervezettnél jobb – státustörvény által ne érezzük magunkat idegennek Magyarországon, de ugyanakkor végre érezzük magunkat itthon a saját szülőföldünkön is.
Ma már a tizenkilencedik század erdélyi magyar társadalmát nem tudjuk újrateremteni. Lehetőségünk van viszont elképzelni, sőt, megvalósítani a huszonegyedik század erdélyi magyar társadalmát.
Visszamenni az időben nem tudhatunk, de előreszaladni igen.
Akkor hát: ez a feladatunk!
- július 29.