RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2009. március 15., vasárnapelhivbuk@rmdsz.ro VII. évfolyam, 4078. szám, 3. kiadás
Eleven húsba vág, aki önállóságunktól, egymással való kapcsolattartásunktól akar megfosztani!
KELEMEN HUNOR ügyvezető elnök ünnepi beszéde Csíkdánfalván
Tisztelt ünneplő közösség, kedves barátaim!
A tizenötödik és tizennyolcadik századok szabadságharcainak jelszava a szabadság volt. Ez a jelszava a francia forradalomnak, amely megszilárdított egy országot, egy népet formált nemzetté.
Szabadság! Ez a jelszava a tizenkilencedik századi magyar forradalomnak is.
161 évvel ezelőtt a magyar szabadságharc nemzetté formálta a magyar népet. Identitásunk három fontos eleme – a nyelv, a kultúra és a vallás – nem volt elég ahhoz, hogy egy nép nemzetté váljon. Kellett még valami ahhoz, hogy a Mohács utáni nagy veszteség árnyékában élő magyar nép fel tudjon állni, fellépjen egy közös célért, közös eszméért. Ezt szolgálta az elnyomó Habsburgok ellen kirobbant szabadságharc, az az összefogás, amely – a szabadság jegyében – egy egész népet mozdított meg, élesztett fel, formált egységes nemzetté.
Amikor az emberek képesek egy közös célért meghalni, véráldozatot hozni, akkor lesz a népből nemzet, akkor születik meg az a kötelék, amely a lelkekben gyökerezik, és olyan mélyről táplálkozik, ahol semmilyen zsarnokság, semmilyen fortély el nem éri, és ahonnan kiirtani nem lehet.
Erre az áldozatra voltak képesek a szabadságharcosok, azok a nagyszerű emberek, akinek szava, cselekedete feltámasztott egy népet, felrázta mély álmából a nemzetet.
A csoda megváltoztathatja egy ember életét. És vannak olyan csodák, amelyek egy nép életét változtatják meg. 1848 egy ilyen csoda volt, amely a magyar nemzet életét több évtizedre, több emberöltőre megváltoztatta.
Számoljunk csak utána, kedves barátaim! 161 év hány emberöltőt jelent?
Apám a húszadik század közepén született, nagyapám a húszadik század elején, dédapám a tizenkilencedik század második felében jött a világra, üknagyapám pedig részt vett az 1848-as forradalomban a háromszéki csapat tagjaként.
És itt állok én, itt állunk mi, az ötödik nemzedék a sorban, és tovább visszük, őrizzük és átadjuk mindazokat az értékeket, amelyeket ránk hagytak a szabadságharcosok.
Szabadság! Ez volt a jelszava a húszadik század végi forradalmaknak. Ezek a küzdelmek is azokból a mélyről feltörő forrásokból táplálkoztak, amelyek szabadságszeretetünket ébren tartották. Összefogtak akkor is a magyar emberek és diktatúrát diktatúra után döntöttek meg.
Azóta is pótolni próbáljuk a több évtizednyi szabadsághiányt, azt a hiányt, amely a trianoni igazságtalan béke után gyűlt fel, és amely ezt az igazságtalan és befejezetlen békét követően szakadt a nemzet lelkére.
Tudjuk-e pótolni a szabadsághiányt, és hogyan tehetnénk ezt meg? Többféleképpen. De most csak két lehetséges utat említenék.
Először is döntsünk mi a saját dolgainkban – mindegy, hogy milyen nevet adunk ennek az önállóságnak.
Másrészt meg szabadon tarthassuk a kapcsolatot a magyar nemzet bárhol élő tagjaival, képviselőivel.
Aki e két cél bármelyikét el akarja tőlünk venni, meg akar minket fosztani ezektől, az eleven húsba vág. Szabadságunk egy részét akarja elvenni.
Minden ilyen kísérletnek ellen kell állnunk, össze kell fognunk.
Ezt tesszük most is, 2009 tavaszán, a magyar összefogás ünnepén. Ezt mondjuk, és ezt cselekedjük. A magyar összefogás példáját mutatjuk most fel, azt az összefogást, amelyet elődeink több ízben is felmutattak, amikor közös célokért szálltak harcba.
Ma, 2009. március 15-én, az 1848-as forradalom ünnepén a magyar nép nemzeti összefogásról tesz tanúbizonyságot.
2009. március 15.