RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2009. március 15., vasárnapelhivbuk@rmdsz.ro VII. évfolyam, 4078. szám
Tartalom:
*** Markó Béla szövetségi elnök Székelykeresztúron elhangzott ünnepi beszéde
*** Március 15-e az egység, a szolidaritás ünnepe
Markó Béla szövetségi elnök Székelykeresztúron elhangzott ünnepi beszéde
Kedves székelykeresztúriak!
Magyarok mindenhonnan!
Ünnepelnek ma a magyarok mindenütt a világon, ünnepel az egész magyar nemzet. Szétdarabolt minket a történelem, milliókat taszított kisebbségbe Trianon, mégis egy nemzet maradtunk, mint ahogy egy nemzet voltunk százhatvanegy évvel ezelőtt is, 1848-ban. De mitől nemzet a nemzet? Attól, hogy egy nyelvet beszélünk, ugyanazok a dalaink, a táncaink, mondhatná valaki. Nem elég a közös nyelv, nem elég az egyforma hagyomány, több kell ahhoz, hogy egy nemzet legyünk! Hiszen ugyanazon a nyelven is lehet mást gondolni, lehet viszálykodni, lehet széthúzni, lehet torzsalkodni egymással. Lehet örökös belső harccal tönkretenni az esélyeinket egy valóban jobb, magyarabb és európaibb jövőre.
Egy nép akkor válik nemzetté, ha képes összefogni és egyet akarni. A nemzet legfőbb mércéje, legfontosabb jellemzője: a szolidaritás. Ha a nehéz pillanatokban képesek vagyunk félretenni sérelmet, bántást, nézetkülönbséget, haragot és hiúságot, és össze tudunk fogni, akkor valóban egy nemzet vagyunk. Hogyha nem tudunk szolidárisak lenni egymással, és nem tudunk kezet nyújtani a másik magyarnak, akkor csak sodródunk iránytű nélkül erre–arra, vergődünk céltalanul a történelem markában.
Mi képesek vagyunk az összefogásra. Tudom, most sokan kétkedve csóválják a fejüket, hiszen annyi civódást, annyi fölösleges belháborút lehetne idézni a történelmünkből, és annyira recseg–ropog ma minden a magyar közéletben Magyarországon is, másutt is. Nézetkülönbségek mindig vanak, ez természetes. Nem ez a baj. Akkor van baj, ha nem tudunk ezen túllépni, és nem tudunk egyszerre mozdulni, amikor kell.
1848 március 15-e ezért legfontosabb történelmi pillanatunk nekünk. Mert egyszer s mindenkorra nemzetté kovácsolta ezt a magyar népet. Pedig hányféle ember, hányféle ideológia, hányféle temperamentum volt egymás mellett akkor is. A reformpárti, mérsékelt Széchenyi, a fontolva haladó Deák Ferenc, a forradalmár Kossuth Lajos, a nála is jóval radikálisabb Petőfi Sándor. Nem is szerették mind egymást ezek a külön–külön kiváló férfiak, sokszor bizony rossz véleménnyel voltak egymásról, kit megalkuvónak, kit hebehurgyának tartottak. Mégis félre tudták tenni minden fenntartásukat, és össze tudtak fogni a közös nemzeti cél érdekében.
Éppen ezért március 15-e üzenete ma sem csupán a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét jelenti, hanem az összefogás lehetőségét is. A mai magyar nemzetnek nagy szüksége van erre az üzenetre. És nekünk, erdélyi magyaroknak is kell ez az üzenet, mert bizony az utóbbi időben kezdtük megtanulni mi is a széthúzást, a viszálykodást. Pedig amit elértünk, együtt értük el.
Nemrég az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megállapodott, közös listát indítunk a tulipán jele alatt, a Magyar Összefogás listáját. Biztos, hogy ezután sem fogunk mindenben egyetérteni, de egy dologban igen: a sokféle egyéni igazságon túl van egy ennél sokkal lényegesebb közös igazság: a magyar nemzet igazsága. Ami itt Erdélyben azt jelenti, hogy nekünk tudnunk kell közösen fellépni, tudnunk kell kezet fogni egymással, amikor a történelem ezt diktálja. Tudnunk kell együtt cselekedni a jövőért, mert csak így van esélyünk.
Tizenkilenc évvel ezelőtt még tiltani próbálták itt Erdélyben a piros – fehér–zöld lobogót és a nemzeti himnuszt, templomi éneknek kellett álcáznunk azt, hogy ,,Isten áldd meg a magyart”. Tizenkilenc évvel ezelőtt még vér folyt a szabadságért Marosvásárhelyen, de ma már szabadon ünnepelünk. Tizenkilenc évvel ezelőtt is sokszor mondták nekünk, hogy soha! Soha nem lesznek magyar feliratok, soha nem lesz magyar a Bolyai középiskola, soha nem fogunk magyarul beszélni a hivatalokban. És vannak magyar feliratok, van magyar Bolyai középiskola, beszélnek magyarul már sok helyütt a hivatalokban. Később is mondták, hogy soha nem lesz ismét Szabadság-szobor Aradon. És áll ma a Szabadság-szobor! A minap is hallottuk egy román politikustól: soha nem lesz területi autonómia. Erre is csak azt válaszolhatjuk: várjuk ki a végét. Ha egységesek vagyunk, a román ,,soha” szó magyarul azt fogja jelenteni: ,,hamarosan”.
Ha egységesek vagyunk, nem lehet ezután sem legyőzni minket.
Sok a dolgunk együtt.
Erdélyt fel kell emelnünk, modernizálni kell, Európa erős, sajátosan több–kultúrájú, többnyelvű régiójává kell tennünk.
Székelyföldön is sok a teendőnk. A román politikusok egy része úgy fél az autonómia szótól, mint az ördög a tömjénfüsttől. De ha megkérdezzük, hogy a székely emberek ügyes–bajos dolgaiban miért Bukarestben kell dönteni, senki sem tud erre egy épkézláb magyarázatot adni. Mi jónéven vesszük, hogy jönnek a román miniszterek Székelyföldre, és velünk együtt akarnak gondolkodni fejlesztési kérdésekről, de szeretném elmondani mindenkinek, hogy távlatilag nem ez a megoldás, nem képzelhetjük úgy a jövőt, hogy Bukarestben döntsék el, Alszegen vagy Felszegen kell-e megjavítani az utat. Ezt mi jobban tudjuk, jobban tudja az, aki itt él. Ezt senki sem vitathatja. Ebből pedig az következik, hogy a többségében más nyelvű, más kultúrájú, más mentalitású Székelyföldnek meg kell adni a lehetőséget, hogy nyelve, kultúrája, de településeinek fejlesztése, gazdasága dolgában is maga döntsön. Jobb lesz nekünk, jobb lesz az országnak. Erre kell az autonómia!
Tisztelt székelykeresztúriak!
Ennek a városnak nehéz, de szép felelőssége van 1848-49-el kapcsolatosan. Székelykeresztúr valamiképpen Petőfi Sándor szellemének őrizője. Itt töltötte utolsó éjszakáját a költő, itt virradt utolsó napjára. Itt tűnt el nem messze, halálában örökre erdélyivé vált, és örökre székelykeresztúrivá is. Ez az 550 éves város ma Petőfi Sándor városa is. Ahogy a nemzet összefogás által születik, úgy a haza a közös történelem által válik igazán hazává. Székelyföld és egész Erdély azért a mi hazánk, mert védtük tatártól, töröktől, orosztól, osztráktól, és még ki tudja, hányféle betolakodótól, és mert azóta is őrizzük azok szellemét, akik a magyar nemzet nagyjai közül itt éltek, itt küzdöttek velünk. És Bethlen Gábortól Petőfi Sándorig sokan vannak, akiket őriznünk kell nekünk.
Azért lesz jövőnk, mert van múltunk.
És mert képesek vagyunk az összefogásra.
A magyar összefogásra.
Boldog ünnepet kívánok minden magyarnak!
MARKÓ BÉLA
Székelykeresztúr,
2009. március 15.
Március 15-e az egység, a szolidaritás ünnepe
*** A „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava mellett az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc az erdélyi magyarság számára még egy fontos, sajátos üzenetet is hordoz: az egység, a szolidaritás üzenetét – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, a Nyergestetőn elmondott ünnepi beszédében. A zord időjárás ellenére mintegy kétezren gyűltek össze az 1948-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségen, a Hargita és Kovászna megyék határán lévő Nyergestetőn.
Az esemény ünnepi meghívottja Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke volt, az RMDSZ részéről jelen volt még Kelemen Hunor ügyvezető elnök, Borboly Csaba és Tamás Sándor, a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok vezetői, Korodi Attila képviselő, Gyerkó László szenátor és Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója. A rendezvényen részt vett Tőkés László, az EMNT elnöke is.
Beszédében Markó Béla úgy vélte, bár a 161 évvel ezelőtt lezajlott forradalmat elfojtották, ez mégis eredményes volt, hiszen felmutatta a magyar nemzet azon különös képességét, hogy amikor szükséges, a magyarság képes felülemelkedni a nézetkülönbségeken, és képes összefogni a közös cél érdekében. – Akkor is hányféle ember fogott össze, nyújtott kezet egymásnak, hogy sikerre vigyék a forradalom, a szabadság ügyét: igazából akkor lett igazán erős és egységes nemzet a magyar – mutatott rá. Felelevenítve a nyergestetői székely zászlóalj önfeláldozó, hősies küzdelmét a túlerővel, a szövetség elnöke azt mondta, a székelység a magyar nemzettel közösen harcolt a szabadságért, de tudott önállóan, autonóm módon cselekedni még akkor is, amikor máshol már elhallgattak a fegyverek. – A székelység autonóm volt akkor is, és autonóm ma is, függetlenül attól, hogy nincs autonómiája, de meg vagyunk győződve, hogy lesz autonómiája! – hangsúlyozta Markó Béla.
Leszögezte, az erdélyi magyarságnak ma is össze kell fognia, félre kell tennie a nézetkülönbségeket. – Az összefogásra van egy friss példa, a magyar összefogás listája, amellyel sikerült bebizonyítanunk, hogy képesek vagyunk összefogni, hogy tudjuk közösen képviselni a számunkra fontos jövőt. 1848 parancsa ma is a szolidaritás, az összefogás parancsa.
A Szövetség elnöke közölte, örömmel és elégtétellel fogadják Sólyom László magyar államfőt Székelyföldön és Erdélyben. Úgy fogalmazott, az elmúlt húsz évben számos kisebbségi jogot sikerült kivívni Romániában, de emellett van egy alapvető jog, amely semmilyen alkotmányba, jogi normába bele nem foglalható, de amelyet a magyarság elért és elvenni semiképpen nem enged: a magyar-magyar együttlét jogát.
– Nemzeti ünnepet államilag nem lehet sem elrendelni, sem eltörölni, az csak akkor lesz ünnep, ha a nép a szívébe fogadja. A nemzet egységét fejezi ki, hogy minden akadály ellenére együtt ünnepelünk – mondta Sólyom László köztársaság elnök. A székelyföldi emlékhelyen, ahol az 1948-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatáját vívták, Sólyom László hangsúlyozta: az ünnepségek megtartását akadályozni lehet, de a szívekben élő együvé tartozás érzését nem. A köztársasági elnök megállapította: „A legfontosabb, hogy együtt vagyunk. A legfontosabb, hogy minden akadály ellenére együtt ünnepelünk. Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át az egész világon megünneplik a magyarok. Ez mindig az együttlét, közösségünk megélésének örömteli alkalma. Ilyenkor felemelő érzés átélni magyar voltunkat”.
„Jó magyarnak lenni, itt a Nyergestetőn, a magyar szabadság megszentelt emlékhelyén” – tette hozzá. Felidézte a korábbi nemzeti ünnepeket, így azt, amelyet 2007-ben a kolozsvári Magyar Operában tartottak. Emlékeztetett: akkor – Románia uniós csatlakozásának évében – arról a reménységről beszélt, amelyet az Európai Unióhoz fűzünk a kisebbségi jogok teljes kibontakozása terén, ameddig csak más európai példák elérnek. Tavaly, október 23-án Csíkszeredában Székelyföldnek arról a méltánylandó igényéről is szólt, hogy gazdasági fejlődéséhez történelmi egységének megfelelő igazgatási keretet kapjon – mondta. „Idén, március 15-én a nemzet egységét szerezném hangsúlyozni, amely közös ünneplésünkben is kifejeződik” – mondta Sólyom László.
Tőkés László beszédében szintén az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanakkor hozzátette: a posztkommunista országokban a szabadságküzdelmekre továbbra is szükség van az emberi jogok érvényesítése terén. Józanságra és tisztánlátásra van szükség küzdelmeinkhez – mondta Tőkés.
A beszédeket követően a rendezvény résztvevői ünnepélyes keretek között felavatták a magyar köztársasági elnök által állíttatott kopjafát, majd megkoszorúzták az 1897-ben felállított nyergestetői emlékművet.
Markó Béla szövetségi elnök a rendezvényt követően, a sajtónak nyilatkozva azt mondta: megdöbbentette a román hatóságok eljárása, amely szerinte két évtizedes visszalépést jelent az időben. Az RMDSZ elnöke hozzátette: „Akkor, a kilencvenes évek elején sokszor megtörtént, hogy hosszú huzavona előzte meg egy-egy magyar politikus idelátogatását, sokszor meg akarták őket győzni, hogy csak Bukarestbe menjenek, Erdélybe ne látogassanak, és azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyunk. De ami most történik, az azt is bizonyítja, hogy a történelem nem visszafordíthatatlan” – szögezte le.