RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2008. szeptember 27., szombat
elhivbuk@rmdsz.ro XVI. évfolyam, 3958. szám
Markó Béla szövetségi elnök beszéde
a Magyar Demokrata Fórum XXII. Országos Gyűlésén
Tisztelt elnökasszony,
tisztelt küldöttek!
Minél gyakrabban hangoztatják a határon túli magyar politikusok, hogy egyenlő közelséget szeretnének a magyarországi pártokkal kialakítani, annál inkább felmerül bennem, hogy legfennebb egyenlő távolságról beszélhetünk, és egyelőre arról is hiába. Túl sokszor emlegettem én is az utóbbi időben ezt az egyenlő közelséget ahhoz, hogy ne hallaná ki szavaimból bárki: bizony baj van a közelséggel, befelé fordultunk mindannyian, és mintha már nem is számítanánk igazán egymásra. Elmúlt a kilencvenes évek lelkesedése, hogy egyik napról a másikra rendezni tudjuk a kárpát-medencei magyarság helyzetét, és ezzel egyidejűleg az össznemzeti érdekek helyett felerősödtek a pártérdekek. A rendszerváltás után nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Magyarország ma belpolitikai dilemmákkal küszködik, és a határokon túlról bizony úgy látszik, hogy a kelleténél jobban lefoglalják saját gondjai.
Van mégis kivétel. Nem illendő különbséget tenni, főleg, ha konszenzust szeretnénk a magyarországi pártok között velünk kapcsolatban, mégis megteszem: számomra a Magyar Demokrata Fórum a legbeszédesebb, legbiztatóbb kivétel. Példa a folyamatos elkötelezettségre és odafigyelésre, az olyannyira szükséges együttgondolkodásra. Mert hiszen nálunk mindig is élni fog Antall József tizenötmillió magyart egybeölelő üzenete, és azoknak az MDF-eseknek a hűsége is, akik nehezebb időkben is járták, szerették Erdélyt. Akiknek ma sem a szavazatokért fontos Erdély, hanem éppen fordítva: Erdélyért – Erdélyért is – fontosak számukra a szavazatok. Akik nem tévesztik össze az eszközt a céllal. Máig ível ez az antalli elhivatottság – szabad-e még egyáltalán ilyesmit mondani, hogy elhivatottság? –, és úgy gondolom, ez munkált Dávid Ibolya elnökasszonyban is, amikor az aradi Szabadság-szobor ügyét felvállalta, és velünk együtt sikerre vitte.
Köszönjük!
A Szabadság-szobor jelentős szimbólumunk nekünk, de ennél is jelentősebb szimbólum maga a visszaállítás története: miképpen lehet együtt dolgozni a magyar múlt értékeinek visszaszerzéséért.
Tisztelt Országos Gyűlés!
Tisztelt küldöttek!
Az erdélyi magyarságnak ma is nagy szüksége van arra a nemzetpolitikára, amelynek alapelveit a rendszerváltás után a Magyar Demokrata Fórum kidolgozta és életbe ültette. A szomszédságpolitikában és a magyar-magyar viszonyban ma sem lehet jobbat, többet mondani, mint ami akkor kialakult, legfennebb elrontani lehet azt, mint ahogy egyesek meg is próbálkoznak ezzel.
Közben látszólag megváltozott Európa, Magyarország és Románia is az Európai Unió tagja lett, és ahogy mondani szokták, légiesültek a határok. Az RMDSZ kormánytényezővé vált, alapvető jogokat és intézményeket küzdött ki a magyar közösség számára. Számos önálló döntést hozott az erdélyi magyarok politikai képviselete, ezt természetesen fontosnak tartjuk, és nehezményezzük, ha önállóságunkat megkérdőjelezi valaki. Ám az odafigyelésre, a segítségre, a nemzetközi befolyásra éppúgy szükségünk van, mint valaha. Politikai erőnket elsősorban a Romániában élő másfélmillió magyartól nyerjük, de közvetve Magyarországtól, Magyarország európai befolyásától is. Ezért volt helyes a Magyar Demokrata Fórum politikája, amely a kétoldalú viszonyt ugyanúgy ki akarta használni, mint Magyarország nemzetközi tekintélyét a határon túli magyarság problémáinak megoldására. Ezeket az elveket nyilván ma sem vitatja senki sem, de számomra világos, hogy egy megosztott, önmarcangoló Magyarország a legnagyobb jóakarattal sem tud igazán hatékonyan cselekedni az érdekünkben.
Ezért kérünk mi egyetértést a pártok között a nemzetpolitikában, és ezért félünk mi is a megosztottságtól, ezért hangoztatjuk már-már rögeszmésen az erdélyi magyar egység fontosságát.
Ma Európának, sajnos, nincsenek általános érvényű etnikai-kisebbségpolitikai normái, csak érdekei vannak. Koszovóról, Dél-Oszétiáról, Abbháziáról más-mást gondol Európa, és így bizony nehéz eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Legalább nekünk, magyaroknak meg kellene kísérelnünk együtt ugyanazt az álláspontot képviselni, mert így talán a magyar glóbuszon is megvalósulna az egység a sokszínűségben, a különböző autonómia-formáktól a határok nélküli nemzeti együttlétig.
A Magyar Demokrata Fórum az a párt, amellyel ebben mindig is egyetértettünk, ideológiailag is közel állunk egymáshoz, hiszen az Európai Néppárt tagjaiként azonos értékrendet vallunk, és éppen ezért jöttem én örömmel ide, erre az Országos Gyűlésre, mert hitem szerint a nemzet jelenéről és jövőjéről velünk egyformán gondolkodó barátok közé jöttem.
Úgy tűnhetne, hogy nemzetpolitikáról beszélni, nemzeti konszenzusról szólni: maga a múlt. Pedig ez éppenhogy a jövő. Tudja ezt az MDF, és tudják a határokon túli magyarok is.
Sikert kívánok Önöknek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében.
Budapest,
2008. szeptember 27.