RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2008. június 28., szombat
elhivbuk@rmdsz.ro XVI. évfolyam, 3886. szám
Megerősödött az RMDSZ a helyhatósági választások nyomán
SZKT-ülés Marosvásárhelyen
A helyhatósági választások után az RMDSZ, bukaresti, budapesti és brüsszeli megítélés szerint is megerősödött: annak ellenére, hogy sokan jósolták és sokan várták a Szövetség kudarcát, a magyarok továbbra is az egységre, az összefogásra adták voksukat, ismét bizalmat szavaztak az RMDSZ-nek – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén. Az RMDSZ elnöke beszédében úgy értékelte, a helyhatósági választások nyomán politikailag más helyzet van a romániai magyarság körében, és más helyzet van Romániában is: az RMDSZ győzött, mintegy 160.000 szavazattal többet szerzett mint ősszel, és ezáltal a negyedik politikai erővé vált Romániában. Az MPP pedig – a folyamatos magyarázkodás, a kimagyarázás ellenére – kudarcot vallott a választásokon, és ezáltal nem vált ténylegesen kétpólusúvá a romániai magyar politika. Meglátása szerint az eredmények azt igazolják, hogy a reform az RMDSZ-en belül zajlik, nem pedig rajta kívül: a szövetség sikerrel fiatalított, jelöltjei átlagosan tíz esztendővel voltak fiatalabbak, mint a Magyar Polgári Pártéi. Kiemelte, azáltal, hogy az RMDSZ megtartotta eddigi erejét az önkormányzatokban, tulajdonképpen megerősödött: a magyarság bizalma annál is értékesebb, mivel most valóban volt választási lehetőség, valóban módjuk volt a magyaroknak is nemcsak szavazni, hanem választani is. És az RMDSZ-t választották! – szögezte le.
Úgy vélte, a választások eredménye az országos politika számára is számos konklúziót tartalmaz: egyrészt kiegyensúlyozódtak a pártok közötti erőviszonyok, jól szerepelt a kormánykoalíció, ugyanakkor ezúttal nem hatott a szélsőséges nacionalista retorika sem.
A szövetségi elnök éles szavakkal bírálta az MPP képviselőit, akik megítélése szerint képtelenek levonni választási vereségük konklúzióit, képtelenek az önkritikára, és mindenféle magyarázkodással próbálják bebizonyítani, hogy gyakorlatilag nem az MPP és a Fidesz politikusai veszítettek, hanem a demokrácia bizonyult gyengének.
Markó Béla ugyanakkor úgy fogalmazott, az RMDSZ-nek ismét elemeznie kell a magyarországi pártokkal való kapcsolatát, a legutóbbi romániai helyhatósági választások eredményei remélhetőleg Magyarországon is sokakat az RMDSZ-szel való viszony újragondolására késztetnek. Kifejtette: „Méltányoljuk azt, hogy voltak pártok, amelyek eddig is mérvadónak tekintették a véleményünket, de hinni szeretnénk abban is, hogy akárcsak mi más esetekben, a Fidesz is képes lesz az önkritikára”. Markó hangsúlyozta: némi önbírálatot szerettek volna hallani Magyarország felől is, hiszen – mondta – „a hangos kampány után a két forduló között egyszerre akkora csend lett, hogy majdnem belesüketültünk”.
Az elnök szerint az RMDSZ-nek a sikeres választás ellenére sem szabad megfeledkeznie az önkritikáról, hiszen a Szövetség nem mindenhol szerepelt egyformán jól. Leszögezte, pontosan fel kell térképezni a gondokat, és tisztújítást kell szervezni azokban az RMDSZ-szervezetekben, többek között Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen és Marosvásárhelyen, amelyek gyenge eredményt értek el. Ez álláspontja szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy a szövetség szintén sikeresen szerepeljen az őszi parlamenti választásokon. Arra hívta fel a figyelmet, ehhez az RMDSZ-nek meg kell szólítania az elégedetleneket, mindazokat, akik nem az RMDSZ-re szavaztak, meg kell győzniük őket, hogy érdemes az RMDSZ-t, az egységes érdekképviseletet, az összefogást támogatni – hangsúlyozta. Hozzátette, az RMDSZ továbbra is törekszik a párbeszédre a szövetségen kívüli csoportokkal, ám ez esetben az a különbség, hogy most tiszta helyzet van, arányok vannak. – Volt bejegyzett párt, volt verseny, volt erdélyi magyar döntés. Mi ezt fogjuk figyelembe venni! Az eredmény azt mutatja, hogy nincsen támogatottsága a kétpártiságnak, mert értelme sincs ennek a sajátos romániai magyar körülmények közepette. Tessék jól érteni, amit mondok: egy erős, nyitott, a most kintlevőket is befogadó RMDSZ több, mint a nagy, de nem százszázalékos RMDSZ, és mellette a tíz-tizenvalahány százalékos MPP. Mi erre megoldást fogunk keresni, de ezt a megoldást az RMDSZ égisze alatt kell megtalálni, mert kétpólusú magyar politikát itt nem építhetünk. Erre minket a választók nem hatalmaztak fel. De arra igen, hogy keressük az összefogás lehetőségét. Ehhez most van erőnk, van tapasztalatunk, és ezzel az erővel, ezzel a tapasztalattal úgy kell sáfárkodnunk, hogy minden magyar javát keressük. Hogy rászolgáljunk a 85% bizalmára, és segítsünk a 15 %-nak is problémáira választ találni – hangsúlyozta beszédében az RMDSZ elnöke.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnöknek az SZKT-ülésen elhangzott beszédét.
CÉLFOTÓ NÉLKÜL
(Választások után 2008. júniusában)
Tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa!
Egy nehéz választási kampány után megnő az ember olvasási kedve. Amúgy is szeretek olvasni, hát most, hogy nem kell minden este valahol beszédet mondani, végre kényelmesen hátradőlök, és olvasok. Ne ijedjenek meg, többnyire nem szépirodalmat, hanem sajtószemlét. Újságot! Nyilatkozatokat! Állásfoglalásokat! Nyílt leveleket! Egyik-másik politikai nyilatkozat megér annyit, mint egy ómagyar nyelven írt siralom. Körülbelül annyira is érthető. Olvasom például, hogy a Magyar Polgári Párt megnyerte a választásokat. Felkapom a fejem: hol? Mikor? Mennyire nyerte meg? Úgy látszik, annyira belemerültünk a kampányba, hogy megint lemaradtunk valamiről. Mi még úgy tudjuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyerte meg a 2008-as önkormányzati választásokat. Méghozzá elsöprő többséggel: 184 a 11-hez. Vagy 85% a 15%-höz. Vagy 5,14% az 1,01%-hoz. Lehet válogatni. Nem nagyon kell célfotó a dolgok tisztázásához. Hát akkor mit olvasok én? Hol vagyok én? Nem Románia ez, nem is Magyarország, hanem Kimagyarázósország! Aztán olvasok tovább, és végre megnyugszom. Találok két szép mondatot. Nagy szó ez manapság a politikában. Két gyönyörűséges mondat, leveszem a szemüvegemet, nézegetem, kóstolgatom, jó kis magyar mondatok ezek. Íme, megosztom Önökkel az élményt: „Szerény véleményem szerint a választásokon nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, hanem hatalmi pozíciói bizonyultak erősnek. A másik oldalról nézve pedig: nem a Magyar Polgári Párt, hanem az erdélyi magyar demokrácia bizonyult gyengének.”
Hát bizony Kimagyarázósországban így állnak a dolgok. Nem mi nyertünk, hanem a hatalmi pozícióink. Nem mi nyertünk, hanem a tapasztalatunk. Nem mi nyertünk, hanem a tudásunk, a következetességünk, a megbízhatóságunk. Nem mi nyertünk, hanem a jelöltjeink. Nem mi nyertünk, hanem a programunk. Nem én állok itt most Önök előtt, hanem a hatalmi pozícióm. Szövetségi elnöki mivoltom. Hiszen nem is az atléták szokták megnyerni a versenyt, hanem a tehetségük és a sportcipőjük. Meg hát veszíteni sem a háromhónapos Magyar Polgári Párt, illetve a háromhónapos Szász Jenő és a magyarországi ellenzék Erdélyben kampányoló politikusai veszítettek, hanem gyenge volt a demokrácia. Erős volt a versenyző, de gyenge volt a pálya. Puha. Belesüllyedtek. Baj volt a stopperórával. Rosszul sült el a stratpisztoly. Kívül futottak, pedig belül kellett volna. És elsősorban is: rosszul szavazott a nép.
Tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa!
Az imént az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének pártatlansággal igazán nem vádolható mondatait idéztem, de írhatta volna ezt más is, meg is próbálkoztak vele többen, ám nem találták ennyire telibe a dolgokat.
Nos, nem akarok én most gúnyt űzni egy rendkívül fontos kérdésből: hogy miként látja egyikünk vagy másikunk a választás utáni helyzetet? Csak azt szerettem volna jelezni, hogy míg mi például már ezelőtt egy esztendővel – pontosan egy éve –, az államelnökről szóló népszavazás után nekiláttunk elvégezni a magunk kritikáját, én például a miniszterelnökhelyettesi tisztségről is akkor mondtam le – utólag nézve, nem is haszontalanul –, addig mások még mindig nem tudják elképzelni, hogy bennük is lehet hiba.
Önkritika nélkül nem megy, hölgyeim és uraim! Sem nekünk, sem másnak. Erre ma is sort szeretnék keríteni, de addig is: gratulálok! Gratulálok jelöltjeinknek, 184 polgármesterünknek, 2.195 helyi tanácsosunknak, 89 megyei tanácsosunknak, 4 megyei elnökünknek, 9 megyei alelnökünknek, 231 alpolgármesterünknek. Gratulálok azoknak a helyi és területi szervezeteknek, amelyek 2004-es teljesítményüket meg tudták ismételni, és köszönöm az országos kampánystáb munkáját. Köszönettel tartozunk számos értelmiséginek, lelkésznek, újságírónak, ifjúsági és civilszervezetnek.
De elsősorban nem egymásnak kell köszöngetnünk az eredményt természetesen, hanem azoknak a választóknak, akik négyévenként egyszer kiveszik a politikusok kezéből a döntést, és ők maguk határoznak arról, hogy mi legyen a következő négy esztendőben. Ezek a választók bölcsebbnek bizonyultak, mint veszekedő politikusaik, és továbbra is az egységre, az összefogásra adták voksukat, ismét bizalmat szavaztak az RMDSZ-nek. Ez a bizalom annál is értékesebb, mivel most valóban volt választási lehetőség, valóban módjuk volt a magyaroknak is nemcsak szavazni, hanem választani is. És az RMDSZ-t választották!
Ma, tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa, politikailag más helyzet van a romániai magyarság körében, és más helyzet van Romániában is az önkormányzati választások után. Nagyon fontos, hogy pontosan meghatározzuk, miben is áll ez a változás, és milyen következményei lehetnek.
Paradoxonnak tűnik, de így van: azáltal, hogy megtartottuk eddigi erőnket az önkormányzatokban, tulajdonképpen megerősödtünk. Megerősödtünk, mert sokan jósolták, sokan pedig várták is a román politikai életben, hogy tizennyolc esztendő után kudarcot valljon az RMDSZ, sokan számítottak egy olyan megosztottságra a magyarok között, ami gyakorlatilag felszámolja az egységes érdekképviseletet. Nem ez történt! Szövetségünk a negyedik politikai erő Romániában, miközben ezzel egyidejűleg néhány kis párt a küszöb alatt maradt, és a Nagy-Románia Párt is eltűnőben van. Ugyanakkor a román politikai életben szinte észrevétlenül radikális fordulat történt – valószínűleg nem a valósághoz, hanem a manipulált közvéleménykutatásokhoz képest –, és ma már egyetlen román párt sem számíthat arra, hogy a parlamenti választásokon egyedül abszolút többséget szerezzen. Kiegyensúlyozódtak az erőviszonyok, és viszonylag jól szerepelt a kormánykoalíció!
Vegyük hát még egyszer sorra:
Nem folytatom a listát, hiszen nekünk most ide kellett eljutnunk az elemzésben: a következő fontos problémáig, a parlamenti képviselet kérdéséig, amit csakis együtt, csakis mélyreható elemzéssel, önkritikával, pontos tervezéssel oldhatunk meg.
Miért ismétlem többször is egy nyertes választás után az önkritika fontosságát? Azért, mert nem volt mindenütt egyformán sikeres a választás számunkra. És ahogy képesek voltunk a tavalyi államelnöki referendum után tanulni a kudarcból, majd az összességében eredményes, de ugyanakkor aggasztó megosztottságot is mutató európai parlamenti választások után ismét nekifogtunk a gondokat, hibákat, mulasztásokat felleltározni, és ezáltal a velünk elégedetlen magyar emberek jelentős részét ismét magunk mellé tudtuk állítani, úgy most is képesnek kell lennünk a változásra, a változtatásra, ahol szükséges.
Mire gondolok?
Több komoly problémával kellett szembenéznünk a kampány során. Az egyik: saját viszonyunk az RMDSZ-hez. Voltak jelöltjeink, akik nem értették meg, hogy az RMDSZ-t a maga sokszínűségében, sokféleségében kell vállalnunk, miközben önmagunkat pontosan meghatározzuk, úgymond elhelyezzük a szövetség politikai palettáján. Saját szervezetük szégyenlős letagadása, félszájú vállalása nem hozott, hanem vitt szavazatokat szerintem azoktól a jelöltektől, akik így jártak el, a hovatartozást ugyanis vállalni kell, ennek elkenését nem jutalmazza a közösség, hanem szankcionálja. A helyezkedő, a langyos, az ide-oda kacsintgató vezetőket nem szeretik az emberek, és nem tévesztik össze őket az integráló, egyensúlyteremtő, befogadó politikusokkal, akikre viszont mindannyiuknak szükségünk van.
Azzal is szembesültünk a kampányban, hogy az előválasztások rendkívül hasznosak voltak ugyan, de hordalékuk is volt bőven: ahol rossz döntéseket erőszakoltak ki előválasztások ürügyén, ott bizony a sértődöttek, a függetlenek nyertek velünk szemben. Én most szidhatom ugyan azokat, akik könnyen átálltak máshova, de ha a közösség mégis őket választotta, ez azt jelenti, hogy ott mélyebb a baj, mélyebbre kellene nézni.
Mint ahogy ez a kampány arra is jó volt, hogy odahallgassunk: vajon miért nagyobb az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenség a Székelyföldön, mint másutt, bár a székely megyékben is sok szavazatot visszaszereztünk a tavaly őszhöz képest? Erről kellene minél többet beszélnünk az elkövetkezőkben. Vajon tényleg azért van a támogatásbéli különbség, mert például a szórványban jobban értékelik az RMDSZ együttműködési-párti, román-magyar egyetértést szorgalmazó politikáját? Nem hiszem, hogy csupán ennyiről lenne szó. Többször is hallottam most Székelyföldön jártomban valami olyasmit – már egyszerű emberek szájából is -, hogy „amíg nem lesz autonómiánk, úgysem lesz itt semmi!”. Azt hiszem, hibát követtünk el, amikor nem mondtuk ki elég világosan, hogy az autonómiát már ma is lehet építeni, és már a tegnap is lehetett volna közelíteni hozzá. Meg kell fordítani Székelyföldön ezt a mondatot, hogy: ,,amíg nem lesz autonómiánk, úgysem lesz itt semmi”! A helyes sorrend így hangzik: ,, amíg nem csinálunk semmit, nem lesz itt autonómiánk”! Márpedig az autonómiára szükség van, de az csodavárásból nem fog felépülni. És ez a másik fontos gondolat: az autonómiáért nemcsak harcolni kell, hanem azt építeni is lehet nap mint nap. Most megválasztott székely önkormányzati vezetőinktől én ezt remélem, ezt kell elvárnunk tőlük.
Végül még egy fontos tanulság, talán a legfontosabb: vegyük tudomásul, hogy ahol veszítettünk, mi veszítettünk, és nem mások nyertek.
Kimagyarázósországban könnyű bűnbakot találni. Mi ezt nem engedhetjük meg egymásnak. Gyergyószentmiklóson csapnivalóan dolgozott a polgármester, például a tavaly 100 milliárd régi lej – ismétlem, 100 milliárd – kormánytámogatást nem tudott elkölteni, miközben a helyi RMDSZ folyamatosan hebegett-habogott, intrikált, mentegetőzött, ujjal mutogatott másra – mindig másra! Akkor miért csodálkozunk, ha veszítettünk? És beszélhetnék a kézdivásárhelyiek vagy még néhány más szervezet hibáiról is. Tessék megjegyezni: az RMDSZ nem tökéletes emberekből áll, hanem olyan felnőtt, felelős politikusokból, akik képesek okulni a kudarcból is, és képesek a közös ügyet fontos pillanatokban az egyéni érdekek elé helyezni. Ennyivel vagyunk, lehetünk többek másoknál. Képesek vagyunk változtatni, és képesek vagyunk összefogni! Megint húzódoznak sokan a tisztújítástól, ahol egyébként elveszítették a választásokat. Kedves kollégák, miért kell ettől úgy megijedni? Ha olyan jól dolgoztunk, akkor úgyis újra fognak választani, ha pedig nem, akkor tessék vállalni a következményeket. Ezeken a helyeken a tisztújítást ki kell írni, nem pedig kibúvókat keresni!
Vannak, persze, más tanulságai is a választásoknak, de ezek nem minket, hanem a magyarországi pártokat illetik: én nem mondom, hogy ezt a választást nem az MPP, hanem a Fidesz veszítette el, mert a helyzet ennél bonyolultabb, de azért némi önbírálatot szerettünk volna hallani Magyarország felől is, hiszen a hangos kampány után a két forduló között egyszerre akkora csend lett, hogy majdnem belesüketültünk. Legfennebb csak azt a réges-régi rigmust véltem visszacsendülni valahonnan a gyerekkoromból, hogy: „Édes Erdély, itt vagyunk,/ érted élünk és halunk,/ s ha bajban vagy, itt hagyunk.”
Van tehát bőven tanulság, de főképpen teendőnk van elegendő. Készülnünk kell a következő négy évre az önkormányzatokban. Egyre jobban kell figyelnünk Brüsszelre, az Európai Unióra, ma már a mi bőrünket is égeti, ami ott van: például a Lisszaboni Egyezmény körüli tanácstalanság. És készülnünk kell a parlamenti választásokra.
Hogyan?
A megyei és helyi egyezségek körvonalaztak egy viszonyt, illetve megerősítettek egy már létező, országos kapcsolatrendszert a román pártokkal. Legtöbb helyen a Nemzeti Liberális Párttal, utána a Szociál-Demokrata Párttal, és egy-két fontos helyzetben a Demokrata-Liberális Párttal alakult ki együttműködés. Nem a Nagy-Románia Párttal, nem másokkal. Mindez előrevetíti az őszi parlamenti választások utáni lehetséges szövetségeket, körülbelül ebben a sorrendben szerintem. De erről korai még beszélni, én nyilvánvalónak látom, hogy külön fogunk most is nekivágni a választásoknak. Miközben azt azért újból és újból el kell mondani, hogy eltérően más pártoktól, a Nemzeti Liberális Párt nem állt be RMDSZ-ellenes helyi koalíciókba.
A magyarországi pártokkal való kapcsolatunkat is ismét elemezni kell, és remélem, hogy a választási eredmények sokakat ott is az RMDSZ-szel való viszony újragondolására késztetnek. Méltányoljuk azt, hogy voltak pártok, amelyek eddig is mérvadónak tekintették a véleményünket, de hinni szeretnénk abban is, hogy akárcsak mi más esetekben, a Fidesz is képes lesz az önkritikára, mert nem az a dolgunk, hogy egymással háborúskodjunk, mi erre nem vagyunk hajlandóak. Az erdélyi magyarok erről most a szavazataikkal véleményt mondtak, tartsuk tiszteletben mindannyian ezt a véleményt!
Nos, ebben a véleményben ott van 15 % támogatottság is a Magyar Polgári Párt számára. Ezzel mi legyen? Mondjuk azt, hogy enélkül is bejutunk a Parlamentbe? Bejutunk valóban, de gyengébbek leszünk. Próbáljuk hát inkább meggyőzni az elégedetleneket, hogy mégis érdemes az RMDSZ-t, az egységes érdeképviseletet, az összefogást támogatni! Hiszen nincs is más esély ma számunkra! Így van, elsősorban ezekkel az emberekkel kell nekünk párbeszédet folytatni.
De nem csupán velük! Bevezetőmben én ugyan szétszedtem Tőkés László két mondatát, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell komolyan vennünk, amit ő képvisel. Válaszlevelemben már jeleztem is neki, hogy mielőbb találkozhatunk.
Mit tudhatunk vajon kialakítani azok után, hogy már kétszer is mepróbáltunk egyetértésre jutni az RMDSZ-en kívüli csoportosulással, de mindkét alkalommal, az európai parlamenti és az önkormányzati válosztások előtt is visszautasítottak. A különbség az, hogy most tiszta helyzet van. Arányok vannak. Volt bejegyzett párt, volt verseny, volt erdélyi magyar döntés. Mi ezt fogjuk figyelembe venni! Az eredmény azt mutatja, hogy nincsen támogatottsága a kétpártiságnak, mert értelme sincsen ennek a sajátos romániai magyar körülmények közepette. A romániai magyar matematika különös dolog, mi Bolyai János merészségét örököltük, nálunk a párhuzamosok már a végesben találkoznak, illetve errefelé a politikában egy több, mint kettő. Egy szervezet többet ér, jmint kettő. Tessék jól érteni, amit mondok: egy erős, nyitott, a most kintlevőket is befogadó RMDSZ több, mint a nagy, de nem százszázalékos RMDSZ, és mellette a tíz-tizenvalahány százalékos MPP. Mi erre megoldást fogunk keresni, de ezt a megoldást az RMDSZ égisze alatt kell megtalálni, mert kétpólusú magyar politikát itt nem építhetünk. Erre minket a választók nem hatalmaztak fel. De arra igen, hogy keressük az összefogás lehetőségét. Ehhez most van erőnk, van tapasztalatunk, és ezzel az erővel, ezzel a tapasztalattal úgy kell sáfárkodnunk, hogy minden magyar javát keressük. Hogy rászolgáljunk a 85% bizalmára, és segítsünk a 15 %-nak is problémáira választ találni.
Tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa!
Mától fogva készülnünk kell a parlamenti választásokra. A kampány végetért, kezdődik a kampány! Mindenkinek jó munkát kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Markó Béla
Marosvásárhely, 2008. június 28.