RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2008. június 22., vasárnap
elhivbuk@rmdsz.ro XVI. évfolyam, 3882. szám
Tartalom:
*** Az MKP 10 éves évfordulóját ünnepelték Dunaszerdahelyen
*** Markó Béla köszöntője az MKP 10 éves évfordulóján
*** Az EU-ban a többség tudomásul veszi a kisebbség akaratát
*** 40 éves a Vámunió
Az MKP 10 éves évfordulóját ünnepelték Dunaszerdahelyen
***– Ma sokat beszél Európa Koszovóról, keveset a magyarokról: sokkal jobban kellene méltányolni a kárpát-medencei magyar politikai szervezetek felnőtt, felelős magatartását, stabilitásra való törekvését, európai léptékű politizálását. Azt az önmérsékletet és együttműködési készséget, amely hozzájárult országaink európai integrációjához – jelentette ki Markó Béla szombaton, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Az eseményen jelen volt többek között és beszédet mondott az Európai Néppárt-Európai Demokraták EP-parlamenti frakciójának vezetője, Joseph Daul, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, valamint Pásztor István, a VMSZ, elnökeis.
A résztvevőket Csáky Pál, az MKP elnöke üdvözölte, aki beszédében azt hangsúlyozta, jó lenne végre tudomásul venni, hogy a szlovákiai magyarok nem a más kenyerét eszik, és ildomos lenne, ha a szülőföldjükön nem tekintenék koloncnak a félmilliónál népesebb szlovákiai magyar közösséget.
Az RMDSZ elnöke ikertestvéreknek nevezte a határon túli magyar közösségeket, akik, bár más-más országban élnek, mégis hasonló életutat jártak be, hasonló módon döntöttek a sorsukat illetően. – Egyformán döntöttünk akkor, amikor politikai eszközökkel kívántuk a magyar közösségek helyzetét rendezni. Egyformán döntöttünk akkor is, amikor azt mondtuk, hogy demokrácia nélkül nem lehetséges a kisebbségi jogok érvényesítése sem, és ugyanakkor demokrácia sincsen, ha a kisebbségi közösségeknek nincsenek jogaik. Egyformán döntöttünk akkor is, amikor országaink önkormányzataiban és parlamentjében erős képviseletre törekedtünk, és amikor az európai fórumokon is szót emeltünk ügyünkért. Egyformán döntöttünk, amikor kerestük az együttműködést a többség demokratikus pártjaival, és ha megfelelő program és partner volt hozzá, kormányzásra is vállalkoztunk – mutatott rá. A szövetségi elnök úgy vélekedett, az MKP példát mutat a többi határon túli magyar közösségnek, de Magyarországnak is az összefogásból. – Mi nem külön, hanem együtt indultunk kezdettől fogva, de az utóbbi időben újból és újból megkísérlik egyesek valamiféle többpártrendszer bevezetését a magyar közösségben. Legutóbb az önkormányzati választásokon bizonyosodott be, hogy az erdélyi magyarság bölcsebb nálunk, politikusoknál, és egységet akar, elsöprő többséggel az RMDSZ-t támogatta – szögezte le.
Joseph Daul, aki elismeréssel szólt az MKP-megszerezte európai tekintélyről, köszönetét fejezte ki, amiért az MKP kész volt támogatni a lisszaboni szerződés pozsonyi ratifikálását. Több tekintélyes európai politikus levélben, vagy videóüzenetben köszöntötte az MKP-t, köztük Angela Merkel német kancellár, Wilfried Martens, az EPP-ED elnöke, valamint Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, aki arról is szólt, mennyire áldásos lenne, ha az MKP ott lenne a szlovák kormánykolícióban, mert akkor nyilván nem lenne ennyire kedvezőtlen a szlovák-magyar viszony.
A délután utcai kultúrműsorral folytatódó évfordulós ünnepség végén kiosztották a szlovák parlament magyar képviselői által 1994-ben alapított Pro Probitate díjat, amelyet a mártírhalált halt egykori felvidéki magyar politikus, Esterházy János erkölcsi örökségéhez méltó helytállásért évente ítélnek oda. A díjat az idén Sidó Zoltán, a Csemadok egykori országos elnöke kapta.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnök beszédét.
Tisztelt Elnök Úr!
Hölgyeim és uraim!
Erdélyből jövök, testvérek üdvözletét hozom, sőt, ikertestvérekét. Hiszen egyazon pillanatban szakított el minket a magyar nemzet többi részétől a történelem ezelőtt kilencven esztendővel, 1918-ban, és majdnem ugyanabban a pillanatban születtünk újjá 1989-ben. Most pedig azért jöttünk ide, hogy egy másik időpontot, a tíz évvel ezelőtti felvidéki magyar összefogást megünnepeljük. Közös fájdalmak és közös örömök kötnek össze minket.
Azt mondják, bármilyen messzire is kerüljenek egymástól, az ikertestvérek megérzik, ha baj van a másikkal, és külön-külön is hasonló életutat járnak be. Az egymástól távollevő magyar iker-közösségekre is érvényes ez, sajátos helyzetekkel szembenézve ugyan, de fontos kérdésekben mindannyian hasonló döntésekre jutottunk Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Ukrajnában, vagy akár Horvátországban és Szlovéniában is.
Az is igaz, hogy a többségi nacionalizmus is hasonló módon nyilvánult meg velünk szemben a legutóbbi időkig, legyen szó iskoláról, egyetemről vagy éppenséggel helységnevekről. Legfennebb annyi a különbség, hogy amikor egyik közösség éppen valamivel jobban érzi magát, a másiknak rosszabbodik a helyzete, és fordítva!
Egyformán döntöttünk akkor, amikor politikai eszközökkel kívántunk a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai, a horvátországi, a muravidéki magyarság helyzetét rendezni. Egyformán döntöttünk akkor is, amikor azt mondtuk, hogy demokrácia nélkül nem lehetséges a kisebbségi jogok érvényesítése sem, és ugyanakkor demokrácia sincsen, ha a kisebbségi közösségeknek nincsenek jogaik. Egyformán döntöttünk akkor is, amikor országaink önkormányzataiban és parlamentjében erős képviseletre törekedtünk, és amikor az európai fórumokon is szót emeltünk ügyünkért. Egyformán döntöttünk akkor, amikor siettettük az euroatlanti és európai integrációt, bár jól tudtuk, hogy ez nem oldja meg egyik napról a másikra sajátos problémáinkat. Egyformán döntöttünk, amikor kerestük az együttműködést a többség demokratikus pártjaival, és ha megfelelő program és partner volt hozzá, kormányzásra is vállalkoztunk. Az RMDSZ-nek erre 1996-ban, az MKP-nak 1998-ban nyílt alkalma, lényegében ugyanakkor, hiszen a különbség csak a parlamenti választások időpontja volt, a történelmi felismerés, azt hiszem, egyidejűleg történt.
Ma sokat beszél Európa Koszovóról, keveset a magyarokról. Az jó, hogy Koszovó kérdésére az elmúlt években kereste a választ a nemzetközi közösség. De éppen a volt Jugoszlávia véres közelmúltjából okulva, sokkal jobban kellene méltányolni a mi külön-külön meghozott, de tulajdonképpen egyforma döntéseinket. Sokkal jobban kellene méltányolni a kárpát-medencei magyar politikai szervezetek felnőtt, felelős magatartását, stabilitásra való törekvését, európai léptékű politizálását. Azt az önmérsékletet, azt az együttműködési készséget, amely alapvetően hozzájárult országaink integrációjához.
Meggyőződésem, hogy a Magyar Koalíció Pártjának felelős politikája, parlamenti képviselőinek és kormányzati tisztségviselőinek hozzáértése nélkül Szlovákia Európai Uniós csatlakozása sokkal nehezebben ment volna végbe.
Kívülről nézve ugyan, de magyarként, barátként, ikertestvérként nagyon közel érezve magam Önökhöz, csak azt mondhatom: a Magyar Koalíció Pártjának tíz éve történelmi tett. Kormányban is, ellenzékben is. Jól tudom, az egység belülről mennyi kompromisszummal jár, milyen nehéz a különböző vélemények, áramlatok ideológiák között egyensúlyt teremteni, de Önöknek, nektek, kedves barátaim, ez sikerült, példát mutattatok minden magyarnak, és erre a példára ezután is szükség lesz.
Az RMDSZ története látszólag különbözik ettől. Mi nem külön, hanem együtt indultunk kezdettől fogva, de az utóbbi időben újból és újból megkísérlik egyesek valamiféle többpártrendszer bevezetését a magyar közösségben. Legutóbb az önkormányzati választásokon bizonyosodott be, hogy az erdélyi magyarság bölcsebb nálunk, politikusoknál, és egységet akar, elsöprő többséggel az RMDSZ-t támogatta. De nekünk azokra is szükségünk van, akik az RMDSZ-en kívül keresik a politikai boldogulást, ők is magyar emberek, és a mi felelősségünk, hogy velük is egyezségre jussunk előbb-utóbb. Nem könnyű ez, de a ti példátok nekünk is segíteni fog.
Mert végül is az a nagy kérdés: ér-e valamit az összefogás, jutunk-e valamire egységes fellépés által?
Hát hogyne jutnánk? Ott vannak a képviselőitek, a képviselőink az Európai Parlamentben. Ott vagyunk mi is, ti is az Európai Néppártban, nem vagyunk magunkra, hangunkat hallatni tudjuk Európában. De itthon, a szülőföldünkön is mennyi mindent meg tudtunk változtatni azzal, hogy összefogtunk.
Engedjétek meg, hogy felelevenítsem egy személyes emlékemet, politikai pályafutásom talán legfontosabb szimbolikus pillanatát: 2005-ben Bukarestben, a román kormánypalotában miniszterelnökhelyettesként fogadhattam irodámban Csáky Pált, a szlovák kormány akkori miniszterelnökhelyettesét. Tárgyaltunk a két ország, a két kormány együttműködéséről. Beszélgettünk magyarul. Két magyar ember, két felelős magyar közösség képviselője. Annak bizonyítéka volt ez az esemény, hogy lehet eredményt elérni politikai eszközökkel, együttműködéssel. És hogy érdemes ennek érdekében összefogni.
Örülök, hogy itt lehetek a tíz esztendejét ünneplő Magyar Koalíció Pártjának rendezvényén, és arra kérlek titeket, mutassátok tovább ezt a példát. Nekünk is, másoknak is, még Magyarországnak is. A magyarországi pártoknak sem ártana észrevenni, hogy nemzeti ügyben, össznemzeti célok érdekében lehetséges az összefogás, és nekik talán elsősorban ezt a példát kellene keresni, amikor hozzánk eljönnek, nem pedig a megosztottságot erőnek erejével áthozni hozzánk.
Minket ugyanis nemcsak tanítani lehet, hanem tőlünk tanulni is érdemes. Legalábbis tőletek, kedves barátaim, a Magyar Koalíció Pártjától, akiktől mi is szívesen tanulunk ezután is. Nekünk még sok dolgunk van külön-külön is, együtt is. A magyar nemzet egy része még kívül van az Európai Unión, őket is be kell vinnünk. Bent pedig valódi, határok nélküli közös otthont kell teremtenünk magunknak is, országainknak is.
Ehhez kívánok erőt, sikeres munkát, tartós jövőt a Magyar Koalíció Pártjának és a felvidéki magyarságnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
MARKÓ BÉLA
Dunaszerdahely, 2008. június 21.
Az EU-ban a többség tudomásul veszi a kisebbség akaratát
***Az ír népszavazás eredményét figyelembe kell venni, még ha kiábrándító is – jelentette ki Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője Déván tartott vasárnapi sajtótájékoztatóján. Erről szól a demokrácia, mutatott rá az EP-képviselő, kiemelve, hogy az EU-ban a többség tudomásul veszi a kisebbség akaratát és nem többségi szavazással, hanem demokratikus eszközökkel próbál meg eredményt elérni.
A Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamata nem állhat meg – hangsúlyozta Winkler Gyula, ugyanis a bővített Európai Unió hatékony és átlátható működéséről szól, és ez minden tagállam érdeke. Szerinte a reformszerződés kulcsfontosságú az EU továbbépítésének szempontjából.
Az RMDSZ politikusa arra is felhívta a figyelmet, hogy a reformszerződés elfogadásának halasztásával megakadhat az unió további bővítése. „Romániának különösen érdeke, hogy a Balkán országainak csatlakozása reális perspektíva maradjon. A Lisszaboni Szerződés nélkül ez a folyamat lelassul, sőt le is állhat” – mondta Winkler Gyula.
Az EP-képviselő azok véleményét sem tudja elfogadni, akik két sebességű Európáról beszélnek: „Véleményem szerint egyetlen új tagállamnak sem elfogadható, hogy különböző csoportok legyenek az Unión belül. Az az érdekünk, hogy a tagállamok egyenlő módon vegyenek részt az építkezésben és egyenlő módon legyenek jogosultak az uniós kedvezményekre”.
Mint ismeretes, Írország egy héttel ezelőtt népszavazáson elvetette az EU intézményi és döntéshozatali rendszerét megreformáló, azt a tagországok megnövekedett számához igazító Lisszaboni Szerződést. Mivel a szerződés csak akkor léphet életbe, ha azt minden tagország megerősíti, az ír „nem” következtében bizonytalanná vált az unió reformjának jövője.
40 éves a Vámunió
***Az elmúlt négy évtized során a vámok meghatározó szerepet töltöttek be az Európai Közösség fejlődésében: az EU külső határánál folytatott hatékony vámellenőrzés nélkül a Közös Piac létrehozása elképzelhetetlen lett volna – mutatott rá vasárnapi sajtótájékoztatóján Winkler Gyula európai parlamenti képviselő.
1968. július 1-jén lépett érvénybe a Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország által aláírt megállapodás alapján a Vámunió. Az európai vámunió azt jelenti, hogy nincs vámfizetési kötelezettség az Európai Unió tagállamai közötti belső határok átlépésekor; közös vámtarifa van hatályban az Unión kívülről érkező termékekre; a tagállamok közös származási szabályokat alkalmaznak az Unión kívülről érkező termékekre és a vámérték meghatározása közösségi szinten történik.
A 27 tagú Európai Unióban az egységes vámövezetnek gazdaságélénkítő ereje van, Románia pedig egyértelműen ennek előnyét élvezi – magyarázta a képviselő. “Az elmúlt egy évben a hazai export növekedése felgyorsult, az importtevékenység pedig bizonyos mértékben lassult. Ezekre alapozva, előrevetíthető, hogy a külkereskedelmi hiány növekedése lassulni fog” – mondta Winkler Gyula. Szerinte a Vámunió segít, hogy a belföldi gazdaság bekapcsolódjon a nemzetközi körforgásba.
“A következő időszak kihívása egyértelműen az, hogy a hazai kis- és középvállalatok is európai piacra juthassanak. Meg kell találni a módját annak, hogy a kis és középvállalkozók hogyan részesülhessenek a Vámunió kedvezményeiből” – mutatott rá Winkler Gyula, hozzátéve, hogy európai parlamenti munkájában kiemelt szerepet kap ez a terület.
A képviselő azt is elmondta, hogy a Kis- és Közepes Vállalkozások Európai Egyesületének (SME Union) tagja lesz az RMDSZ. Erről hétfőn, június 23-án Bécsben szavaznak az SME Unió éves kongresszusán, ahol a Szövetség képviseletében Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője vesz részt.