RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2007. augusztus 19, vasárnap
elhivbuk@rmdsz.ro XV. évfolyam, 3653 szám
Tartalom
*** Augusztus 20-a az építés, az alapítás, a teremtés ünnepe
*** Markó Béla szövetségi elnök beszéde az atosfalvi szoboravatón
Augusztus 20-a az építés, az alapítás, a teremtés ünnepe
– Augusztus 20-a a magyarság egyik legszebb ünnepe, ezen a napon ugyanis a nemzet nem valamiféle kudarcot, vereséget megörökítő évfordulóra emlékezik, hanem az építést, az alapítást, a teremtést ünnepli: egy sikeres nép sikeres királyának ünnepe ez. Győztesek is voltunk, nem csak vesztesek, győztesek is lehetünk ezután is – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Atosfalván, Boldog Gizella szobrának ünnepi felavatásán. A Maros megyei Hármasfaluhoz tartozó település a hagyományos Szent István napi rendezvénysorozat keretében állított emléket az államalapító király hitvesének, a királynőt ábrázoló kőszobrot Simorka Sándor magyarországi szobrászművész készítette. Az eseményen az RMDSZ elnöke mellett jelen volt még Dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Dr. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, valamint Ötvös József, az Erdélyi Egyházkerület Generális Direktora is.
Beszédében az RMDSZ elnöke kifejtette, nagy öröm, hogy ezen a napon egy asszonynak, Gizella királynénak állítanak emléket, ez az esemény ugyanis elégtétel lehet azoknak az asszonyoknak, édesanyáknak vagy hitveseknek, akik mindvégig árnyékban maradnak: hiszen gyakorta megfeledkezünk arról, hogy az országvédő férfiak minden bizonnyal semmit sem értek volna el azok nélkül a család- és országmegtartó asszonyok nélkül, akik mindvégig ott voltak mellettük. – Illő, hogy gondoljunk Gizella királynéra, akinek szentté lett a hitvese, István, és szentté lett a fia, Imre, de nem biztos, hogy Gizella nélkül a hit ugyanolyan erős lett volna bennük, mint vele.(…) Bizonyos, hogy ez az államalapító munka, ez a hatalmas építmény, amelynek máig lakói vagyunk, az ő teljesítménye is, férjével együtt – hangsúlyozta a szövetségi elnök, aki hozzátette: az erdélyi magyarokat Trianon után megpróbálták kitessékelni ebből a közös házból, idegenek mondták meg István és Gizella szellemi utódainak, hogy lakhat-e együtt tovább magyar a magyarral, de nem sikerült a kilakoltatás, csak békeszerződésileg, csak állampolgárságilag, mert nyelv, szellem, akarat szerint egyek vagyunk, együtt vagyunk most is, és méginkább egyek leszünk ezután. Ez Szent Istvánnak és Boldog Gizellának köszönhető, mert ők hittek abban, hogy az általuk emelt épület tartós lesz, és íme, igazuk volt, több mint egy évezred igazolja ezt – szögezte le Markó Béla.
Beszédében Tőkés László püspök úgy vélekedett a kis nemzeteknek is van jövőjük, kisebbségtudatukat legyőzve megmaradhatnak a nagy népek tengerében. Jelképesnek nevezte, hogy itt, Hármasfaluban, a nemzeti összefogás jegyében ünnepelnek, és ezáltal jó példát szolgáltatnak az erdélyi magyarságnak. A rendezvény koszorúzással és ünnepi műsorral zárult.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnök beszédét.
Tisztelt ünneplő közönség!
Történelmi évfordulókon előszeretettel beszélünk az országépítő és országvédő férfiak nagyságáról, és sokszor tulajdonítjuk a nemzet sorsának szerencsés alakulását egy-egy kiemelkedő uralkodó, hadvezér vagy forradalmár kivételes tehetségének.
Joggal dicsérjük ezeket a férfiakat, hiszen Szent István, IV. Béla, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Széchenyi István és Deák Ferenc bátorsága és éleslátása nélkül, ki tudja, hol lennénk ma. A történelem kanyargó országútját, ösvényeit, vagy sűrű bozóton átvezető csapásait közösen alakították eleink, egy egész nemzet járta be ezeket az utakat, közös az érdem vagy a kudarc, de legalább ennyire igaz, hogy minden nehéz pillanatban kellett lennie valakinek, aki utat mutatott, minden válaszút előtt vállalnia kellett valakinek a felelősséget, hogy most jobbra vagy balra, nyugatra, keletre, északra vagy délre kell továbbmenni. Azt mondják, amikor a mögöttünk lévő évszázadokra visszatekintünk, nem érdemes latolgatni, hogy mi lett volna, ha valami is nem így történik, ahogy történt. Nem tudhatjuk valóban, hogy mi lett volna Magyarországgal, a magyar nemzettel államalapító Szent István királyunk nélkül, de egy pillanatra mégis utána lehet gondolni: ha nincs ez az erős hittel megáldott, hatalmas szervezőkészséggel és zseniális előrelátással rendelkező férfiú, akkor most mindenképpen másak lennénk, vagy esetleg nem lennénk, mert szétporladtunk volna, mint azelőtt már számos vándornép.
Azért az egyik legszebb ünnepünk augusztus 20-a, az államalapítás ünnepe, mert ilyenkor az építést ünnepeljük, az alapítást, a teremtést. A sikert ünnepeljük, és nem a vereséget gyászoljuk, nem a kudarcot idézzük fel keserű szívvel. Gyászra, kudarcra emlékeztető évfordulónk is van elég, de íme, végre egy olyan ünnep, ahol egy sikeres nép sikeres uralkodójára gondolunk vissza elégtétellel. Ne felejtsük: ezek is mi vagyunk, ez is benne van a mi történelmünkben, nem csak a vereség. Győztesek is voltunk, nem csak vesztesek, győztesek is lehetünk ezután is.
De az építéshez nem elegendő egy ember. A tervezéshez néha igen, az építkezéshez viszont sohasem. Ahhoz közösség kell. Család, nép, nemzet. Nagy öröm, hogy egy asszony, Gizella királyné szobrát avatjuk ma itt, Atosfalván, mert elégtétel lehet, vagy egy elégtétel kezdete ez az esemény azoknak az asszonyoknak, édesanyáknak vagy hitveseknek, akik bizony árnyékban vannak mindvégig azokon a képzeletbeli fórumokon, ahol férfiak emlékeznek férfiakra, és közben megfeledkezünk arról, hogy az országvédő férfiak minden bizonnyal semmit sem értek volna el azok nélkül a család- és országmegtartó asszonyok nélkül, akik mindvégig ott voltak mellettük.
Pedig csak emlékeztetni kell rájuk, csak ki kell mondani a nevüket, és mindannyian tudjuk, hogy a sokat és joggal dicsért férfiak mennyivel kevesebbek lettek volna nélkülük. Mátyás anyja, például, Szilágyi Erzsébet, aki Arany János szavaival „…levelét megírta, / Szerelmes könnyével azt is telesírta”. És nemcsak megtartó, hazahívó, aggódó asszonyaink voltak, hanem Zrínyi Ilonáink is. Gondoljunk csak bele: az egész magyar történelem ott találkozott az ő életében, ez a várvédő asszony Zrínyi Péter lánya volt, Zrínyi Miklós unkahúga, I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre hitvese és II. Rákóczi Ferenc édesanyja. Nem lehet véletlen az ilyesmi, nem véletlen találkozások ezek, hanem egy asszonyi nagyság kifejezői.
És ott vannak aztán a költők múzsái, Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi szerelmei, Annák, Lillák, Laurák, Júliák, és ott van Ady Endre édesanyja, Ady Lőrincné és József Attiláé, Pőcze Borbála, a mama.
Asszonyok, nők, sokfélék, akárcsak a férfiak, de mindannyian tettek valamit értünk, akkor is, ha sokkal kevesebbet beszélünk róluk, mint kellene. Ők tartották meg a családot, ők vigyáztak a házra, de bizony sokszor ők tartották meg nemcsak a házat, hanem a hazát is, amelyet a férfiak már-már elveszítettek.
Illő, hogy néha szobrot avassunk nekik is.
Illő, hogy gondoljunk Gizella királynéra, Bajor Gizellára, Boldog Gizellára, akinek szentté lett a hitvese, István, és szentté lett a fia, Imre, de nem biztos, hogy Gizella nélkül a hit ugyanolyan erős lett volna bennük, mint vele. Nem biztos, hogy István a maga munkáját enélkül az asszony nélkül, aki születése és neveltetése szerint nem is volt magyar, véghez tudta volna vinni. Sőt, bizonyos, hogy ez az államalapító munka, ez a hatalmas építmény, amelynek máig lakói vagyunk, az ő teljesítménye is, férjével együtt. Minket, erdélyi magyarokat Trianon után megpróbáltak kitessékelni ebből a közös házból, ebből a közös hazából, idegenek mondták meg nekünk, István és Gizella szellemi utódainak, hogy lakhat-e együtt tovább magyar a magyarral, de nem sikerült a kilakoltatás, csak békeszerződésileg, csak állampolgárságilag, mert nyelv, szellem, akarat szerint egyek vagyunk, együtt vagyunk most is, és méginkább egyek leszünk ezután.
Ez Szent Istvánnak és Boldog Gizellának köszönhető, mert ők hittek abban, hogy az általuk emelt épület tartós lesz, és íme, igazuk volt, több mint egy évezred igazolja ezt.
Nagyszerű asszony volt egy nagyszerű férfi mellett, és azt is merem mondani, hogy ő volt az egyik legmagyarabb asszonyunk, igazi magyar asszony ez a bajor királylány, akit elhoztak ide feleségül, ő lett az államalapító király társa minden gondban, bajban, aztán férje halála után már csak a hitének élt, valahol Passauban, egy apácazárdában.
Tartozásunk van a magyar történelem asszonyaival szemben, tartozásunk van Gizella királynéval szemben is, kezdjük meg leróni a tartozásunkat, többek közt ezzel a szoborral is.
Atosfalva,
2007. augusztus 18. MARKÓ BÉLA