RMDSZ TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2007. január 2. kedd
elhivbuk@rmdsz.ro IV. évfolyam, 3474. szám
Markó Béla szövetségi elnök újévi köszöntő beszéde
(elhangzott 2oo6. december 31-én, a Duna Televízióban)
Kedves Erdély!
Kedves Magyarország!
Hamarosan ismét együtt leszünk. Vége az évszázados szétszakítottságnak, vége egy történelmi igazságtalanságnak, eltűnnek a közénk húzott határvonalak. Valósággá lesz a várva várt határmódosítás: Európa politikai határai megváltoznak.
A természet nem ismer ilyen határokat, nem változik meg a föld, a hó, az ég színe, hiszen a perceket, az órákat, az országhatárokat csak az ember számolja. Emberi döntés volt Trianonban, hogy szétválasztanak minket, és emberi döntés volt az is, hogy ismét együtt legyünk.
Csakhogy abba, ami az első világháború után történt, nem tudtak beleszólni eleink, nekünk viszont megadatott, hogy befolyásoljuk a történelem menetét.
Mi döntöttünk arról, hogy siettetjük-e ezt a pillanatot, avagy hátráltatjuk. Nem volt könnyű megmondani, hogy mi a helyes, hiszen tudtuk, hogy még mindig nem vagyunk egyenlők, még mindig nem vagyunk önállóak, és az Európai Uniós belépés után is folytatnunk kell majd a harcot jogainkért. De azt mondtuk: az a legfontosabb, hogy együtt legyünk mindannyian a közös Európában, együtt legyen magyar a magyarral. Azt akartuk, hogy legyen már vége annak a utálatos szónak, hogy határon túli magyar. Mi nem akartunk határon túli magyarok maradni, mi le akartuk rázni magunkról ezt a csúnya, idétlen bélyeget, mi egyszerűen csak magyarok akartunk lenni.
És ez most már belátható időn belül így lesz. Bárcsak így lehetne minél hamarabb a vajdasági, horvátországi, kárpátaljai magyarokkal is.
Évbúcsúztatáskor azt szokás ígérni, hogy holnaptól minden megváltozik. Aztán az ígéret ígéret marad. Most viszont holnaptól tényleg minden megváltozik. És ez azért volt lehetséges, mert mi, romániai magyarok tudtuk, mit akarunk, volt bennünk erő, önfegyelem, áldozatkészség, hogy néha bizony indulatainkat is visszafojtva, egy közös cél érdekében összefogjunk. Általunk volt ebben az országban stabilitás, a mi munkánk, a mi kitartásunk nélkül ez nem történhetett volna meg.
Mostantól fogva európai polgárok vagyunk.
Ha elfelejtjük régi átkunkat, a magyar-magyar viszályt, ha megértjük, hogy most mindennél fontosabb a magyar nemzet új európai együttlétén munkálkodni, és ha annak is tudatában vagyunk, hogy ezt nem a románok, szlovákok, szerbek, horvátok, ukránok ellenében kell cselekednünk, hiszen ugyanúgy együtt akarnak lenni ők is, akkor mindannyian nyertesek leszünk.
Kedves Erdély!
Kedves Magyarország!
A történelem, íme, nekünk is szolgáltat jóvátételt, ha mi is megharcolunk érte!
Most ugrik egy parányit az óra mutatója, és ugrik egy hatalmasat az Európai Unió határa nyugatról keletre, átsuhan a fejünk fölött nagy fényességgel itt a Székelyföldön is, az imént még kint voltunk, most bent vagyunk.
Isten éltessen minden magyart, Isten éltessen minden európait!
Boldog új esztendőt kívánok!
MARKÓ BÉLA
Sepsiszentgyörgy,
2006. december 31.