RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2009. március 20., péntekelhivbuk@rmdsz.ro VII. évfolyam, 4083. szám
Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát
– Az erdélyi magyarságnak nem szabad elfelejtenie 1990 márciusát: emlékeznünk kell az áldozatokra és az események kárvallottjaira, mindazokra, akik nem hagyták, hogy a magyar közösséget megfélemlítsék, és szembefordultak a támadókkal. De emlékeznünk kell azért is, hogy a történelem ne legyen visszafordítható, hogy mindez többé ne ismétlődhessen meg – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Marosvásárhelyen, a márciusi események 19-ik évfordulóján. Az RMDSZ elnöke immár hagyományosan, a Szövetségi Elnöki Irodában fogadta az események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet, illetve Juhász Ilonát. A találkozón jelen volt még Kelemen Hunor ügyvezető elnök, Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke és Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója. Az eseményen megemlékeztek Sütő Andrásról, az erdélyi magyarság nagy személyiségéről, aki az akkori magyar jogkövetelő megmozdulások vezéralakjaként maga is súlyos áldozatot hozott a márciusi események alatt: a délelőtt folyamán az RMDSZ vezetői koszorút helyeztek el Sütő András sírjánál, a marosvásárhelyi református temetőben.
Markó Béla úgy értékelte, a romániai társadalom nagy adóssága, hogy mindmáig nem derült fény a teljes igazságra: tizenkilenc év után is csak általánosságban lehet arról beszélni, hogy kik voltak a vétkesek, kik voltak a szervezők, az uszítók, kik hozták be távoli falvakból a botokkal és más eszközökkel felfegyverzett támadókat, és miközben magyarokon megtorolták mindazt, ami történt, az igazi vétkesek nevét ma sem tudjuk.
„Ez egy nagy adóság: előbb-utóbb erre is fényt kell deríteni, mert hiába telt el sok idő, az igazság úgy is ki fog derülni, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy ébren tartsa ezt a szándékot, ezt az igényt – mutatott rá az elnök, aki egyben leszögezte, `90 márciusában nem spontán konfliktus volt, ennek szervezői elsősorban a régi rendszer emberei voltak, akiknek az volt az érdekük, hogy az egyenlőtlenséget fenntartsák a románok és magyarok között, miközben 1989 után az addig elnyomott magyar közösség teljesen jogosan és indokoltan szerette volna kivívni az anyanyelvű oktatáshoz, az anyanyelvhasználathoz és egyáltalán, az egyenlő élethez való jogát. – Ez akkor sikerült is, de utána – még ha nem is olyan gyorsan, mint ahogyan reméltük – , hosszú-hosszú évek küzdelme nyomán sok mindent sikerült megvalósítani mindebből, és sok vár még megvalósításra. Kifejtette: a magyarság tisztelettel és köszönettel tartozik azoknak, akik akkor áldozatot hoztak, és nem hagyták, hogy a magyar közösséget megfélemlítsék. „Sokan mondják, hogy nem lenne-e jobb elfelejteni, fátylat borítani a múltra és továbblépni. Persze, tovább kell lépni, de éppen az, ami idén, március 15-én történt, azt mutatja, hogy nem szabad elfelejteni az akkori eseményeket, pontosan azért, hogy többé ne ismétlődjenek meg. A történelem csak akkor nem ismétlődik meg, ha mi éberek, óvatosak, felelősek vegyunk, és vigyázunk arra, hogy ez ne történjék meg újból– hangsúlyozta Markó Béla.
A találkozón ezúttal is átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak.