RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2009. március 16., hétfőelhivbuk@rmdsz.ro VII. évfolyam, 4079. szám
Tartalom:
*** Szerkesztőségek figyelmébe!
*** Az 1990-es márciusi események áldozataira emlékeznek
*** Markó Béla szövetségi elnök politikai nyilatkozata a Szenátus március 16-i ülésén
*** Büszkék lehetünk negyvennyolc örökségére
Szatmár megyében ünnepelte Sógor Csaba az idei március tizenötödikét
*** Nem diszkrimináció, ha valakinek többletjogokat biztosítunk
Szerkesztőségek figyelmébe!
*** Markó Béla szövetségi elnök március 17-én, kedden, 13 órától sajtótájékoztatót tart Bukarestben, a Szövetség Silvestru utca 4. szám alatti székházában.
Az 1990-es márciusi események áldozataira emlékeznek
***Az RMDSZ ezévben is megemlékezik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozataira: Markó Béla, a Szövetség elnöke március 20-án, pénteken, Marosvásárhelyen, a Szövetségi Elnöki Irodában találkozik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával.
A találkozó során az RMDSZ képviselői immár hagyományosan átnyújtják azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Ez a gesztus ugyanakkor nem csak a jelenlévőknek, hanem a számtalan névtelen áldozatnak is szól, mindazoknak, akiket a marosvásárhelyi események során bántalmaztak.
Markó Béla szövetségi elnök politikai nyilatkozata a Szenátus március 16-i ülésén
Tisztelt kollégák!
Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1990 tavaszán, március 15-e megünneplését teljesen másképpen szemlélték a románok és magyarok, és akkor még azoknak, akiknek érdekük volt fenntartani a köztünk lévő ellentéteket, elsősorban a régi rendszer képviselőinek, sikerült Erdély-szerte nagy etnikumközi feszültségeket gerjeszteniük.
Ennek eredményeként, március 19-én és 20-án ugyanezek az ultranacionalista erők egy több halálos áldozatot és számos sebesültet követelő véres konfliktusba taszították Marosvásárhely és a környék lakosságát.
Meggyőződésem, hogy mindannyian tanultunk az akkori eseményekből, és kötelességünknek tartjuk, hogy következetes módon békés megoldásokat keressünk az együttélésre és az etnikumközi kapcsolatokat érintő kérdések rendezésére. Sikerült túllépnünk a saját félelmeinken, előítéleteinken, és politikai szinten is a párbeszéd és az együttműködés útját választottuk.
1990-ben még sokan kifogásolták a nemzeti kisebbségek szimbólumainak használatát, még sokan voltak olyanok, akik tagadták a magyar közösség jogát, hogy megemlékezzék saját történelméről, arról a történelemről, amelyről a románok és a magyarok másképpen vélekednek, ugyanis a múltban számos alkalommal a barikád más-más oldalán álltunk.
De az évek során megtanultuk, hogy tisztelni kell a másik múltját akkor is, amikor nem értünk vele egyet, tisztelnünk kell a másik közösség önazonosságát és szimbólumait.
A magyarok ma már szabadon, saját jelképeiket használva, ünnepelhetnek március 15-én, és Románia elnökei vagy kormányfői is évről évre megtisztelnek minket üdvözletükkel. Számos településen ezeken a rendezvényeken jelen vannak a helyi hatóságok és a román pártok képviselői is.
1848-ban és 1849-ben a magyaroknak és a románoknak nem sikerült megegyezniük, és ez az ellentét, amelyet a Habsburgok szítottak, hozzájárult a magyar forradalom leveréséhez, annak ellenére, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszményei közösek voltak és közösek ma is.
Ezért tudunk ma együtt ünnepelni, azért tudtam magam is elhelyezni egy-egy koszorút tegnap Székelykeresztúron Petőfi Sándor és Nicolae Bălcescu emlékművénél.
Íme, kedves kollégák, képesek vagyunk az együttlétre, még akkor is, ha esetleg nem egyformán gondolkodunk. Emiatt nem tudom és nem is akarom elfogadni, hogy 2009-ben olyan félelmek, előítéletek és mentalitások vezéreljenek minket, amelyekről azt gondoltuk, hogy már feledésbe merültek.
A kilencvenes években sok ellenérzés és spekuláció övezte egy-egy magyarországi politikus idelátogatását, és általában, ha a magyar kormány egyik tagja ellátogatott Romániába, azt tanácsolták neki, hogy csak Bukarestbe jöjjön, és kerülje el Erdélyt, a gyanakvás és a feszültségek elkerülése végett.
Azt hittem, hogy sikerült túllépnünk ezeken az időkön.
De most, látva azt, hogy mi történt, hogy mi minden hangzott el a magyar államelnök erdélyi látogatása kapcsán, arra kell rádöbbennem: nincsen jogunk azt hinni, hogy a történelem nem ismétlődik.
A történelem csak akkor nem ismétlődik, tisztelt hölgyeim és uraim, ha elővigyázatosak vagyunk, és odafigyelünk mindenre, ami körülöttünk történik.
Mivel Románia az Európai Unió tagja, akárcsak Magyarország, közeledve ahhoz a pillanathoz, amikor már nem lesznek határok a két ország között, nemcsak hogy abszurd kísérlet megakadályozni Magyarország elnökének idelátogatását, nemcsak hogy természetesnek kellene lennie egy ilyen jelenlétnek a magyarok nemzeti ünnepén, de meg kellene próbálnunk minél inkább kihasználni azt, hogy nagy lehetőségek vannak, számos fontos területen, a két ország közös erőfeszítésére. Mondjanak még egy olyan szomszédos országot, amellyel annyi okunk lenne az együttműködésre, mint Magyarországgal. Egy stratégiai partnerség hatalmas esélyt jelentene mindkét ország, mindkét nemzet számára!
Nincsen jogunk elszalasztani ezt az esélyt, és feltámasztani a közelmúlt, a kilencvenes évek árnyait.
Kossuth és Bălcescu nem jártak sikerrel. Nekünk viszont sikerülhet, és megtalálhatnánk a legjobb megoldásokat a román-magyar együttélésre.
Innen, a Szenátus mikrofonjától köszönetet szeretnék mondani mindazoknak a románoknak, akik velünk együtt ünnepeltek március 15-én.
2009. március 16.
MARKÓ BÉLA
Büszkék lehetünk negyvennyolc örökségére
Szatmár megyében ünnepelte Sógor Csaba az idei március tizenötödikét
*** Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő Szatmár-megyei, március 15-i ünnepi körútjának első állomása Erdőd volt. A Petőfi Sándor és Szendrei Júlia alakjait idéző szobor avatásával egybekötött megemlékezésre a helyi református templom előtti parkban került sor. Az eseményen részt vettek a legfontosabb Petőfi emlékhelyek képviselői is Kiskörösről, Fehéregyházáról, Székelykeresztúrról, Koltóról és Nagykárolyból. A helyi és megyei közigazgatási vezetők mellett ünnepi beszédet mondott Barabás János kolozsvári magyar konzul, Dávid Gyula irodalomtörténész, és Muzsnay Árpád, az EMKE elnöke.
Sógor Csaba felszólalásában arra emlékeztetett, hogy Petőfi Sándor, a szerelem és a szabadság költője összeköt bennünket: magyarokat, románokat, svábokat, szerbeket, osztrákokat, horvátokat, németeket… Európa nemzeteit. – Petőfi szenvedélyesen szerette feleségét, hazáját. Arra tanít bennünket, hogy csak akkor tudunk szabadon élni és ünnepelni, ha mi is szenvedélyesen szeretjük családunkat, népünket, szülőföldünket, hazánkat – hangsúlyozta az EP–képviselő.
Délután Sárközújlakon sor került a város első köztéri szobrának a felavatására. Petőfi mellszobránál Sógor Csaba az örökké élő költő életének, művének aktuális üzenetét tolmácsolta. – Ma hősi túlélői, és nem halottai kell legyünk ennek az uniós világnak. Erre hív bennünket közös hazánk, a Kárpát-medence és Európa – hangsúlyozta a politikus.
Este Szatmárnémetiben, az István téri koszorúzás után, az Északi Színházban megrendezett gálaműsoron, Sógor Csaba ünnepi beszédében kitért Románia magatartására Sólyom László magyar államfő látogatásával kapcsolatban.
– Legyünk büszkék őseink helytállására, 1848 örökségére! A román államfő arra kér bennünket, legyünk büszkék román állampolgárságunkra is. Ma még csak szégyenkezni tudunk azok után, amit anyaországunk államfőjével tettek. Gondoljunk csak bele: a szintén velünk együtt ünneplő Egyesült Államok elnökétől vajon megvonták-e volna a leszállási engedélyt? Mindezek ellenére én arra biztatom Önöket, hogy – hitünk szerint – a közös Európában hamarosan eljön annak az ideje is, amikor a múlt foglyainak lelkiismeret-furdalásai nem árnyékolhatják be nemzeti ünnepünket, és végre szabadon róhatjuk le tiszteletünket történelmi nagyjaink előtt, 1848 erdélyi csatatereinek helyszínein – zárta ünnepi gondolatait Sógor Csaba.
Nem diszkrimináció, ha valakinek többletjogokat biztosítunk
*** Megfellebbezte Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2008. december 16-án hozott 775-ös számú határozatát, amelyben figyelmeztetésben részesítik azért, mert a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgán a jelentkezési feltételek között szerepelt a magyar nyelv ismerete. A pert hétfőn tárgyalták alapfokon a brassói Táblabíróságon. Tamás Sándor személyesen képviselte az ügyet a hétfői tárgyaláson, míg az Országos Diszkriminációellenes Tanács részéről nem jelent meg senki.
Tamás Sándor a tárgyalóteremben elmondta, hogy igazát több dokumentummal is alá tudja támasztani. Az Európa Tanács által elfogadott, és Románia által ratifikált, 1998-tól érvényes „Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről” című dokumentumban szerepel, hogy „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük, hagyományaik és kulturális örökségük megőrzésének feltételeit” (1. bekezdés, 5. szakasz).
Ugyanakkor a 2002-ben elfogadott, a könyvtárak működéséről szóló, 334-es számú törvény szerint a könyvtárak stratégiai szerepet töltenek be egy társadalom életében – mutatott rá Tamás Sándor, hozzátéve, hogy nem megalapozott az érvelés, mely szerint egy könyvtárigazgatónak nem kell a lakossággal érintkeznie.
„Kovászna megye lakosságának 74 százaléka magyar anyanyelvű és ez az arány a könyvtár olvasóinak számában is tükröződik. Ráadásul a könyvtárigazgató hetente két alkalommal fogadóórát tart, tehát találkozik az olvasóközönséggel” – magyarázta el Kovászna Megye Tanácsának elnöke. „Nem lehet diszkriminációnak nevezni, ha valakinek többletjogokat biztosítunk, és ugyanabban a helyzetben másoktól semmilyen szinten nem vonjuk meg jogaikat” – jelentette ki Tamás Sándor a Táblabíróságon.
A perben az ítélethirdetést március 23-ára tűzte ki a Táblabíróság. Mint ismeretes, Dan Tanase, Kovászna megyei állampolgár jelentette fel Tamás Sándort az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.