RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2009. március 15., vasárnapelhivbuk@rmdsz.ro VII. évfolyam, 4078. szám, 2. kiadás
Tartalom:
*** Egy nép akkor válik nemzetté, ha képes összefogni – Közel hatezren vettek részt az RMDSZ központi rendezvényén
*** A közösségek Európája jelenti a biztonságos jövőt
*** Meg kell védenünk közösségünket minden áron – március 15-e Sepsiszentgyörgyön
*** Legszentebb kötelességünk, hogy magyarul álmodjunk és éljünk
*** A múltunkkal együtt leszünk mi magyarok és ezen belül is erdélyi magyarok
Egy nép akkor válik nemzetté, ha képes összefogni – Közel hatezren vettek részt az RMDSZ központi rendezvényén
*** – Egy nép akkor válik nemzetté, ha képes összefogni és egyet akarnia. Az erdélyi magyarság képes az összefogásra, képes túllépni a nézetkülönbségeken – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök vasárnap, az RMDSZ országos központi rendezvényén, Székelykeresztúron. A székelyföldi városban közel hatezren emlékeztek meg az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseiről.
A Petőfi szobornál tartott eseményen a szövetségi elnök mellett jelen volt Antal István képviselő, Verestóy Attila szenátor, Ladányi László, Hargita megye alprefektusa, Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója, valamint a helyi és megyei önkormányzatok számos képviselője is. A magyar kormányt Szabó Béla főkonzul és Alföldi László, a Magyar Köztársaság Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője képviselte. Az ünneplés hagyományos lovas, zászlós felvonulással kezdődött, a központi rendezvényt Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere nyitotta meg.
Beszédében Markó Béla kiemelte: a nemzet legfőbb mércéje, legfontosabb jellemzője a szolidaritás. – Ha a nehéz pillanatokban képesek vagyunk félretenni sérelmet, bántást, nézetkülönbséget, haragot és hiúságot, és össze tudunk fogni, akkor valóban egy nemzet vagyunk. Hogyha nem tudunk szolidárisak lenni egymással, és nem tudunk kezet nyújtani a másik magyarnak, akkor csak sodródunk iránytű nélkül erre–arra, vergődünk céltalanul a történelem markában – figyelmeztetett.
Úgy értékelte, 1848 március 15-e egyszer s mindenkorra nemzetté kovácsolta a magyar népet: ezért március 15-e üzenete ma sem csupán a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét jelenti, hanem az összefogás lehetőségét is. A mai magyar nemzetnek nagy szüksége van erre az üzenetre, mert amit elértünk, együtt értük el – mutatott rá.
„Tizenkilenc évvel ezelőtt még tiltani próbálták itt Erdélyben a piros– fehér–zöld lobogót és a nemzeti himnuszt, templomi éneknek kellett álcáznunk azt, hogy ,,Isten áldd meg a magyart”. Tizenkilenc évvel ezelőtt még vér folyt a szabadságért Marosvásárhelyen, de ma már szabadon ünnepelünk. Tizenkilenc évvel ezelőtt is sokszor mondták nekünk, hogy soha! Soha nem lesznek magyar feliratok, soha nem lesz magyar a Bolyai középiskola, soha nem fogunk magyarul beszélni a hivatalokban. És vannak magyar feliratok, van magyar Bolyai középiskola, beszélnek magyarul már sok helyütt a hivatalokban. (…) A minap is hallottuk egy román politikustól: soha nem lesz területi autonómia. Erre is csak azt válaszolhatjuk: várjuk ki a végét. Ha egységesek vagyunk, a román ,,soha” szó magyarul azt fogja jelenteni: ,,hamarosan”. Ha egységesek vagyunk, nem lehet ezután sem legyőzni minket” – szögezte le.
Emlékeztetett arra, hogy az összefogás szellemében az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megállapodott egy közös választási lista létrehozásában. Mint fogalmazott, biztos, hogy ezután sem fognak mindenben egyetérteni, de egy dologban igen: a sokféle egyéni igazságon túl van egy ennél sokkal lényegesebb közös igazság: a magyar nemzet igazsága.
A szövetségi elnök beszélt a közös célokról, arról, hogy Erdélyt fel kell emelni, Európa erős, sajátosan több–kultúrájú, többnyelvű régiójává kell tenni, el kell érni, hogy a Székelyföldet érintő kérdésekben ne Bukarestben, hanem helyben döntsenek. „Székelyföldön is sok a teendőnk. A román politikusok egy része úgy fél az autonómia szótól, mint az ördög a tömjénfüsttől. De ha megkérdezzük, hogy a székely emberek ügyes–bajos dolgaiban miért Bukarestben kell dönteni, senki sem tud erre egy épkézláb magyarázatot adni. (…) A többségében más nyelvű, más kultúrájú, más mentalitású Székelyföldnek meg kell adni a lehetőséget, hogy nyelve, kultúrája, de településeinek fejlesztése, gazdasága dolgában is maga döntsön. Jobb lesz nekünk, jobb lesz az országnak. Erre kell az autonómia! – hangsúlyozta.
Az ünnepségen Petőfi Sándor Nemzeti dalát Györffy András, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művésze szavalta el, fellépett a Petőfi Sándor Általános Iskola kórusa, a Siklódról elszármazottak férfikórusa és a Tanulók Házának népi zenekara. A Magyar és a Székely Himnuszt a székelykeresztúri Polgári Fúvószenakar adta elő. A rendezvény zárásaként a résztvevők megkszorúzták Petőfi Sándor és Nicolae Bălcescu szobrát.
A közösségek Európája jelenti a biztonságos jövőt
*** Az 1848-as forradalom eseményeire rendszerint úgy emlékezünk vissza, mint egy útra, amely márciusban kezdődött és következő év októberében fejeződik be. Azonban sokkal inkább egy olyan útról van szó, amely 161 évvel ezelőtt kezdődött és amelyen ma is haladunk – fogalmazott ünnepi beszédében Winkler Gyula, európai parlamenti képviselő, aki Vajdahunyadon és Déván vett részt vasárnap a március 15-i megemlékezéseken. Mint mondta, elég beleolvasni a márciusi ifjak 12 pontjába, hogy “ráérezzünk arra, hogy akár a törvény előtti egyenlőségről, akár a közös teherviselésről, akár a sajtószabadságról van szó, nagyon hosszú még az út, amely előttünk áll”.
Az európai parlamenti képviselő kitért az utolsó pontra is, amely az Uniót jelölte meg: “sokminden eszünkbe juthat erről, a testvériség, az egyetértés, az összefogás és most 2009-ben az Európai Unió is. Az az Európai Unió, amely fél évszázaddal ezelőtti alakulásakor a nemzetállamok uniójaként jött létre, azoké a nemzetállamoké, amelyek olykor túl szűk keretet szabnak a területükön élő nemzeti kisebbségek számára”. Winkler Gyula elmondta, szerinte most, amikor az EU-ban az unió jövőjéről folyik vita, az erdélyi magyaroknak is fel kell tenniük a kérdést, hogy milyen az az unió, ahol otthon érzik magukat. „Ugyanakkor mégis egyértelműen fogalmazódik meg a válasz, a közösségek, régiók Európája az, amely megfelelő keretet biztosíthatna az erdélyi magyarság önrendelkezéséhez, jövőjének biztos építéséhez” – hangsúlyozta Winkler Gyula, hozzátéve, hogy a régiók Európája, a közösségek Európája az, amelyért az erdélyi magyar képviselet dolgozik az Európai Parlamentben, a közösségek, régiók Európája az, amelyért 2009. március 15-én megvalósult az új magyar összefogás Erdélyben.
Meg kell védenünk közösségünket minden áron – március 15-e Sepsiszentgyörgyön
*** Koszorúzással kezdődtek Sepsiszentgyörgyön a március 15-i megemlékezések, az eprestetői csata emlékművénél, majd onnan az ünneplő közönség átvonult a város központjába, ahol megkoszorúzták a Gábor Áron-emléktáblát, ezt követően a parkban helyezték el a kegyelet virágait az 1848-49-es emlékműnél. A központi műsort a színház előtti téren tartották, ahol felszentelték a 11. Székely Huszárezred zászlaját.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnepi beszédét a magyar összefogás gondolata köré építette, hangsúlyozva, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc legfontosabb háromszéki üzenete, hogy megvédjük közösségünket bármi áron. „A háromszéki önvédelmi harc azon állt vagy bukott, hogy a különböző rendek érdekeit sikerül-e egybefogni, hogy a szabad nemesek, a katonaköteles lófők és a jobbágysorban élők félre tudják-e tenni az ellenérzést, és össze tudnak-e fogni egy jobb jövő érdekében”- fogalmazott Antal Árpád. Kiemelte, hogy a többi székely székeknek nem sikerült, viszont Háromszéken meg tudták teremteni azt az összefogást, melyre égető szükség volt az önvédelmi harc megszervezéséhez, a helytálláshoz.
„Nekünk székely-magyaroknak meg kell tanulnunk újra nemcsak együtt gondolkodni, de együtt érezni is. Ahogyan eleink tették, nekünk is alázattal és tisztelettel, megértéssel kell közelednünk egymáshoz, és töretlenül, hittel, az igazukban bízók önbizalmával kell megvívnunk együtt a magunk harcát egy jobb életért, egy fejlődő Székelyföldért, Erdélyért” – mondta Antal Árpád, aki szerint a szombati nyergestetői megemlékezés is bebizonyította, hogy a székelyeket nem lehet megfélemlíteni, ha veszélyt érzékelnek, összefognak és megvédik közösségüket minden áron.
Legszentebb kötelességünk, hogy magyarul álmodjunk és éljünk
*** A háromszéki március 15-i megemlékezések zászlófelvonási ünnepséggel kezdődtek Rétyen, vasárnap reggel 9 órakor. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ez alkalommal megyezászlót adományozott a községnek. „Az összefogás jeleként hoztam Háromszék régi és új zászlóját, amely az egykori Háromszék Vármegye zászlója volt és a román állam egy évvel ezelőtt fogadta el a címerrel együtt hivatalos jelképnek” – mondta ünnepi beszédében Tamás Sándor.
A tanácselnök röviden ismertette a zászlón szereplő heraldikai elemek szimbólumát. Elmondta, hogy a páncélos kar a hősiesség jele, a háromszékiek határvédő szerepére utal, a szív az áldozatkészség, a hazaszeretet szimbóluma, a nap és a növekvő holdsarló a székely nemzet jelképe, míg a három csillag a székelyek rendjeit és a három széket jelenti. Tamás Sándor utalt Sólyom László egy nappal korábbi, nyergestetői beszédére, majd úgy fogalmazott, hogy „közösségünk feladata és legszentebb kötelességünk, hogy magyarul gondolkodjunk, magyarul érezzünk, magyarul álmodjunk és éljünk”. Az ünneplő közönség a zászlófelvonást követően – a Kováts András Fúvósegyesület zenekarának vezetésével – átvonult az 1848-as hősöknek és a két világháborúban elesetteknek állított emlékműhöz, ahol az elöljárók elhelyezték a kegyelet virágait. Dálnoki Lajos polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Albert Álmos szenátor idézte fel az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékét, hangsúlyozva, hogy ez az ünnep lehetőség az új elköteleződésre a nemzetépítés érdekében.
A múltunkkal együtt leszünk mi magyarok és ezen belül is erdélyi magyarok
*** – Március 15. a polgári magyar nemzet születésnapjának tekinthető, ugyanakkor forradalmi ünnep, az előjogokat megszüntetni akaró szabadságharc ünnepe. Része annak a múltnak, amelyet megváltoztatni nem tudunk – erről beszélt Cseke Attila a vasárnap, Bihar megyében tartott megemlékezéseken. A szenátor délelőtt 11-től Margittán, délben pedig Székelyhídon ünnepelt (délután pedig a Nagyváradi ünnepségen is beszédet mond).
Szülővárosában, Margittán a református templomkertben tartott ünnepségen a szenátor arról beszélt, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, azzal együtt kell élnünk, tudatunkban magunkkal hordozzuk minden nap. Mert a múlt nem határozza meg azt, ami lesz belőlünk, de részese annak, amivé válunk – mondta.
– Kényelmes lett volna 1848 március 16-án azt mondaniuk a hatalmasoknak: nem volt Pest-Budán semmilyen forradalom. Nincs Nemzeti dal, nincs 12 pont. Nincs Petőfi Sándor és így nem ír lázító verseket. De ezt nem lehetett megtenni – hangsúlyozta Cseke Attila, majd elmondta: néha pontosan annyiféle múlt van, ahányan vagyunk. Majd kifejtette: történelmünk csak egy van és abban benne vannak a nagyjaink, a fiatalok és idősek, a bátrak és gyöngék, a honfiak és hazaárulók is.
– És mégis: legyünk büszkék rá, hogy ilyen őseink voltak és igyekezzünk méltónak lenni hozzájuk azzal, hogy nem átírjuk, hanem vállaljuk a múltat, hogy nem elrejtjük, de őrizzük a múltat. Úgy, hogy ragaszkodunk nemzeti ünnepeinkhez és ragaszkodunk kivívott szabadságunkhoz – foglamazott Cseke Attila.
A Székelyhíd központjában, a művelődési ház előtt tartott megemlékezésen a szenátor a március tizenötödikei megemlékezés egyetemességéről beszélt: ez az ünnep mindenkié, aki valaha magyarnak vallotta vagy vallja magát.
– A múltunkkal együtt leszünk mi magyarok és ezen belül is erdélyi magyarok. Erdélyiként is részesei az egyetemes magyarságnak, annak múltjával, emlékeivel, egész történelmével, bukásaival és nagyszerűségével együtt – mondta. – Ennek a történelmi múltnak részesei számunkra mindazok, akik magyarul beszéltek, akik velünk együtt éltek és élnek. Legyenek bár erdélyiek, felvidékiek, kárpátaljaiak. Legyenek katolikusok, reformátusok, izraeliták vagy újkeresztények. Mert nincs külön katolikus szabadságharc és református szabadságharc – csak magyar forradalom és szabadságharc van. Mert amíg a múltunk része például március tizenötödike, a magyar forradalom és szabadságharc, amíg kultúránkban Petőfi Sándor verseinek helye van, amíg Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Deák Ferenc politikája egyaránt példamutatónk ma is, addig nem lehet, hogy ne emlékezzünk meg a forradalomról, a márciusi ifjakról, a Nemzeti dalról. Addig legfőbb értékünk a szabadság marad – zárta szavait Cseke Attila.