RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2008. október 5., vasárnapelhivbuk@rmdsz.ro XVI. évfolyam, 3965. szám
Tartalom:
*** A lármafa az összetartás, az egymásra figyelés jelképe
Lófő Napokat tartottak a Bekecsen
*** Az érmihályfalvi csoport tagjaira emlékeztek
Tábla őrzi az „ötvenhatosok”emlékét Nagyváradon
*** Itthon a szórványban
Véglegesítette választási programját a Hunyad megyei RMDSZ
*** Megnyílt a marosvásárhelyi Stefánia óvoda
*** Központ mozgásszervi betegek részére Marosvásárhelyen
*** Októberi „Szíp Napok”
Hangulatos „dióverés” Érmihályfalván
A lármafa az összetartás, az egymásra figyelés jelképe
Lófő Napokat tartottak a Bekecsen
*** A lármafa fontos jelképe az erdélyi magyarságnak: jelképe az összetartásnak és a kötelességtudatnak, annak, hogy a viták és különbözőségek ellenére a magyarság mindig össze tudott fogni, ha baj, veszély leselkedett rá – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök, a nyárádmagyarósi Lófő Napok rendezvénysorozatán. Pénteken, több százan – többségében nyárád-menti magyarok – zarádokoltak fel a Nyárád-mente legmagasabb hegyének számító Bekecsre, ahol egész napos rendezvényen állítottak emléket a határokat védő székely lófőknek. Az esemény az első világháborúban elesett székely honvédek sírjainak megkoszorúzásával kezdődött, a résztetvők ezután felvonultak az egykori kápolnához, ahol szentmisén vettek részt. Az 1600-as években épült kápolna ma is fontos zarándokhelye a helyi magyarságnak, ennek helyét azonban már csak alapkövei jelzik. A helyi magyar közösségek most úgy döntöttek, újjáépítik az egyházi létesítményt.
A rendezvény az újraállított lármafánál folytatódott.
Ünnepi beszédében az RMDSZ elnöke arra emlékeztetett, a különbözőségek, a viták ellenére eleink mindig képesek voltak egy nép, egy nemzet lenni. – Eleink jól tudták, hogy lehetünk külön-külön leleményesek, lehetünk akármilyen erősek a magunk közösségében, nem fogunk célt érni, a veszélynek ellenállni, csak összefogva.
–Nem múlt el az az idő, nem múlt el az összetartás ideje – szögezte le Markó Béla, aki szerint napjaink székelységének, Erdély magyarságának ma is az a legfontosabb kihívása, hogy képes legyen az összefogásra, tudjon együtt cselekedni amikor baj van.
Az elnök szerint a lármafa másra is figyelmeztet: a kötelességérzetre. – Nem volt elég lármafát álltani, de őrző, figyelő emberekre is szükség volt, aki nem aludtak, akik mindig éberek voltak. A Székelyföldnek ma is ilyen őrző, figyelő emberekre van szüksége: papokra, tanárokra, polgármesterekre, családfőkre, politikusokra. Össze kell tartanunk, kötelességünk figyelni az egész székely népre, az egész erdélyi magyarságra – hangsúlyozta Markó Béla.
A rendevény végén ünnepi keretek között meggyújtották lármafát, ezt követően a helyi fiatalok lovas-íjász bemutatót és sportvetélkedőket tartottak.
Az eseményen jelen volt Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei Tanács elnöke, Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Kerekes Károly képviselő, valamint számos Nyárád-menti község polgármestere is.
Az érmihályfalvi csoport tagjaira emlékeztek
Tábla őrzi az „ötvenhatosok”emlékét Nagyváradon
***„Soha nem folytattam propagandát a demokratikus rendszer ellen. Írásaim és feljegyzéseim csak személyes célt szolgáltak. Cselekedeteim véleményem szerint nem adnak okot a halálbüntetésre. Tisztelettel kérem halálbüntetésem megváltoztatását életfogytiglani börtönre.” –Ennyit kért bíróitól 1958 október 10-én Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész, akit hat nappal korábban, pontosan 50 évvel ezelőtt, halálra ítélt a Kolozsvári Katonai Törvényszék. A vád ellene: hazaárulás, a társadalmi rend elleni mesterkedés, társaival együtt. Az ítéletet 1958. október 4-én hirdették ki Nagyváradon, abban az épületben, amely jelenleg a Várad-velencei művelődési háznak ad otthont. Az „érmihályfalvi csoport” néven ismert elítélteknek ezen épület bejáratánál állított emléktáblát a bihar megyei magyarság pénteken, Cseke Attila államtitkár kezdeményezésére.
– Amikor az ember mindenét elveszíti, nincsen vagyona, féltve őrzött kincse, nincsenek szent ereklyéi és szerettei sincsenek vele – egyvalami megmarad: a tisztessége, a becsülete és a gondolatai. Ezt nem lehet elvenni senki emberfiától – mondta emlékező beszédében Cseke Attila. – Elvenni nem, de tönkretenni igen. Megalázni, kínozni mindaddig, amíg gyalázatosnál gyalázatosabb dolgokat is képes lesz magára vállalni, egyetlen gondolatba kapaszkodva: hogy valamit még visszakaphat mindabból, amit elvettek tőle. Visszakaphatja szeretteit és körükben még valamit: a gondolkodás szabadságát.
Az államtitkár hangsúlyozta: szemében az 56-osok egy dologban bűnösök: abban, hogy együtt gondolkodtak, szellemi közösséget vállaltak egymással és nemzetükkel. Kiemelte: az 1956-os forradalom fogalma a köztudatban Magyarországhoz kötődik. „De mi, erdélyi magyarok tudjuk: megvoltak a magunk áldozatai is. A nevek a világnak nem sokat mondanak. De nekünk ők a legfontosabbak, mert ők a MI áldozataink, a bihari magyarok közül valók, akik az úgynevezett érmihályfalvi csoportot alkották. Mindegyikük neve felkerült a táblára, örök emlékezetül. ”
Az elítéltek, a vád alá helyezés sorrendjében: Sass Kálmán, Hollós István, Balaskó Vilmos, Seligo Számadó Ernő, Visky József, Virág Lajos, Kövessi Árpád, Zeffer Mihály, Nagy Lajos, Csongrádi Gábor, Halmágyi László, Borbély József, Rimay János, Oláh Nándor, Andrássy Ernő, Torda Dániel, Szász Ferenc, Sallay Lajos, Szabó Sándor, Báthori Zsigmond, Mann Cornel, Székely Albert, Székely Gyula, Csongrádi Ferenc, Fekete Károly, (báró) Uray Gyula, Okos Kálmán, Kerecsényi Gábor, Balogh Gyula, Fehérváry Elek, Földesi Ilona (Veronika testvér).
Az 1958 október 4-én, Nagyváradon lezajlott per első három vádlottjára halálos ítéletet mondtak ki, közülük kettőt, Sass Kálmánt és Hollós Istvánt kivégezték. Balaskó Vilmos „kegyelmet” kapott, ítéletét élet kényszermunkára változtatták és így a többiekkel együtt súlyos börtönéveket töltött le.
– Nemrég olvastam valahol – mondta az államtitkár – hogy vannak pillanatok, amikor hőssé válsz és vannak pillanatok, amikor hősnek érzed magad…és a kettő rendszerint nem esik egybe. Biztos vagyok benne, hogy az érmihályfalvi csoport tagjai nem vágytak rá, hogy hőssé legyenek, nem is érezték magukat hősnek. És mégis azok lettek: a mi hőseink. Szomorú, hogy ma már közülük nincs kinek megköszönni az elszántságot, a nemzetmentő szándékot.
Az 1956-os forradalmi események kapcsán igaztalanul meghurcolt 31 bihari magyar közül ma már senki sem él. Az érmihályfalvi csoport perének utolsó túlélője, a (végül testvére közbenjárására) kegyelmet kapott Balaskó Vilmos, 90 évesen, 2004-ben hunyt el.
Itthon a szórványban
Véglegesítette választási programját a Hunyad megyei RMDSZ
*** Péntek délután Vajdahunyadon a megyei kampánystáb tagjai a képviselő- és szenátor-jelöltekkel közösen Itthon a szórványban – autonómia és modernizáció cím alatt véglegesítették az RMDSZ Hunyad megyei választási programját.
A kisebbségi törvénytervezetben szereplő kulturális autonómia garanciát jelent a Hunyad megyei magyarságnak – mutatott rá Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke. „Nálunk az önrendelkezés a meglévő magyar intézményrendszer megerősítésétől és bővítésétől függ. Hunyad megyében biztosított az anyanyelvű oktatás az óvodától az érettségiig, ezt a nehéz munkával kialakított intézményrendszert tovább kell erősítenünk. Nem mondhatunk le egyetlen magyar óvodáról, egyetlen általános iskola nagyar tagozatáról sem, mert ezek, együtt a dévai Téglás Gábor Iskolaközponttal, biztosítják a magyar közösség jövőjét” – nyilatkozta Winkler Gyula.
Hunyad megye 160 évvel ezelőtt is szórványvidéknek számított: az, hogy az itteni közösség mindig megtalálta a fennmaradás útját, az a magyar társadalomnak összefogásának köszönhető – emlékeztetett az EP-képviselő, hozzátéve, hogy szórványvidéken ma is követelmény a közösség összefogása.
A Hunyad megyei jelöltek programja kitér a magyar műemlékek megőrzésére és bekapcsolására a turisztikai körforgalomba. A magyar kulturális és néprajzi hagyományokat el fell fogadtatni a többséggel és a jelenlegi multikulturális környezetben is megőrizni a következő generációknak. A modernizáció témakörében a Hunyad megyei jelöltek az infrastrukturális fejlesztésekre teszik a hangsúlyt. Déva-Vajdahunyad-Piski-Pusztakalán környékén (itt él a Hunyad megyei magyarok fele) a nagyvárosi övezet kialakítása jelenthet megoldást. Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter, képviselőjelölt elmondta, az RMDSZ támogatja ezt a kezdeményezést, ugyanakkor szorgalmazza, hogy a műemlék-övezetet és a kereskedelmi, ipari övezetet jól különítsék el. A Zsil völgyében a bányászatnak csak korszerű technológiákkal van esélye és ezzel párhuzamosan meg kell nyitni a régiót (közutak, vasút stb.), hogy turisztikai lehetőségeit kihasználhassa. Hunyad megyének ugyanakkor fel kell zárkóznia a közép-európai gazdasági, kereskedelmi tendenciákhoz, ezért szorgalmazzák, hogy Románia kapcsolódjon be a Tisza vízgyűjtőjét érintő elképzelésekbe és minél hamarabb építsék meg a 4-es számú európai közúti folyosó mentén tervezett autópályát.
A program kitér a legkisebb magyar létszámú településekre is (Brad, Szászváros, Hátszeg), ahol politikai, civil és egyházi összefogás életképessé teheti a pár száz lelkes közösséget.
„Erős magyar parlamenti képviseletre van szükség és ezt csak egy összetartó közösség tudja elérni. Egyedül csak a Székelyföld, vagy csak a Partium nem tudja elérni, de sikerülhet a szórványban élőkkel együtt. A szórványidékeknek pedig létérdekük az erős parlamenti képviselet, hiszen ezzel lehet ellensúlyozni az erőtlen önkormányzati jelenlétet” – fogalmazta meg a szórvány szerepét Winkler Gyula.
Megnyílt a marosvásárhelyi Stefánia óvoda
*** -A legfontosabbak ezek a kicsi gyerekek, akik most kezdik az óvodát. Értük érdemes dolgozni, értük érdemes felújítani a tanintézményeket, hogy számukra minél jobb körülményeket biztosíthassunk. Sokak érdeme, hogy megvalósulhatott ez a beruházás, hogy átadhatunk egy ilyen szépen felújított épületet. A kormány, a tanügyminisztérium és nem utolsó sorban az itt dolgozó igazgató közös munkáját élvezhetik mától a gyerekek – mondta Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter a marosvásárhelyi Stefánia óvoda megnyitóján, pénteken.
A most felújított óvoda az idén közel fél millió új lej támogatásban részesült a kormány tartalékalapjából. Az elmúlt két évben ezzel együtt egymillió új lejt költhettek kormánytámogatásból az óvoda rendbetételére.
Központ mozgásszervi betegek részére Marosvásárhelyen
*** Mozgásszervi betegek részére nyitott központot a Rheum Care Alapítvány Marosvásárhelyen. A létesítmény megnyitóján Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter méltányolta a kezdeményezést, amely szakmai és civil összefogásból jöhetett létre. A miniszter úgy fogalmazott: örömmel támogatja a hasonló civil összefogásokat, amelynek haszonélvezői a marosvásárhelyi polgárok.
-Különösen fontos a Rheum Care Alapítvány beruházása, hiszen országszerte nagy hiány van fizikoterápiás intézetekből. A Mozgásszervi Betegek Központja létszükséglet a városban, hiszen egyetlen hasonló célú egészségügyi intézmény sem volt Marosvásárhelyen – mondta el a megnyitón Dr. Marilena Gombos igazgató.
Októberi „Szíp Napok”
Hangulatos „dióverés” Érmihályfalván
*** A tavaly elmondott beszédére utalva, a helyi születési statisztikai adatokat sorolta ismertette Cseke Attila államtitkár szombaton a Bihar megyei Érmihályfalván. A Dióverő „Szíp Napok”hivatalos megnyitóján az államtitkár idén, az ünnephez illeszkedve, a diófáról beszélt.
– Tavaly „dióhéjban” a dióról és annak termékenységvarázsló hatásairól beszéltem. Mielőtt idejöttem, utánanéztem: tavaly októberben – vagyis dióverés idején a születési arány 11,1 ezrelék volt, a szeptemberi 9,9-hez képest. Ez igazolni látszik, hogy a népi hiedelmeknek megvan az alapja – viccelődött az államtitkár. Mint mondta, két okunk is lehet, hogy szeressük a diófát. Az egyik, hogy a botanikusok szerint ez a fa minden különösebb metszés nélkül szép, formás koronát fejleszt. „A másik ok pedig, hogy a diófát minden évben jól megverhetjük… a következő évben ugyanúgy virágba borul és újra termést hoz” – mondta Cseke Attila.