RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2008. június 1., vasárnapelhivbuk@rmdsz.ro XVI. évfolyam, 3865. szám
Tartalom:
*** Erős önkormányzatokra, sorsukat önállóan alakító közösségekre szavazott Markó Béla szövetségi elnök
*** Aranka György a cselekvőkészség, a kitartás, a marosvásárhelyiség szimbóluma
Felavatták a kiváló magyar nyelvművelő szobrát Marosvásárhelyen
Erős önkormányzatokra, sorsukat önállóan alakító közösségekre szavazott Markó Béla szövetségi elnök
*** Erős önkormányzatokra, saját sorsukban dönteni tudó helyi közösségekre szavazott vasárnap Markó Béla szövetségi elnök. Az RMDSZ vezetője reggel 9-kor, a Maros megyei Marosszentkirályon adta le voksát.
Úgy értékelte, a helyhatósági választásoknak igen nagy tétje van, a következő évek ugyanis rendkívül fontosak lesznek abból a szempontból, hogy a helyi közösségek megtudnak-e mozdulni, hogy az Európai Unió által nyújtott lehetőségeket ki tudják-e használni, és valós, fontos döntéseket tudnak-e hozni saját sorsukkal kapcsolatosan. Ezért olyan polgármestereket, olyan helyi és megyei tanácsosokat, illetve megyei elnököket kell választania a magyarságnak, akik képesek ezekre a kihívásokra válaszolni, ki tudják kihasználni a lehetőségeket, és képesek a saját közösségük javára cselekedni – hangsúlyozta a szövetségi elnök, aki egyben az összefogás, az egységes szavazás fontosságára is figyelmeztetett. Leszögezte: az RMDSZ eddig is az egész magyar közösség szövetsége volt, és ezután is így akar cselekedni. – Versenyre szükség van a közösségen belül, de ezt a versenyt azelőtt kell lebonyolítani, most pedig a választásokon nekünk szolidárisan kell szavaznunk, hogy a jövőben is egységesen, összefogottan nézzünk szembe a kihívásokkal – mutatott rá az RMDSZ elnöke.
Aranka György a cselekvőkészség, a kitartás, a marosvásárhelyiség szimbóluma
Felavatták a kiváló magyar nyelvművelő szobrát Marosvásárhelyen
***- Aranka György a Magyar Nyelvmívelő Társaság megalakításával halhatatlant alkotott, ezáltal bebizonyította, hogy lehet az anyanyelvművelés központjává, a humán tudományosság fellegvárává tenni Marosvásárhelyet – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Marosvásárhelyen, Aranka György szobrának ünnepi felavatásán. Az eseményen az RMDSZ számos vezető tisztségviselője, a marosvásárhelyi művelődési élet több személyisége és többszáz résztvevő jelenlétében avatták fel a kiváló képzőművész, Gyarmathy János által készített köztéri szobrot. A rendezvényen jelen volt Borbély László, a szobor felállítását támogató Dr. Bernády György Alapítvány elnöke, Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, valamint a szoborállítás munkálatait megszervező Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója is.
Aranka György a XVIII. századi magyar tudományosság fontos alakja, a magyar szó, a magyar nyelvművelés kiváló képviselője volt. 1791-ben szervezte meg a – múzeum egyesület és tudományos akadémia előőrsének számító – nyelvművelő társaságot.
Az eseményen elhangzott, Aranka György szobra a város új szimbóluma lesz, annak jelképe, hogy akarattal, hittel és kitartással fel lehet emelni Marosvásárhelyet, és mindent el lehet érni, ha akarjuk.
– Ez Marosvásárhely szelleme. Hogy: lehet! Lehet! Lehet! Lehet nagyon komoly tudományos teljesítményt nyújtani, (…) lehet központtá tenni a perifériát, lehet történelmet kutatni, lehet tudományos gyűjteményt létrehozni – mondta beszédében az RMDSZ elnöke. Úgy értékelte, Marosvásárhelyben, a marosvásárhelyiekben rendkívüli összetartás, soha ki nem vesző szolidaritás van, mert ez a hely szelleme, a genius loci, amely itthontartja az itt élőket, és távollétükben is meghatározza egész életüket. -Nagy hitük volt, nagy önbizalmuk mindig a marosvásárhelyieknek! Önbizalom nélkül nem lett volna Borsos Tamásunk, Aranka Györgyünk, önbizalom nélkül elfogadtuk volna, hogy mi itt a végeken soha nem mehetünk semmire. Nem lett volna Teleki Sámuelünk, Bolyai Farkasunk, Bolyai Jánosunk, Bernády Györgyünk, Sütő Andrásunk. Lehet a világ matematikáját, az euklidészi geometriát megrengetni innen, Erdélyből, lehet itt Marosvásárhelyen remekművet alkotni, lehet építeni, lehet magyarként európai módon élni – hangsúlyozta a szövetségi elnök, aki úgy vélekedett, Marosvásárhely szelleme mindig azt sugallta, hogy lehetséges legyőzni a sötétséget, az elmaradottságot, a tudatlanságot, és lehetséges a legjobb teljesítményt adnunk bármilyen területen, ha akarjuk. Mi nem torpanhatunk meg, mi nem hőkölhetünk meg az első nehézségtől – szögezte le a szövetség elnöke.
Borbély László, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje azt hangsúlyozta: Aranka György jövőbelátó ember volt, aki több mint kétszáz éve megfogalmazta, hogy ápolni, gazdagítani kell a magyar nyelvet, de azt is, hogy mindannyian felelősek vagyunk ezért. „Az internet világában a szülőknek, pedagógusoknak kötelességük a gyerekeink kezébe adni a könyvet, elmagyarázni, hogy fontos a szép magyar beszéd. Vissza kell adnunk a rangját Marosvásárhelynek, a jövő nemzedéknek pedig át kell adnunk Aranka György üzenetét: azt, hogy nyelvében él a magyar” – mondta Borbély László.
Gyarmathy János alkotását Nagy Miklós Kund író méltatta. Az eseményen fellépett Madaras Ildikó előadóművész, valamint Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze is.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnök ünnepi beszédét.
Tisztelt marosvásárhelyiek!
Mióta világ a világ, különös kötelék fűzi össze az embert a hellyel, ahol született vagy ahol életét leéli. Már a régi rómaiak úgy tartották, hogy minden háznak, minden vidéknek megvan a maga saját szelleme: a genius loci. A hely szelleme meghatároz minket, sugarát reánk vetíti, láthatatlan szálakkal lenyűgöz, és nem enged el, ha menni akarunk. Hiszen egyébként az egyik kő olyan nehéz, mint a másik, egyik magnólia úgy virágzik, mint a másik, egyik ház éppúgy befogad minket, mint a másik.
Mégsem hagyjuk el a szülőföldet, mégsem költözünk egy másik városba, más magnóliák rózsaszín szirmaiban gyönyörködni.
Mindent meg lehet máshol is szerezni, minden földi jót, talán jobbakat is, mint a szülőföldünkön, de a hely szellemét sehol másutt fellelni nem lehet. Sok évtizede kerültem Marosvásárhely bűvkörébe, sok évtizede figyelem, milyen erős ennek a helynek a szelleme. Ki tudja, milyen erővonalak találkoznak itt, a lábunk alatt, a föld mélyén, vagy a fejünk fölött, a levegőégben, de az biztos, hogy marosvásárhelyinek lenni különösen erős kötődést jelent. Innen is sokan kényszerültek elmenni, tele van a világ marosvásárhelyiekkel, de ők is megmaradtak annak, amik voltak, egymásra ismernek bárhol a földtekén. Lehet, hogy másutt élik le az életüket, de akkor is ideiglenesnek tekintik ezt a távollétet, akkor is marosvásárhelyiek maradnak mindörökké.
A marosvásárhelyiség nem származás vagy lakhely kérdése, a marosvásárhelyiség tulajdonság. Akárcsak az, hogy valaki szőke vagy barna, indulatos vagy halkszavú, ugyanúgy, a Marosvásárhelyhez fűződő viszonyok szempontjából is kétféle ember van: marosvásárhelyi és nem- -marosvásárhelyi.
Ezért örülök, amikor valaki meg is fogalmazza ezt, és nemcsak az értékekről, hanem az érzelmekről is beszél, arról, hogy szeretjük ezt a várost, és hogy érte dobog a szívünk.
De miből is áll a marosvásárhelyiség, mi ennek a szellemnek a lényege? Aranka György szobránál állunk, aki az erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megalakításával halhatatlant alkotott, és főként bebizonyított valami fontosat: hogy lehet az anyanyelvművelés központjává, a humán tudományosság fellegvárává tenni ezt a Pesttől és Budától messzire eső viszonylag kicsi várost.
Lehet! Lehet! Lehet!
Ez a hely szelleme. Ez Marosvásárhely szelleme. Hogy: lehet! Lehet! Lehet! Lehet nagyon komoly tudományos teljesítményt nyújtani, lehet a nagy magyar költő, Csokonai Vitéz Mihály csodálatát kivívni, lehet központtá tenni a perifériát, lehet történelmet kutatni, lehet tudományos gyűjteményt létrehozni.
Mit is mond hát Csokonai Vitéz Mihály az Aranka György által ihletett Marosvásárhelyi gondolatokban, ezelőtt kétszáztíz esztendővel:
„Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára,
Hol összefut a jó s a gonosz határa:
Te vagy a pont, melynél a vadság eltűnik,
Te vagy, hol az ember érezni megszűnik.
Vigyázz! mert közel van a homálynak partja,
Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja,
Akinek díszére építsél templomot,
És a vakság ellen hányj több-több ostromot.
Tele oly lelkekkel termékeny kebeled,
Kikben meg-megannyi mentorid tiszteled,
Kiket a nemzetnek és a két hazának
A biztató egek gyámolul adának.”
Marosvásárhelyben, a marosvásárhelyiekben valami rendkívüli összetartás van, valami soha ki nem vesző szolidaritás, valami különös képesség főnix-madárként újból és újból életre kelni. Ilyen a hely szelleme. Állandóan azt dörömböli a marosvásárhelyiek homlokán, hogy: Lehet! Lehet! Lehet! Nagy hitük volt, nagy önbizalmuk mindig a marosvásárhelyieknek! Önbizalom nélkül nem lett volna Borsos Tamásunk, Aranka Györgyünk, önbizalom nélkül elfogadtuk volna, hogy mi itt a végeken soha nem mehetünk semmire. Nem lett volna Teleki Sámuelünk, Bolyai Farkasunk, Bolyai Jánosunk, Bernády Györgyünk, Sütő Andrásunk. Lehet a világ matematikáját, az euklidészi geometriát megrengetni innen, Erdélyből, lehet itt Marosvásárhelyen remekművet alkotni, lehet építeni, lehet magyarként európai módon élni.
Igaz, hogy nem könnyű. Megtapasztalta ezt Aranka György is, megtapasztalták a Bolyaiak, majd a városába szerelmes, városát újjáépítő Bernády is, szembe kellett nézniük sok-sok visszahúzó erővel, de lehetett. Tudományban, művészetben Marosvásárhely sohasem alkudott. Mindig a legjobbat akarta, és képes is volt rá, akár nyelvművelésről, akár matematikáról, akár orvostudományról, akár képzőművészetről, szépirodalomról vagy színházról lett légyen szó.
Marosvásárhely szelleme mindig azt sugallta, hogy lehetséges legyőzni a sötétséget, az elmaradottságot, a tudatlanságot, és lehetséges a legjobb teljesítményt adnunk bármilyen területen, ha akarjuk. Mi nem torpanhatunk meg, mi nem hőkölhetünk meg az első nehézségtől. Ennek a szobornak a története is ezt bizonyítja. Valamikor a kilencvenes évek elején Aranka György emléktáblát terveztünk a volt Királyi Tábla épületére, el is készült, ám akkor nem sikerült semmi módon engedélyeztetni. De mit értek vele, akik nem engedélyezték akkor? Telt az idő, az igaz, de íme, megnőtt az akkori kis domborművecske is, impozáns szobor lett belőle. Később valósult meg, de nagyobb lett, súlyosabb lett! Ebből is látszik: az idő nekünk dolgozik!
Legyen ez az Aranka György szobor, a szelíd, de konok tudós ember szobra, Marosvásárhely egyik fontos jelképe, annak a szimbóluma, hogy: lehetséges, minden lehetséges, ha akarjuk. Mert ilyen a hely szelleme. A genius loci.
Kedves marosvásárhelyiek!
Ne feledjétek hát se holnap, se holnapután, se azután, hogy: Lehet! Lehet! Lehet!
Csak akarni kell!
Isten hozta közénk ismét Aranka Györgyöt!
2008. május 31. MARKÓ BÉLA