RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2007. október 6, szombatelhivbuk@rmdsz.ro XV. évfolyam, 3697. szám
Tartalom:
*** Egy új honfogalásra van szükségünk
A tizenhárom vértanú tábornokra emlékeztek Aradon
***Markó Béla szövetségi elnök Aradon elhangzott beszéde
*** Le kell bontani a határokat országok, nemzetek között, de a magyarok és magyarok között is!
Egy új honfogalásra van szükségünk
A tizenhárom vértanú tábornokra emlékeztek Aradon
A magyar szabadságharcosok személyes példája arra figyelmeztet, hogy ma sem elég az eszméket kinyilvánítani: szabadság, egyenlőség, testvériség csak akkor lesz, ha van hozzá tisztesség, hűség, bátorság és összefogás – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Aradon a tizenhárom aradi vértanú halálának 158-ik évfordulója alkalmából tartott megemlékező ünnepségen. Az előző évekhez hasonlóan, az idén is több ezren emlékeztek Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom kivégzett tábornokára. Az aradi RMDSZ által szervezett rendezvényen a szövetségi elnök mellett jelen volt Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Winkler Gyula miniszter, Lakatos Péter és Seres Dénes képviselők, Szabó Károly szenátor, Terényi János magyar nagykövet, Cseh Áron főkonzul, az RMDSZ számos helyi és országos vezetője, valamint a megyei és helyi önkormányzatok vezetői. Az ünnepség reggel kilenckor koszorúzással kezdődött az aradi Vesztőhelyen, majd ünnepi szentmisét tartottak a Minorita templomban. A megemlékezés ezt követően a Szabadság-szobornál folytatódott.
Beszédében a szövetségi elnök úgy vélekedett, október hatodika legfőbb üzenete ma is az, hogy a szabdságharc hősei, különféle meggyőződésük, vérmérsékletük és származásuk ellenére -hiszen sokan közülük nem voltak magyarok, és nem is beszélték a magyar nyelvet-, a történelem e nehéz pillanatában össze tudtak fogni egymással, és együtt fordultak szembe az önkényuralommal. –Emberek voltak, nem regényhősök, de tisztességes, hűséges, bátor emberek – mondta az elnök, aki szerint ma is tisztesség, hűség, bátorság, és ugyanakkor közösségi összefogás is kell ahhoz, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét valóra válthassuk.
„Civakodó nemzet nem fog magának szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kivívni. Az a közéleti vezető, aki egyfolytában csak azt mondja, hogy én, én, én, az nem fog szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kivívni. Hiába mondja, hogy: én vagyok a legjobb, engem válasszatok, mert ez csak önzés, semmi más. Azt kell megtanulni, hogy: mi, mi és újból mi. Hogy nekünk csak együtt lehet esélyünk. (…)Megosztott közösség nem fogja kivívni magának azt, ami megilleti. Mint ahogy színüket váltogató, szavukat nap mint nap megszegő politikusokkal sem megyünk semmire – hangoztatta Markó Béla.
Ma nem meghalni, de legalább élni kell az ügyért. Élni következetesen, hűségesen, erkölcsösen, félretéve az önzést, a viszályt. Hátrább lépve, ha kell, élre állva, ha arra van szükség. Nem privilégiumokra áhítozó, egymást rágalmazó, egymást letipró, egymás ellen intrikáló vezetőkre van szükségünk, hanem a szegényekkel, elesettekkel együttérző, szabadságért, testvériségért, egyenlőségért küzdő, európai gondolkodású mai szabadságharcosokra” – szögezte le a Szövetség elnöke.
Markó Béla még rámutatott: a közös Európa, a nemzetek egyenlősége és testvérisége nem valósul meg magától. Azért meg kell küzdeni, és erre csak olyan emberek képesek, akik megértik a tizenhárom aradi vértanú üzenetét.– Ma a magyarságnak új honfoglalásra van szüksége. Ismét otthonunkká kell tennünk Erdélyt, mert nekünk nincsen más otthonunk, csak ez, és többé nem akarunk alárendelt szerepet játszani ezen a földön, soha többé nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni itt! És otthonunkká kell tennünk egész Európát is – hangsúlyozta a politikus.
-Az aradi vértanúk halála nem elrettentette a magyarságot, hanem példát mutatott számára: a tábornokok legfőbb bűne az volt, hogy bátran kiálltak Magyarország fejlődése, a szabadság és polgárosodás eszméje mellett – jelentette ki Szekeres Imre. A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere arra emlékeztetett, október 6-a csupán a kezdete volt az önkényuralom bosszúhadjáratának: nemcsak Aradon, hanem egész Magyarországon dúlt az elnyomás. Az osztrák hatalom az egész társadalmat büntetni akarta, de a vértanúk példája nem elrettentés volt, hanem a hősiesség, a kitartás példájává vált az utókor számára – mondta a miniszter, aki még kifejtette: tragikus, hogy a térségben élő nemzetformáló erők, magyarok, románok, szerbek nem együtt, hanem külön-külön próbálták céljaikat megvalósítani. Ez ma is figyelmeztető jel arra, hogy hogy a szabadság és polgárosodás eszméit külön-külön nem, csupán együtt lehet képviselni– hangsúlyozta Szekeres Imre.
–Ma is, akárcsak 1848-ban, cselekvő egységre van szükség, Magyarországon és Erdélyben is. Ma azonban nem a politikai ellenfél az ellenség, hanem a politikai apátia, a nemzeti depresszió és a gyűlölet. A széthúzó nemzet nem a mártírok hagyatékát őrzi – figyelmeztetett Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, aki úgy vélte, október 6-a kiváló alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mi mindent élt túl a magyar nemzet a XIX-XX. században. A nemzet megmaradása azonban azt mutatja, a magyarságnak ma is van miért küzdenie, de ezt a harcot most más, új tartalommal kell megtölteni. – A magyarság óriási lehetőségek előtt áll Európában: a leomló határok nem végcélt jelentenek, hanem egy új kezdetet, egy új mozgásteret a felemelkedés terén – mondta a pártelnök, aki még arra hívta fel a figyelmet, ma is küzdeni kell a széthúzás, a gyűlölet ellen. – Meg kell találnunk a bátorságot a békességhez – mondta a politikus.
A rendezvény a Szabadság-szobor ünnepi megkoszorúzásával végződött.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnök Aradon elhagzott beszédét.
Tisztelt emlékező közönség!
Kedves aradiak!
Minden évben találkozunk itt Aradon október 6-án, minden évben megilletődötten fejet hajtunk a tizenhárom vértanú tábornok emléke előtt, minden évben büszkén tekintünk vissza szabadságharcos elődeinkre, aztán minden évben hazamegyünk, és éljük tovább a magunk életét ugyanúgy, mint addig.
Most is, ahogy erre az ünnepségre készültem, elgondoltam, hogy milyen messze van tőlünk 1848-49 magyar szabadságküzdelme. Nem időben van messze, hiszen sok ugyan a százötvennyolc esztendő, de mégsem több, mint két hosszú emberélet egymás után téve. Földrajzilag sincs messze tőlünk mindez, főleg itt Aradon, hiszen itt a közelben haltak meg a vértanúk, és ha a szél port kavar fel az utcán, talán ott van benne az ő poruk is.
Másképpen van tőlünk távol Kossuth Lajos, Széchenyi István, Petőfi Sándor vagy Damjanich János, Nagysándor József és mind a többiek. Eszméik és erkölcseik által vannak ők nagyon messze. Valljuk be magunknak, úgy olvassuk az élettörténetüket, mint valami romantikus Jókai-regényt, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez sohasem volt valóság. Pedig valóság volt! Valóság volt az, hogy a magyarok szabadságáért különféle meggyőződésű, vérmérsékletű és származású emberek össze tudtak fogni egymással, és együtt fordultak szembe az önkényuralommal. Pedig Kossuthot, Batsányit, Széchenyit, Deák Ferencet sok szempontból egy világ választotta el egymástól. Valóság volt az is, hogy egy zseniális ifjú ember, a magyar nemzet felbecsülhetetlen kincse, akire úgy kellett volna vigyáznunk, mint a szemünk fényére, odadobta az életét a kozák lovak patái elé, a világszabadság eszméjéért. Valóság volt, hogy ez a nagyszerű költő azt tette, amit a verseiben mondott. Valóság volt az is, hogy az osztrák hadseregnek olyan tisztjei, akik magyarul sem tudtak, közük sem volt eredet szerint a magyar nemzethez, beálltak a szabadságharcba, hadvezérek lettek, és utána sem futottak meg gyáván, hanem vállalták a kötél vagy a golyó általi halált. Valóság volt a harc, valóság volt az ítélet, valóság volt a halál. Valóság volt az áldozatkészség, valóság volt az adott szó vállalása, valóság volt a hit, valóság volt az utódok iránti szeretet. Olvassunk csak bele a tizenhárom vértanú utolsó leveleibe, és rögtön rájövünk: emberek voltak, nem regényhősök, de tisztességes, hűséges, bátor emberek. Tisztesség, hűség, bátorság! Ezek az értékek kellenek nekünk is ahhoz, hogy az eszmét valóra válthassuk. Szabadság, egyenlőség, testvériség csak akkor lesz, ha van hozzá tisztesség, hűség, bátorság! Hiába hangoztatjuk az eszméket, ha nem helyezzük mellé az erkölcsöt is.
Civakodó nemzet nem fog magának szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kivívni. Az a közéleti vezető, aki egyfolytában csak azt mondja, hogy én, én, én, az nem fog szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kivívni. Hiába mondja, hogy: én vagyok a legjobb, engem válasszatok, mert ez csak önzés, semmi más. Azt kell megtanulni, hogy: mi, mi és újból mi. Hogy nekünk csak együtt lehet esélyünk. Kossuthban, Széchenyiben, Petőfiben is volt önérvényesítő szándék, bennük is volt emberi önzés, de mégis össze tudtak fogni. Nem azt mondták, hogy: én. én, én! Hanem azt mondták, hogy: mi magyarok!
Megosztott közösség nem fogja kivívni magának azt, ami megilleti. Mint ahogy színüket váltogató, szavukat nap mint nap megszegő politikusokkal sem megyünk semmire.
Ma nem kell meghalni az ügyért. De összefogni, áldozatot hozni érte mindenképpen kell. Enélkül nem megy. Ma nem meghalni, de legalább élni kell érte. Élni következetesen, hűségesen, erkölcsösen, félretéve az önzést, a viszályt. Hátrább lépve, ha kell, élre állva, ha arra van szükség. Nem privilégiumokra áhítozó, egymást rágalmazó, egymást letipró, egymás ellen intrikáló vezetőkre van szükségünk, hanem a szegényekkel, elesettekkel együttérző, szabadságért, testvériségért, egyenlőségért küzdő, európai gondolkodású mai szabadságharcosokra.
Ha ezt megértjük, akkor 1848-49 szelleme nagyon közel lesz hozzánk, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy itt van karnyújtásnyira tőlünk nemcsak a gyönyörű Szabadság-szobor, hanem maga a szabadság is. A magyar szabadság. Amely nem állítható szembe a románok szabadságával, sem a más népekével. Ma, amikor itt lobog mellettünk a magyar, a román, és az európai zászló, és amikor lassan-lassan megszűnik magyar és magyar között a határ, bíznunk kell a nemzetek szabadságában. Hiszen néhány évvel ezelőtt még az is elképzelhetetlen lett volna, hogy ezek a lobogók békében megférjenek egymás mellett. De a közös Európa, a nemzetek egyenlősége és testvérisége nem valósul meg magától. Azért meg kell küzdeni, és erre csak olyan emberek képesek, akik megértik a tizenhárom aradi vértanú üzenetét, csodálják őket, de nem úgy, mint romantikus regényhősüket, hanem mint hús-vér embereket, akiknek éppen úgy drága volt az életük, mint nekünk, de ahogy a költő mondta, még drágább volt a becsületük.
Ma a magyarságnak új honfoglalásra van szüksége. Ismét otthonunkká kell tennünk Erdélyt, mert nekünk nincsen más otthonunk, csak ez, és többé nem akarunk alárendelt szerepet játszani ezen a földön, soha többé nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni itt! És otthonunkká kell tennünk egész Európát is, és ebben a békés honfoglalásban az európai népeknek úgy kellene ránk nézniük, mint véresebb időkben, 1848-49-ben vagy 1956-ban tekintett a magyarokra egész Európa.
Feladat van ma is, felelősség is van elegendő, és ezzel csak együtt, összefogva tudunk szembenézni.
Adjon erőt ehhez és világítson nekünk Arad fényesen ragyogó tizenhárom csillaga!
Arad, 2007. október 6.
MARKÓ BÉLA
Le kell bontani a határokat országok, nemzetek között, de a magyarok és magyarok között is!
– A magyarságnak egy új honfoglalást kell véghezvinnie Európában: lépésről lépésre vissza kell foglalja szülőföldjét, de jelen kell lennie Brüsszelben, el kell foglalnia, minden magyar számára otthonná kell tennie Európát – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Aradon, az Aradi Kulturális Napok keretében megtartott ünnepi rendezvényen, az Állami Színházban. Az RMDSZ elnöke a Szövetség számos helyi és országos tisztségviselőjének jelenlétében, teltház előtt mutatta be az RMDSZ négy európai parlamenti jelöltjét, Sógor Csabát, Winkler Gyulát, Király Andrást, valamint Tóth Csabát. Az esemény résztvevői megtekinthették a Temesvári Állami Színház társulata által előadott, nagysikerű István ,a király rockoperát is.
Beszédében a szövetségi elnök úgy fogalmazott, a közös Európában a magyarságnak az is feladata, hogy lebontsa a határokat országok, nemzetek között, és ami a legfontosabb: le kell bontani a magyarok közé ékelődni akaró falakat is.– Sokféle határt kell lebontanunk: románok és magyarok között, de nem úgy, hogy egyik nyertes, másik meg vesztes legyen, hanem valóban egyenlő partnerként éljünk. De le kell bontanunk az újból kirajzolódni akaró falakat Istvánok és Koppányok között: mi erdélyi magyarok, együtt kell legyünk, mert másképp nem tudunk szembenézni a kihívásokkal. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megosztottságunk miatt ne jussunk el Brüsszelbe. Az RMDSZ ezt az összefogást, ezt a szellemiséget és nyitottságot kínálja most, az Európai Parlamenti választások során is – szögezte le az RMDSZ elnöke.
-Az erdélyi magyarság számára azért fontos az Európai Parlamenti jelenlét, mert ezáltal nem csak a magyarság válik európaivá, hanem Európa is magyarrá válhat – hangoztatta Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti jelöltje, aki úgy vélte: a közösség győzelem előtt áll, ám ehhez minden magyarra szükség van. Winkler Gyula szerint a magyarság nyertessé válásához nemcsak bontani, hanem építkezni is kell, és fel kell számolni a társadalmat sújtó gazdasági szakadékokat is. Az elkezdett építkezés folytatásához azonban a magyarság képviselőinek ott kell lenniük mindenütt, ahol a közösség sorsáról döntenek, így Brüsszelben is – mutatott rá.