2007

2007. március 11, vasárnap V. évfolyam, 3526. szám

RMDSZ TÁJÉKOZTATÓ

                                                                  Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája

www.rmdsz.ro                                                                  2007.  március 11, vasárnap

elhivbuk@rmdsz.ro                                                                   V. évfolyam, 3526. szám

Az RMDSZ ellenzi az Európai parlamenti választások elhalasztását

*** A RMDSZ nem ért egyet az Európai Parlamenti választások elhalasztásával. Felkészültünk erre, 300.000-nél jóval több aláírást gyűjtöttünk, ezeket jövő héten letesszük a Központi Választási Irodánál – nyilatkozta szombaton Markó Béla szövetségi elnök azt követően, hogy Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök bejelentette: a hétfői kormányülésen javasolni fogja az Európai Parlamenti választások elhalasztását.

Markó Béla a hétfői kormányülés előtt konzultálni fog a Szövetség minisztereivel annak érdekében, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki e kérdéssel kapcsolatban.

A szövetségi elnök szerint jó lenne hasonló egyeztetéseket folyatni a koalíción belül is, erre azonban, ismerve a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt közötti viszonyokat, nem lát esélyt. Véleménye szerint a választások lebonyolítása érdekében konszenzusra van szükség, ez azonban most teljes mértékben hiányzik, hiszen egyesek a választási rendszer módosítását szorgalmazzák, mások az államelnök felfüggesztését tartják fontosnak. „Hasonló körülmények között számomra is kétségessé válik, hogy megfelelő körülmények között lehetne megtartani május 13-án az Európai Parlamenti választásokat” – vélekedett az RMDSZ elnöke.

Markó Béla szövetségi elnök beszéde a Magyar Demokrata Fórum (MDF) vasárnap, Budapesten megtartott Országos Gyűlésén

Tisztelt Elnökasszony!

Tisztelt Országos Gyűlés!

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében őszinte tisztelettel köszöntöm a Magyar Demokrata Fórum XXI. Országos Gyűlését.

Nem csupán egy politikai szervezet üdvözletét hozom Önöknek, hanem az erdélyi magyarokét, akiket a történelem már majdnem kilencven esztendeje elszakított Magyarországtól. Egy másik állami keretben kellett boldogulnunk több emberöltőn át, és ismét bebizonyosodott, hogy a minket összekapcsoló kötelékek, a nyelv, a kultúra, a közös történelmi hagyományok sokkal erősebbek, mint a megosztó, elszigetelő politikai döntések. Rombolni rombolt természetesen ez a szétdaraboltság, jóval kevesebben vagyunk, mint lehetnénk, hiszen sokan hagyták el szülőföldjüket ezalatt, vagy sokan hagyták el nyelvüket, vagyis sokan adták fel a reményt. Ez a kártétel ma már nem tehető jóvá teljes egészében, de mégsem azoknak lett igazuk, akik lemondtak arról, hogy mi valaha ismét együtt lehetünk.

2007. január elsején Magyarország után Románia is tagja lett az Európai Uniónak. Egyesek számára dilemma volt ennek a belépésnek a támogatása. Mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy ma csakis így, az Európai Unión belül lehet ismét megteremteni a magyar-magyar együttlétet, tehát végső soron egy újfajta magyar egységet. Mert nekünk magyaroknak ismét együtt kell lennünk!

Tudjuk, az Európai Unió nem tejjel-mézzel folyó Kánaán, de számunkra nagy esély: újragondolhatjuk a helyzetünket, és olyan körülményeket teremthetünk ebben a térségben, hogy semmilyen szempontból ne legyen köztünk határ. Sokszor elmondtam az utóbbi időben: el kell tűnnie az életünkből annak az utálatos szónak, hogy határon túli magyar! Mi egyszerűen csak magyarok akarunk lenni. Ez ma lehetséges olymódon, hogy ugyanakkor a történelmi előítéleteknek, a folytonos magyar-román vitának is véget vessünk!

Tisztelt Elnökasszony!

Tisztelt Országos Gyűlés!

Azt mondják, a politikában nem célravezető sem az érzelmi megközelítés, sem a morális érvek hangoztatása a pragmatikus érdekérvényesítés, a kölcsönös érdekekre való rámutatás helyett. Én ezt soha nem tudtam elfogadni. Különösen, ha a magyarországi pártokkal való viszonyunkról volt szó. Erre engem még a kilencvenes évekkel kezdődően a Magyar Demokrata Fórum tanított meg, amellyel volt ugyan véleménykülönbségünk is – de jóval ritkábban, mint másokkal -, viszont mindvégig elkötelezettnek, és ami a legfontosabb, mindvégig őszintének, érdekmentesnek láttam az MDF és a szomszédos országokban élő magyar közösségek viszonyát. Illetve egyetlenegy érdek vezette Önöket, én legalábbis így éreztem: a Magyarországtól elszakadt magyarság visszaemelése a nemzet közös szellemi-kulturális-politikai életébe. Mi pedig azokkal tudtunk igazán jó, tartós kapcsolatot építeni, akik segítettek nekünk, de nem szóltak bele minden pillanatban abba, hogy miként alakítjuk a magunk életét. Felnőtt, egyenjogú partnerek lehettünk a Magyar Demokrata Fórummal, ami másokkal nem mindig volt lehetséges.

Nekünk azok segítenek, akik abban támogatnak, hogy egységben megmaradjunk. Egy megosztott, több pártra bomlott erdélyi magyarság sohasem tudna a többséggel szemben érvényesülni, sohasem tudná autonómiáját kivívni. Még így sem könnyű, még így is nehéz utat kell ezután is bejárnunk.

Nekünk azok segítenek, akik úgy segítenek, mint az elmúlt években Dávid Ibolya elnökasszony az aradi Szabadság-szobor visszaállításában. Vagy még régebbre visszatekintve, el kell mondanom, hogy minket, engem személy szerint 1993-ban Antall József biztatott arra, hogy igyekezzünk mielőbb bekapcsolódni az európai politikába, ő támogatott abban, hogy az Európai Demokrata Unió tagjai legyünk, és ezáltal vagyunk ma együtt az MDF-fel az Európai Néppártban is. De az, hogy ő akkor mindenképpen a politikai eszközök maximális kihasználását szorgalmazta, valószínűleg hosszú távon kihatott a Románián belüli politizálásunkra is. Ma ott vagyunk a román kormányban, sőt, most éppen az az érdekes helyzet állt elő, hogy a román kormánynak egyetlen miniszterelnök-helyettese van, és az is magyar. Persze, ezek a politikai eredmények  továbbra sem fedhetik el azt, hogy még távolról sem tudtunk megfelelő helyzetet teremteni az erdélyi magyarságnak, még rendkívül sok a dolgunk, de mégis haladtunk előre. Az Európai Uniós belépéssel esélyünk van arra, hogy megmozdítsuk Erdélyt, és mielőbb egy valóban virágzó, svájci mintájú tartománnyá tegyük.

Ebben a vállalkozásban együtt kell működnünk a románokkal, de ugyanakkor szükségünk van Magyarország támogatására is nap mint nap. Nem tagadom, nekünk egy befelé forduló, oktalanul önmagát marcangoló, belső politikai viszályaival elfoglalt Magyarország kevesebb segítséget tud nyújtani. Mi egy erős, velünk kapcsolatosan konszenzusra képes Magyarországban vagyunk érdekeltek.

Örülök az MDF növekvő népszerűségének, sikert kívánok országos gyűlésüknek.

MARKÓ BÉLA

Budapest, 2007. március 11.