RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2007. április 19, csütörtökelhivbuk@mail.rmdsz.ro XV. évfolyam, 3555. szám, második kiadás
Markó Béla szövetségi elnök beszéde a Parlament csütörtöki együttes ülésén
Elnök Urak!
Szenátor és Képviselő Hölgyek és Urak!
Jobban szerettem volna, ha ma Románia legfontosabb feladatairól vitáznánk, annak nyomán, hogy nemrég az Európai Unió tagjává váltunk.
Jobban szerettem volna, ha Románia legfontosabb testületében, a Parlamentben arról az útról beszélnénk, amelyet végig kell járnunk, amíg valóban felzárkózunk a nyugati államok színvonalához.
Jobban szerettem volna, hogy Románia eddigi előrehaladásáról beszéljünk, hiszen 17 év alatt sikerült felszámolni a totalitárius rendszer örökségének jelentős részét, és így minden esély megvan arra, hogy előbb-utóbb túllépjünk annak a sötét kornak minden maradványán.
Jobban szerettem volna, hogy ne jussunk abba a helyzetbe, amikor az államfő felfüggesztésére vonatkozó indítványról kell véleményt mondanunk.
Sajnálom, hogy Traian Băsescu nem értette meg, hogy Románia most nem áll válaszút előtt, és hogy az állam intézményeinek közös erőfeszítésére lenne szükségünk ahhoz, hogy tovább lépjünk, hiszen a politikai pártok, a Parlament, a Kormány állandó megkérdőjelezésével azt kockáztatja, hogy egész demokratikus berendezkedésünk kompromitálódik.
Nem gondoljuk, hogy ebben a pillanatban válaszút előtt állnánk, nem gondoljuk, hogy mindazt, amit 1989 után építettünk, szemétbe kellene dobnunk, és mindent elölről kellene kezdenünk. Nem gondoljuk, hogy egy új Alkotmány elfogadása 1991-ben és ennek módosítása 2003-ban, csatlakozásunk a NATO-hoz, az interetnikai megbékélés folyamatának elfogadtatása, felvételünk az Európai Unióba, a gazdasági növekedés, amely az utóbbi időben megcsillantja az életszínvonal növelésének reményét is, más szóval az a haladás, amelyet az utóbbi másfél évtizedben tagadhatatlanul elértünk – és együtt értük el –, kudarcnak tekinthető.
Voltak kudarcaink is, így igaz. Vannak sikertelenségeink is. Én magam többször felhívtam a figyelmet arra, milyen törékeny mindaz, amit megvalósítottunk, és hogy a dolgok távolról sem visszafordíthatatlanok. De hagyják meg nekem azt az elégtételt, hogy kezdettől fogva tagja voltam annak a Parlamentnek, amelynek ha sok habozással, sok fölösleges konfrontációval, sok mesterségesen szított feszültséggel és primitív, olykor xenofób indulatokkal is, de mégiscsak sikerült felépítenie egy pluralista intézményrendszert Romániában, megteremtenie a parlamentáris köztársaság alapjait.
Meg kell oldanunk a korrupció kérdését? Igen. Folytatnunk kell a decentralizációt? Természetesen. Újra kell gondolnunk az állam egyes intézményeinek működését? Nyilvánvalóan. újabb megoldást kell keresnünk a kisebbségi kérdésre? Kétségtelenül. Fel kell emelnünk a szegénységben élő milliókat? Igen, ez tulajdonképpen a legnagyobb kihívás ma.
Ha az államfő e témákban javasol vitát, bármikor készek vagyunk részt venni egy ilyen vitában és minél hathatósabban hozzájárulni a megoldáshoz.
De nem vagyunk hajlandók felszámolni mindazt, amit eddig megvalósítottunk, nem akarunk visszafordulni az úton, nem akarunk parlamentáris köztársaság helyett banánköztársaságot, és nem egyezünk bele, hogy Romániába visszahozzák a személyi kultuszt.
Mi továbbra is egy parlamentáris rendszer fölépítését akarjuk, amelyben minden demokratikus irányzat és vélemény, az ország összes régiója és valamennyi közössége szabadon megnyilatkozhat, és ahol a politikai programokról szóló vitát nem helyettesítik egyes személyek szokásairól, kedvteléseiről és szeszélyeiről szóló kommentárok, lett légyen az az ország elnöke akár. Továbbra is olyan rendszert akarunk, amelyben a hírszerző szolgálatok valóban az egész társadalom szolgálatában állnak, és nem néhány politikuséban.
Azt akarjuk, hogy a Parlament, a Kormány, az ország elnöke együtt munkálkodjon azon, hogy Románia minél kedvezőbb helyet vívjon ki magának az Európai Unióban, hogy minél jobb kapcsolatokat építsünk ki a szomszédainkkal, hogy az országot minél szorosabban kapcsoljuk, a szó szoros és átvitt értelmében is, az Európai Unióhoz.
Az elnöknek, természetszerűen, fontos szerepe van ezeknek a terveknek a megvalósításában. A közvetítés, egyeztetés szerepe. Hogy egyeztetni tudj, nem lehetsz részrehajló. Úgy látom, az elnök nincs megelégedve ezzel a hivatásával, holott mandátumát erre kapta. Végül is el tudnám fogadni az aktív „játékos” elnök gondolatát is. Csakhogy a „játékosnak” be kell tartania a játékszabályokat. Sajnos, el kell ismernem, hogy a játékszabályokat sokszor nem tartotta be.
Az elnök úr engem is, kormánybeli kollégáimat is törvénytelennek minősített. Szeretnék tisztázni valamit: nem vagyunk az Elnöki Hivatal gyermekei, nem az elnök ismeri el törvényességünket vagy törvénytelenségünket, hanem a Parlament. Aki tagadja a Parlament szerepét, a demokrácia alapvető intézményét tagadja. Nekem nagyon sok kifogásom van ezzel a Parlamenttel kapcsolatban, amelynek magam is tagja vagyok, és egyetértek azzal, hogy lenne mit módosítani, de sem az egyéni körzetes választási rendszer révén, sem más választási rendszerrel nem lehet olyan parlamentünk, amely úgy szavazzon, ahogy az elnök kívánja. Ez lehetetlen. Az Alkotmány értelmében a választóktól mi arra kaptunk mandátumot, hogy törvényeket alkossunk, az elnök pedig arra, hogy képviselje a román államot és legyen az ország függetlenségének, egységének és területi integritásának letéteményese.
Igen, mindannyian hibásak vagyunk, hogy ezt a mandátumot nem tartják tiszteletben és hogy nem értették meg az államhatalmi szervek különválasztásának fontosságát. Igazuk van azoknak, akik csalódottak a politikai közbeszéd mai színvonala miatt. Igazuk van, de ugyanakkor nem veszik észre, milyen veszedelmes ebből arra a következtetésre jutni, amit sugallnak nekik, beleértve az elnököt: hogy mindenki, aki politikai szerepet vállal, korrupt és inkompetens, tehát a népnek csak egyetlen személyben lehet bizalma. Mi is hibásak vagyunk, mert elfogadtuk azt, hogy ma a politikában dossziékkal és cédulákkal vívják a harcot, és nem programokkal, és mert nagyon sokszor hátat fordítottunk a lakosság valós szükségleteinek és elvárásainak, el voltunk foglalva saját siralmas színjátékunkkal.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleménye szerint az állam elnöke valóban sokszor túllépte a hatáskörét, vagy, éppen ellenkezőleg, nem teljesítette alkotmányos hatáskörét. De az elnök felfüggesztése, önmagában, nem oldja meg a problémát, és nem lehet egyetlen személyt vétkesnek nyilvánítani, hiszen akkor ugyanúgy folytatjuk majd, esetleg e tragikomikus előadás egyik szereplője nélkül. A politikai pártok, amelyek ugyancsak hozzájárultak a demokrácia gondolatának lejáratásához, a civil társadalom, amely ebben az időszakban nem tudott a hatalom természetes kritikusa lenni, és legjobb esetben hallgatott, vagy a sajtó, amely szabad teret engedett a színvonaltalan politikai diskurzusnak, ismétlem, mindannyian önvizsgálatot kellene hogy tartsunk.
Ismerjük az elnök úr nyilatkozatát, miszerint ha felfüggesztik, lemond és ismét jelölteti magát az elnökválasztáson.
E nyilatkozat hallatán megértettem mentalitásunk lényegét, itt, egyik lábunkkal a Balkánon, a másikkal Közép-Európában, és eszembe jutott egy mostanában történt eset. Engedjék meg, hogy röviden elmeséljem. Nemrégiben egy babonás gépkocsivezetővel Bukarest egyik csendes utcácskájában haladtunk, és egy adott pillanatban átment előttünk egy fekete macska. A sofőr azonnal fékezett, félrehúzott és hagyta, hogy egy másik gépkocsi megelőzzön, és túljusson a fekete macska által megjelölt képzeletbeli vonalon. Utána rám nézett, huncut elégedettséggel így szólt: „megoldottuk a problémát”, majd továbbindultunk.
Tisztelt Kollégák!
Az elnök előtt átszaladó fekete macska kérdése nem oldódik meg egy egyszerű megállással.
Mindannyiunk problémája nem oldódik meg ilyen könnyen, lett légyen szó gépkocsivezetőkről vagy országvezetőkről, és sok vitára és hasznos döntésekre lesz még szükségünk az elkövetkezőkben.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség úgy véli, hogy ma nem a demokrácia valamely alapelvéről vagy az állam intézményei közötti valamilyen ellentmondásról szavazunk, csupán egy személyről, akinek természetesen nagyon fontos szerepe van az államban. Az RMDSZ minden szenátora és képviselője titkosan, saját meggyőződése szerint fog szavazni.
Bukarest, 2007. április 19.