RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2006. október 23., Hétfő
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XIV. évfolyam, 3421. szám
Frunda György szenátor szenátusi beszéde az 1956-os magyar forradalom 5o. évfordulója alkalmából
Frunda György szenátor, az SZKT elnöke hétfőn, szenátusi felszólalásában megemlékezett az 1956-os magyar forradalomról. Az alábbiakban közöljük a szenátor beszédét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az 1956-os magyar forradalom valójában egy népfelkelés volt: Magyarország lakossága, fiatalok és idősek, nők és férfiak egy emberként lázadtak fel a kommunista rendszer és annak túlkapásai ellen.
Egy szabad Magyarországot akartak: orosz csapatok nélkül, többpártrendszert és jogállamot, egy jobb életet kívántak.
A szovjet hadsereg azonban erőszakot használt a békés tüntetőkkel szemben, ésleverték a forradalmat, azonban a magyar állampolgárok szabadság iránti vágyát nem tudták megtörni.
A nemzetközi közösség szimpátiával fogadta, és támogatta a magyar forradalmat: Lengyelországban vért adtak a forradalom sebesültjeinek, Ausztria pedig megnyitotta határait a magyar menekültek előtt. Ezrek haltak meg a Forradalom nemes eszméjéért és több mint 200.000 magyar menekült el szülőhazájából.
Az ’56-os magyar forradalom az első széleskörű népi megmozdulás volt Kelet-Európában, amely helyrehozhatatlan rést ütött a „vörös birodalom” vértezetén. Magyarország példáját a környező országokban antikommunista megmozdulások követték. Nem csak a volt Csehszlovákiában szerveztek ilyen tüntetéseket, hanem nálunk, Romániában is. Temesváron és Bukarestben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron, a Székelyföldön, magyarok és románok ezrei emelték fel hangjukat a kommunista diktatúra ellen és a magyarországi forradalom mellett. A kolozsvári Victor Babes, illetve a Bolyai Egyetem diáksága, akárcsak a temesvári egyetemisták, kivonultak az utcára. A békés tüntetést azonban elfojtották, az egyetemistákat pedig elítélték.
A román kommunista rezsim reakciója gyors és aránytalanul durva volt: akit a magyar forradalom szimpatizánsának nyilvánítottak, azt letartóztatták, megkínozták és hosszú évekre börtönbe zárták, egyeseket közülük pedig életfogytiglanra ítéltek.(…) Marosvásárhelyen értelmiségiek és tisztviselők, de egyszerű emberek is részt vettek például a „Faliboga csoport” összeesküvésben. Románok és magyarok, németek és zsidók próbálkoztak a magyar forradalom mintájára szerveződni, ám a hatóságok hamar leleplezték és letartóztatták, majd elítélték őket. A lázadás vezetőit halálra ítélték, Falibogát pedig kivégezték. A többi halálraítélt büntetését, akik között az édesapámét is, életfogytiglanra változtatták, ők az 1964-es közkegyelem nyomán szabadultak a kommunista börtönökből. Ezek az emberek 1989 decemberéig meg voltak bélyegezve. A hatóságok, a hivatalos közeg a mai napig nem köszönte meg nekik, és bocsánatot sem kért tőlük azért. Megteszem ezt most én, Románia szenátusának emelvényéről. Megköszönöm, hogy volt bátorságuk felemelni a szavukat egy totalitárius és embertelen, elnyomó rendszer ellen, és bocsánatot kérek.
Hölgyeim és Uraim!
A romániai kommunista rendszer támogatta a szovjet elnyomókat, megengedve, hogy átvonuljanak az országon, a magyarországi forradalom leverése után, ’56 és ’64 között nem kevesebb, mint 30 ezer embert tartóztatott le és ítélt el a román hatalom (…). A magyarországi forradalmat az akkori romániai hatóságok ürügyként használták a romániai magyar közösséggel szemben, hogy megszüntessenek több magyar nyelvű kulturális- és tanügyi intézményt. 1958-ban a Bolyai Egyetem megszűnt önálló, felsőfokú tanintézménnyé lenni, és összevonták a Victor Babes Tudományegyetemmmel és a magyar tannyelvű gimnáziumokban román tannyelvű osztályokat indítottak, megszűntetve így Romániában a magyar nyelvű gimnáziumi oktatást. Ezen intézkedés célja a romániai magyar értelmiség megtizedelése, a romániai magyarság asszimilációja volt. Ez azonban nem sikerült, és nem is sikerülhetett, mert egy közel 2 milliós nagyságú nemzeti közösségnek volt ereje megőrizni az identitását.
Az 1956-os forradalom céljai csak 1989-ben teljesedtek be, ennek hatása azonban kétségtelenül meghatározó volt az egész Közép- Kelet európai kommunista rendszer bukásában.