RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2005. október 20., csütörtök
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XIII. évfolyam, 3129. szám
Megkezdődött az első közös magyar-román kormányülés
Csütörtök reggel megkezdődött Bukarestben az első közös magyar-román kormányülés.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és a magyar kormány tizenhat miniszterét ünnepélyes keretek között a román kabinet tagjai fogadták a kormány épület előtt.
A rövid fogadási ünnepséget követően a Victoria palota Transilvania termében ült tárgyalóasztalhoz a két kormány. A háromórásra tervezett ülés Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kormányfő és Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese rövid köszöntőbeszédével kezdődött.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla miniszterelnök-helyettes üdvözlő beszédét.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes beszéde
a román-magyar közös kormányülés megnyitásakor
Miniszterelnök Urak!
Hölgyeim és Uraim!
Nem hiszem, hogy 15 évvel ezelőtt valaki is előrelátta volna, hogy a két ország kormánya együttes ülést tart itt, Bukarestben. Nem hiszem, hogy valaki is közülünk elképzelhetőnek tartotta volna akkor, hogy a romániai magyar közösség képviselői a Román Kormány minisztereiként egy ilyen közös asztalnál ülnek majd.
Hosszú ideig nagyobbak voltak azok az erők, amelyek elválasztottak bennünket, mint azok, amelyek összekötöttek.
Ma sem állíthatjuk, hogy minden vitánkat megoldottuk immár, és ugyanúgy látjuk a múltunkat, jelenünket és jövőnket. Valószínűleg hosszú út áll még előttünk, meredek kapaszkodókkal és lejtőkkel, amíg a múlt minden árnya eltűnik mögülünk.
De vannak már közös céljaink, amelyeket csak együtt érhetünk el, tehát erős érdekünk minél szorosabban együttműködni, és megvannak az eszközeink is ehhez az együttműködéshez.
Engedjék meg, hogy először is a céljainkról szóljak.
Mindkét ország, Románia is, Magyarország is, a totalitárius rendszer bukása után természetszerűen vissza akart térni az európai értékekhez, és be akart illeszkedni a nyugati politikai és gazdasági struktúrákba, a két nemzet pedig vissza akarta szerezni nemzeti önazonosságát, amelyet a kommunizmus évtizedeiben elfojtottak vagy eltorzítottak. A kilecvenes évek elején ennek a két identitásnak, a nemzetinek és az európainak a visszaszerzésére irányuló törekvések látszólag versengésre kényszeríttettek, ha nem éppen szembenállásra. Sőt, voltak pillanatok, amikor – például 1990 márciusában – egyesek megpróbáltak egy tragikus etnikai konfliktusba hajtani minket.
És lám, sikerült a párbeszédet választanunk a konfrontáció helyett. Mi több, megteremtettük egy stratégiai partnerség esélyét, megerősítve ily módon a térség stabilitását is.
Közös erőfeszítés nékül céljaink egy része nemcsak nehezebben válna valóra, de talán egyáltalán nem valósulna meg. A romániai magyarok és a magyarországi románok helyzete például nagymértékben függ ettől az együttműködéstől, akár azoknak az intézményeknek a kölcsönös támogatásáról legyen szó, amelyek önazonosságunk megőrzésére és érvényesítésére hivatottak, akár a nemzetközi kisebbségjogi normák továbbfejlesztésére irányuló együttmunkálkodásról.
Magyarországnak sokkal gazdagabb integrációs tapasztalata van a miénknél, és segíthet abban, hogy mielőbb az Európai Unió tagjává váljunk. Nagy elégtétel volt számunkra, hogy az Önök országa az elsők között ratifikálta Románia és Bulgária csatlakozási szerződését. Ezzel az egész román társadalom érdekében, és egyúttal a romániai magyarság érdekében is cselekedtek.
Minden tekintetben egymásra vagyunk utalva. Erdélyi folyóink egy része Magyarország felé folyik, s ha védjük őket, ezzel voltaképpen a szomszédos országot is védjük. Infrastruktúránk is sokkal hatékonyabb lesz, ha a határ túloldalán meglesznek a szükséges csatlakozások, beleértve a két autópályát is. A közös gazdasági érdekek igen erősek Románia és Magyarország viszonylatában, a két gazdaságra pedig, véleményem szerint, nem a versengés, hanem egymás kiegészítése, a komplementaritás jellemző.
Végezetül engedjék meg, hogy utaljak azokra az eszközökre, amelyek közös céljaink megvalósításához rendelkezésünkre állnak.
Meggyőződésem, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az együttműködésnek egy ilyen eszköze volt és maradt. Mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy a romániai magyarság sorsának változása az ország sorsának megváltoztatásától függ, beleértve a két ország változó kapcsolatait is. Többség és kisebbség állandó párbeszéde mellett szálltunk síkra, és sikerült elindítanunk az etnikumközi viszonyok újragondolását. Ennek a folyamatnak szerves része az is, hogy Románia Kormánya az idén elfogadta a kisebbségi törvény tervezetét, amely arra hivatott, hogy megteremtse a kulturális autonómia jogi és intézményes kereteit, és éppen most zajlik a vitája a Parlamentben.
Miniszter Asszonyok és Urak!
Ma egy új, rendkívül ígéretes eszközt teremtettünk meg: a két kormány együttes ülését. Gratulálok a miniszterelnököknek e bátor és következetes kezdeményezésért.
Ha Önök, tisztelt kollégák, továbbra is ezen az úton haladnak, esélyt adnak nekünk, romániai magyaroknak és magyarországi románoknak, hogy jó állampolgárai legyünk annak az országnak, amelyben élünk, s ugyanakkor hűséges képviselői legyünk saját közösségeinknek.
Köszönöm!
Bukarest, 2005. október 20.
MARKÓ BÉLA
Miniszterelnök-helyettes