RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja és szerkeszti az RMDSZ Sajtóirodája
www.rmdsz.ro 2005. június 19., vasárnap
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XIII. évfolyam, 3031. szám
Aktuális híreink
SZKT-ülés Marosvásárhelyen
Integrációt és autonómiát!
Határozat az EU integrációs tájékoztatás feljavítására
Markó Béla politikai beszámolója
Mi torténik holnap?
Aktuális híreink
SZKT-ülés Marosvásárhelyen
Integrációt és autonómiát!
***Romániának mihamarabb be kell kerülnie az Európai Unióba, de ehhez feltétlenül szükséges Erdély hátrányos helyzetének megszüntetése: az európai integráció ugyanis elválaszthatatlan a romániai magyarság autonómiaigényétől – jelentette ki szombaton, Marosvásárhelyen Markó Béla, az RMDSZ elnöke miniszterelnök-helyettes.
Az ülés során a testület meghallgatta az RMDSZ minisztereinek, valamint Takács Csaba ügyvezető elnök, a Szövetség állapotáról szóló beszámolóját, az SZKT munkálatai során ugyanakkor megvitatták és elfogadták az Országos Önkormányzati Tanács működési szabályzatának módosítását, valamint az EU integrációs tájékoztatás feljavítására vonatkozó határozatot is.
Markó Béla úgy értékelte, magyar politikusoknak soha nem volt akkora befolyásuk Romániában, mint ma. Az elnök az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén vonta meg a szervezet kormányzati szerepének féléves mérlegét. Előrelépésnek nevezte, hogy a román kormány „felelősségvállalással” terjesztette a parlament elé a kommunizmus idején államosított javak visszaszolgáltatását, illetve az igazságszolgáltatás reformját előirányzó törvénycsomagot.
Az előbbi törvénycsomag eltörli az eddigi korlátozásokat, és gyakorlatilag mindent visszajuttat a volt tulajdonosoknak, ami még az állam birtokában van. Gyorsabb és teljesebb restitúciót jelent ez a csomag a magánszemélyeknek és az egyházaknak is, újabb sok ezer hektárnyi erdőt, gyorsabb használatbavételt a már visszakapott vagy ezután visszaadandó épületek esetében. Ami pedig már nincsen meg, vagy nincsen az állam tulajdonában, azért legalább valós értékű kárpótlást lehet kapni – mondta Markó Béla. Az igazságszolgáltatás reformjára vonatkozó törvény Markó szerint azért fontos, mert jelen pillanatban, Romániában nem pártatlan az igazságszolgáltatás, az új törvény viszont megpróbál szembeszállni a korrupcióval, a csalással, a lopással.
Rendkívüli előrelépésnek tartotta, hogy a kormány elfogadta a kisebbségi törvény tervezetét, amelyet most már a parlamentnek kell megvitatnia. Ez a törvény Romániában teljesen előzménytelenül – ugyanakkor az általános európai elvekhez igazodva – megteremti a kulturális autonómia eszközeit a magyar közösség számára. „Mint minden igazi újdonságot az etnikumközi viszonyokban, ezt is nehéz volt elfogadtatni a kormányban, és valószínűleg nehéz lesz a parlamentben is” – állapította meg az RMDSZ elnöke.
Markó külön hangsúlyozta az RMDSZ-nek azt a törekvését, hogy – bár emberei erdélyi magyarokként vesznek részt a kormányzásban – Románia egészének a felemelkedéséhez adják erejüket, tudásukat. Ezért Markó a koalíciós együttműködés eddigi elégtelenségének nevezte az észak-erdélyi autópályáról folyó vitát, azt a vissza-visszatérő szándékot, hogy háttérbe szorítsák Erdélyt. A koalíciós partnerekre utalva leszögezte: „Akinek kell az RMDSZ kinyújtott keze, akinek kellenek az RMDSZ szavazatai, az fogadja el, hogy Erdély nekünk fontos, Erdélyt mi végre fejleszteni akarjuk. Ami nem azt jelenti, hogy Románia többi részét nem kell fejleszteni. De Románia útja az Európai Unióba a szó szoros értelmében Erdélyen át vezet” – szögezte le Markó.
Az RMDSZ elnöke ugyanígy elválaszthatatlannak tekintette egymástól az integráció és a magyar közösség autonómiatörekvését. Az Európai Unión belül is kellenek a különböző autonómiaformák ahhoz, hogy ez a közösség magyarként megmaradhasson, de egy EU-n kívüli Romániában, valahol a politika senkiföldjén a legteljesebb magyar autonómiával is elveszne ez a nemzeti kisebbség – fejtette ki beszédében Markó Béla.
Az ülés során az RMDSZ miniszterei – Borbély László, Winkler Gyula és Nagy Zsolt – is beszámoltak az általuk vezetett tárcák tevékenységéről.
Borbély László újból felhívta a figyelmet Erdélynek az eddigi kormányzások által történt háttérbe szorítására, amit egész számsorokkal is alátámasztott. Az általa bemutatott statisztikák egyértelműen bizonyították, hogy az utóbbi négy évben az erdélyi megyék el voltak hanyagolva. Ilyen összefüggésben szólt Borbély az erdélyi autópálya kérdésről is mondva, hogy ez nem a Bechtelnek, nemcsak az erdélyieknek, hanem minden Romániában elő embernek az autópályája és ez az autópálya is össze lesz kötve az európai korridorokkal. „2006 az infrastruktúra éve kell, hogy legyen Romániában, s ha az elkezdett infrastrukturális beruházások nem folytatódnak, a távolság Európához nem csökkeni, hanem nőni fog” – szögezte le a miniszter.
Nagy Zsolt, távközlési és informatikai miniszter munkájában legfontosabbnak azt tartotta, hogy sikerült kialakítani azokat a kapcsolatokat, azokat az együttműködési rendszereket, melyek a csapatmunkához elengedhetetlenül fontosak. Szintén Erdélyre vonatkozóan elmondta, hogy az általa vezetett minisztériumban is feltérképezték azokat a településeket, melyek kommunikációs eszközök szempontjából hátrányos helyzetben vannak, és programok készülnek ennek a helyzetnek a felszámolására.
Winkler Gyula gazdasági és kereskedelmi megbízott miniszter állami költségvetési eszközökről beszélve többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy különösen Erdélyben nem ismertek azok az információk és eszközök, amelyek az exportőr cégek tevékenységét segítenék.
Korodi Attila államtitkár hozzászólásában az önkormányzatok és a kormányzati tisztségviselők együttműködésének szorosabbá tételét szorgalmazta, ez értékelése szerint jelentősen hozzájárulna a helyi szintű stratégiai fontosságú ügyek gyors megoldásához.
Jakab István maga is a helyi projektek kidolgozása és ezek kormányzat általi felkarolása mellett érvelt. „Fontos, hogy a helyi önkormányzatok projektekben gondolkodjanak, mert ha egy helyi önkormányzat elhatározza, hogy melyek a prioritásai, azokat nagy valószínűséggel 2007 után egyik vagy másik uniós programba be lehet majd illeszteni” – mutatott rá a politikus.
Szabó Károly a nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan javasolta, hogy ennek megszerkesztésében minél nagyobb súllyal vegyen részt az RMDSZ és ebbe a munkába a Szövetség önkormányzati képviselőit is be kell vonni. Az egyéni felszólalások után Markó Béla, szövetségi elnök bizalmát fejezte ki, hogy a kormány jelenlegi felelősségvállalásával a tulajdon kérdésében nyugvópontra jutnak a dolgok és az igazságügy terén is fontos előrelépések történnek. Őszire marad a kisebbségi törvény elfogadása, utána pedig neki kell fogni a kulturális autonómia intézményinek a kiépítéséhez. Közben készül a decentralizációs törvény, melynek kapcsán alaposan át kell gondolni, hogy milyen hatásköröket és kinek kellene átadni. Ide tartozik továbbá a dekoncentrált intézmények alárendeltségének az átgondolása, mert itt van az esély, itt van a lehetőség, és ezt ki kell használni.
Az RMDSZ programjában és a választáskor is megfogalmazott céljait csak úgy érheti el, ha felelősségteljesen működteti a szövetséget, biztosítja belső struktúrái együttműködését, folyamatosan kommunikál a tagsággal, a civil- és szakmai szervezetekkel – fogalmazott Takács Csaba. Az RMDSZ ügyvezető elnöke számos elemre kitérő, átfogó jelentésben számolt be a szövetség állapotáról. Rámutatott, a rendszerváltás utáni időszakban másodszor vállalat kormányzati felelősség nyomán az RMDSZ jelenléte a központi struktúrákban, az 1996-2000-es időszakhoz viszonyítva mind mennyiségileg, mind minőségileg megerősödött. Az integrációs valamint az oktatási és művelődési tárcákat felügyelő miniszterelnök-helyettes mellett olyan fontos szakterületeket irányítanak magyar miniszterek, mint a távközlés és információ-technológia, a közmunkaügy és területrendezés, valamint a külkereskedelem. Áttörésnek számít, hogy az RMDSZ miniszteri, államtitkári tisztséget tölthet be a Külügyminisztériumban, a Pénzügyminisztériumban és Gazdasági és Kereskedelmi Minisztériumba. Ezek mellet államtitkára van a szövetségnek a Kormányfőtitkárságon, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban, a Tanügy- és Kutatási Minisztériumban, az Integrációs Minisztériumban, az Egészségügyi Minisztériumban, és államtitkári rangban ugyancsak a szövetség megbízottja vezeti az Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatalát, a Közalkalmazottak Országos Ügynökségét, az Országos Ifjúsági Hatóságot és a SAPARD Ügynökséget. Ugyanakkor még 14 központi intézmény vezetője, vagy vezető-helyettese került ki az RMDSZ soraiból, és számos más minisztériumban, központi intézményben van jelen más fontos beosztásokban.
A szövetség törekvéseiről szólva a jelentés leszögezte: az RMDSZ célja az egész magyar közösség megerősítése a Székelyföldtől a Partiumig, de meg kell érteni, hogy a romániai magyarság legveszélyeztetettebb része a szórvány, számbeli fogyásunk veszélye a leghangsúlyozottabban itt jelentkezik. A szórványmagyarság kérdése legalább olyan jelentőségű nemzeti ügy, mint a csángókérdés. Dimenziójában közel 600 ezer még magyart érint.
Az SZKT munkálatai során megvitatta és elfogadta még az Országos Önkormányzati Tanács működési szabályzatának módosítását, valamint az EU integrációs tájékoztatás feljavítására vonatkozó határozatot, ami pontokba szedve és határidőkre lebontva osztja meg az e téren elvégzendő teendőket az Ügyvezető Elnökség és a parlamenti frakció között (A határozat szövegét csatoljuk).
Határozat az EU integrációs tájékoztatás feljavítására
Határidő: havonta
Határidő:november 30.
Határidő:szeptember 30.
Határidő:szeptember 30.
Határidő:október 30.
Felkérjük az Ügyvezető Elnökséget a fentiek végrehajtására.
Marosvásárhely, 2005. június 18.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa
„AZ OROSZLÁN IS EGY MACSKA”
(Politikai beszámoló 2005 júniusában)
Tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa!
Több mint félesztendő telt el azóta, hogy a választási kampányban körbejártuk Erdélyt, és világosan elmondtuk mindenütt a programunkat. Az egységről beszéltünk. Arról, hogy csak összefogással lehetünk nyertesei az integrációnak, és csak együtt vagyunk képesek megvalósítani az autonómiát.
Egység, integráció, autonómia!
Félév múltán mi van az egységgel?
Hogyan halad az integráció?
Hányadán állunk az autonómiával?
Ha tisztességesek vagyunk, akkor ezekre a kérdésekre keressük most is a választ, a kormányzati eredményeket vagy netán kudarcokat pedig attól függően ítéljük meg, hogy közelebb kerültünk-e meghirdetett céljaink megvalósításához. Félesztendő elteltével nem elegendő az általunk betöltött kormánytisztségeket sorolni, nem elegendő a parlamenti és kormányzati rendszámokat nézegetni alig titkolt büszkeséggel a marosvásárhelyi Kultúrpalota
előtt a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésekor, nem elegendő bukaresti vagy brüsszeli anekdotákat mesélni az egyszerű erdélyi halandóknak.
Nem elegendő felmutatni, hogy végre jó arányban vagyunk ott számos intézményben.
Mindez nagyon fontos, eszközöket ígértünk, eszközöket teremtettünk a magyar közösség számára, és amit vállaltunk, teljesítettük. Felelősséget akartunk, kaptunk hát felelősséget, amekkorát csak magyar politikus itt Kelet-Közép-Európa és a Balkán találkozásánál magára vállalhat.
Ma már nem elég elérzékenyülnünk a feladat nagyságától. Ez fontos volt egy félévvel ezelőtt, fontos volt az elmúlt hónapokban.
De mára a türelmi idő lejárt. Mától fogva ne arról beszéljünk, hogy hány szenátorunk, képviselőnk, miniszterünk, államtitkárunk és főigazgatónk van, hanem mit tesznek ezek az emberek, és mit teszünk mi mindannyian a rendelkezésünkre álló eszközökkel.
Magyar politikusoknak soha nem volt akkora befolyásuk Romániában, mint ma nekünk. De ez azt is jelenti, hogy mostantól fogva sok mindent nem háríthatunk másokra, még akkor sem, ha nem egyedül kormányozunk, sőt, csak egyik szín vagyunk egy sokszínű koalícióban. De minket ezután már el lehet számoltatni. És el is kell! Aki velünk szemben állva, minket bírál, annak könnyű dolga van: csak beszélni kell tudnia, csak nyilatkoznia kell, csak állást kell foglalnia, de ha mi mondunk valamit, azt meg is kell valósítanunk. Mi nem bújhatunk romantikus zárónyilatkozatok vagy tücsköt-bogarat összehordó határozat-tervezetek mögé, mert minket nem közfelkiáltással választott egy maroknyi ember, hanem titkos szavazással adtak nekünk mandátumot sokszázezren. Ez pedig erőt jelent, de számonkérhetőséget is.
Ma erről szeretnék beszélni: mit ígértünk, és mit kell tennünk, hogy az ígéret valóra váljon?
Kézzelfogható megoldásokat ígértünk, kézzelfogható válaszokat kell adnunk.
Azt mondtuk, hogy az eddig visszaszerzett vagyont megerősítjük, és ami még az államnál maradt, azt visszaszerezzük. Megtettük. Ezelőtt néhány nappal a kormány felelősséget vállalt azért a törvénycsomagért, amely eltörli az eddigi korlátozásokat, és gyakorlatilag mindent visszajuttat a volt tulajdonosoknak, ami még az állam birtokában van. Gyorsabb és teljesebb restitúciót jelent ez a felelősségvállalással elfogadott törvénycsomag a magánszemélyeknek és az egyházaknak is. Újabb sokezer hektárnyi erdőt a már meglévő mellé, gyorsabb használatba vételt a már visszakapott vagy ezután visszaadandó épületek esetében. Ami pedig már nincsen meg, vagy nincsen az állam tulajdonában, azért legalább valós értékű kárpótlást lehet kapni.
Mit tettünk még?
Justitia istennő szeme átlátszó kendővel van bekötve Romániában, mindig látja, hogy kinek ítél, pártos igazságszolgáltatásunk van, nem pedig pártatlan. Ezen is változtatni kellett. Megtettük. Bízom abban, hogy az ugyancsak most elfogadott igazságügyi reform végre tényleg az igazsághoz visz közelebb, nem pedig a további korrupcióhoz, csaláshoz, lopáshoz, üzérkedéshez. Van, akinek fáj ez a törvény. Az a jó, ha fáj, mert akkor talán gyógyít is.
Hát még mit ígértünk?
Elsőként kulturális autonómiát a különböző autonómia-formák közül.
Kidolgoztuk a kisebbségi törvényt, és ezt ismét meg kell köszönnöm azoknak a kollegáknak, akik hónapokon át írták, javították, igazították. Ez a törvénytervezet Romániában teljesen előzménytelenül – de ugyanakkor általános európai elvekhez igazodva, több ország tapasztalatát figyelembe véve – megteremti a kulturális autonómia eszközeit a magyar közösség számára. Mint minden igazi újdonságot az etnikumközi viszonyokban, ezt is nehéz volt elfogadtatni a kormányban, és valószínűleg nehéz lesz a parlamentben is. De végig fogjuk vinni! Hiszen fontos változást készítünk elő általa: a kisebbségi közösségek által választott testületek nemcsak véleménymondási, hanem döntési jogokat is kapnak oktatási, művelődési és sajtó-intézményeinkkel kapcsolatosan. Az Európában ma már elismert szubszidiaritás és önkormányzatiság elve alapján! Azt mondják egyesek, kis lépés lesz ez. Nem így van, tisztelt kollégák! Aközött, hogy mások döntenek rólunk vagy mi döntünk magunkról, óriási távolság van. Nos, ez a törvény pontosan akkora lépés lesz, mint amekkora ez a távolság. Vagyis – ismétlem – óriási.
Persze, a kisebbségi törvény vitája arra is jó volt, hogy egyik-másik bírálónk gyatra szakmai színvonalával és gyarló szellemi képességeivel megismerkedhessünk. Olvasom például egy megfáradt jogászunktól, hogy a nemzetiségi statutum jobb. Hát először is gratulálok, hogy fel tetszett fedezni a spanyolviaszt. Mármint hogy van nemzetiségi statutum. Mi ezt eddig is tudtuk. Persze, a helyes állítás úgy hangzik, hogy volt nemzetiségi statutum, de ezt későbbi alkotmányok, törvények és rendelkezések már a korai kommunista rezsimben alkalmazhatatlanná tették. Nem is alkalmazták. Másrészt pedig hol van abban a statutumban akárcsak utalás is a kulturális autonómiára? Sehol. A két törvényt körülbelül úgy lehet összehasonlítani, mint ama közkeletű gyermekmondókában a két ragadozót: „Az oroszlán is egy macska,/ csak egy kicsit nagyobbacska”!
De ha már az állatvilágnál tartunk, ne igyunk előre a medve bőrére. Várjuk meg, amíg sikerül elfogadtatni a kisebbségi törvényt. Hiszen sok román politikus még mindig mindent megtesz azért, hogy megakadályozza az elfogadását.
Egyébként elhűlve nézem azt is, hogy a Nagy-Románia párttal összhangban akad néhány magyarunk is, aki végveszélyt kiált a kisebbségi törvény kapcsán. Nem egészen értem. Ha rossz ez az ultranacionalista románoknak, akkor miért rossz a magyaroknak? Ha pedig rossz a magyaroknak, miért rossz az ultranacionalista románoknak? Valaki valakivel kezet fogott volna a hátunk mögött, és mi nem vettük észre? Gondolom, nem erről van szó. Egyszerűen csak annyira görcsbe rándultak néhányan – de hálistennek csak néhányan! –, hogy inkább kisebbségi törvény se legyen, inkább autonómia sem kell nekünk, ha azt az RMDSZ éri el! Nem akarna vajon harcos püspökünk beleszólni iskoláink sorsába? Dehogynem! Hiszen most is mindenbe beleszól! Íme hát, itt van a lehetőség: valóban dönthetünk ezekről az iskolákról, ha elfogadják a kisebbségi törvényt. Ezt ne akarná valaki magyar? Nem hihetem. Persze, akinek nem tetszik, lemondhat erről a jogról. De tegye csak a maga nevében, ne a magyarságéban. És ne tévessze meg az erdélyi magyar közösséget akkor, amikor végre elérhető közelbe került az autonómia egyik formája. És akinek ez nem kell, az mondja meg azt is, hogy mit fog ehelyett felkínálni a magyarságnak, és hogyan fogja megvalósítani. Mi, amit vállaltunk, teljesítjük, és nem azt nézzük, hogy kinek az érdeme egy-egy cél megvalósítása, hanem hogy jó-e a magyarságnak. Keserűen látom, hogy nem mindenki gondolkozik így, és inkább vesszen az autonómia, ha azt az RMDSZ vívja ki. Ismétlem, kevesen vannak ilyenek, de minden vitánk ellenére a keveseket is szeretném meggyőzni: az RMDSZ az övék is, jöjjenek, dolgozzanak velünk együtt. Munka van, munka lesz bőven!
Mire vállalkoztunk még? Arra, hogy magyarként és erdélyiként, erdélyi magyarként leszünk ott Bukarestben, így dolgozunk a törvényhozásban, és így veszünk részt a kormányban. Arra vállalkoztunk, hogy Románia felemelkedéséhez adjuk az erőnket, tudásunkat, szellemi értékeinket, de úgy, hogy ezáltal felemeljük a magyarságot is, Erdélyt is.
Egyetlen önmagát elsősorban magyarként és elsősorban erdélyiként meghatározó politikai szervezet vagyunk a parlamentben és a kormányban is, ez így volt eddig, és valószínűleg így lesz ezután is.
Tettünk-e Erdélyért eleget? Nem! Még mindig nem! Az autópálya vitáját, a vissza-visszatérő szándékot, hogy háttérbe szorítsák Erdélyt, én egyelőre – minden más sikerünk mellett – eddigi koalíciós együttműködésünk kudarcaként fogom fel. Már rég túl kellene lennünk ezen a vitán. Már rég tovább kellett volna lépnünk. Akinek kell az RMDSZ kinyújtott keze, akinek kellenek az RMDSZ szavazatai, az fogadja el, hogy Erdély nekünk fontos, Erdélyt mi végre fejleszteni akarjuk. Ami nem azt jelenti, hogy Románia többi részét nem kell fejleszteni. De Románia útja az Európai Unióba a szó szoros értelmében Erdélyen át vezet. És ezt nem kellene elfelejteni. Minden iránytűnk azt mutatja, hogy errefelé, Erdély felé van nyugat. Mi azt akarjuk, hogy Románia mielőbb bent legyen az Európai Unióban, de ehhez feltétlenül szükséges Erdély hátrányos helyzetének megszüntetése is. Székelyföldön itt-ott olyan rosszak az utak, hogy még a szomszéd faluba sem lehet eljutni, nemhogy Európába. Egyáltalán nem vagyunk elégedettek azzal, ahogyan a koalíciós partnereink az infrastrukturális fejlesztés kérdését kezelik. Gyergyószentmiklós fűtés nélkül, Székelyföld utak nélkül, Erdély autópálya nélkül: egyelőre ez az ideiglenes mérleg.
Mit ígértünk még?
Ígértük, hogy a szegényemberek, a kisnyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok helyzetén könnyítünk. Tett már egy-két dolgot a kormány ennek érdekében, de ez még nagyon kevés. Az RMDSZ eddig sem fordult el a nélkülözőktől, ezután pedig, most már a kormányzati eszközök birtokában, még kevésbé fogjuk ezt megtenni.
Több kezdeményezést, több törvénytervezetet várunk el ezen a területen saját kollégáinktól is, képviselőktől, szenátoroktól, de még az egyházaktól vagy a civil szervezetektől is.
Ígértünk decentralizációt. És lesz ősszel decentralizációs törvénycsomag. De ahhoz, hogy megfelelő legyen, az önkormányzatoknak is végig kell sürgősen gondolniuk, mit miként kellene decentralizálni, kinek milyen hatásköröket kellene mielőbb átadni.
Ígértünk integrációt!
A kormányban közülünk többen is ezen dolgoznak nap mint nap. És nemrég azt is láthatták az Európai Néppártnak udvarló politikusok itt Bukarestben, hogy nekünk tényleg szavunk van Európában is. Ezt a befolyást pedig tisztességgel arra fogjuk használni, hogy segítsük Romániát, hiszen ezáltal a magyarságnak is segítünk. Sietnünk kell, mert ma még nyitva az Európai Unió kapuja, de bármikor becsukhatják. A francia és holland népszavazás megmutatta ezt.
Fontos nekünk az integráció!
Fontos az autonómia!
Ezt a kettőt egymással szembehelyezni nem engedhetjük, mert az integráció mellé az Európai Unión belül is kellenek a különböző autonómia-formák ahhoz, hogy magyarként megmaradhassunk, és azt is el kell újból és újból mondani, hogy egy Európai Unión kívüli Romániában, valahol a világpolitika senkiföldjén a legteljesebb magyar autonómiával együtt is elvesznénk.
Céljaink együtt érnek valamit, együtt fontosak, együtt segítenek emberként és magyarként megmaradnunk itt a szülőföldünkön, Erdélyben. Nem csak magyarok vagyunk, erdélyi magyarok is vagyunk, és így akarunk élni itt ezután is.
Mit vállaltunk még?
Összefogást!
Nyitottságot!
Párbeszédet!
Azt mondtam az imént, hogy céljaink csak együtt érnek valamit. Mi is csak együtt érünk valamit!
Eltelt félesztendő, vannak eredményeink, vannak csalódásaink is, de a mérleg mindenképpen azt mutatja, hogy érdemes volt összefogni. Érdemes volt megfogni egymás kezét. Márpedig ha ez így van, akkor kötelességünk ezt az egységet megőrizni. Minden más csak eszköz, a kormányzás is, ám a magyarság együttléte, az egységes erdélyi magyarság: maga a cél. Aki ennek a közösségnek a politikai képviseletére vállalkozott, ezt az összefogást is vállalta. Nekünk a párbeszédet folytatni kell. Az RMDSZ nem tudhat mindig mindent mindenkinél jobban. Az egyházak sem tudhatnak mindig mindent mindekinél jobban. A civil szervezetek sem. A szakmai társaságok sem. Kinek-kinek megvan a maga feladata és ezáltal a maga felelőssége is. Az RMDSZ felelőssége a politikai képviselet az önkormányzatokban, a parlamentben, a kormányban, a nemzetközi fórumokon. Ahhoz, hogy jól képviselhessük saját közösségünket, nemcsak kritikát, hanem segítséget is várunk mindenkitől, véleményt arról, hogy milyen új törvényre lenne szükség, miben kell módosítani a régieket, milyen intézkedéseket kellene meghoznia a kormánynak, hogyan dolgozhatnának jobban az önkormányzataink.
Arról, hogy egységes politikai szervezetre van szükségünk, már döntött az ősszel a mi magyar közösségünk. Amelyik kisebbségi magyar közösség több pártot akar magának, annak előbb-utóbb egy pártja sem lesz, hiszen egyiknek sem lesz ereje parlamentbe vagy kormányba jutni. Ne felejtsük hát a kisebbségi sors tanulságát: aki többet akar, annak egy sem lesz! Ez a mi felelősségünk, mi vagyunk az erősek, nem máson, rajtunk múlik, hogy ezt az igazságot megtartjuk-e ezután is. A párbeszédet folytatni fogjuk. Mi nem fogunk erőből politizálni akkor sem, ha éppen megtehetnénk, mi szolgálatra vállalkoztunk, szolgálnunk kell és szolgálni fogunk.
Aki úgy érzi, hogy szüksége van az RMDSZ-re, és velünk együtt akar dolgozni, azzal leülünk, és megbeszéljük közös dolgainkat. Számos múlandó eszköz van körülöttünk, de én a politikai egységet erősnek és tartósnak szeretném tudni. Csakis így teljesíthetjük, amit vállaltunk.
Tisztújítások voltak többfelé az RMDSZ-ben, vannak új kollégák közöttünk, van az eddiginél több fiatal! Verseny volt mindenütt, és ez jó! Ez azt jelenti, hogy fontos az RMDSZ-ben feladatokat kapni és felelősséget vállalni. Ennek örülnünk kell, ehhez gratulálunk! A kormányba is sok fiatalt vittünk magunkkal, és megállják a helyüket, sőt, bátrabban vállalkoznak, könnyebben kezdeményeznek.
Ugyanígy fiatalítanunk kell, nyitnunk kell mindenütt, az RMDSZ ereje nem néhány politikus tehetségében, hanem a magyar közösség támogatásában van. Ennek az évnek a végéig már tudnunk kell, miképpen akarjuk tovább építeni, és ha szükséges, tovább nyitni a szövetséget, a jövő évben elő kell készítenünk a változásokat, és 2007-ben meg kell valósítanunk. Mást, mint belül tagolt, kívül egységes szervezetet, ma sem látok követendő célként, de ehhez újból és újból meg kell reformálnunk önmagunkat is.
Féléves számadást készítve, ehhez a többéves reformhoz is erőt kívánok mindenkinek.
És persze, kívánok további jó kormányzati munkát nemcsak Bukarestben, hanem a megyei koalíciókban is. Figyeljünk jobban arra is, ami a helyi és megyei önkormányzatokban történik, hiszen azt akarjuk, hogy minél több döntést hozzanak meg helyben. Figyeljünk általában jobban egymásra! A magyar munkavállalónak, a magyar vállalkozónak, a magyar gazdálkodónak, a magyar pedagógusnak, a magyar orvosnak, a magyar művésznek, a magyar papnak, a magyar fiatalnak, a magyar nyugdíjasnak, mindenkinek szüksége van az RMDSZ-re. Ők alkotják az RMDSZ-t! Egymás nélkül nem megyünk semmire. Egymás nélkül lemaradunk az Európai Uniós esélyekről is. Lemarad a vállalkozó, a polgármester, az egyetemista, lemarad az erdélyi magyarság.
Bízom benne, hogy végre mégsem vesztesek, hanem nyertesek leszünk, ha a rendelkezésünkre álló politikai eszközöket – elsősorban a kormányzati munkát – az ország és a magyarság javára tudjuk fordítani.
Marosvásárhely, 2005. június 18.
MARKÓ BÉLA
Mi történik holnap?
Az RMDSZ-miniszterek és államtitkárok június 20-i programjából
Markó Béla államminiszter,
oktatásért, kultúráért és integrációért felelős
miniszterelnök-helyettes
Markó Béla miniszterelnök-helyettes 11. 00 órakor egy fotókiállítás megnyitóján vesz részt, Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában.
Borbély László
Területrendezési és Középítkezés-ügyi miniszter
Borbély László miniszter sajtótájékoztatót tart a minisztérium székhelyén 12 órától. Témák: a lakásépítési munkálatok beindítása az árvízsújtott településeken, és a Fehér megyei Lancrăm helységben épülő sportcsarnok helyzete.
Pénzügyminisztérium
Jakab István államtitkár részt vesz a strukturális alapok kérdésében illetékes minisztériumközi bizottság munkálatain.
Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium
A Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára, Korodi Attila felszólal a PHARE környezetvédelmi projektjeiben illetékes albizottság ülésén. Emellett az államtitkár vezeti a Romániai befektetési lehetőségek című konferencia egyik szekcióját. A szervezők: Románia Kormánya és a Vienna Economic Forum.
Kisebbségügyi Hivatal
A Kisebbségügyi Hivatal vezetője, Markó Attila államtitkár június 17-20. között részt vesz Mangalián az Európai politikai vonulatok Romániában című szemináriumon. Ennek célja az egyes politikai vonulatok képviseletének elemzése a román politikában, illetve a romániai kisebbségeknek nyújtott perspektívák elemzése.
Közalkalmazottak Országos Ügynöksége
A Közalkalmazottak Országos Ügynökségének vezetője, Birtalan József június 18-22. között nemzetközi fórumon vesz részt Görögországban, Ptolemaida-Kozaniban. A tanácskozás címe: Stratégiák a közigazgatás revitalizálására Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa országaiben és a Független Államok Közösségében. A megbeszélésen összegzik a részvevő országokban jegyzett eddigi eredményeket a közigazgatás rendszerében, illetve összesítik a következő időszak kihívásait, a lehetséges megoldásokkal együtt.
A Szállítási, Középítkezési és Turisztikai Minisztérium hírei
*** Hétfőn, 2005. június 20-án 12, 00 órakor Borbély László középítkezési és területrendezési megbízott miniszter sajtóértekezletet tart a Szállítási, Középítkezési és Turisztikai Minisztériumban.
Témák: a lakásépítési munkálatok beindítása az árvízsújtott településeken, és a Fehér megyei Lancrăm helységben épülő sportcsarnok helyzete.