RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2004. szeptember 4., szombat
elhivbuk@rmdsz. ro XII. évfolyam, 2798. szám
A teljes nyitottság jegyében – TEKT Marosvásárhelyen
Markó Béla beszéde az SZKT-n
A teljes nyitottság jegyében – TEKT Marosvásárhelyen
Tegnap, 2004 szeptember 3-án sajtótájékoztatón jelentette be Frunda Görgy szenátor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, hogy a Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Szövetségi Operatív tanács javaslatát, miszerint Markó Béla legyen az őszi választásokon az RMDSZ államelnökjelöltje. Mint mondta, ő maga nem vállalta harmadjára is a jelöltséget, emellett az a szokás a politikában, hogy minden párt, politikai formáció az elnökét jelöli. Fontos, hogy legyen erős személység, legyen politikai súlya, aki közvetíti az RMDSZ üzenetét elsősorban a magyar közösség felé, ám ugyanakkor a román többség felé is, és akinek az üzenete visszhangra lel Brüsszelben és Stasbourgban egyaránt. Frunda szerint bár több név is felmerült, pl. Eckstein Kovács Péter, Tokay György, Bíró Rozália, Horváth Andor és mások, mind az operatív tanács, mind a TEKT egyhangúlag Markó mellett tette le a voksát.
Markó Béla elmondta, hogy a mostani előválasztás jóval nyitottabb lesz, mint az eddigiek voltak, nemcsak RMDSZ tagkönyvvel, de magyar igazolvánnyal is lehet szavazni, és bárki, aki akar részt vehet a megmérettetésen. Ezt a lehetőséget – hangsúlyozta – felajánlják az RMDSZ-en kívüli alternatív szerveződéseknek, a nemzeti tanácsoknak és a Polgári Szövetségnek is.
Nagy Zsolt, a területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök, akit az országos kampánystáb vezetőjének neveztek ki, ismertette az TEKT-en elfogadott dokumentumokat, amelyet a mai SZKT kell megerősítsen.
***Markó Béla beszédét, mely elhangzott ma, 2004. szeptember 4-én, a Marosvásárhelyen megtartott Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén.
„SÚLY ALATT A PÁLMA”?
(Rövid politikai helyzetelemzés 2004 szeptemberében)
Tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa!
Visszatekintve az elmúlt hónapok eseményeire, a céljainkról és eszközeinkről folytatott vitákra, az RMDSZ-en kívüli politikai kezdeményezésekre, a hangzatos nevet viselő tanácsokra és szövetségekre, egy különös konklúziót kell megfogalmaznom. Kérem, ne értsenek félre, engem rendkívül aggasztottak és aggasztanak ezek a megosztó próbálkozások, most mégis azt kell mondanom, hogy aki eddig rosszat akart tenni az RMDSZ-nek, az tulajdonképpen mind-mind jót tett neki. Nem akarom az Erdélyben közismert metaforát tovább koptatni, de ismét bebizonyosodott, hogy súly alatt nő a pálma. Persze, mindennek megvan a mértéke: a pálmára aggatott súlynak is, érdekképviseleti szervezetünk kritikájának is.
De miért is fordult tulajdonképpen jóra a rossz szándék?
Azért mert rákényszerített minket a fokozott önvizsgálatra. Ezt nagyon őszintén mondom!
Nyitottságot hirdettünk, még befogadóbbá tettük szövetségünket, fiatalítottunk is, és megnyertük az önkormányzati választásokat. Pedig áldoztak rá pénzt, energiát, intrikát, demagógiát elég sokan, hogy ez ne sikerüljön, és íme, több a polgármesterünk, erősebbek vagyunk a helyi és megyei tanácsokban, mint ezelőtt négy esztendővel.
Azt is javasolhatnám, hogy becsüljük meg azokat, akikre egyébként nagyon haragszunk, mert talán nekik is részük van abban, hogy tisztábban, világosabban megfogalmaztuk, amit kezdettől fogva akarunk, és ami kezdettől fogva a mi programunk. Kénytelenek voltunk válaszolni azoknak, akik tagadják a parlamenti politizálás, a tárgyalókészség, a párbeszéd értékét, és valamiféle konfrontációba akarnak belehajtani minket.
Válaszoltunk, és válaszolt nekik magyar közösségünk is azzal, hogy mellénk állt a választásokon. Persze, az is kellett mindehhez, hogy képesek legyünk a rágalmak garmadájából az itt-ott felcsillanó jogos kritikát is kiszűrni.
Megtettük.
És nyertünk.
Ezután is így fogunk eljárni.
Pontos választ fogunk adni minden kérdésre, mert mi ismerjük a válaszokat, tudjuk, hogy mit kell tenni, van megfelelő programunk, és vannak hatékony eszközeink ennek a programnak a végrehajtására.
Kampány előtt állunk, lassan már csillapulniuk kell a vitáknak, lassan már egyetlen közeli célra kell figyelnünk: hogy minél erősebb parlamenti képviselete legyen a romániai magyarságnak.
A nyitás szándékával kezdeményeztünk a tavasszal egy találkozó-sorozatot „Párbeszéd a jövőért” címmel egyházainkkal, civil és ifjúsági szervezeteinkkel, platformjainkkal. Ezeknek a megbeszéléseknek jó visszhangjuk volt, és főleg nagyon jó eredménnyel jártak, bár még nem sikerült mindenkivel találkozni. Minden eddiginél teljesebb, konkrétabb és mélyebb a mostani választási programtervezetünk, és ez ennek a konzultációnak is köszönhető. A Szövetségi Képviselők Tanácsa és az Operatív Tanács által kinevezett programbizottság alapos munkát végzett, amikor ezeknek a megbeszéléseknek a konklúzióit is mérlegelve, kidolgozta ezt a tervezetet. Azt a címet adtuk neki, hogy „Párbeszéd az autonómiáért”.
Ebben, azt hiszem, benne van a lényeg. Autonómiát akarunk, és erről nincsen vita közöttünk, viszont azt is tudjuk, hogy ezt csak párbeszéddel, többség és kisebbség közti tárgyalások útján lehet megvalósítani. Aki mást mond, aki azt állítja, hogy az autonómiát selyempapírba csomagolva, rózsaszín szalaggal átkötve valaki majd elhozza nekünk, az ámítja az erdélyi magyarokat, és tulajdonképpen lebeszéli őket az összefogásról, a ránk váró nehéz munkáról, amelyben mindenkire szükségünk lesz. Nem mondhatunk le senkiről, nem engedhetjük meg, hogy egyesek karba tett kézzel várják a csodát!
Ahhoz nem kell népszavazás, tisztelt kollégák, hogy megtudjuk, akarnak-e a székelyek autonómiát. Mi anélkül is megmondhatjuk mindenkinek: akarnak, persze, hogyne akarnának! Csakhogy ezt egyoldalú népszavazással nem lehet megoldani! Ehhez további nehéz küzdelemre van szükség!
Mi a következő négy esztendőben meg tudjuk valósítani az autonómia számos további intézményét:
1. Van lehetőség a kulturális autonómia teljes jogi keretének a kialakítására, ami azt jelentené, hogy a kisebbségi közösségek és a kisebbségi szervezetek jogállását szabályozó törvénnyel létrehozzuk többek közt az oktatási és művelődési intézmények működését felügyelő kisebbségi önkormányzatokat.
2. A közigazgatási-területi autonómia megvalósulásához is jóval közelebb kerülhetünk a következő években, elsősorban azáltal, hogy folytatjuk az általános decentralizálást az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a szociális problémák, a gazdaságfejlesztés és a rendfenntartás területén.
3. Új regionális együttműködési formákat kell létrehoznunk a székely megyék között.
4. Meg kell változtatnunk a gazdasági fejlesztési régiókat.
5. Végül pedig törvényes garanciákat kell teremtenünk a kisebbségi közösségek arányos képviseletére a különböző döntéshozó és végrehajtó testületekben, beleértve a rendőrséget és más fontos intézményeket.
Ezek nem üres választási ígéretek, hanem olyan reális politikai célok, amelyeket, ismétlem, a következő négy esztendőben el lehet érni, ha lesznek hozzá hatékony eszközeink.
Az egyik eszközünket, az erős önkormányzati képviseletet már megteremtettük.
De ezt is csak akkor lehet eredményesen használni, ha biztosítjuk hozzá a másik alapvető eszközt: az erős parlamenti képviseletet. Aki ezt megkérdőjelezi, vagy aki ellene beszél és ellene cselekszik, az annyi, mintha kiütné a közösség kezéből a szerszámokat, amelyekkel a házát – hazáját – felépítheti. A mi szerszámunk, de akár fegyverünk is: a politika. Ezt a kezünkből kivenni nem hagyhatjuk.
De a kritikára ebben is odafigyelünk.
Az eddiginél is nyitottabb lesz az RMDSZ a szenátor- és képviselőjelölésben. Elvünk az, hogy minden magyar beleszólhasson, kik fogják képviselni őt a parlamentben. Azt akarjuk, hogy az idén ne csak RMDSZ tagsági könyvvel, hanem magyar igazolvánnyal is lehessen szavazni a előválasztásokon. Azt akarjuk, hogy minél több helyen legyenek urnás előválasztások. Azt akarjuk, hogy minden csoportosulás, minden áramlat, minden vélemény jelen legyen ez alkalommal a megmérettetésen. Jöjjenek azok is, akik a különböző nemzeti tanácsokban vagy a Magyar Polgári Szövetségben kerestek politikai jövőt az elmúlt hónapokban, várjuk őket is az előválasztásokon, jelöltessék magukat, méretkezzenek meg. Nyitott, átlátható, tisztességes, a közösség akaratát kifejező előválasztásokat kell szerveznünk. Akinek a tudására és tapasztalatára szükségünk van, azt meg kell tartanunk, aki pedig máshol többet tehetne, azt ki kell cserélnünk. Ez így becsületes, és így válik a közösség hasznára.
Természetesen arra a kérdésre is válaszolnunk kell, hogy miképpen fogjuk a parlamenti választások eredményét kamatoztatni, kivel folytatunk párbeszédet az autonómiáért, kivel kötünk megállapodást, kivel szövetkezünk és kivel nem.
Tisztelt Szövetségi Képviselők Tanácsa!
Mi eddig nem köteleztük el magunkat csakis a baloldal vagy jobboldal mellett. Ha egyezséget kötöttünk valakivel, azt betartottuk, és ez így lesz ezután is. Most a Szociáldemokrata Párttal van megállapodásunk, és az az érdekünk, hogy ezt a következő hónapokban is tiszteletben tartsuk. Tárgyaltunk az elmúlt időszakban a miniszterelnökkel és a kormánypárt más vezetőivel erről, és ez a szándék kölcsönös. Szerintük, szerintünk is folytatható az együttműködés a választások után, hiszen minden vita dacára az eddigi mérleg pozitív. Jelentősen bővítettük a magyarság jövőjét biztosító jogi és intézményes kereteket. És legalább ennyire fontos, hogy az RMDSZ nélkül nem lett volna stabil kormányzás Romániában, nem teljesítettük volna az integrációs célkitűzéseket. Persze, a folytatás a választások eredményétől függ, és attól is, hogy milyen feltételekben és milyen típusú együttműködésben tudunk megegyezni. De választások utáni egyezséget mi csak választások után fogunk kötni.
Egyébként mi a liberális-demokrata szövetséggel is el tudjuk képzelni a választások utáni együttműködést, de ehhez még azelőtt le kellene ülnünk és tisztáznunk kellene, hogy ki miként viszonyul a nemzeti kérdéshez, mert ez a két párt az elmúlt években sokszor tagadta meg azt, amiben 1996 és 2000 között egyetértettünk.
Nem fogunk viszont semmilyen körülmények között együttműködni az ultranacionalista Nagy Románia Párttal, és azokkal sem, akik nemcsak velünk, hanem ezzel a párttal is egyezséget akarnának majd esetleg kötni.
Aki azt hiszi, hogy a történelem máris egyirányú, máris visszafordíthatatlan, az nézze meg, mi történik ma a Vajdaságban. A magyarellenes atrocitások miatti felháborodásunk és együttérzésünk kinyilvánítása mellett arra is gondoljunk, hogy mindez milyen politikai tanulságokat hordoz. Nagy felelősségünk van abban, hogy ne hagyjuk parlamenti képviselet nélkül, vagyis ne hagyjuk végső soron védelem nélkül a saját közösségünket. Mert amit eddig elértünk, meg is kell védeni, tovább is kell vinni!
Fontos döntések előtt állunk ma is, fontos döntések várnak ránk az elkövetkező hónapokban.
Nekünk tudnunk kell ezután is együtt dolgozni, és akár a rossz szándékot is jóra fordítani. Olyan erősnek kell lennünk, tisztelt kollégák, hogy a kritika – még a jogtalan, indokolatlan, rontani akaró kritika is – csak segítsen nekünk, csak építsen minket az is, aki rombolni akar.
Súly alatt nő a pálma, súly alatt nő az RMDSZ? Minden bizonnyal így van. De kell ehhez a jó talaj, kell az eső és a napsütés, kell bizony a jó gazda is. Most, választások előtt különösen kell mindez. Az elkövetkező kampányban mindannyian fokozottan gazdái lesztek ennek a közösségnek, tisztelt kollégák, ehhez kívánok én nektek bölcsességet, kitartást, elkötelezettséget, és végül pedig, természetesen, sikert mindenkinek!
Marosvásárhely, 2004. szeptember 4.
MARKÓ BÉLA