RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2004. október 12., kedd
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XII. évfolyam, 2834. szám, II. kiadás
Az RMDSZ-tájékoztató mai anyagai :
Nemzeti kisebbségként, magyarként és erdélyiként sajátos megoldásokat kínálunk az országnak
***A kulturális autonómia kiemelt helyen szerepel a kisebbségi törvénynek általunk javasolt formájában – hangsúlyozta Markó Béla ma, 2004 október 12-én a képviselőházban tartott sajtóértekezletén azt közvetően, hogy a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőinek csoportjával folytatott megbeszélést.
A szövetségi elnök által kezdeményezett választások előtti és utáni párbeszéd kialakítását szorgalmazó megbeszélésen az RMDSZ részéről jelen volt Borbély László és Márton Árpád képviselő is. – A kulturális autonómia egyaránt érdeke minden nemzeti kisebbségnek, mert ez lehetővé teszi s saját intézményrendszer létrehozását és annak hatékony felügyeletét – mondta a szövetség államelnökjelöltje, ezért közvetlenül a választások utáni időszakban egy olyan kisebbségi törvényt terjesztenek majd a Parlament elé, amely az eddiginél pontosabban határozza meg a nemzeti kisebbség fogalmát, a Romániában elő nemzeti közösségeket, a kisebbségi szervezetek jogi státusát és kulturális autonómiájuk megteremtéséhez nélkülözhetetlen intézményi kereteket.
Varujan Pambuccian, a kisebbségi szervezeteket tömörítő parlamenti csoport vezetője Markó Béla gondolatmenetét folytatva kiemelten fontos elemként határozta meg azt, hogy az etnikumok kulturális önazonosságának megőrzése végett az oktatási és művelődési minisztériumban legalább államtitkári szinten legyenek képviselve a kisebbségek érdekei. Az RMDSZ programja ebben az értelemben egybecseng a Romániában élő nemzeti kisebbségek törekvéseivel. Nem mindegy, hogy milyen súllyal befolyásolhatjuk a bennünket is érintő döntéseket – mondta. A találkozón közös célként fogalmazódott meg az RMDSZ és a többi kisebbségi szervezet közötti hosszú távú együttműködési stratégia kidolgozása, amely párbeszédre és jól meghatározott szabályokra támaszkodna. A Szövetségnek a különböző kisebbségi szervezetekkel való együttműködésére jótékony hatással lesz, hogy elnökjelöltként a más kisebbségek törekvéseivel is megegyező üzenetet közvetíthet. Nemzeti kisebbségként, magyarként és erdélyiként sajátos megoldásokat kínálunk az országnak – mutatott rá Markó Béla.
A választásokon való együttműködés lehetőségeiről szólva a felek a helyi és megyei szinten történő kölcsönös támogatási formát tartották elfogadhatónak.
Újságírói kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke leszögezte: semmilyen választások előtti vagy utáni megállapodást nem kötöttek egyetlen politikai alakulattal sem, és csakis a választások után, a programok függvényében dönti majd el a Szövetség, hogy melyik politikai erőt fogja támogatni.
Ülésezett a Restitúciós Bizottság – Újabb döntések a magyar egyházi ingatlanok ügyében
***2004. október 12-én, kedden ülésezett az Országos Restitúciós Bizottság, amelynek során 20 elvi döntést hozott, ezek közül 12 a magyar történelmi egyházakra vonatkozik. Mindezek közül a legfontosabb a szatmári Hám János Líceum épülete, amely a Szatmári Római Katolikus Püspökség tulajdonába kerül vissza. Amint arról már korábbi tájékoztatóinkban hírt adtunk, a szatmári Hám János Líceum épületének visszaszolgáltatásáért az RMDSZ évek óta küzd, az épület visszaszolgáltatásának kérdése a 2003. évi a Szociáldemokrata Párttal megkötött együttműködési megállapodás egyik sarkalatos pontját képviselte. Ugyancsak a Szövetség közbenjárására a kormány 203 négymilliárd lejes támogatást nyújtott a líceum épületének kijavítására, 2004. január 23-án pedig sor került a Hám Jánosról elnevezett római katolikus gimnázium épületének átadó ünnepségére is.
Az Országos Restitúciós Bizottság (O.R.B.) mai ülésén ugyanakkor 35 végleges határozatot is jóváhagyott, amelyek közül 20 a magyar történelmi egyházakra vonatkozik – tájékoztatott Markó Attila, az O.R.B. alelnöke. Mint mondta az említett 20 végleges határozat többek között olyan ingatlanokra, vonatkozik, mint például kolozsvári Iuliu Maniu utca (volt Szentegyház) 1, 3 és 5 szám alatt levő három státuspalota, amelyek döntő fontosságúak a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség számára, valamint a dézsi kultúrház épülete, amely szintén az említett egyházkerület tulajdonát képezte. Jóváhagyták még a nagylaki Tajovski Líceumra és ennek könyvtárára (erdélyi magyar evangélikus püspökség) a Királyhágó-melléki Református Püspökség tulajdonát képező fugyivásárhelyi kultúrházra, az Erdélyi Református Püspökség tulajdonát képező magyarnemegyei (Beszterce-Naszód megye) iskolára és művelődési otthonra vonatkozó végleges határozatot.
Ma este, Csíkszeredában startol a Médiabefutó 2004
***Tegnapi, csöppet sem izgalmak nélküli előselejtező után 15 fellépő maradt versenyben a Médiabefutó 2004 első helyi szakaszán. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy annak ellenére, hogy az előselejtező nem volt nyilvános, számos érdeklődő és drukker jelent meg. A csíkszeredai verseny, amellyel a rendezvénysorozat indul, ma 17 órától lesz a Színházban (Régi Kultúrház), a belépés ingyenes.
Az RMDSZ szervezésében és a Communitas Alapítvány támogatásával zajló országos tehetségkutató csíkszeredai szakmai zsűrije: Kozma Attila színművész, András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, Szalai Zoltán népzenekutató, zeneszerző és Szép Gyula, az RMDSZ művelődési alelnöke. A sajtót Mezey Zsolt, a Star rádió műsorigazgatója, és Szász Csaba, a Mix FM műsorigazgatója képviseli a zsűriben.
A Médiabefutó kiemelt érdeklődésnek örvend a média körében is, amit médiapartnereink tiszteletet parancsoló listája is tükröz: Csíki Star rádió, csíki Mix FM, Csíki TV, Hargita Népe, csíki és gyergyói Fun FM, Marosvásárhelyi rádió, udvarhelyi Star rádió, udvarhelyi Prima rádió, Digital 3 Televízió, Udvarhelyi Híradó, Új Kedd, Objektív TV, Fény TV, Gyergyói Kisújság, Új Kelet, szentgyörgyi és kézdii Mix FM, Székely Hírmondó, szentgyörgyi Star rádió, Polyp TV, Siculus rádió, Népújság, marosvásárhelyi GaGa rádió.
A döntők, így a mai csíkszeredai rendezvény után is a szervezők sajtóbeszélgetéseket szerveznek, amelyen a továbbjutó versenyzők is részt vesznek – a beszélgetésre és a rendezvényekre is minden médiás kollégát szeretettel várnak.
Újdonság még, hogy holnap estétől beindul az internetes közönségszavazás is a www.transindex.ro címen, a legtöbb szavazatot gyűjtők bejutnak a regionális döntőbe.
A tehetségkutató verseny következő állomásai: Gyergyószentmiklós (október 14, 17 óra, Művelődési Ház; előselejtező, főpróba: október 13, 17 óra) és Székelyudvarhely (október 16, 17 óra, Művelődési Ház; előselejtező, főpróba: október 15, 17 óra). Itt sztárt csinálnak belőled. Ezt akartad, nem?
Szenátusi tájékoztató
***A Szenátus október 11-i ülésén Puskás Bálint szenátor politikai nyilatkozatában köszönetet mondott, a Kormánynak a 2004. évi 71 sz. Sürgősségi Kormányrendelet kibocsátásátért, mely lehetővé teszi a nyugdíjasok számára, hogy a nekik járó, de általuk fel nem használt vasúti szabadjegyek értékében 2005-től kezdődően élemiszereket vásárolhassanak.
Jelezte, hogy pontosan ugyanezt az intézkedést fogalmazta meg az idén februárban beterjesztett törvényjavaslatában, melyet azonban a Kormány elutasítóan véleményezett, majd a törvényhozás két háza is elutasított. A szenátorok és képviselők elutasított közhasznú törvényjavaslatainak sürgősségi kormányrendeletek formájában történő elsajátítása nem szép dolog ugyan, de végeredményben örvendetesnek is felfogható választási kampányfogás.
Frunda György szenátor ugyanitt, Dumitru Petru Pop, a Nagyrománia Párt szenátora magyarellenes kirohanására reagálva síkraszállt a helyi parlamentek esetleges felállítását is feltételező regionalizálás, és ezen belül az autonóm székelyföldi régió jövőbeli létrehozása mellett. Elutasította a nagyromániás szenátor által tanúsított magatartást, és azokat az elveket, amelyek a történelmi tényeket elferdítő, és a történelmi emlékek, közöttük az építészeti örökség, jelesül a marosvásárhelyi szecessziós épületek, történelmi tárgyú freskók és üvegablak kompozíciók megcsonkítására uszítnak.
Képviselőházi tájékoztató – 2004. október 12.
Borbély László politikai nyilatkozata
– Két rövid történet Erdélyből –
Nálunk, mint sehol máshol, mindenünk megvan, jó is, rossz is egyaránt. Érdekes dolgok. Mindig értettünk hozzá, hogyan adjuk el „árunkat”. Íme két példa az erdélyi mindennapokból.
1. Van egy városunk, Erdély szívében, amelynek lakossága kb. fele-fele arányban román, illetve magyar. Vannak iskoláink is. Román és vegyes iskolák. Ha Isten megsegít, „mintegy 15 évig elhúzódó évszázados harcok” után végre lesz egy magyar líceumunk is. Jövőre!
És e sok iskolára jutott két magyar igazgató. Mostanra maradt egy. Mert „összevontunk”. És visszahívták a magyar nemzetiségű igazgatót, mert ez így van nálunk. E városban, – hadd fedjem fel a titkot – Marosvásárhelyen, vannak iskola-elnevezéseink is, egy hagyományos, magyar, a Bolyai Farkas középiskola, és körülbelül ennyi. Másfelől, a tanácsosok, magyar nemzetiségű tanárok próbálkozásai ellenére a város egyetlen iskoláját sem sikerült valamely magyar nemzetiségű személyiségről elnevezni. Mert ez így van nálunk!
2. Haladunk Európa fele! Gyors léptekkel! Futószalagon szavazunk meg törvényeket, melyek közül egyesek rendkívül fontosak! És elkezdjük alkalmazni őket. Mint ahogy nálunk történni szokott. Elkezdődött a vallási felekezetek tulajdonát képező ingatlanok visszaszolgáltatása. Nagyon helyes!
Ugyanakkor viszont, – magukat meghazudtolva – ugyanazok a polgármesteri hivatalok, melyek a határozatok meghozatalához elengedhetetlen jóváhagyást aláírták, hazafias lendületükben pert indítanak határozatuk ellen.
Mert mindhiába létezik törvény, és a polgármesternek semmi keresnivalója nincs e visszaszolgáltatási folyamatban, mégsem hagyják annyiban. És a prefektúra mit tesz? A polgármesterrel egy követ fúj. Mert végül is a Kormány területi képviselője, és a Kormány döntött ezen épületek visszaszolgáltatásáról. Teljesen egyértelmű!
Tehát Marosvásárhelyről van szó, a katolikus egyház visszaszolgáltatott épületeiről. És a fent említett szereplők mindegyike létező, funkcióban levő személy.
3. A végső tanulság: ezeket az ironikusan elmesélt történeteket sajátos demokráciánk minden vonatkozásában tetten érjük. Egyet mondanak, mást cselekednek.
Fölteszem tehát a kérdést: vajon nem jogosak-e a nemzeti közösségek (recte a magyar közösség) kulturális autonómiára vonatkozó követelései, saját intézményekkel, kisebbségi önkormányzatokkal, amelyeknek feladata eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az illető közösségnek?
Ne legyen kiszolgáltatva egy kisebbségi közösség tisztviselők, tanfelügyelők, polgármesterek, avagy prefektusok kénye-kedvének!
Úgy vélem, a válasz egyértelmű.
Éppen ezért hiszem, hogy valamennyi nemzeti közösségnek előnyére válik egy ilyen fajta megoldás, azért, hogy kizárólag az illető közösséget érintő kérdésekben csak annak tagjai dönthessenek. Ily módon, tájainkon kevesebb furcsa történettel fogunk találkozni, és egymást kölcsönösen tisztelve tudunk egymás mellett élni, anélkül, hogy az lenne az érzésünk: azért szavazunk meg törvényeket, hogy azokat ne alkalmazzuk, és hogy anélkül hoznak döntéseket, hogy figyelembe vennék az érintetteket.
Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozata
***Az 1990 évi marosvásárhelyi tragikus események kirobbanásának egyik legkényesebb vonatkozását a magyar oktatás kérdésköre képezte.
1960 óta, a román és magyar tannyelvű iskolák egységesítését követően, a magyar nemzetiségű iskolaigazgatók száma folyamatosan csökkent. Míg a ’80-as évek végén, a diktatúra utolsó éveiben Marosvásárhelyen elszórtan még találkozhattunk igazgatói funkcióban lévő magyar nemzetiségű oktatókkal, a rendszerváltás után ezeknek száma drámai módon csökkent.
E helyzet okozója elsősorban a Maros megyei Tanfelügyelőség tanszemélyzetre vonatkozó politikája, amely felhőtlenül és következetesen folytatta az 1989 előttit. Másfelől, a magyar nemzetiségű pedagógusok nem tudják, és nem akarják felvállalni annak kockázatát, hogy az ellenük irányuló esetleges elvtelen támadások miatt elbocsássák őket vezető funkcióikból.
Egy megyeszékhelyi státusú municípiumban, ahol a román és magyar lakosság aránya szinte egyenlő, 2004-ben egyetlen általános iskola igazgatója volt magyar nemzetiségű, versenyvizsga révén foglalta el állását a 7. számú Általános iskolában.
Október 1.-től, átszervezésre és az iskolának egy másik tanintézménnyel való összevonására hivatkozva, ezt az igazgatót is elbocsátotta tisztségéből a megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelője.
Az intézkedés törvénytelenségén túl, a történetnek politikai töltete is van. A RMDSZ és SZDP megyei szervezetei közötti, 2003 évi protokollum „Oktatás” fejezete előírja a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő szakemberek véleményének figyelembevételét az oktatási intézmény-hálózat átszervezésének kérdésében.
2004-ben már nem került sor egy ilyen jellegű protokollum aláírására, valószínűleg azon előfeltételezésre alapozva, hogy e nélkül is gördülékenyen működik majd minden.
És mit ad Isten? A város iskoláinak masszív átszervezésére éppen 2004-ben kerül sor, amikor helyi szinten nem írtak alá együttműködési protokollumot. Protokollum nélkül, a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő szakemberek véleménye nem számít. A kérdés viszont nem korlátozódik csupán a politikai aspektusra, korábban említettem, hogy az intézkedés törvénytelen is: az iskolahálózat átszervezésének kivitelezésére a megyei Tanfelügyelőség nem kapta meg a helyi tanács jóváhagyását, bár elengedhetetlenül szükséges lett volna, hogy a municípium oktatási intézményeinek finanszírozóiként a helyi hatóságok beleegyezésüket adják egy ilyen jellegű tervhez.
Ily módon, az alá nem írt protokollum kontextusában, valamint a helyi tanács jóváhagyásának hiányában, a megyei Tanfelügyelőség zavartalanul elbocsáthatta tisztségéből az utolsó magyar nemzetiségű általános iskolai igazgatót. De valóban szükség van egy ilyen politikai dokumentumra ahhoz, hogy a marosvásárhelyi lakosság egy jelentős részének jogait tiszteletben tartsák, és hogy együttélésükhöz a jóérzés szabályait alkalmazzák?
Szükségesnek tartom kiemelni: egyetlen marosvásárhelyi általános iskola sem viseli magyar nemzetiségű erdélyi vagy helyi személyiség nevét, ezek az általános iskolák mindegyikének román nemzetiségű szellemi védnöke. Az utolsó marosvásárhelyi iskolaigazgató jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy az általa vezetett általános iskolát egy neves magyar nemzetiségű matematikusról nevezzék el.
Múlt héten, ugyanitt jeleztem egy jóvátételi törvény, magyar nemzetiségű állampolgárok esetében való alkalmazásának hiányosságait.
Ma fel akartam hívni a figyelmet a magyar kisebbség iránt tanúsított barátságtalan magatartás egy másik esetére, amely ezúttal oktatási vonatkozásban jelentkezik.
Ilyen körülmények között kijelentem, hogy az ilyen jellegű megnyilatkozások kiküszöbölésének egyetlen lehetősége, kétségtelenül az autonómia kivívása, beleértve az oktatási hálózatot érintő autonómiát.
Abban a helyzetben, amikor egyre gyakrabban jelentkeznek az ehhez hasonló ellenséges magatartásformák, valamint a törvény és az együttélés elemi szabályainak megszegését szemléltető esetek, az RMDSZ választási jelszava – Párbeszéd az autonómiáért – nem csupán egyszerű jelszó, a magyar kisebbség autonómiája valós cél, objektív szükségszerűség.