RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2004. november 8., hétfő
elhivbuk@rmdsz.rdsnet ro XII. évfolyam, 2859. szám, I. kiadás
Markó Béla a Kis- és Közepes Vállalatok Országos Tanácsának vezetőivel találkozik Bukarestben
Beszéljenek a tettek!
Markó Béla a Kis- és Közepes Vállalatok Országos Tanácsának vezetőivel találkozik Bukarestben
***Ma, 2004. november 8-án, délután 4 órakor Markó Béla szövetségi elnök a Kis- és Közepes Vállalatok Országos Tanácsának vezetőivel találkozik, a szervezet Walter Maracineanu tér 1–3 sz. alatti székházában.
A találkozóra a szövetségi elnököt elkíséri Antal István képviselő, a Képviselőház ipari szakbizottságának elnöke, Pete István szenátor, Erdei-Dolóczky István képviselő, Kerekes Gábor gazdasági ügyekért felelős ügyvezető alelnök, valamint Demeter Attila kormánytanácsos. A házigazdák részéről jelen lesz a szervezet elnöke és 14 alelnöke. 16.05-kor
A rendezvényre a sajtó minden képviselőjét szívesen várják.
Beszéljenek a tettek!
***A hétvégén folytatódott az RMDSZ Hunyad megyei kampányrendezvényeinek sorozata. Péntek este a petrozsényi színház zsúfolásig telt nagytermében mutatkoztak be a képviselő- és szenátorjelöltek, majd Babóczi Imre petrozsényi tanácsos, az RMDSZ Hunyadmegyei szenátorlistájának vezetője köszöntötte a zsilvölgyi magyarságot.
Minden nemzetnek kötelessége nyilvántartani legelszórtabban élő testvéreit is, köteles azok nyelve, művelődése érdekében mindent elkövetni.(…) Most (…) nem kétszeres kötelessége-e a magyarságnak is, hogy bármily elszórtan élő fajának minden tagját magyarkultúrájában és nyelvében megőrizze? Vajon csak a csak a csíkmegyei székelynek szabad magyarnak maradnia, mert egy tömegben sokan élnek, és meg van ez tiltva a Brád vidékén élő kisszámú magyarnak? Bizonyára nem! És minél elszórtabban él a magyarság, annál fontosabb kötelesség hárul a magyarság vezetőire, hogy elszórtan élő tagjait magyarságukban, magyar anyenyelvükben és magyar kultúrájukban megőrizzék! Bárki azt hihetné, hogy ez egy mai kampánybeszéd része, pedig 1925-ben írta le dr. Görög Ferenc a szászvárosi Kún Kollégium Emlékkönyvben – hívta fel az egybegyűltek figyelmét WinklerGyula, a Hunyad megyei RMDSZ első számú képviselőjelöltje, aki beszédében a Hunyadmegyei magyarság sorsának kulcskérdéseit fogalmazta meg és ezeket próbálta megválaszolni.
Kérdés, hogy jó-e, hogy ez az idézet ma is ennyire jellemző a Hunyad megyére? – tette fel a kérdést a képviselő. Kétségtelenül jó, hiszen azt bizonyítja, hogy szórvány voltunk 80, sőt 150 évvel ezelőtt is és a Hunyad megyei magyarság mégsem tűnt el, szórványban ugyan de ma is él és alkot. Az akkor megfogalmazott feladatok ma hatványozottan érvényesek. Ma a számonkérés pillanatában feltehetjük azt a sokszor elhangzó kérdést, hogy mit adott nekem az RMDSZ? A válasz tényszerű mondta a képviselő: RMDSZ székházakat alakítottunk ki, például Petrillán bármennyire kicsi is, a helyi magyarság számára az önazonosság megélésének egyetlen kis szigetét jelenti, Urikányban szintén Erdély–szertepéldaértékű az RMDSZ székház, hiszen a református imaház javítása idején templomul szolgált a gyülekezetnek. De sorolhatnánk a visszaszerzett egyházi ingatlanokat, köztük a petrozsényi mallersdorfi nővérek zárdáját, amely az elsők között került vissza az egyházhoz, vagy a lupényi kórház többmilliárdos költségvetési támogatásának megszerzését. Vagy akár a Hunyad megyei szinten 6000 magyarnak kiosztott magyarigazolványt, melyet az RMDSZ révén mindenki otthon vehetett át, vagy a nevelési oktatási támogatást, melynek során 2003-ban 310 család összesen 1,17 milliárd lejben részesült, 2004-ben pedig már 753 család kapott összesen 2,69 milliárd lejt, aminek jelentős része épp Zsil völgyében került kiosztásra. Mindez csak néhány eleme az elmúlt négy esztendő megvalósításainak.
Az RMDSZ azonban nem csupán a Zsil–völgyi magyarságot köteles megszólítani, mert szociális kérdésekben az egész térség problémáira kell megoldást keresni. Ilyen értelemben az RMDSZ a földrajzi és szellemi nyitást segítette és kívánja továbbra is elősegíteni.
Elég-e mindez? Tette fel a következő kérdést a képviselő, rögtön meg is válaszolva ezt. Bizonyára nem elég. A további cselekvés vezérfonala egyértelműen megfogalmazódikMarkó Béla államelnökjelölt programjának kulcsszavaiban: integráció, azaz a határon felüli nemzetegyesítés megvalósítása, az egyenjogú európai állampolgárság elnyerése, autonómia, azaz a saját intézmények (iskolák, civilszervezetek, egyházi intézmények) megteremtése, megerősítése, melyek által a magyar közösség önállóan dönthet sorsáról, illetve jólét, amely arról szól, hogy minden dolgozó ember méltányos bérezésben részesüljön, biztosított legyen a munkahely, a nyugdíj, konkrétan Hunyad megyében méltányos átszámolásra kerüljön az a 110 ezer nyugdíj, olyan gazdasági programok foganatosítása, melyek biztosítják az ehhez szükséges pénzalapot.
Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Összefogással, együtt egyházainkkal, civilszervezeteinkkel, az ifjúsággal.
Az első lépés amely előttünk áll: november 28-a, az erdélyi magyar közösség csillagnapja, amikor nem csupán a következő négy évről, hanem a következő évtizedekről döntünk. Mert meg kell védeni mindazt, amit eddig építettünk, tovább kell építkezni és ott kell lennünk ahol rólunk döntenek, hogy érvényre jutassuk az erdélyi magyar közösség érdekeit. Ezt senki nem fogja helyettünk megtenni, mert a román politikában barátaink nincsenek, esetleg szövetségeseket tudunk szerezni.
Mit kell tenni? Meg kell nyerni a parlamenti választásokat. Hogyan? Mindenki aki itt van, keresse fel november 28.-án barátait, ismerőseit, rokonait, fogja kézen őket és menjenek el együtt szavazni a tulipánra a szebb jövőért – zárta beszédét a képviselő.
Ezt követően a Maros Művészegyüttes másfélórás nagysikerű előadást tartott a zsúfolásig telt petrozsényi színházban.
Szombaton és vasárnap, Winkler Gyula képviselő, Babóczi Imre szenátorjelölt és a helyi RMDSZ szervezetek számos vezetője, a magyar történelmi egyházak meghívására részt vett a Déván megtartott Dávid Ferenc emlékzarándoklaton, illetve a vasárnapi istentiszteleteken és miséken Petrillán, Lupényban és Urikányban.