RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Márton Adél-Evelin
www.rmdsz.ro 2003. március 4., kedd
elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro XI. évfolyam, 2404. szám., III. kiadás
Tájékoztató a Képviselőház 2003. március 4-i plenáris üléséről
*** Napirend előtti felszólalások
Kerekes Károly Maros megyei képviselő politikai nyilatkozatában bírálta azokat a legutóbbi kormányintézkedéseket, amelyek a fogyatékos személyek helyzetét érintik. Az orvosi szakértői bizottságok által, az új besorolási kritériumok szerint végzett felülvizsgálatok következtében egyesek elvesztették juttatásaikat. Ezen személyek között olyanok is vannak, akik súlyos érszűkületi betegségek miatt végtag amputáción estek át, vagy súlyosan paralizált állapotban vannak.
A képviselő elmondta, hogy intézkedés történt arra vonatkozóan is, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek ne legyenek besorolhatóak a fogyatékos személyek kategóriájába, őket a 2000. évi 17. számú törvény által előírt öregkori juttatások illetik meg. A képviselő szerint ezek elsietett, felületesen kezelt intézkedések, hiszen köztudott, hogy az öregek szociális gondozását biztosítani hivatott helyi közigazgatási hatóságok, súlyos pénzügyi nehézségeik miatt, képtelenek ellátni ezt a feladatukat.
A képviselő rámutatott arra, hogy az RMDSZ régóta sürgeti a közösségi szociális szolgáltatások rendszerének törvényes keretet biztosító, egységes szabályozás kidolgozását, de sajnos ez a mai napig sem valósult meg. Következésképpen azok, akiket az orvosi szakértői bizottságok már nem sorolnak be a fogyatékos személyek kategóriájába, szociális gondozás nélkül maradnak.
A képviselő sürgette a közösségi szociális gondozás rendszerének mielőbbi szabályozását.
*** Dr. Garda Dezső képviselő politikai nyilatkozatában, a 2003. március 1.-i romániai erdőtulajdonosok brassói közgyűlésének adataira hivatkozva, felsorolta az ott megfogalmazott panaszokat.
Elmondta, hogy a poszt-kommunista országok között Románia az utolsó helyen áll az erdők visszaadásának tekintetében. A képviselő beszámolt az erdészeti igazgatóságok által kezdeményezett bírósági eljárásokról, amelyek révén az állami erdők ügykezelői megpróbálják megakadályozni az erdők jogos tulajdonosaiknak való visszaszolgáltatását. A képviselő szerint a helyi bizottságok olykor megpróbálják eltüntetni az igazoló dokumentumokat, a polgármesterek pedig úgy kezelik a községi erdőket, mint saját tulajdonukat. Beszédében kifejtette, hogy a kormány hiába tesz erőfeszítéseket e kérdésben, ha a prefektusok, alprefektusok, polgármesterek és jegyzők a törvénytelenségek sorozatát követik el. A korrupció csakis ezek felelősségre vonásával szüntethető meg – hangsúlyozta a képviselő.
*** A Kovászna megyei prefektúra által elkövetett törvénytelenségekre hívta fel a figyelmet Tamás Sándor képviselő.
A Szövetség képviselője politikai nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Kovászna megyei prefektus nem tartja tiszteletben az erdőterületek tulajdonjogának visszaállítását szabályozó törvényes előírásokat. Ez a törvény keretet teremt arra, hogy a tulajdon egyesülési formák egykori tagjai visszakaphassák jogos tulajdonukat (helyi tanácsok, közbirtokosságok, egyházak, oktatási intézmények, természetes személyek). A jogszabály rendelkezéseinek ismertetése után a képviselő kifejtette, hogy a törvényes előírásokkal ellentétben, a Kovászna megyei prefektus több alkalommal is, több helyi tanácsot kihúzott a tulajdon egyesülési formák egykori tagjainak listájáról.
A képviselő példaként említette Nagy-Ajta községet és Sepsiszentgyörgy megyei jogú várost, amelyeket a megye prefektusa hasonlóképpen törölt a közbirtokossági tagok listájáról.
Az erdőtulajdonosok jogai korlátozásának megszüntetése érdekében, Tamás Sándor képviselő Octav Cozmâncă miniszter segítségét is kérte.
*** Ráduly Róbert képviselő politikai nyilatkozatában a modern fizetőeszközökről szóló Sürgősségi Kormányrendeletről, valamint az ezt, egy hónappal később módosító Kormányrendeletről szólt. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a törvényhozás ingatagságának okát a Kormány törvényhozási visszaéléseiben kell keresni, hiszen a végrehajtó hatalom gyakran olyan rendelkezéseket fogad el, amelyeket ő maga sem képes betartani. A Kormány által januárban elfogadott 42 kormányrendelet közül, 12 olyan Kormányrendeletet vagy Sürgősségi Kormányrendeletet módosít, amelyet még nem hagyott jóvá a Parlament.
Ráduly Róbert képviselő ezúttal a modern fizetőeszközökről szóló Sürgősségi Kormányrendeletről szólt elmarasztalóan. Ebben a Kormány a helyhatóságok, helyi szintű közszolgáltatók és bizonyos határon felüli üzleti forgalommal rendelkező cégek mellett, saját maga számára is 30 napos határidőt szabott a jogszabály végrehajtási utasításainak kidolgozására és a Hivatalos Közlönyben való közzétételére. A 2002. december 23. óta eltelt több mint két hónap sem volt azonban elegendő ezen feladat teljesítésére. A jogszabály tehát a Kormány hibájából alkalmazhatatlan.
„Sajátos és nehezen érthető ugyan, de a végrehajtás, saját mulasztása ellenére, továbbra is elvárja a helyi közigazgatástól, a helyi közszolgáltatóktól és a cégektől a határidők teljesítését. Ez tipikus példa arra, hogy a hatalom elvárja másoktól, hogy olyan dolgokat teljesítsenek, amire ő maga nem képes. Nekünk parlamenti képviselőknek kötelességünk betartatni a Kormánnyal is a törvényt.” – fejezte be hozzászólását a képviselő.
*** A képviselők ma, 2003. március 4-én, megvitatták és megszavazták a modern fizetési eszközök rendszerét szabályozó 2002. évi 193. számú Sürgősségi Kormányrendeletet, amely értelmében az adókat és illetékeket, illetve a közszolgáltatók által kibocsátott számlákat bankkártyákkal is ki lehet fizetni.
Ráduly Róbert képviselő a plénumbeli vita során kérdést intézett a Pénzügyminisztériumot képviselő államtitkárnőhöz. Minek tulajdonítható annak az alkalmazási normának a késése, amely az üzleti forgalom értékének függvényében, kötelezővé teszi a cégek számára a modern fizetési eszközök rendszerének bevezetését – hangzott az RMDSZ képviselőjének kérdése, amelyre azonban nem kapott választ.
A Képviselőház 2003. március 4-i plenáris ülésén megtörtént a jogszabály végső szavazása.
*** 2003. március 4-én a Képviselőház plénuma megvitatta a 1996. évi 26. számú erdészeti törvény és az erdészeti kihágásokat szabályozó 2000. évi 31. számú törvény módosítására vonatkozó törvénytervezetet, amelynek kezdeményezői dr. Garda Dezső képviselő és dr. Verestóy Attila szenátor.
A jogszabály a magánerdészetek és az állami erdészetek egyenjogúsítását célozza. A törvénytervezetet a Szenátus elfogadta, a Képviselőház mezőgazdasági bizottsága azonban elutasította.
A plénum előtti vitát megelőzte dr. Garda Dezső képviselő beadványa a mezőgazdasági bizottsághoz, melyben kérte az 1996. évi 26. számú erdészeti törvény 73. cikkelyének diszkrimináció nélküli alkalmazását. A mezőgazdasági minisztérium hozzájárulásával sikerült eltörölni azt a tilalmat, amely lehetetlenné tette a közbirtokosságok által létrehozott erdészeti hivataloknak a magánszemélyek számára történő bélyegzést.
A képviselő megemlítette az erdők visszaszolgáltatását szabályozó 2000. évi 1. számú törvény alkalmazását, melynek alkalmával az ú.n. „arany-évfolyam” tagjai összevonták a magánerdőkre és a közbirtokossági erdőkre vonatkozó tulajdonba-helyezési jogot úgy, hogy egy örökséget hagyó csak 10 hektár erdőt kaphasson vissza akkor, amikor az említett jogszabály 24. cikkelye 10 hektárt juttatott vissza a magánerdő tulajdonosoknak és felső határ nélküli területet a közbirtokossági örökséget hagyóknak. Ezt a visszásságot csupán az RMDSZ-nek sikerült feloldania a SZDP-vel folytatott tárgyalásai során a 2001. év első felében.
Ugyancsak az RMDSZ nyomására kezdődött meg az erdők jogos tulajdonosainak való visszaszolgáltatása, és az állami erdészeti hivatalok akadályoztatásának a megszűntetése. Hasonlóan nem akarták a magánerdészeti hivatalok létrehozását a 2001.-2002. években, sőt ezek megalakulása után az állami erdészeti hivatalok összejátszva a szakminisztérium egyes alkalmazottaival tendenciózus ellenőrzéseket végeztek, amelyek 2002. év őszén a magánszemélyek számára biztosított bélyegzési jog megszüntetéséhez vezettek. A képviselő elmondta, hogy Verestóy Attila szenátorral több alkalommal megpróbálták ezt a gyakorlatot felszámolni. Mivel ez nem sikerült, kénytelenek voltak közösen letenni a magánerdészetek egyenjogúsítására vonatkozó törvénytervezetet. Befejezésül a képviselő kérte azok megbüntetését, akik a törvényeket félremagyarázzák és tendenciózusan a közösség érdekei ellen alkalmazzák.
A képviselők visszautasították a törvénytervezetet.