RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                                               Szerkeszti: Szász Attila

www.rmdsz.ro                                                                                   2002. szeptember 29., vasárnap

elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro                                                                     X. évfolyam, 2293. szám

 

 

Az alábbiakban közöljük Markó Béla szövetségi elnöknek a kolozsvári Operában Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából megrendezett emlékünnepségen elhangzott beszédét:

 

Hölgyeim és uraim!

Tisztelt ünneplő közönség!

 

Vannak a nemzetek életében olyan pillanatok, amikor sokmillió ember valóban egyetlen nagy családként viselkedik. Olyan erős, olyan szeretetteljes, olyan közvetlen ilyenkor az egy nemzethez tartozók között a kapcsolat, mint amilyen egy család tagjai között szokott lenni. Ezekben a pillanatokban nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is házunkká lesz a hazánk, mindenütt otthon vagyunk benne, minden szoba a mi szobánk, minden asztal a mi asztalunk.

Ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilenc ilyen kivételes időszaka volt a magyar nemzetnek, amikor egyszerre csak leomlottak a minden rendű-rangú választófalak, és egy közös házzá lett a haza. Ahhoz képest, hogy micsoda katarktikus hatása volt ennek az együttlétnek, a közös nemzeti célban való feloldódásnak, már-már az is mellékes, hogy győztünk-e vagy vesztettünk akkor, abban a szabadságharcban. Illetve: így is, úgy is győztünk. Legyőztük a széthúzást, a megosztottságot, a nemzeti pesszimizmust, a bizalmatlanságot, a kishitűséget. Felismertük, hogy sokkal több, ami összeköt, mint ami szétválaszt minket. Éppen ezért azt gondolom, hogy a magyar nemzet forradalma akkor mindenképpen győztes forradalom volt, és ennek semmi köze ahhoz, hogy a császári és cári túlerő végül is felülkerekedett a magyar hadakon. A legfőbb győzelmet ugyanis, amelyet nem másokon, hanem  önmagunkon arattunk, azt bizony semmiféle császári vagy cári önkény nem vehette el tőlünk.

Szent István király idején keresztények és európaiak lettünk.

1. Béla király idején megtanultuk, hogy nincsen végleg elveszített ország, mert képesek vagyunk újra felépíteni azt, amit mások leromboltak.

Kossuth Lajos idején egyetlen családdá váltunk, rangok és címek nélkül egymás közeli rokonaivá lettünk mindannyian.

A szabadságharc kétszáz esztendővel ezelőtt született vezetője ezernyolcszáz-negyvennyolcban negyvenhat esztendős, életerős férfi volt. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy ezt a viszonylag fiatal embert miért is emlegette apjaként a nép, miért tapadt a nevéhez ez a családias megszólítás, hogy: Kossuth apánk! Hát ezért! Mivel akkor mi egy családdá lettünk, és Kossuth Lajost nem vezérként, hanem családfőként, apaként fogadta el a nemzet. Az apák nem hibátlanok, mint ahogy Kossuth Lajos sem volt az, de helyük, szerepük, tekintélyük és felelősségük vitathatatlan egy család életében. Élete végéig ő volt aztán a távollevő apa, akinek a gyermekei közben felnőttek, önálló életet éltek, sőt, szembe is fordultak egyik-másik cselekedetükben a kossuthi akarattal, például a kiegyezéskor, de alapvetően mégis az ő nemzetteremtő szabadságharcának vagyunk a leszármazottai mindannyian. Politikában, közéletben, akár egyetértünk vele, akár nem, ő a mi Kossuth apánk.

Kétségtelenül patriarkális nemzetkép, amit most felvázoltam, de én mélységesen igaznak érzem, hiszen tulajdonképpen akkor lett a rendi nemzetből történelmi értelemben modern európai nemzet, érzelmileg pedig a nép és a nemzet fogalmát plebejus módon egymásba olvasztó közösség.

Ha Kossuth az apa szerepét töltötte be ebben a családdá válásban, akkor Petőfi Sándor meg a nemzetnek a fia volt bizonyos értelemben. Zseniális,  lázadó, drága fiú, huszonhat éves gyermekember, aki örökre eltűnt ezernyolcszáznegyvenkilenc július 31-én.

Petőfi Sándor ifjan pusztult el, Kossuth Lajos száműzetésben, öregen halt meg.

De a magyar nemzetet ők tették egyetlen családdá. Széchenyivel, másokkal együtt természetesen.

Éppen ezért a néphagyománynak mélységesen igaza van: Kossuth Lajos legfőbb címe a mi számunkra: Kossuth apánk! Persze, történészek és politológusok számára még mindig nagy feladat a kossuthi életművet a maga teljes mélységében és összetettségében feltárni. Hiszen Kossuth Lajos ugyanarra kereste a választ élete végéig, amire ma mi is megoldást szeretnénk: állam és nemzet, állam és etnikum viszonyára. Többet és jobbat erről azóta sem nagyon mondtak, mint amit ő emigrációs tanulmányaiban kifejtett. Jó lenne a kétszáz éves évfordulón a töprengő, gondolkodó, önmagát felülvizsgálni képes emberről is beszélni, nem csupán a szoborrá merevített vezérről és vezetőről. Ma, amikor az Európai Unió küszöbén hasonló dilemmákkal szembesülünk, és próbáljuk ebben a térségben a különböző etnikumok méltányos és egyenlő együttélésének a kereteit kialakítani, én politikusaink és politológusaink kötelező olvasmányává tenném azt, amit erről Kossuth Lajos elmondott.

Elfogyott-e Kossuth Lajos regimentje?

Nem fogyott el!

Nem fogyhatott el, hiszen tágabb értelemben egy egész nemzet volt az ő regimentje, és ma is mindannyian ehhez a regimenthez tartozunk, akkor is, ha elfogadjuk a hagyatékot, és akkor is, ha gyermeki módon lázadunk ellene.

Akár egyetértünk egyik vagy másik intésével, akár nem, Kossuth apánk úgyis Kossuth apánk marad, mert az 1848-ban létrejött családi köteléket sem elszakítani, sem megtagadni nem lehet. De nem is kell! Itt Erdélyben ugyanis most is nagy szükségünk van arra, hogy gondolatban, akaratban és cselekedetben együtt legyünk, egységesek legyünk, mert csak így lesz erőnk itt ezen a földön nekünk való hazát építeni.

Aki minket megoszt, az lerombolja a kossuthi örökséget, aki pedig egységben tart minket, az tovább építi ezt a hagyatékot.

Ennek a hagyatéknak a lényege ugyanis éppen az, hogy nekünk mindenkire szükségünk van: Kossuthra, Széchenyire, Petőfire, Deákra. Mindenkire!

Kossuth Lajosnak ugyanis gyakran volt vitája kortársaival, de rendelkezett azzal a nagyszerű képességgel, hogy mégis együtt tudta tartani őket egy hosszú, áldozatos, kegyetlen szabadságharcban.

Ma ünnepelünk. Ám Kossuth Lajosra emlékezni nemcsak közös öröm, hanem közös felelősség is. Felelősség egymásért, felelősség azért, hogy együtt, egységben megmaradjunk, felelősség saját nemzetünkért, felelősség a többi nemzetért, felelősség a jövőért.

Ez Kossuth Lajos üzenete!

 

Kolozsvár, 2002. szeptember 28.

Markó Béla

 

 

Markó Béla Magyar Házat avatott Nagyenyeden

***      A nagyenyedi Magyar ház létrehozásáért, a helyi magyar közösség megmaradásáért folytatott eredményes küzdelem mint cseppben a tenger tükrözi mindazt, amit az egész erdélyi magyar közösségnek kívánhatunk. Az újonnan felavatott közösségi ház ugyanis azt bizonyítja főként a kishitűek, a megtorpanók számára, hogy az álmodásnak, a tervezésnek mindig van értelme – mutatott rá Markó Béla szövetségi elnök szombaton a nagyenyedi RMDSZ új székházának avatóünnepségén. Az egykori neves erdélyi Magyar politikus, dr. Szász Pál nevét viselő új ingatlan, amely a  Szövetség országos szervezete által beindított székházépítési program keretében jött létre, a Fehér megyei Magyar szórványközösség oktatási és művelődési központjaként is működik majd.

A szövetségi elnök mellett az ünnepi rendezvényen részt vett Takács Csaba az RMDSZ ügyvezető elnöke, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének vezetője, valamint Eugen Popa, a Fehér megyei Tanács elnöke és a román kormánypárt helyi vezetője is.

Ünnepi felszólalásában az RMDSZ elnöke méltatta az enyedi magyarság összefogását, és a jövőbe vetett bizalmát úgy vélve, a megmaradás enyedi példáját fel kell mutatni minden erdélyi magyar közösség számára.

Beszédében Bálint Pataki József úgy értékelte, az RMDSZ-székház felépítése egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a magyar közösség az önfeladás, a szétszóratás helyett a szülőföldön való megmaradást választotta, és kifejezte abbéli meggyőződését, hogy az intézmény a közösségi együttlét, a tudás, az ismeretgyarapítás helyi fellegvára lesz.

A rendezvény ünnepi hangulatát emelte Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő, valamint a helyi kamarakórus előadása is.

Markó Béla a MÚRE táborban

***      Markó Béla szövetségi elnök szeptember 28-án, szombaton részt vett a MÚRE Árkoson megszervezett táborában. A rövid szakmai tanácskozáson megfogalmazódott a kölcsönös konzultáció igénye. A jelenlevők megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy olyan vegyes bizottságot, amelyben az RMDSZ szakemberei a MÚRE képviselőivel közösen egyeztetnek mindazokban a kérdésekben, amelyek a törvényhozás terén valamilyen módon érintik az újságírók tevékenységét.