RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                                                    Szerkeszti: Szász Attila

www.rmdsz.ro                                                                                               2002. szeptember 23., hétfő

elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro                                                         X. évfolyam, 2288. szám – II. kiadás

 

 

Markó Béla szövetségi elnöknek a 2002. szeptember 21-én Marosvásárhelyen megrendezett  SZKT-én elhangzott beszéde

 

FÉLIG ÜRES? FÉLIG TELE?

(Néhány megjegyzés 2002. őszén a pesszimizmusról és az optimizmusról)

 

Tisztelt Szövetségi Képviselőtanács!

Amióta az RMDSZ szövetségi elnökeként Önökkel együtt azon dolgozom, hogy az általunk képviselt közösség sorsa jobbra forduljon, számtalanszor tapasztaltam egy drámai ellentmondást aközött, amit teszünk, és amit mondunk. Már-már arra kell gondolnom, hogy legtöbbször nem is a kétfajta stratégia, nem a kooperatív vagy konfrontatív elképzelések különbözősége állít szembe minket, hanem az, hogy egyesek hisznek abban, amire vállalkoztak, mások pedig nem. Sokszor éreztem úgy az elmúlt években, hogy minálunk nem igazán férfias dolog reménykedni. Aki derűlátó, aki bizakodó, aki azt mondja, hogy előbb-utóbb nekünk áll a zászló, az tulajdonképpen gyáván megfutamodik a sötét jövendő elől. Lágy, puha ember az ilyen, mert nem mer a ránk váró végzettel szembenézni, nem meri mellét kitárni a közelgő nemzethalálnak. Aki bízik, aki cselekszik, aki tégláról téglára rakja az épületet, az sokak szemében kevesebb tiszteletet érdemel, mint azok, akik azt mondják: végünk van, minden hiába, úgysem lesz itt semmi. Pedig azt gondolhatnánk, hogy aki például az RMDSZ-ben, mint mondtam, sorsunk jórafordítását ígérte, és ezért tekinti őt vezetőjének ez a közösség, az az ember mindenki másnál inkább hisz abban, hogy lehetséges a jobbulás. Hiszen ugyanbizony miért vállalkozott egyébként arra, hogy vezetőnk legyen. Talán csak nem azért, hogy hangosabban  jósolhassa pusztulásunkat, és messzehangzóbban hirdethesse, hogy nem lesz ebből semmi, mi gyengék vagyunk, a románok erősek, és az idő ellenünk dolgozik?

Beismerem, tisztelt kollégák, hogy én nem tartozom azok közé, akik a siránkozást és kéztördelést tartják a közéleti vezető legfőbb erényének. Vannak elegen jeremiások körülöttünk, de én őket őszintén szólva nem szeretem. Én ugyanis azt hittem mindig, hogy az optimista ember a bátor, és a pesszimista a gyáva. Aki ugyanis bízik saját közössége jövőjében, az vállalja a küzdelmet és a munkát, tehát a cselekvést azért, hogy ez a jövő valóban bekövetkezzék. Pesszimistának lenni sokkal könnyebb: nem kell semmit csinálni, csak napestig siránkozni és szidni azokat, akik olyan ostobák, hogy hisznek abban, amit tesznek.

Ezért gondolom azt, hogy az RMDSZ-en belüli táborok kérdését is legalább időnként le lehet egyszerűsíteni egy érzelmi szembenállásra: hívők és hitetlenek, reménykedők és reménytelenek, optimisták és pesszimisták ellentétére.

Elöljáróban mai politikai vitánkhoz elsősorban ezt szerettem volna elmondani nektek, kedves kollégák, ebben szeretnélek megerősíteni titeket: horribile dictu, nem is olyan nagy szégyen hinni abban, amit tesztek.

Persze, értsük jól meg egymást: arról, hogy félig üres vagy félig tele a palack, természetesen vitatkozhatunk. Arról is, hogy nem félig, hanem esetleg csak egyharmadáig, kétötödéig és így tovább. Ez természetes, ez szükséges, ez úgymond kívánatos vita.

De aki azt állítja, hogy az eltelt esztendőkben, az elmúlt hónapokban vagy akár a legutóbbi hetekben semmi nem változott, és hogy a palack teljesen üres, az éppen akkorát hazudik közösségének, mint aki azt mondja, hogy csordul ki már, úgy tele van ez a butélia.

Az RMDSZ-nek nincsen még hivatalosan bejelentett semmipárti platformja, de ha lenne, azt üzenném nekik: a semmiből csak semmi lesz, barátaim, a kevésből viszont lehet még sok, és a kis lépésből is lehet még nagy lépés.

Egyébként nem is biztos, hogy amit tettünk, az olyan kevés.

Van egy bővített egyszerű mondatom, szeretném megosztani a jelenlévőkkel. Így hangzik: Kossuth Lajos szobrának újraavatásán vettünk részt a minap Bihardiószegen. Nos, Bihardiószeg, aki esetleg nem tudná, a határ innenső oldalán van. A szoboravatáson ott voltak a román hivatalosságok is, beszédet mondott a román művelődési minisztérium államtitkára, és Kossuth Lajos szobrát megszentelte a helyi görögkeleti pap. Döntse el ki-ki a maga cipő- és lábmérete szerint, hogy kis lépés-e, nagy lépés-e Romániában eljutni addig a hivatalos szemléletváltásig, hogy felavatjuk, sőt, együtt avatjuk fel Kossuth Lajos szobrát.

Szinte hallom is már a jeremiáskodókat és a tamáskodókat: nem kell azért éppen ennyire lelkendezni! Szó sincs lelkendezésről, egyszerűen arról van szó, kedves kollégák, hogy míg egyesek megpróbálják bebizonyítani, hogy hiába dolgoztunk, mondjuk, Biharban, vagy bármely más megyénkben, addig én szeretném elmondani nektek, hogy nagy-nagy értelme van annak, amit tesztek.

Van egy másik bővített egyszerű mondatom is: szintén a minap új magyar középiskolát nyitottunk meg Máramarosszigeten. Hozzátehetném: Marosvásárhelyen is úgy indul a Bolyai Farkas középiskola, ahogyan abban néhány hónappal ezelőtt megegyeztünk.

A harmadik bővített egyszerű mondat pedig így hangzik: Csángóföldön két csoportban is hivatalosan megkezdődött a magyar nyelv oktatása. Májusban Bákó megyei tárgyalásainkon ebben egyeztünk, ezt ígértük Klézsén és Pusztinán.

Tisztelt Szövetségi Képviselőtanács!

Nem arra vállalkoztam most, hogy a kormánypárttal kötött megállapodás részletes elemzését elvégezzem, ilyen elemzést készített az Ügyvezető Elnökség, és tudtommal ezt mindenki megkapta. Csupáncsak jelezni akartam, hogy a múlt visszaszerzésében és a jövő megteremtésében is léptünk előre az elmúlt időszakban. Ez még akkor is így van, ha ugyanilyen bővített egyszerű mondatokat kudarcainkról is fogalmazhattam volna. Ha azt mondom, hogy a palack félig tele van, akkor azt is mondtam egyúttal, hogy a palack félig üres. Sőt, még azt is mondtam, hogy úgy kellene egymással vitázni, hogy a teliségi vagy ürességi vitában magát a palackot azért nem kellene összetörni.

Van amiről vitázni, van amiről együttgondolkodni, van amiről közösen fogalmazni meg a konklúziókat.

A népszámlálás ideiglenes adatait ismerjük mindannyian. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy az adatok nem pontosak, és meglehet, így is van, de alapjában véve mindannyian tudjuk, hogy fogyásunk valós. Mi több, nagyságrendileg is ott lehet a fogyás valahol a 10-11 százalék körül. Akkor pedig meg kell keresnünk az okokat, és főleg meg kell határoznunk a teendőinket. Az okokat ismerjük: rossz születési arányszám, asszimiláció, kivándorlás. A teendőkről viszont nagyon részletesen, nagyon pontosan kell beszélnünk minden lehetséges alkalommal, mert nem az eljövendő évtizedekben, hanem a következő években kell nekünk a megoldásokat megtalálni és érvényesíteni.

Éppen ezért a jövő évi RMDSZ kongresszusra készülve elsősorban azt a kérdést kell feltennünk: mit kínál a mi programunk a fiatal nemzedéknek? Milyen közérzeti változást és milyen szellemi-gazdasági-szociális intézményrendszert kínálunk nekik, hogy itt keressenek boldogulást a szülőföldjükön, és ne másutt. Az ugyanis számomra nem vitás, hogy a fiatal nemzedéknek az elkövetkező időszakban nagy feladata lesz itt nálunk: fel kell készülni az Európai Uniós csatlakozásra, a szó szoros értelmében be kell vinni az erdélyi magyarságot az Európai Unióba, de úgy, hogy ott helytálljon, felemelkedjék és gyarapodjék, ne pedig szétmorzsolódjék. Képessé kell tenni az itteni magyar értelmiséget, tudóst, oktatót, művészt, vállalkozót, hogy haszonélvezője legyen a csatlakozásnak, és ne kárvallottja. Van erre esély, hiszen egy kisebbségi sorsba szorított közösség nagyot lélegezhet, szabadabban mozoghat egy egységes Európában, de ehhez itt van szükségünk a fiataljainkra, nem Magyarországon vagy máshol. Itt kell nekik minden tudást, minden tehetséget, minden teremtő és önérvényesítő szándékot a saját közösségük javára kamatoztatni. Még akkor is, ha ez pillanatnyilag nehezebbnek látszik, mint egyszerűen odébb menni egy országgal. Nehezebb ugyan, de hosszú távon még egyénileg is sokkal nagyobb elégtételt kínál.

Nekünk nem szólamokkal, hanem ennek a történelmileg is megismételhetetlen esélynek a felmutatásával kell itthon tartanunk a fiatal nemzedéket.

Mi kell ehhez?

Kellenek a közérzeti feltételek. Pusztulást jósolva, a magyarság itteni életlehetőségeit tagadva hiába marasztaljuk a fiatalokat.

Kellenek a gazdasági feltételek is. Jelentős föld- és erdővagyont juttattunk vissza máris a volt tulajdonosoknak. Székelyföldön már munkálkodik a visszaszerzett többszázezer hektár hasznosításán számos szakember, köztük tervezni és dolgozni is képes fiatal közbirtokos gazdák. Hátravan az egyházi ingatlanok törvényének mielőbbi alkalmazása. Föld, erdő, ház! Ez lehetne a következő hónapok legfontosabb jelszava. És ez is lesz! A biztos tulajdonviszonyok, a gazdasági stabilitás és gyarapodás, az eltervezhető jövő előfeltételei. Kihívás nekünk, kihívás a fiataloknak is. Kihívás helyi közösségeinknek, önkormányzatainknak, polgármestereinknek. Most az övéké lesz a munka neheze, ott helyben fog eldőlni sok minden.

Mit kell még kínálnunk a fiataloknak?

Szociális programokat, munkahelyet, lakást, fizetést. Hogy erre az RMDSZ nem képes? Egymagunkban valóban nem vagyunk képesek erre, de nem azért működünk együtt a kormánypárttal, hogy ne próbáljunk meg beleszólni ennek az elszegényedett országnak a szociális politikájába és gazdasági elképzeléseibe. Megtettük a javaslatainkat a 2003-as költségvetésre vonatkozólag, és érvényesítenünk kell ezeket. Nem fogadható el, hogy Erdély számos megyéjében az infrastruktúra, az út-, víz- és gázhálózat ma sokkal rosszabb állapotban van, mint az ország más régióiban. Akármennyire is ínséges lesz a jövő évi költségvetés, nekünk ezen változtatni kell.

Aprómunka ez, szólhatna közbe ismét valaki, de hol van a távlat, hol van az itthonmarasztó történelmi feladat. A már kézben lévő százötvenezer hektárnyi, vagy ha úgy tetszik, másfélezer négyzetkilométernyi közbirtokossági erdő például maga a távlat, maga a történelmi feladat, válaszolhatnám.

De nem csupán ez a feladat vár ránk. Az idei őszre természetesen elegendő küzdelem az is, amit felsoroltam. Miközben mozognak körülöttünk a dolgok: megtörtént például a rendőrség demilitarizálása, ami az egyik legfontosabb változás ebben az országban az állampolgár és állam közti viszony szempontjából.

Ami pedig a távlatos feladatokat illeti, bőven állnak előttünk ilyenek. Legelőször is végig kell vinnünk az alkotmánymódosítás vitáját, és el kell érnünk a szemléletváltást a nemzeti kérdés alkotmányos megközelítésében is. A nemzetállami meghatározás módosítása, a kisebbségi közösségek államalkotó tényezőként való elismerése, az anyanyelv átfogó használatának lehetővé tétele, mindezek és a többi hasonló javaslat egy olyan csomagot jelentenek számunkra, amelyet egyben kell tárgyalni, mert szerves egységet alkotnak ezek a rendelkezések, és ennek a csomagnak az újragondolása és újrafogalmazása nélkül mi nem tudjuk elképzelni az alkotmánymódosítást. Megismétlem, amit többször elmondtam: inkább később és jól, mint gyorsan és rosszul módosítani az alkotmányt! Az Európai Uniós követelményekhez valóban hozzá kell igazítani az ország alaptörvényét, de erre még, sajnos, van idő bőven.

Ugyancsak távlatos feladatunk annak a kisebbségi statútumnak a kidolgozása is, amelynek szükségességében egyébként a kormánypárttal is sikerült megegyezni, és az erről szóló rendelkezés ott van az elfogadott alkotmánymódosító javaslatok között. Egy ilyen statútum nem a konkrét oktatási és nyelvhasználati kérdéseket kellene hogy taglalja, hanem a kisebbségi közösségek státusát kellene hogy meghatározza a román államon belül. Ha az alkotmány módosítására mégis sor kerül, akkor utána ez lesz az egyik legfontosabb teendőnk.

Van hát munkánk! Apró is, távlatos is. És ma még nem is beszéltem arról, hogy magyarországi kapcsolataink továbbépítésében is nagy feladatunk és nagy lehetőségünk van: átláthatóbb támogatási rendszert, új támogatási formákat kialakítani, megkeresni a szórványvidékek kiemelt megsegítésének új, az eddiginél átfogóbb módszereit, létrehozni a háttérbe szorult értelmiségi rétegek, hivatásos művészek, fiatal oktatók és kutatók számára is megfelelő támogatási kereteket. Építeni a két ország gazdasági kapcsolatait úgy, hogy ez a romániai magyarság által lakott régiók hasznára is legyen. Úgy változtatni a státustörvényen, hogy a lényeg ne változzék, sőt, ha valami módosul, az méginkább a szülőföldön való boldogulást segítse, ne az elvándorlást. Miért ne járhatna például oktatási támogatás nemcsak két gyerek, hanem már egy gyerek után is?

Kérem, ne értsenek félre, ne értsetek félre, kedves kollégák: nem vagyok én felhőtlenül derűlátó!

Utaltam már rá, hogy aggaszt a nem szűnő szegénység és korrupció, a fiatalok és a nyugdíjasok rossz helyzete, a növekvő kiábrándultság, a változatlan kivándorlási szándék, a közvélemény-kutatásokban továbbra is magas százalékkal szereplő szélsőséges nacionalizmus, a román politikai életre továbbra is jellemző gyakori szószegés, a végeérhetetlen huzavona, mondjuk, egy brassói, kolozsvári, szatmárnémeti iskola helyzetének rendezésében vagy egy aradi szobor visszaállításában.

Keserűségre is van tehát okunk, és ehhez még hozzászámíthatnám saját belső állapotainkat is, azt, hogy amikor már egyenes beszéddel nem lehet kibillenteni azt, aki másként gondolkodik, akkor bizony a névtelen feljelentés, a hátmögötti rágalmazás vagy hazudozás is kezd beleférni közéleti erkölcseinkbe. Jó lenne hát elejét venni valamiképpen annak is, hogy ez a „cél szentesíti az eszközt” jellegű politikai morál nálunk meghonosodjék. Bízom abban, hogy ez mégsem következik be, de szövetségünk politikai állapotának elemzés mellett a morális kérdésekről is kellene néhány szót ejtenünk. Például arról, hogy az RMDSZ-ben egyesek már rég feltalálták a fából vaskarikát: úgy szidni az RMDSZ-t, mintha semmi közünk sem lenne hozzá, miközben vezető tisztségviselői vagyunk ennek a szövetségnek. Gurul a fából vaskarika, „ki tudja, hol áll meg”! Erről sem ártana elbeszélgetni egyszer…

Mint ahogy szükséges lenne valóban arról is vitázni, hogy miért sürgetjük a támogatási rendszerek átvilágítását, és hogy ez miért idegesít egyeseket annyira. Egy ilyen vitában rögtön kiderülne, hogy miért fontos az átlátható, ésszerű, nyilvános felhasználás. A kínos magyarázkodások helyett jó lenne kinek-kinek körülnézni és észrevenni, hogyan élnek mások. Utána pedig beszélhetnénk például arról, hogy ami a Királyhágómellékén egy néhány napos kudarcos rendezvényre elég, az egyébként ugyancsak ott, Nagyváradon, de akár Temesváron, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön az ottani magyar színtársulatok négy esztendei teljes költségvetése. Más szóval: egy magyar színházunk ennyi ideig élne abból a pénzből. Így is meg lehet közelíteni ezeket a problémákat, kedves kollégák, és nem kell csodálkozni, ha az erdélyi magyar értelmiség látni szeretné, mire ment el a pénz, és mire fog elmenni ezután. Az ugyanis nem magyarázat, hogy mint a mesében, a Királyhágómellékén három nap egy esztendő, sőt, négy esztendő…De beszélhetnénk más régiókról, más rendezvényekről, más intézményekről, más alapítványokról is. Kerítsünk hát időt erre a vitára is mielőbb!

Ma viszont az elkövetkező hónapok politikai teendőiről is részletesen szólnunk kell.

Tisztelt Szövetségi Képviselőtanács!

Romániát minden valószínűség szerint novemberben Prágában meghívják a NATO-ba. Ez a romániai magyarságnak nem kudarca lesz, hanem sikere! Teljes meggyőződéssel állítom ezt. Mint ahogy a vízummentesség sem kudarcunk volt, hanem sikerünk!

Az Európai Unió új helyzetet, új kihívást, új felelősséget fog jelenteni mindannyiunknak. Lassan meg kell kezdenünk a felkészülést erre is. Az optimistáknak azért, mert bíznak benne, a pesszimistáknak pedig azért, hogy előre megmagyarázzák, miért nem fogunk hinni a szemünknek.

Egyvalami biztos: abban a bizonyos palackban még kevés van ugyan, de valamennyi mégis van benne, és ez nem másnak köszönhető, kedves kollégák, hanem nektek, akik hisztek a változásban, és tesztek is érte nap mint nap.

 

Marosvásárhely,2002. szeptember 21.

 

Markó Béla

szövetségi elnök

 

Beszámoló az SZKT marosvásárhelyi üléséről

 

Az RMDSZ VII. Kongresszusának várható időpontja: 2003. február 1–2.

***      Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége megvizsgálva a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa által tett javaslatot, az Alapszabályzat 17. fejezete 99. cikkelye értelmében az RMDSZ VII. Kongresszusának időpontjául 2003. február 1–2. ajánlotta a Szövetségi Képviselők Tanácsának, amit a testület nagy többséggel elfogadott.

 

Borbély László ügyvezető elnökhelyettes; Kerekes Gábor gazdasági ügyvezető alelnök

***      A Szövetségi Képviselők Tanácsa elfogadta Borbély László kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető alelnök kinevezését az ügyvezető elnök helyettesi tisztségbe. Az SZKT ugyanakkor Kerekes Gábor önkormányzati ügyvezető alelnököt bízta meg gazdasági ügyvezető alelnöki tisztség betöltésével is.

 

Az SZKT elfogadta az RMDSZ Operatív Tanácsának következő határozatait:

 

HATÁROZAT

 

***      A Szövetségi Operatív Tanács Működési Szabályzata III. fejezetének 11. cikkelye értelmében, figyelembe véve az Ügyvezető Elnökség előterjesztését, a testület Ágoston Hugót javasolja tagnak, Bartha Csabát póttagnak a Román Közszolgálati Rádió Igazgató Tanácsába.

 

Bukarest, 2002. március 12.

 

A SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS

 

HATÁROZAT

 

***      Az Operatív Tanács jóváhagyta a szövetség vezetőinek eddigi tárgyalásait az új magyar kormány képviselőivel, és elfogadta a további kapcsolattartás alapelveit a magyar kormánnyal és a magyarországi politikai pártokkal.

 

Bukarest, 2002. június 5.

A SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS

 

HATÁROZAT

 

***      Az Operatív Tanács megbízta az ügyvezető elnököt és a kormányzati kapcsolatokért felelős ügyvezető alelnököt, hogy készítsék elő a Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodás félévi elemzését.

 

Bukarest, 2002. június 5.

A SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS

 

HATÁROZAT

 

Az Operatív Tanács határozottan visszautasítja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlésének Tőkés László tiszteletbeli elnök és Kovács Zoltán parlamenti képviselő által aláírt Nyilatkozatát, amely súlyosan megrágalmazza szövetségünket.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt tizenkét évben mindent megtett azért, hogy magyar közösségünk visszakapja jogos tulajdonát. Nehéz küzdelem után eljutottunk oda, hogy a tőlünk elkobzott föld- és erdővagyon jelentős részét ma lépésről lépésre visszaszerezzük, beleértve a közbirtokossági erdőket. Ugyanakkor elfogadtattuk a magánszemélyektől elállamosított ingatlanok visszajuttatásáról szóló törvényt is. Most pedig azt sikerült elérni, hogy az egyházi ingatlanok kérdésében hamarosan megszülethet egy átfogó, a történelmi magyar egyházak igényeinek megfelelő törvény. Az RMDSZ, az egyházak, a civiltársadalom,  az egész romániai magyar közösség összefogása eredménnyel járt: évtizedes halogatás után megoldhatjuk egyik legfájóbb közös gondunkat.

Ilyen körülmények között megdöbbenten látjuk, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és egyik parlamenti képviselője félretájékoztatja saját egyházát, és megtéveszti a közvéleményt, amikor azzal vádolja szövetségünket, hogy ” a közösen elfogadott ingatlanügyi törvénytervezet önkéntes és egyoldalú feladásával” félreállott „egyházaink mellől”. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: politikus kollégáink következetes munkájának köszönhetően olyan törvénytervezetet fogadott el a Szenátus jogi bizottsága, amely alapelvként a teljes természetbeni visszaadást követi, azonnali tulajdonba adásról rendelkezik, és a használatba vétel legvégső határidejét is leszállítja az eredetileg tervezett 10 évről 5 évre.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy a Nyilatkozat aláírói elhallgatják ezeket a tényeket, és olyan alaptalan vádakat fogalmaznak meg,  amelyek nemcsak az RMDSZ-nek okoznak kárt, hanem egész közösségünket megosztják, és megpróbálják az egyházat szembeállítani érdekvédelmi szövetségünkkel.

Az RMDSZ eddig is felvállalta az egyházak érdekeinek következetes képviseletét, és természetesen ezentúl is mindent meg fogunk tenni ezeknek az érdekeknek az érvényesítéséért.

 

Bukarest, 2002. június 5.

A SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS

 

HATÁROZAT

 

***      A Szövetségi Operatív Tanács Működési Szabályzata III. fejezetének 11. cikkelye értelmében, figyelembe véve az Ügyvezető Elnökség előterjesztését, a testület Gálfalvi Zsoltot javasolja tagnak, Niculescu Antont póttagnak a Román Televízió Igazgató Tanácsába.

 

Bukarest, 2002. június 5.

A SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS

 

HATÁROZAT

 

***      Az Operatív Tanács egyhangúlag elfogadja az Eckstein-Kovács Péter és Varga Attila által előterjesztett alkotmánymódosítási javaslatok szövegét.

 

Bukarest, 2002. szeptember 4.

A SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS

Az SZKT elfogadta az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának következő határozatát:

 

HATÁROZAT

 

Az SZKT 2002. május 25-i ülése, figyelembe véve az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztálya által előterjesztett Helyzetkép a romániai magyar oktatás jelenéről című tanulmányba foglaltakat, valamint az azt követő vitában elhangzott javaslatokat, a következő határozatokat hozza:

1. A magyar nyelvű oktatás sajátos igényeinek határozott érvényesítése érdekében a közeljövő oktatáspolitikai prioritásait az alábbi, az egész romániai oktatási rendszerre vonatkozó, általános érvényű alapelvek kell meghatározzák:
   • Az oktatási rendszer általános reformjának folytatása az európai integráció célrendszeréhez igazítva;
   • A tényleges iskolafenntartók és iskolahasználók döntéshozói jogának biztosítása, az állami rendszer teljes körű átalakítása önkormányzati iskolarendszerré, decentralizáció az oktatás minden vonatkozásában;
   • Az intézményi autonómia további szélesítése;
   • Az oktatás célrendszerének hozzáigazítása a munkaerőpiac igényeihez;

A fenti alapelvek által kijelölt feladatok teljesítése az RMDSZ és a civil-szakmai szerveződéseink szoros együttműködése révén valósítható meg.

2. A felsőfokú oktatás területén:

• A jelenlegi magyar tannyelvű oktatási vonalak döntéshozói-, szerkezeti- és pénzügyi önállóságát biztosító feltételek megteremtése, az egyetemei charták ez irányú módosításának pozitív politikai támogatása kiemelt feladata kell legyen Szövetségünknek. Továbbra is szorgalmaznunk kell az önálló fakultások, tanszékek létrehozását a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, valamint a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen;
  • Támogatnunk kell új magyar tannyelvű oktatási vonalak kialakítását Marosvásárhelyen (Petru Maior Műszaki Egyetem), Kolozsvárt (Gheorghe Dima Zeneakadémia), kezdeményeznünk kell magyar tannyelvű csoportok létrehozását Kolozsvárt (Műszaki Egyetem, Ion Andreescu Művészeti Akadémia, Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem). Ezzel párhuzamosan önálló oktatói státusok létrehozására kell törekednünk mindezen intézetekben.
  • Ugyanakkor továbbra is fontos prioritás a magyar nyelvű magán (egyházi és alapítványi) felsőoktatási intézmények támogatása. A két oktatási formát egymást kiegészítő rendszernek kell tekintenünk, amely megteremtheti a teljes spektrumú anyanyelvű felsőoktatási kínálatot.
  • A színvonalas oktatói utánpótlás biztosítása érdekében szükségesnek tartjuk az állami felsőoktatásban működő elitképző programok támogatását. Egységes célpályázati rendszerben működő ösztöndíj-támogatást kell kialakítani az oktatói személyzet, valamint a posztgraduális képzést felvállalók számára.
  • Szociális jellegű ösztöndíjrendszer működésének feltételeit kell biztosítani az egyetemi képzést vállaló, de a továbbtanuláshoz szükséges anyagi alapokkal nem rendelkező fiaitalok számára.
  • Minden eszközzel támogatnunk kell intézményeinket az új szakok indításához szükséges akkreditációs feltételek teljesítésében, az ideiglenes működési engedélyek megszerzésében.

3. A közoktatás területén:
   • A kisebbségi oktatás szabályozásáról:
   • Az RMDSZ parlamenti képviselőcsoportja az érdekeltekkel folytatott szakmai konzultációk alapján kezdeményezzen törvénymódosításokat a Tanügyi Törvény, a pedagógusok jogállását szabályozó Statútum és a Helyi Közigazgatási Törvény esetében, a kisebbségi oktatás még fennmaradt korlátozásainak megszüntetése, valamint az oktatási intézmények működési feltételeinek biztosítása érdekében.

Megoldást igénylő kérdések:

A kisebbségi közoktatásban minden tantárgyat a kisebbségek nyelvén tanítsanak, beleértve a Románia földrajza és a Románok történelme cí­mű tantárgyakat is.

A kisebbségi oktatási intézményeknek legyen joga kétnyelvű bizonyítvány kiállítására.

Az oktatási intézmények, elsősorban a tagozatok felelős vezetését biztosító tisztségviselők pályázatainak elbírálásakor, a jelöltek tökéletes nyelvtudásának kizáró jellegűnek kell lennie.

A tagozatos intézményekben tanító pedagógusok normájának kialakításakor, minden esetben figyelembe kell venni a kisebbségi nyelvismeret fokát. (Nagyon sok tantárgyat, a törvényes rendelkezések ellenére, a nyelvet egyáltalán nem, vagy nem kellő színvonalon ismerő tanárok tanítanak: idegen nyelv, ének-zene, rajz, testnevelés, történelem, földrajz, technológiai ismeretek stb.)

A képességfelmérő- és érettségi vizsgákkal kapcsolatos szabályozók újrafogalmazása elengedhetetlen a kisebbségi vizsgázókat negatívan érintő intézkedések megszüntetése érdekében. (A vizsgatételek kellő időben történő fordításának biztosítása, külön javító központok szervezése.) Ugyanakkor a kötelező oktatási szakaszt lezáró képességvizsga helyett fontolóra kellene venni a régi felvételi rendszer visszaállításának lehetőségét is.

Sürgető feladat az egyházi jellegű közoktatási intézmények működését szabályozó keretek kidolgozása és elfogadtatása (finanszírozás, tanszemélyzet-tisztségviselők kinevezése/visszahívása alkalmatlanság esetén, oktatási ingatlanok tulajdonjoga, az általános- és szakellenőrzés kérdése stb.).

• Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének feladata nyomon követni a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvénycikkelyek, kormány- és szakminisztériumi rendeletek betartatását. Biztosítania kell a végrehajtás különböző szintjein kialakult irányítási struktúrák hatékony működését (a kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgatóság, megyei főtanfelügyelők/helyettesek, szakfelügyelők, intézmény-vezetők).
• A magyar tannyelvű oktatás hálózati kérdéseinek megnyugtató megoldása érdekében:
• Nagy súlyt kell helyeznünk a reális igényeknek megfelelő intézményi hálózat bővítésének támogatására (ezen belül a szakminisztérium által kezdeményezett körzetesítés érdekeinknek megfelelő megszervezésére különösen a   szórványnak minősülő megyékben, a szakképzés területén a profilok bővítésére, a vokácionális középiskolai- valamint a testi- és fogyatékos gyermekeket oktató iskolahálózat fejlesztésére, az újonnan kialakított  önálló magyar középiskolák kiemelt támogatására: Bolyai Farkas Középiskola – Marosvásárhely, Áprily Lajos Középiskola – Brassó, Leövey Klára Középiskola Máramarossziget.
• A közoktatási hálózat hatékonyságának növelése érdekében az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége minden érdekelt megye számára biztosítsa a szükséges erőforrásokat a következő feladatok elvégzéséhez:
  • A megye magyarérdekeltségű oktatási intézményeinek és azok beiskolázási körzeteinek teljes körű feltérképezése, a megyét alkotó települések és régiók demográfiai adatainak és az ezekkel kapcsolatos prognosztizálható változások összefoglalása.
  • A magyar nemzetiségű beiskolázatlan vagy nem anyanyelvén tanuló diákok nyilvántartásba vétele, lehetőség szerint az ok vagy okok feltüntetésével.
  • Az érdekelt felek – oktatási és önkormányzati testületek, egyházak, civil szervezetek – képviselőiből álló munkacsoportok kialakítása, melyek a fenti adatok birtokában elkészítik a megye magyar iskolahálózatának tervezetét, oktatási szintekre, régiókra és településekre lebontva, szem előtt tartva a következőket:

Az alapfokú képzést (óvodai és elemi oktatás) lehetőség szerint biztosítani kell minden településen, ha másként nem, akkor a közösségünk által létrehozott és fenntartott magán jellegű intézményekben.

Tudomásul véve, hogy a középfokú képzés (általános iskolai és líceumi oktatás) szintjén, a hatékony és minőségi oktatás biztosításához különálló osztályok (osztályonként minimum 15- 20 tanuló), szakképzett és lehetőleg állandósult tantestületek, valamint megfelelő infrastruktúra és felszereltség szükséges, tényként kell elfogadnunk a kisebb iskolák, a létszám alatt működő tagozatok és osztályok megszüntetését. Az innen kikerülő tanulókat az előzetes tervek alapján létrehozott, iskolabusszal, bentlakással és étkezdével is rendelkező önálló magyar, vagy többségében magyar iskolaközpontokba kell beiskolázni.

• A hálózati kérdések rendezése nem nélkülözheti egy, a közoktatás oktatói és oktatottjai számára létrehozott ösztöndíjrendszer feltételeinek kidolgozását.
• Ugyanakkor bátorítanunk kell a magán oktatási intézmények létesítését a magyar tannyelvű közoktatásban is.
  • A közoktatás tartalmi vonatkozásai tekintetében:
• Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének feladata, hogy biztosítsa a Szakminisztérium keretében kialakított országos reformbizottságokba való aktív közreműködésünket (tanterv-, tankönyv-, vizsgabizottságok stb.).
• Támogatnunk kell a tanulók túlterhelésének csökkentése érdekében sajátos tantervek kidolgozásának feltételeit, és biztosítanunk kell azok engedélyeztetését.
• A civil- szakmai szerveződésekkel közösen meg kell teremtenünk a román nyelv eredményes oktatásának feltételeit és eszközeit (ennek megfelelő tanárképzés biztosítása, a kisebbségek számára külön román nyelvű tankönyvek készítése, sajátos módszertan és követelményrendszer összeállítása ).
• Az Ügyvezető Elnökség továbbra is tekintse feladatának a magyar nyelvű középiskolai tankönyvek kiadásához szükséges pénzalapok pályázati úton való megszerzését, támogatását.
• Az Ügyvezető Elnökség kiemelt feladatának tekinti, hogy kezdeményezze egy olyan munkacsoport létrahozását, mely az oktatói-nevelői tevékenység nevelési részének kritériumrendszerét kidolgozza.

A Szövetségi Képviselők Tanácsa megbízza az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a civil-szakmai szerveződések irányába egy, az RMDSZ oktatással kapcsolatos célkitűzéseit újrafogalmazó közös munkacsoport létrehozása érdekében. Az új oktatási stratégia elkészültének határideje a sorra kerülő VII. RMDSZ Kongresszus időpontja kell legyen.

 

Marosvásárhely, 2002.szeptember 21.

 

A Szövetségi Képviselők Tanácsa