RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                                              Szerkeszti: Szász Attila

www.rmdsz.ro                                                                                            2002. október 4., péntek

elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro                                                              X. évfolyam, 2298. szám

Tanévnyitó ünnepség a marosvásárhelyi Sapientián

***      Marosvásárhelyen a Kultúrpalota dísztermében Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében kerül sor ma, október 4-én a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségre. A tanévnyitón beszédet mond Markó Béla szövetségi elnök és Dr. Hiller István államtitkár. Az alábbiakban közöljük a szövetségi elnök beszédét.

 

Tisztelt Elnök Úr!

Kedves tanárok és diákok!

Hölgyeim és uraim!

 

Magyarnyelvű egyetem tanévnyitó ünnepségén vagyunk Marosvásárhelyen.

Ez a kijelentő mondat ma, 2002. október 4-én teljesen természetesen hangzik, megfelel a tényeknek, és valószínűleg nem hoz lázba senkit.

Néhány évvel ezelőtt viszont ez a kijelentés nemcsak hogy nem lett volna igaz, hanem a kishitűek gúnyos mosollyal néztek volna arra, aki rövid időn belül önálló felsőoktatási intézményt jósol az erdélyi magyarságnak. Pedig csak abból nem lehet soha semmi, csak annak a megvalósítására nincsen a legkisebb esély sem, amit meg sem álmodunk, el sem tervezünk. Nem minden álmunk vált valóra ezekben az években, sőt, valószínűleg jóval kevesebb álmunk lett valósággá, mint amennyi meghiúsult, de ahhoz, hogy valami megvalósuljon, meg kellett álmodni. Kishitű embernek nincsenek álmai, csak lidércnyomásai vannak, csak félelmei vannak, csak magyarázatai vannak arra, hogy mit miért nem lehet. Nem az az ember a megalkuvó, aki eltervez valamit, és menetközben elképzeléseit hozzáigazítja a körülményekhez, de úgy, hogy a cél változatlanul megmarad, hanem a kishitűek, a reménytelenek, a jövőben bízni nem tudók a megalkuvók, mert ők eleve megrettennek az ellenséges környezettől, és nem hajlandók vállalni a mindennapi munkát a változás érdekében.

Ha nem lett volna bennünk hit 1989-ben, a diktatúra bukásakor, majd a rákövetkező években, ma nem lehetnénk itt a Sapientia tudományegyetem megnyitóján.

Ha nem láttuk volna pontosan a célt: a teljes körű anyanyelvű oktatás megteremtését, és ha nem bíztunk volna és nem bíznánk ma is ennek lehetőségében, akkor ez az intézmény sem jöhetett volna létre.

Sőt, ha elfogadtuk volna azt a politikai elvet, hogy: mindent vagy semmit, akkor szintén nem lenne ma magyar egyetemünk. Mi a mindenről nem mondtunk le egy pillanatig sem, nem mondtunk le többek között az állami magyar egyetem visszaállításáról sem, és nem is fogunk lemondani róla, de azokat sem tudjuk követni, akik azt mondják nekünk, hogy amíg ezt nem sikerül megvalósítani, addig semmi mással ne foglalkozzunk.

Nekünk nap mint nap azon kellett dolgoznunk ezekben az években, hogy egyre több magyar fiatal tanulhasson magyarul Romániában.

Amikor ezen az úton elindultunk, akkor ebben az országban óvodára alkalmas volt a magyar nyelv, de egyetemre alkalmatlannak nyilvánították. Érettségire is félig-meddig alkalmasnak találták ezt a nyelvet, de felvételi vizsgára már alkalmatlannak találták. Családi beszélgetésre alkalmas volt a mi nyelvünk, de ahogy valamelyik állami intézménybe beléptünk, egyszerre csak különös módon alkalmatlanná vált a kommunikációra. A törvényszék előtt, az utcán még alkalmas volt a bíróval vagy az ügyvéddel való beszélgetésre, de ahogy a küszöböt átléptük, egyszerre csak alkalmatlanná vált, hogy ezen a nyelven bíráskodjanak felettünk. Arra még alkalmas volt ez a nyelv, hogy hajdanában itt Marosvásárhelyen Bolyai Farkas és Bolyai János, a matematika két zsenije egy nem-euklidészi geometriáról vitatkozzék rajta, de aztán százvalahány esztendő múltán hirtelen alkalmatlanná kezdett válni már arra is, hogy a szorzótáblát ezen a nyelven magolják be az elemisták.

Ugye milyen különös metamorfózison ment át a mi anyanyelvünk a történelem kényének-kedvének kiszolgáltatva.

A mi felelősségünk, hogy ez soha többé ne történhessék meg.

Az a feladatunk, hogy amit évtizedek alatt leromboltak, azt évek alatt visszaépítsük, és új intézményeket is létesítsünk. Az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben nehéz küzdelemmel sikerült elérnünk, hogy a magyar nyelvet immár a Csángóföldön is, immár szakiskolákban is, immár egyházi iskolákban is, de a jogász- vagy közgazdászképzésben is kénytelenek voltak alkalmasnak elismerni azok, akik ezt sokáig körömszakadtáig ellenezték. Lépésről lépésre haladtunk csupán, ez igaz, de ma már arról is beszélnünk kell, hogy 5.500 magyarul érettségizőnknek 4.750 magyar nyelvű helyet kínálnak az egyetemek, főiskolák, kollégiumok.

Sem a küzdelem, sem a munka nem ért véget, sőt, most kezdődik a neheze. A román parlamentben néhány évvel ezelőtt sikerült megváltoztatnunk az oktatási törvényt. A magyar kormánytól folyamatos támogatást kapnak oktatási intézményeink, beleértve a legnagyobb ívű vállalkozás, a Sapientia tudományegyetem létrehozásához és működtetéséhez szükséges pénzalapokat is.

Viszont szórványvidékeken egyre nagyobb gondjaink vannak, és ma már halaszthatatlan egy átfogó támogatási rendszer beindítása a szórványoktatás támogatására.

Fiatal pedagógusaink, köztük az állami egyetemen oktató fiatalok is nagy egzisztenciális gondokkal küszködnek, számukra is szükséges lenne egy minél tágabb körű ösztöndíjrendszer kidolgozása.

A szórványóvodáktól  a különböző főiskolákig és egyetemekig ma már valóban beszélhetünk egy erdélyi magyar nyelvű intézményrendszerről, vegyes és önálló intézményekről, de ez a rendszer egyrészt még rendkívül foghíjas, másrészt rendkívül szegény.

Az elkövetkező időszak legnagyobb kihívása számunkra, hogy ezt az intézményrendszert kiteljesítsük, és ami ennél is nehezebb: minőségi oktatást teremtsünk benne.

Ma nem elég magyarul tanítani és tanulni. Jól kell tanítani és jól kell tanulni magyarul, kedves tanárok és diákok! A Sapientia ma nagy ígéret és  nagy esély a minőségi oktatás megteremtésére. Ezt az esélyt nem szabad elszalasztani. Marosvásárhelyen európai szintű magyar műszaki oktatást, Csíkszeredában európai szintű magyar közgazdasági oktatást kell például teremteni, hogy csak erre a két városra és erre a két szakterületre utaljak, de ez más városokra  és más szakokra is érvényes.

Ha Bolyai János kishitű lett volna, ha az gondolta volna, hogy itt Erdélyben nem képes az emberi értelem ugyanarra, mint Bécsben vagy Göttingában, akkor semmire sem jutott volna. De ő tudta, hogy vannak dolgok, amelyek csak részben függnek a körülményektől, és alapvetően rajtunk múlnak. A magyar állam támogatása remélhetőleg biztosítani fogja a megfelelő körülményeket, az RMDSZ is azon lesz, hogy akárcsak eddig, a továbbiakban is kedvező politikai feltételeket teremtsen a Sapientia tudományegyetem működéséhez, de a minőséget a tanároknak és diákoknak kell szavatolni, nekik kell tudniuk, hogy ma a fiatal nemzedékre kivételesen nagy felelősség hárul. Az Európai Unióba az erdélyi magyarságnak nem úgy kell bekerülnie, hogy elmegyünk innen, és letelepszünk egy olyan országban, amely már tag vagy hamarosan taggá válik. Egyénenként így is be lehet jutni az Unióba, de közösségként csak úgy lehet, ha segítünk ennek az országnak a felemelkedésében, és főként alkalmassá tesszük a itteni magyarokat arra, hogy ne kárvallottjai, hanem haszonélvezői legyenek az integrációnak.

Szerintem ennél szebb és fontosabb feladatot egy most induló fiatal nemzedék számára elképzelni sem lehet.

Erdélyt felemelni, a magyarságot felemelni, versenyképes fiatalokként szabadon, felkészülten, magabiztosan mozogni Európában, de onnan mindig hazatérni a szülőföldre: ez az esély kínálkozik nektek, mindannyiatoknak, aki ma kezditek vagy folytatjátok az egyetemet.

Használjátok ki ezt az esélyt mindannyiunk javára!

 

Marosvásárhely, 2002. október 4.

Markó Béla

Megemlékező ünnepség Aradon

***      Az elmúlt tizenkét év során hagyománnyá vált, hogy október 6-án az aradi hőseink előtt hajtsunk fejet. Ennek a hagyománynak a szellemében szervezi meg idén is az Arad megyei RMDSZ az aradi ünnepségeket: az ünnepi sorozat október 5-én, 18.00 órakor kezdődik az aradi Állami Színházban, Dévai Nagy Kamilla „Szegény Magyarország” és a nagyváradi Kis Stúdió előadásaival, ezt követően az Arad megyei RMDSZ által szervezett állófogadásra kerül sor. A rendezvényen részt vesz Nagy Zsolt ügyvezető alelnök.

Vasárnap, október 6-án 10.00 órától a belvárosi Római Katolikus templomban szentmise keretében emlékeznek a vértanúkra, 11.30 órakor pedig a templom udvarán tisztelegnek a Szabadságszobor előtt.

13.00 órától a Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetségének állófogadására kerül sor, majd 16.00 órától kezdődik a koszorúzási ünnepség a Vesztőhelyen. Az ünnepségeken részt vesz és beszédet mond Markó Béla szövetségi elnök.

V. Krasznai Napok

***      Október 5–6-án kerülnek megrendezésre az V. Krasznai Napok. Az ünnepségsorozat szombaton 9.00 órakor kezdődik a polgármesteri hivatalban, ezt követően ökumenikus istentiszteletre kerül sor a Baptista imaházban, 12.00 órától pedig a polgármesteri hivatalban felavatják az új díszpolgárokat. A két napos ünnepség alatt több népi és modern együttes lép fel, a résztvevők számos versenyen vehetnek részt, illetve különböző kiállításokat tekinthetnek meg.