RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Szász Attila
www.rmdsz.ro 2002. október 12., szombat
elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro X. évfolyam, 2304.szám
Fadrusz napok Kolozsvárott
*** „Mi is tulajdonképpen a Mátyás-szobor? Remekmű? Igen! Tisztességadás egy nagy királynak? Igen! Kolozsvár szimbóluma? Igen! Erdély nem hivatalos címere? Igen!” – e szavakkal indította ünnepi beszédét Markó Béla szövetségi elnök a Kolozsvár főterén magasodó Mátyás-szobor előtt a Fadrusz napok keretében szombat délelőtt tartott koszorúzási, emlékező és ünneplő rendezvényen. Markó Béla szövetségi elnök mellett beszédet mondott a magyar kormány nevében Kiss Elemér miniszter, a magyar miniszterelnöki hivatal vezetője, a román kormány, illetve a román Művelődési Minisztérium nevében Ioan Hidegcuti, valamint Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke.
Előző este a Kolozsvári Állami Magyar Opera adott otthont az ünneplőknek, ez alkalommal Vasile Soporan, Kolozs megyei prefektus, Şerban Graţian, a Kolozs megyei tanács elnöke, Boros János, Kolozsvár alpolgármestere és Murádin Jenő művészettörténész köszöntötték a magyar és román kormányt képviselő meghívottakat, az RMDSZ jelenlévő vezetőit és a kolozsvári közönséget. A magyar kormány nevében Kiss Elemér miniszter Fadrusz János emlékplakettet adott át azoknak, akik a Kárpát-medence kultúrájának megőrzésében és ápolásában szerepet játszottak. Kiss Elemér ugyanakkor leszögezte, hogy a határon túli magyarok nem maradnak magukra az építő munkában, mindig számíthatnak a magyar kormány hatékony támogatására.
Az ünnepi műsor keretében a közönség részleteket láthatott Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából, valamint Csép Sándor – Venczel Péter Mátyás a vérpadon című rockoperájából.
Markó Béla szövetségi elnöknek a koszorúzási ünnepségen elhangzott gondolataival zárva: „Mi pedig vigyázzunk Erdély örökkévaló szívére, vigyázzunk a Mátyás-szoborra, vigyázzunk erre a főtérre, erre a találkozó helyre, adjunk ide találkozót egymásnak mindannyian. Találkozzanak utódaink is, majdani fiatal fiúk, leányok ezer esztendő múlva ugyanitt!”
Az alábbiakban közljük Markó Béla szövetségi elnök ünnepi beszédének teljes szövegét.
Tisztelt kolozsváriak!
Kedves vendégek!
Mi is tulajdonképpen a Mátyás-szobor? Remekmű? Igen! Tisztességadás egy nagy királynak? Igen! Kolozsvár szimbóluma? Igen! Erdély nem hivatalos címere? Igen!
Remekmű, hiszen Fadrusz János alkotásában ott tobzódik a száz évvel ezelőtti térszobrászat minden erénye: kiérlelt formák, erőt és szépséget sugárzó alakok, tökéletes kompozíció, amely uralja a teret, ahol elhelyezték. Ezzel a remekművel nem tud igazán betelni a művészetszerető ember, mert újból és újból visszahív, újabb és újabb titkait tárja föl, mint egy soha be nem végződő csodálatos történet.
De nemcsak műalkotás, hanem egyúttal tisztességadás is ez a szobor a nagy királynak, aki egészen kivételes ember lehetett, ha olyan jelzőt vívott ki magának, amelyet fejedelmeknek nem szokás adni. A fejedelmek lehetnek szentek, lehetnek rettegettek, lehetnek nagyok, lehetnek rőtszakállúak, de Mátyás jelzője egyedülálló: ő az igazságos Mátyás.
Remekmű is, tisztességadás is ez a szobor, de egyúttal Kolozsvár szimbóluma is. Elég egy képeslapon megpillantanunk a Mátyás-szobrot, és hihetetlen élességgel belénk nyilall Kolozsvár minden hajdani vagy mostani szépsége. A Főtér, a Fellegvár, a Hóstát, a Farkas utca, a Törökvágás, a Pata utca, a New York kávéház, a Szabók bástyája, a Kerekdomb, az Irisz-telep, minden, ami volt vagy van ebben a gyönyörűséges városban.
Remekmű is, tisztességadás is, Kolozsvár szimbóluma is, de egész Erdély nem hivatalos címere is a Mátyás-szobor. A Mátyás-szobor itt dobog Erdély fővárosában, mint életadó szív, amely folyamatosan továbbítja a vért minden égtáj felé, Székelyföldre, Dél-Erdélybe, Kalotaszegre, Szilágyságba, Biharba, az Érmellékre, Szatmárba, Máramarosba, mindenhova!
De még valami a Mátyás-szobor, ami talán több, jobb, fontosabb, nagyszerűbb, mint minden egyéb: találkozás! A Mátyás-szobor az a hely, kedves kolozsváriak, kedves erdélyiek, ahol találkozunk.
Egyetemistaként, ha valakivel találkoznunk kellett, akár kolozsvárival, akár máshonnan jövővel, itt adtunk egymásnak találkát, mert ezt a helyet biztosan megtalálta mindenki. Valóságban is, jelképesen is találkozó hely ez, hiszen a remekműben tényleg találkozik tehetség, tudás és tapasztalat. A remekműben benne van a végtelen világ. A szimbólumban sűrített formában ott van Kolozsvár, a címerben ott van Erdély, és ezen a találkahelyen itt vagyunk mindannyian, azok is, akik testi valójukban most nem lehetnek itt közöttünk. Itt van a múlt, itt van a jelen, és itt van a jövő.
Találkoznak itt egymással Erdély legnagyobb szellemei, Bethlen Gábortól Rákóczi Ferencig, Bolyai Jánostól Orbán Balázsig, Bánffy Miklóstól Kós Károlyig, itt vannak velünk mindannyian. De itt vannak a németek és a románok legjobbjai is.
Ki fél hát Mátyás királytól? Az, aki fél az igazságtól. A hitvány kolozsvári bíró, aki hajdanában deresre húzatta az álruhás királyt, és azóta is fél tőle, reszket mint a nyárfalevél, rémálmai vannak, rögeszméjévé lett az igazságos király. Éjszaka is, ha álmából felriad, azon töri a fejét ez a hitvány kolozsvári bíró, hogy miképpen tudná legyőzni a Mátyás-szobrot.
Csakhogy Erdély dobogó szívét, ezt a nagyszerű ércszobrot nem lehet eltüntetni. Aki a Mátyás-szobrot sérti, minket sért. Erdély szellemét sérti, a tolerancia eszméjét, magyarok, románok, németek együttélésének eszméjét. Lehet, hogy van, akinek nem tetszik Mátyás király, bár nem értjük, miért, hiszen ő inkább összekötő kapocs, és nem szétválasztó kard miközöttünk. De akár tetszik, akár nem, egymás értékeit meg kell becsülni. Nekünk sem minden tetszik abból, amit a románok szeretnek, de tiszteljük az értékeiket, és tőlük is elvárjuk ugyanezt a tiszteletet. Az együttélésnek az alapja ez a kölcsönös tisztelet lehet. A történelmet nem egyformán szemléljük, nem is ugyanazokkal az érzelmekkel közeledünk egymás történelmi alakjaihoz, mert ezek nem is ugyanazt jelentik mindannyiunknak, hiszen sokszor álltunk a történelemben szemben egymással. Ám ostoba ember az, aki nem ismeri fel, hogy Erdély soknemzetiségű múltját meg kell becsülni, és aki ennek a múltnak valamely darabját el akarja tüntetni, az bűnt követ el románok, magyarok, németek ellen egyaránt. Ahogy van emberiségellenes cselekedet, ugyanúgy van Erdély-ellenes cselekedet is. Aki a Mátyás-szobor ellen harcol, az nevetséges, mint a szélmalmok ellen harcoló Don Quijote, de bűnös is egyúttal: elmarasztalható Erdély-ellenes bűncselekmény miatt. A lidércnyomásából hideg verejtékkel felébredő kolozsvári bíró fél Mátyás királytól, fél tőlünk, fél mindentől. Fél attól, hogy találkozunk egymással. Szeretné, ha eltűnne ez a találkahely, a hely ahol találkozhatunk egymással, kedves kolozsváriak, kedves erdélyiek, és ha eltűnne ez a hely, akkor azt hiszi az ostoba kolozsvári bíró, hogy nem tudnánk találkozni egymással, nem lennénk már soha többé egymással. Akkor is találkoznánk, persze, hiszen a lelkünkben van ez a hely, és onnan nem lehet kitörülni, de nem is fog eltűnni a valóságban sem a Mátyás-szobor, mert nem fogjuk engedni, és mindent meg fogunk tenni, hogy a világörökség részévé váljon formailag is, hiszen egyébként szépségével és egységével már réges-rég ott van a világörökségben.
Szobrászati remekmű, tisztességadás a nagy királynak, Kolozsvár szimbóluma, Erdély nem hivatalos címere, mindannyiunk találkozó helye.
Akinek nem tetszik az igazságos király, szeresse a remekművet. Aki pedig nem ért a művészethez, mint például a kolozsvári bíró, az akkor legalább hallgasson.
Mi pedig vigyázzunk Erdély örökkévaló szívére, vigyázzunk a Mátyás-szoborra, vigyázzunk erre a főtérre, erre a találkozó helyre, adjunk ide találkozót egymásnak mindannyian.
Találkozzanak utódaink is, majdani fiatal fiúk, leányok ezer esztendő múlva ugyanitt!
Kolozsvár, 2002. október 12.
Markó Béla
Csíksomlyón – Mit vár a politikum az egyháztól ?
*** Szombaton, október 12-én Dr. Kelemen Atilla és Brassai Zsombor a csíksomlyói PAX ROMANA rendezvényen vesznek részt, ahol dr. Kelemen Atilla Mit vár a politikum az egyháztól? címmel tart előadást.
RMDSZ szervezet alakul Râmnicu Vâlcea-n
*** A vâlcea-i magyar lakosság kifejezte az RMDSZ helyi szervezetének megalakítására irányuló szándékát, ennek jegyében kerül sor a szervezet alakuló ülésére vasárnap, 2002. október 13-án. Az eseményen jelen lesz Nagy Zsolt, területi szervezetért felelős ügyvezető alelnök, Bartunek István, a szövetségi elnök személyi titkára, valamit az RMDSZ Bukarest területének elnöke, Czédly József. Az alakuló ülésre, illetve a szervezet tevékenységére további számainkban visszatérünk.