RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Szász Attila
elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro X. évfolyam, 2255. szám
www.rmdsz.ro 2002. július 30., kedd
Hangsúlyok
(A Népújság július 30-i számában közzétett – Markó Béla szövetségi elnökkel készített –interjú nyomán)
*** A Népújság július 30-i számában Markó Béla szövetségi elnökkel készített interjúban az RMDSZ elnöke a romániai magyarok érdekvédelmi szervezetének bizonyos értelmezések szerinti válságos helyzetére utalva kifejtette: az RMDSZ „az időről időre felbukkanó ráolvasások dacára sincs válságban. Válságba lehet sodorni, de úgy gondolom, annál bölcsebbek vagyunk. Szerintem ma az RMDSZ rendkívül erős és nagyon jó pozíciója van a romániai belpolitikai életben, Románia és Magyarország viszonylatában, meg Európában is. Nem árt, ha bírálják az RMDSZ-t, ha belülről elhangzanak kritikák, mert nem szabad abban a hitben élnünk, hogy mindent jól teszünk. És nem is teszünk mindent jól. Például európai viszonylatban erős a pozíciónk, de úgy gondolom, nem használjuk ki ezt arra, hogy európai kisebbségpolitikai kérdésekben, az európai kisebbségpolitikai és emberjogi normák alakításában nyomatékosabban szólaljunk meg. Másfelől, miért lenne válságban az az RMDSZ, amely például akár 80 esztendős távlatban visszatekintve is, rendkívül nagy értékű vagyont szerzett vissza közössége számára. (…)
Miért áleredmény az, hogy olyan törvényes kereteket alakítottunk ki, amely minden korábbinál tágabb mozgásteret, életteret teremt a magyar közösség számára. Hargita megyében 85 ezer hektár közbirtokossági erdő jutott vissza, nem papíron, hanem ténylegesen. Ez akár négyzetkilométerekbe is átszámítható, s nem véletlenül beszélek négyzetkilométerekről. Ezek nem jogi pótcselekvésekből, joghézagokból erednek, s bizonyosan ebből áll össze a jövőnk, amiről úgy hiszem, a tulajdonosok is meg vannak győződve. Arról lehet álmodozni, hogy valaki egyetlen tollvonással tálcán kínál fel valamit is, de visszaszerezni a tulajdonokat csak törvényről törvényre, lépésről lépésre, ingatlanról ingatlanra lehet. És meg is fogjuk tenni.”
A tusnádi szabadegyetem Fidesz-fazonra épülő megoldásairól Markó Béla kifejtette: „Az elmúlt négy évben sem voltam hajlandó átvenni sem a Fidesz- retorikát, sem azt, hogy ki nem fogyott egyesek szájából a polgári és a polgár kifejezés. Megmondom őszintén, jó lenne egy kicsi irodalmat és egy kicsi történelmet hozzáolvasni ahhoz, hogy mit jelent a polgár, ki a polgár, és nem félművelten, megemésztetlenül használni fogalmakat. És ugyanúgy nem fogom elfogadni a Magyar Szocialista Párttól, az SZDSZ-től, ha lesz egy sajátos retorikájuk, fogalomhasználatuk. Sem szajkózni, sem Erdélyre alkalmazni nem fogom. Annyira azért vagyunk gazdagok mi, erdélyi magyarok, hogy saját valóságunkat a saját szavainkkal meg tudjuk fogalmazni.”
A MÁÉRT legutóbbi ülésén felvetett, a Kárpát-medencei magyar közösségek szülőföldjükön való megmaradásának kérdésével kapcsolatban közölte: „Az elmúlt hónapokban két alkalommal fogalmaztam meg meggyőződésem szerint nagyon fontos dilemmákat. Az egyik az önállóságukról szóló SZKT-beli felvetés, amelyben azt fejtettem ki, hogy mennyire kell nekünk kapcsolódnunk budapesti pártpolitikai vagy kormánypolitikai vitákhoz, mennyire kell kapcsolódnunk ahhoz, ami Bukarestben van, hogyan lehetünk önálló közösség. Úgy tenni, hogy ez nem probléma, az egy bűnös dolog. A MÁÉRT-en pedig azt próbáltam elmondani, hogy ne tegyünk úgy, mintha természetes módon egybeesnének minden pillanatban és minden kérdésben Magyarország és az erdélyi magyarság érdekei. Ezt a kivándorlás kapcsán próbáltam felmutatni. Teljesen világos, hogy egy dinamikusan fejlődő Magyarországnak nagyon nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a határokon túlról a legtehetségesebb fiatalokat magához vonzza. Ebben viszont mi ellenérdekeltek vagyunk, amennyiben ezt a közösséget meg akarjuk tartani.”
A szövetség elnöke ugyanakkor azt is megfogalmazta, hogy a tehetséges fiatalok számára Magyarország segítségével Erdélyben kell elfogadható egzisztenciát teremteni.
„(…) Azért van mellébeszélés, mert nem tudunk különbségeket tenni a dolgok között. Mondok egy példát. Ma már lassan velem is el fogják hitetni, hogy ha egységről vagy szolidaritásról, összefogásról beszélek, akkor demagóg vagyok. Újra és újra meg kell győznöm magamat, hogy ez nem így van. Nem kell nekünk feltétlenül mindent lebontani sokszínűségre. Van egy nagy közös feladat, s én megkérdezném önmagamtól és önmagunktól, mindenkitől: elmúlt-e ez a feladat? Vagy ma sokkal nagyobb és bonyolultabb, mint valaha. A nagy közös feladat az, amiről most is beszélgetünk: megtalálni azokat az utakat, eszközöket, módokat, amelyek segítségével itt tudjuk tartani a magyarokat, életképes közösséget tudunk építeni. Ennek érdekében kell együtt gondolkodnunk, vitáznunk, közösen keresnünk a megoldásokat. Ugyanakkor el kell ismernünk azt, amit közösen jól csináltunk és újragondolni, amit kudarcnak érzünk. Minket a történelem nem tett olyan helyzetbe, amelyben megengedhetnénk, hogy olyasmivel foglalkozzunk, ki a baloldali és ki nem, ki a polgár és ki nem. Ez az igazi pótcselekvés, mert nem ideológiai kérdés, hogy itt tudjuk-e tartani a fiatalokat vagy sem. Vagyis a közös cél. Igenis, szeretnék vitázni, szeretnék együttgondolkodni ezekről a kérdésekről értelmiségiekkel, az egyházak képviselőivel. Például az egyházak szerepéről a mai társadalmakban, az értelmiség szerepéről hasonlóképpen. Nem hiszem, hogy kellőképpen tisztáztuk ezeket a kérdéseket.”
Markó Béla politikai szerepvállalásáról szólva pedig leszögezte: „Teljes meggyőződéssel állítom, hogy én például azért vállalkoztam a politikára, mert egyszerűen nem tudom elviselni, hogy a saját közösségem elnyomott helyzetben legyen. Nem az egyéni helyzetemen akartam változtatni. Ezzel kapcsolatosan bárki mondhatja, hogy ez nem igaz, hogy részemről csak demagógia, én pedig mondom, hogy nem, nem így van.”
Az RMDSZ autonómia-koncepciójára, valamint a Szövetségen belüli kompromisszumokra utalva Markó Béla hangsúlyozta: „ne sajátítsunk ki közös célokat. Az autonómia és annak különböző formái közös célt jelentenek mindnyájunk számára. Más kérdés, hogy ki milyen konkrét formában látta ezt megvalósíthatónak. Ami meg a kompromisszumot illeti, egy ilyen van: bár különbözőképpen gondolkozunk, vannak közös céljaink, amiért egy szervezetben kell együtt lennünk, s dolgoznunk a célok eléréséért. Ami azt az alázatot is feltételezi, hogy időnként egyikünk vagy másikunk a véleményével alulmarad. Aki meg tartósan alulmarad a véleményével, az valóban elgondolkoztató, de nem biztos, hogy a másikban van a hiba.
Egyébként, amikor párbeszédről van szó, nem feltétlenül néhány politikus párbeszédére kell gondolnunk. Az elmúlt tizenkét év nagy vesztesége, hogy az erdélyi értelmiség jelentős része maradt ki a közéletből. Művészek, tudósok, oktatók nincsenek jelen a közélet alakításában. Ezen változtatni talán az egyik legsürgetőbb teendő, s akkor talán az értelmes közbeszéd légköre is kialakulhat.”
Az alkotmánymódosításról, illetve az román ellenzéki pártoknak RMDSZ igényeit mellőző magatartására utalva a Szövetség elnöke elmondta: az alkotmánymódosítás számunkra nem sürgős. „Ez az alkotmány nem jó ugyan, de azért mozgáslehetőséget biztosított. Ha nem tudjuk megfelelő módon módosítani, nekünk még néhány évig megfelel. Ha Romániában a politikai élet szereplői még nem hajlandók számunkra is fontos kitételeket módosítani, akkor várni kell. Romániában nem azt kell mondanunk, hogy vannak demokratikus és nem demokratikus pártok, hanem vannak kormányzó pártok és ellenzékben lévő pártok. Amikor valaki kormányon van, kötik a kezét az integrációs kényszerek, és reformpárti retorikát használ, amikor meg ellenzékbe kerül, akkor szabadon lehet nacionalista. Itt tartunk, s ha a dolog a választási kampány megkezdéséig húzódik, nem is lesz továbblépés.”