RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ
Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Szász Attila
www.rmdsz.ro elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro
- 2 február 15., péntek X. évfolyam, 2144. szám
Markó Béla szövetségi elnök a FIDESZ-Kongresszuson
*** Markó Béla szövetségi elnök szombaton meghívottként vett részt Budapesten a FIDESZ-Kongresszuson. Tájékoztatónkban közöljük az RMDSZ elnökének a Kongresszuson elhangzott beszédét.
Tisztelt Elnökség!
Tisztelt Kongresszus!
Tisztelt vendégek!
Az elmúlt években a magyarországi sajtóban vagy politikai rendezvényeken, a Magyar Állandó Értekezlet tanácskozásain vagy többek közt Fidesz-kongresszusokon sokszor volt alkalmam nekem is, akárcsak más határon túli magyar politikusoknak, beszélni gondjainkról, esélyeinkről és közérzetünkről.
Nem tartozom a hivatásos borúlátók közé, éppen ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy a nemzet többi részétől elszakított és saját szülőföldjén kisebbségbe szorított magyarságot nem szabad a legfőbb emberi és kisebbségi jogtól: a remény jogától megfosztani.
Ennek ellenére, ha valaki elkészítené eddigi megszólalásaink rövid kivonatát, minden bizonnyal a rosszkedvet és az ismétlődő panaszt kellene kiemelnie.
Természetesen, kinek-kinek az alkatától, a politikai temperamentumától is függ, hogy miképpen jellemezné az elmúlt tíz-tizenkét esztendőt, de el kell ismernem, hogy sokáig többnyire problémákat tudtunk felmutatni, és kevésbé megoldásokat is.
Gondunk továbbra is van bőven, és ma sem beszélhetünk arról, hogy például az erdélyi magyarságnak máris biztosított a jövője a szülőföldjén, ettől, sajnos, még messze vagyunk.
Ám őszinte elégtétel számomra, hogy ma itt Önökkel megoszthatom azt a jó érzésemet, hogy az utóbbi időben beérni látszik egy olyan nemzetpolitika, amelyben Magyarországnak és az Önök kormányának, de a Kárpát-medencei magyar szervezeteknek is fontos érdemük van.
Beérni látszik egy politikai eszközrendszer a térség tagadhatatlanul legnagyobb és legmegoldatlanabb kérdésének, az etnikai-nemzeti kérdésnek a megoldására.
Ezt a kérdést lehet úgy kezelni mint nemzetek és országok közti konfrontáció tárgyát, de úgy is mint egy lehetséges együttműködés témáját. Az etnikumközi viszonyok rendezésére lehet konfrontációs stratégiát kovácsolni, de lehet kooperatív stratégiát is építeni.
Az Önök kormánya az utóbbi utat választotta.
Amikor a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos román-magyar egyetértési nyilatkozatot aláírták, végül is mindkét kormány, a magyar is, a román is jelentős politikai tettet hajtott végre, és szerintem az egész térség számára meg tudták fogalmazni a mostani pillanat legfontosabb üzenetét: ha nézetkülönbség van, akkor nem ütközni kell, hanem együttműködni a megoldás érdekében.
Mi ennek az egyezségnek a tartalmával, mint tudják, egyetértettünk, előkészítésében magunk is részt vettünk, aláírását helyeseltük és utólag is helyeseljük. Egyébként külön jelentősége van annak is, hogy ezúttal az erdélyi magyarság képviselete helyet kapott az asztal mellett, ahol egy velünk kapcsolatos államközi dokumentum megszületett.
Rövid idő leforgása alatt sikerült tehát néhány történelmi értékű precedenst teremteni.
A kedvezménytörvény Magyarország támogató szándékának törvénybe foglalása és a nemzeti együttlét új lehetősége is egyúttal, aminek a tapasztalatait majd később fogjuk természetesen összegezni, de kétségtelenül nagy jelentőségű kísérlet ez egy új Európa új nemzetfogalmának a megalkotására.
A magunk részéről ugyancsak fontos fejlemény, hogy az egyetértései nyilatkozat megszületése után olyan politikai légkör alakult ki Romániában, amely nem csak a kedvezménytörvény alkalmazását tette lehetővé, hanem megszülethetett az RMDSZ és a román kormánypárt közti megállapodás az együttműködés folytatásáról, olyan fontos célok megvalósításáról, mint például az elállamosított egyházi és közösségi javak visszajuttatásáról szóló törvény elfogadása, a magyar egyetemi oktatás bővítése vagy a nyelvhasználati jogok további kiterjesztése.
Egy erős, egészséges RMDSZ, amely ezt a megállapodást érvényesíteni tudja, ma a politikai stabilitás egyik fontos tényezője az országon belül és az országon kívül is.
Tisztelt Kongresszus!
Mint mondottam, az erdélyi magyarság helyzete továbbra sem megnyugtató, egyszerre kell szembenéznünk az asszimiláció és a kitelepülés veszélyével. Olyan jogokat kell kiküzdenünk mielőbb, amelyek megerősítenek minket és ott tartanak a szülőföldünkön. Ehhez kell az önálló oktatási és kulturális intézményrendszer, de kell a visszaszerzett tulajdon, kell a gazdasági fellendülés, kell az otthoni munkalehetőség is. Ez a mostani időszak nagy kihívása, erre kell közösen választ keresnünk.
Az erdélyi magyarságnak nem szabad eltávolodnia Magyarországtól a következő években, de ez csak úgy lehetséges, ha az az ország sem távolodik el, amelyben élünk. Számunkra rendkívül fontos, hogy Magyarország továbbra is támogassa Románia integrációs törekvéseit.
Az együttműködés stratégiájára van szükségünk mindannyiunknak, természetesen nem az önfeladás, hanem az önérvényesítés céljával.
Bárki bárhogyan is próbálja értelmezgetni, szerintem ami az elmúlt hónapokban történt, egyértelműen pozitív: a magyar kormánynak sikerült magyar-román viszonylatban, az RMDSZ-szel is együttműködve a sokszor összebékíthetetlennek tűnő nemzetpolitikai és szomszédságpolitikai érdekeket egyidejűleg képviselnie.
Az erdélyi magyarságnak vitathatatlanul érdeke volt, hogy ez így történjék.
Az RMDSZ nevében jó munkát kívánok Kongresszusuknak.
Sikert kívánok Önöknek a közelgő választásokon!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
- február 16.