RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

 

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                                                  Szerkeszti: Szász Attila

2001. október 8., hétfő IX. évfolyam, 2054. szám

www.rmdsz.ro                                                                                                    elhivbuk@rmdsz.rdsnet.ro

 

 

Markó Béla szövetségi elnöknek október 6-án, az aradi megemlékezésen elhangzott beszéde:

 

Tisztelt Aradiak,

Tisztelt Vendégek !

Tisztelt Emlékező Közönség !

 

Az aradi vértanúkra visszaemlékezve, én magam is sokszor elmondtam az elmúlt években, hogy a szabadságnak nincs nemzetisége. A mi magyar szabadságharcunk tizenhárom tábornokának élete és halála jól példázza ezt az igazságot, hiszen többen közülük nem is voltak magyarok, sőt, egyesek nem is tudtak magyarul.

Mégis meghaltak érettünk.

Már-már azt mondtam: mégis meghaltak másokért.

Mert azt mindenki megérti, ha a családjáért vagy a nemzetéért, tehát az övéiért vállal áldozatot valaki. Apánkért, anyánkért, gyermekünkért, testvérünkért, hitvesünkért mindent megteszünk. Akár a végső áldozatra is képesek vagyunk ezekért az emberekért, de hitetlenkedve gondolunk azokra, akik életüket áldozták egy olyan nemzetért, amelynek a nyelvét még csak nem is beszélték.

Meghalni másokért ?

Feláldozni önmagunkat idegenekért ?

Osztrákként, szerbként a magyarok szabadságáért harcolni ?

Vagy fordítva, magyarként átérezni és magunkra vállalni más nemzetek gondját ?

Mire jó ez az altruizmus, mire jó a mások szeretete, mire jó az önfeláldozás ?

A válasz nagyon egyszerű.

A tizenhárom mártír férfiú tudta ezt a választ, és ezért mai, ezért végtelenül korszerű az ő példaadásuk, ezért sokszorosan többek ők, mint egy vérbefojtott forradalom katonái.

Hiszen a válasz nem geopolitikai, nem nemzetpolitikai, nem is katonapolitikai jellegű, hanem filozófiai: senki sem lehet igazán szabad ezen a földön, amíg vannak rabságban tartott nemzetek. A szabadság ugyanis egy és oszthatatlan, sem nyelv, sem eredet, sem államhatárok szerint föl nem osztható, és szét nem darabolható.

Százötvenkét esztendő telt el a magyar szabadságharc leverése óta. Százötvenkét évvel ezelőtt Európa tétlenül nézte, hogy két nagyhatalom miként morzsolja szét roppant markában a magyar nemzetet. De látszat volt ez csupán, mert ezt a nemzetet sem akkor, sem a trianoni békekötéskor, sem később semmiféle vasmarok nem tudta összeroncsolni.

Az egyes ember halandó ugyanis, még a tábornokok is elpusztíthatók, de a nemzet nem halandó.

Egyenként belénk lehet fojtani a szót, de a nemzetet nem lehet elhallgattatni.

Ez is tanulsága ezernyolcszáznegyvennyolcnak. Most, amikor egy újabb évszázadot hagytunk magunk mögött, és a huszonegyedik századba léptünk, jó tudatosítani újból ezt a tanulságot, jó tudni, hogy egyenként érhetnek minket kudarcok, de tagjai vagyunk egy nemzetnek, amely a történelemben mindig megtalálta a továbbélés, a felegyenesedés és a gyarapodás útjait-módjait. Ma sem könnyű magyarnak lenni, főleg külön-külön nem könnyű megküzdeni a mindennapokkal, de együtt lenni magyarként, együtt ünnepelni és emlékezni, együtt tervezni a jövőt, mégis nagyszerű érzés.

Önálló magyar iskolát nyitottunk néhány hete itt Aradon. Új magyar egyetemet avattunk az elmúlt napokban Erdély több városában. Érdemes örülni ennek is, mert jó tudni, hogy tetszik vagy nem tetszik ez másoknak, a tisztességes álmok előbb-utóbb beteljesülnek.

Legyen jó érzés itt magyarnak lenni, ezt akarjuk. De legyen jó érzés románnak is, szlováknak is, vagy ukránnak is lenni, ezt is akarjuk.

Azt mondtam ugyanis az imént, hogy a tizenhárom vértanú több volt a sok kiváló katonánál. Többek voltak tulajdonképpen kortársaiknál is, sőt többek voltak még a mi kortársaink nagyrészénél is. Sokat beszélünk manapság a globalizációról, arról, hogy egyformává válik a világ, ugyanazt látjuk, halljuk mindenhol, bárhol is éljünk. Ettől az egyformaságtól talán lehet félni. De van egy másfajta globalizáció is: az erkölcs globalizációja. Ezt a globalizációt viszont sürgetnünk kell, különösen most, amikor újabb borzalmak rémlettek fel mindannyiunk lelkében, és nem tudhatjuk, merre megy a világ. Kívánatos ez a globalizáció, mert azt jelenti: felelünk egymásért. A tizenkilencedik század tudta ezt, voltak megszállott szabadságharcosok, volt számos Bem tábornok, akik szabadságharcról szabadságharcra jártak, bárhol lobbant fel a szabadságharc tüze, ők rögtön ott voltak, mert számukra szabadság csak egy volt: a világszabadság. Tudta ezt a tizenkilencedik század, a huszadik század viszont elfelejtette, nem a szabadságért, hanem szörnyű rögeszmékért harcoltak az emberek: fasizmusért, kommunizmusért. Itt van most az újabb évszázad, a huszonegyedik, és én bízom abban, hogy ennek a századnak sikerül újból meglelnie a szabadságharcok korának romantikáját, lelkesültségét, önfeláldozását, emberszeretetét és erkölcsi tisztaságát.

Ez az igazi globalizáció. Olyan világ, amely egyenlő emberek egymás iránti szeretetéből és egyenlő nemzetek egymás iránti felelősségéből épül.

A mi tizenhárom vértanúnk értünk áldozta az életét, attól függetlenül, hogy mely nemzet fiai voltak. A miénkek ők, családtagjaink, elődeink és utódaink egyszerre. És mivel a miénkek, felajánljuk az ő igazságukat mindenkinek. Felajánljuk itt Romániában a többségi románságnak is ezt az igazságot: egyik nép sem lehet szabad, amíg nem szabad a másik. Felajánljuk mindenkinek: legyen ez a mi közös igazságunk ebben a globalizálódó világban, legyenek ezek a hősök mindenki hősei, legyen a szabadság, amiért meghaltak, mindenki szabadsága. Egyformán jusson mindenkinek belőle, se több, se kevesebb.

Ez a mi ajánlatunk !

Ez a mi ünnepünk !

Adassék tisztesség a mártíroknak ma is, holnap is, mindenkor, mert ma is, holnap is, mindenkor szükség lesz a példájukra.

 

Markó Béla

 

Arad, 2001. október 6.

 

 

EBESZ értekezlet az illegális emigrációról

***      Az EBESZ október 9-13. között Lisszabonban rendezi meg az illegális emigrációval foglalkozó munkaértekezletét. A négynapos konferencián, amelynek résztvevői az EBESZ parlament tagjai, a kivándorlás kérdésével kapcsolatos jogi, emberjogi és humanitárius kérdéseket tárgyalják meg. Az RMDSZ parlamenti csoportja részéről Tokay György, az Emberjogi Bizottság alelnöke vesz részt a megbeszéléseken. A küldöttséget a romániai EBESZ parlamenti csoport elnöke, Mihai Stanisescu vezeti.

 

Szerkesztőségek figyelmébe

***      Az RMDSZ heti sajtóértekezletére szerdán, október 10-én 13.00 órától kerül sor a Dr. Lister utcai székházban.